“Számomra minden munka, azaz a festészet is, azt a képességet jelenti, hogy az anyag fölött uralkodunk, a festészetben pedig azt a képességet, hogy a színek értékeit felismerjük. A szellem felsőbbsége legyőzi az anyag alábbvalóságát, ez azonban csak az anyag értékeinek megismerésén keresztül jut el a legegyszerűbben az igazi kifejezéshez.” – Tihanyi Lajos

Tihanyi Lajos (1885-1938) 25 és 38 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek  az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Tihanyi önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott az avantgárd festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.

Tihanyi Lajos 1885. október 29-én (egyes források szerint október 19-én) született Budapesten. Egy súlyos betegség – skarlát vagy agyhártyagyulladás – következtében 14 éves korában süketnéma lett, így gimnáziumi tanulmányainak feladására kényszerült. Ekkor kezdett el rajzolni, majd 1904-ben beiratkozott a budapesti Iparrajziskolába. Közben megtanulta a beszéd leolvasását az ajakmozgásról. Később egy magániskola növendéke lett, majd 1907 és 1910 között Nagybányán képezte magát. Közben 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban és Olaszországban, a francia fővárosban megismerkedett Van Gogh, Cézanne és a fauve-ok művészetével, főként Matisse hatott rá.

Tagja volt a Nyolcaknak, később az aktivistákhoz csatlakozott. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1920-1924 között Berlinben élt, végül Párizsban telepedett le. 1933-tól az Abstraction-Création-csoport tagja lett. Életműve barátainak – a fotós Brassaïnak és André Kertésznek, valamint Jacques de la Frégonnière festőnek – köszönhetően megmaradt, hagyatéka 1970-ben került haza Magyarországra.

1910-ben 25-évesen

1910-es évek

1911-ben 26 évesen

1912-ben 27 évesen

1914-ben 29 évesen

1915-ben 30 évesen

1917-ben 32 évesen

1920-ban 35 évesen

1922-ben 37 évesen

1923-ban 38 évesen