Csehországi aukciós körkép
Másfél év távlatából megállapítható, hogy a cseh műkereskedelem 2017 júniusában érte el az 1989 utáni korszak csúcsát (Műértő, 2017. szeptember). Kellő számú magas árfekvésű tétel hiányában így 2017 második félévében és főképp 2018 folyamán mérsékelt visszarendeződést könyvelhettünk el.
A nevek azonban ismerősen csengenek: a toronymagasan vezető Frantisek Kupka árnyékában Síma, Toyen, Styrsky – tehát a franciaországi csehek –, valamint a prágai korszakot is jegyző Oskar Kokoschka uralja továbbra is a cseh műkereskedelmet. Az utóbbi két-három évben azonban már trendként könyvelhető el az 1900 körüli cseh festészet és az 1945 utáni, valamint a kortárs művészet iránti élénk cseh és külföldi érdeklődés. Bár 2017 első felévének rendkívüli eredményeit nem sikerült az elmúlt 18 hónapban megismételni, mégsem beszélhetünk drámai visszaesésről, mivel a cseh aukciós index 2016 novemberétől tartósan 1000 pont felett teljesít, ahogyan azt az art+ portál jegyzi. Szakavatott elemzők szerint a cseh műkereskedelemben hároméves ciklusok figyelhetők meg, s nagy valószínűséggel 2018-at éppen az ominózus harmadik évként kell értékelni a csúcseredményeket teljesítő ciklus tükrében.
Tény, hogy immár harmadik éve 1 milliárd cseh korona feletti az aukciók forgalma: 2016-ban 1,257 milliárd, 2017-ben 1,419 milliárd, tavaly pedig 1,15 milliárd (1 cseh korona 12,4 forint) volt a végeredmény – ez 2018 szempontjából 19 százalékos visszalépést jelent. Még jelentősebb, közel 30 százalék a különbség a legdrágábban eladott tíz mű leütési árának összegében: míg 2017-ben 256,8 milliót, addig 2018-ban mindössze 177,3 millió cseh koronát fizettek a legsikeresebb művekért. Az okok gyorsan kiderülnek, ha a kínálat oldaláról közelítjük meg a gyengébb éves teljesítményt. Egy évvel korábban 24 alkotást kínáltak 5 millió korona feletti áron, ám tavaly csak 17-et, s ugyanezt a trendet mutatják az egymilliónál magasabb induló áron kínált tételek, azok száma ugyanis a korábbi 231-ről 202-re csökkent. Ám a kereslet szempontjából is érdekes adatokkal rendelkezünk, hiszen az éves szinten kimutatható csökkenés csaknem teljes egészében a legfelső szegmens eredményeiből vezethető le. A milliós tételek átlagértékére vonatkozó adatok mindössze 6 százalékos csökkenést mutatnak 57 ezerről 54 ezer koronára, mely összeg még mindig messze felülmúlja a hároméves ciklus előtti, tehát 2015-ös legmagasabb átlagot 45 ezer korona magasságában.
Az aukciósházak közül ismét a Galerie Kodl teljesített rendkívüli szinten, a korábbi évekhez viszonyítva még jobban megerősítve amúgy is domináns piacvezető pozícióját. Míg 2017-ben 375 milliós aukciós forgalmat jegyezhetett, tavaly közel 350 milliót teljesített, ugyanakkor azonban a több éve örök második European Arts 256 millióról 155 millióra lépett vissza. A Galerie Kodl mondhatta ismét magáénak a legsikeresebb aukciókat, így például tavaly decemberi aukcióján mintegy 220 millió koronás forgalmat ért el, ami a cseh műkereskedelem második legjobb eredménye (egyébként az első hely is a Kodlé 250 millióval, 2017 májusából).
Továbbra is a klasszikus moderné a piacvezető szerep – most az 1908 és 1933 között született vásznak kerültek a TOP 10-be, csak árnyalati eltérésekkel a korábbi évekhez viszonyítva. Míg 2016-ban Frantisek Kupka, Oskar Kokoschka és Josef Síma írta át az örökranglistát, és Kupka 62 millióval az első helyre lépett, addig a következő évben Kokoschka 42 milliója a harmadik helyet eredményezte, de mellette még Toyen is megváltoztatta a sorrendet egyéni 30 milliós csúcsával. Tavaly pedig Josef Síma zárt 31 millióval toronymagasan az élen, ezzel minden idők legjobb tízes leütési listájának ötödik helyére kerülve.
Josef Síma: ML (Tojás, Egyensúly, MZ), 1927, olaj, vászon, 140×70 cm, fotó: 1. Art Consulting Brno – Praha
Már második éve fontos eredményeket érnek el a visszatérő művek, azaz a cseh aukciókon már megfordult alkotások vagy bohemikumok, amelyeket külföldön vittek kalapács alá, s így jutottak vissza Csehországba. Így 2017-ben például az 1 millió feletti árszintet elért művek 15 százaléka, azaz 34 mű indult újra árverésen. A European Arts kínálatában jelent meg Toyen 1955-ből származó festménye, A magány tengere, amely 2016 decemberében a Thierry-Lannon et Associés (Brest) aukcióján kelt el 10,5 millió koronáért, és csaknem egy évvel később a cseh műkereskedelembe visszatérve még magasabbról, 12,5 millióról indulva 17 millión zárta a licitet. Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy a cseh gyűjtők és befektetők a külföldi árakat is meghaladva hajlandók vásárolni – s ezzel Toyen II. világháború utáni alkotói korszakának aukciós csúcsát érték el. További fontos művek is előkerültek, amelyek fél évszázada tűntek el a tárlatlátogatók szeme elől. Ezek közé tartozik a Jindrich Styrsky párizsi tartózkodása idején, 1927-ben festett Vízbe fulladt című munka, amely utoljára 1966-ban volt kiállítva Styrsky és Toyen életműtárlatán Brnóban és Prágában, s azon alkotások egyike, amelyek a művész legértékesebb, arteficialista korszakába sorolhatók. Az ugyancsak a European Arts aukcióján 13 millióról indított festmény 19,6 milliós leütésig vitte. A jelentős áremelkedés feltételezhetően annak is köszönhető, hogy bizonyítható: ezt a művet Jan Thon, a prágai Városi Könyvtár igazgatója vásárolta a művésztől az 1920-as évek végén. A Vízbe fulladtat hosszú csend után, 2013-ban láthatta újra a közönség egy prágai tárlaton.
Ezek mind kitűnő eredmények, ám egyik tétel sem volt olyan sikeres, mint Oskar Kokoschka Prágai látképe (1936/37), amely 35 millióról rajtolva érte el a 42 millió koronás leütést az Arthouse Hejtmánek aukcióján, 2017 júniusában. Kokoschka a Smetana rakpart Bellevue épületének legfelső emeleti lakásában lakott, s innen készült ez a rendhagyó képkivágást alkalmazó látkép, amely annak a 16 darabból álló ciklusnak a része, amelyet négy évig tartó prágai emigrációja során alkotott. A magángyűjteményben őrzött festmény 2015-ben volt ismét kiállítóteremben látható Prágában és Regensburgban. A legújabb információk szerint ezt a galériai darabnak minősülő Kokoschka-vásznat az új tulajdonosának köszönhetően állandó letétbe veheti egy jeles cseh közgyűjtemény, ahol az állandó kiállítás egyik ékességévé válhat.
Kokoschkát 2018 során egyetlen aukciós tétel sem múlta felül, de ezt az évet ugyancsak a vissza- és hazatérő művek uralták. A rendkívüli eredményeket hozó ciklus harmadik éve is bővelkedett izgalmas eseményekben. Így például az Adolf Loos Apartment and Gallery azon őszi aukciója, amelyen dr. Ivo Rotter ausztriai gyűjteményéből három művet indítottak a kínálatban. Rotter Marienbadban (Mariánske Lázne) született 1938-ban, ahonnan a II. világháború után kénytelen volt szüleivel együtt távozni. Noha Ausztriában telepedtek le, Rotter 1990 után a cseh képzőművészet 1910 és 1950 közötti gyűjteményét építette ki, amely mára mintegy száz festményt, szobrot és papírmunkát számlál. Mindezt a korábbi Hagenbund gyűjteményének eladásából finanszírozta. A kollekció értékét jelzi, hogy az hosszú távú letétben van a bécsi Belvederében, s ezek az alkotások több ízben szerepeltek már a galéria tárlatain. Most azonban további lépés következett, Rotter ugyanis Frantisek Kupka művére vágyott, s ezért vált meg három cseh festményétől. A célösszeg részéről 25 millió cseh korona volt, pont annyi, amennyiért Kupka Blanc sur bleu et rouge (1934 körül) című festményét 2018 februárjában megvásárolta a londoni Christie’s aukcióján. Stratégiája sikeresnek bizonyult, hiszen a felkínált Antonín Procházka-, Jindrich Styrsky- és Toyen-festmények összesen 45 millió koronáért keltek el (jutalékkal együtt). A legsikeresebb közülük Toyen Bazalt sziklák (1929) című képe volt 18,25 millióval (jutalékkal 21,5 millió), míg Procházka Csendélet petróleumlámával (1921) című munkája 10,75 millió (jutalékkal 13 millió) koronáért ment tovább, az első alkotás a 2018-as listán a második, ez utóbbi a nyolcadik helyen zárt.
Toyen (azaz Marie Cermínová) nevéhez fűződik a 2018-as dobogó harmadik helye is: Et maintenant que passe le temps című festménye érte el a Galerie Kodl aukcióján 16,2 millióval. Ez a tétel is külföldről tért vissza Csehországba. Még 2013-ban került aukcióra Franciaországban, akkor mintegy 5,3 millió cseh koronáért kelt el, most viszont 16,2 millióért, ami hat év távlatából rendkívüli növekményt jelent. Emil Filla is két tétellel szerepel a tavalyi TOP 10-ben. A sikeresebb, a negyedik helyen végzett, a Galerie Pictura aukciósházban kalapács alá került Játékosok (Sakkozók) című olajkép licitjét komoly várakozások előzték meg, ám az 1908-as festmény kikiáltási áron, 14,5 millió koronáért cserélt gazdát. Annak ellenére nem volt áremelkedés, hogy a mű bizonyíthatóan Josef Gočár kubista építész tulajdonában volt, s egyértelműen Filla azon korszakából származik, amelyet Edvard Munch 1905-ben megvalósult prágai kiállítása ihletett – tehát a műkereskedelem szempontjából csak elvétve hozzáférhető egyedi darabról van szó. Filla második toplistás műve, a Csendélet pipával és gitárral (1914) a kilencedik helyezett lett, mely eredményt a Galerie Kodl aukcióján érte el 9,5 millió koronával. A tízes listát viszont Josef Capek 1934-es, A lányok tejért mennek című vászna zárja kerek 9 millióval. Ennél valamivel kedvezőbb eredménnyel (7. hely az éves listán) zárt Capek 1924-ben festett, Két férficímű vászna, amely 7,5 millióról jutott 11,6 millióra a többszereplős licit során. Mindkét eredmény a Galerie Kodl aukióján született. A sikeres licitek között szerepel még egy-egy Grigorjev Borisz Dmitrijevics-festmény kerek 14 millióval (5. hely), valamint a 6. helyen egy Styrsky-mű is, amely viszont minden várakozással ellentétben nem a Rotter-gyűjteményből származó Lampionok (1925) volt, hanem a European Arts kínálta Eső (1923) című festmény – ez 12,5 milliót ért új tulajdonosának.
A tavalyi év legmagasabb licitjét jegyző ML (Tojás, Egyensúly MZ) című Josef Sima-olajkép is 14 év elteltével tért vissza az aukciók porondjára, legutóbb 2004-ben 7 millión zárt – akkor kissé „veszélyeztetve” Emil Filla utolérhetetlennek tartott Aranyhalacskáit (Műértő, 2000. július–augusztus). Az elmúlt közel másfél évtizedben jelentősen növekedett Síma műveinek árszintje, Párizsban a Christie’snél és Sotheby’snél hét alkalommal zártak átszámítva 7 millió cseh korona felett, sőt 2016-ban már a 20 milliós határt is sikerült meghaladni. Ezzel párhuzamosan fejlődött a csehországi „Síma-árfolyam” is, s ennek eredménye, hogy az 1927-ben festett művet, amely 1929-ben a Le Grand Jeu csoport kiállításán szerepelt Párizsban, 28 millió koronáért hirdették meg az 1. Art Consulting Brno – Praha aukcióján, majd 31 millión zárta a licitet – jutalékkal együtt tehát 36,18 millió korona volt az ára.
A cseh műkereskedelemben egyre komolyabb pozíciót szerez a kortárs művészet, s ennek meggyőző példája Kristof Kintera beszélő szobra, a Talkman (1999), amely 1,5 millión végzett. Mind komolyabb érdeklődés nyilvánul meg a papírmunkák és fotográfiák iránt is, így Frantisek Kupka Táncosnő című munkái 2,3 millióról jutottak 3,75 millióig, Frantisek Drtikol 1929-es Kompozíciója pedig 400 ezerről 1,573 millió koronáig.
Továbbra is fontos tényező a cseh és a nemzetközi műkereskedelem szimbiózisa. Annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy milyen újabb három év következik, illetve hogy a történések megcáfolják-e ezt a ciklikusságot, néhány hónapot még várni kell, ám már a februári aukciók is jelezhetik, merre tart a cseh műkereskedelem.
Szerző: Hushegyi Gábor
