Antik and Art Budapest
Új szereplőként jelent meg a műkereskedelmi piacon az Antik and Art Budapest, azzal a szándékkal, hogy felélessze az utoljára tíz éve megrendezett Antik Enteriőr kiállítás és vásár hagyományait. A rendezvény hiánypótló, hiszen Magyarországon az utóbbi évtizedben valóban nem volt olyan tematikájú vásár, amely nem kizárólag a kortárs alkotásokra fókuszál, így a korábbi korok művészetét képviselő galériák és aukciósházak számára nem nyílt lehetőség a szélesebb hazai közönség előtti bemutatkozásra. A rendezvény tulajdonosa és ötletgazdája, Tausz Ádám is a széles spektrumot hangsúlyozza: a régiségektől a XX. századi mesterek művein át egészen a kortárs alkotók munkáiig a magyar művészet minden részletébe bepillantást kívánnak engedni. Egyfajta edukációs szerepet is betöltve az esemény a vásárlók és a gyűjtők mellett a nagyközönséget is igyekezett megszólítani, többek közt kultúrtörténeti és műtárgypiaci kérdéseket tárgyaló előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel. Ennek az igénynek a létezése azonban azt támasztja alá, hogy sok feladat áll még a szakma előtt a piac élénkítését illetően.
A kiállítók közül többen is úgy vélték, hogy a látszólagos eklektika pozitív eredményekkel járhat, mert egy ilyen vásár keretében azokhoz az érdeklődőkhöz, vásárlókhoz is eljuthatnak, akikkel nincs módjuk találkozni. Hogy ez a sokszínűség valóban előnyére válik-e a rendezvénynek, egyelőre nem tudható, az azonban már most látszik, hogy a profil formálódására, „tisztulására” szükség lesz a jövőben. Ezt segítheti elő egy komoly szakmai szelekciós eljárás, amelynek az első alkalommal nem igazán láthattuk nyomát. E gyakorlat kialakulásának a vásár arculata szempontjából nagy jelentősége lenne: egy igazán erős névsor egyértelműen segíthetne abban, hogy az esemény nemzetközi szinten is tényezővé váljon. Kivált mivel a szervezőknek nem titkolt célja, hogy a külföldi kiállítók felé is nyissanak, és a magyarországi galériák mellett idővel a régió, de akár Nyugat-Európa is felfigyeljen rájuk.
Az első Antik and Art 34 kiállítónak adott helyet. A galériák kivétel nélkül teljes portfóliójukat igyekeztek bemutatni, néhányan közülük – a külföldi vásárok kritériumrendszerét követve – kuriózumokat is kiakasztottak a falakra. Így tett a Virág Judit Galéria és Aukciósház: elhozta a vásárra Perlrott Csaba Vilmos Kecskeméti park című munkáját, mely eddig nem került műkereskedelmi forgalomba, és kiállításon sem volt látható. De Paál László barbizoni korszakának egy darabja is újdonságként került a közönség elé. A Nemes Galéria is hasonló koncepció szerint rendezte be standját: amellett hogy átfogó keresztmetszetet adott a galéria profiljából, eladásra kínálta Nemes-Lampérth József egyik 1920-ban Berlinben bemutatott művét, amely akkor magángyűjteménybe került, és eddig nem volt látható Magyarországon. A BÁV standjának kiemelt darabja Egry József Vitorlaigazító című festménye volt, amelyet grafikák, ékszerek és órák társaságában láthattunk. Az Initio Fine Arts múlt ősszel mutatkozott be a hazai közönségnek vásári körülmények között, az Art Market Budapesten. Míg oda koncepciózusabb kiállítással érkezett, az Antik and Artra szélesebb kínálatot hozott. A ritkaságok innen sem maradhattak el: a galéria tulajdonosa többek között Camille Pissarro grafikái közül válogatott, valamint Kádár Béla és Scheiber Hugó azon munkáit állította ki, melyek az 1970-es évek óta egy külföldi gyűjtemény részét képezték.
A Kálmán Makláry Fine Art igazán impozáns standot rendezett be. Innen Hantai Simon és Reigl Judit festményei mellett a kevésbé közismert Fiedler Ferenc munkái emelendők ki. Fiedler műveiből április közepéig a párizsi Maeght alapítvány terében látható kiállítás, majd decemberben a Műcsarnokban lesz tárlata. A Faur Zsófi Galéria, bár rendszeresen jár nemzetközi vásárokra, Magyarországon rég nem állított ki vásári keretek között. A galéria kortárs képzőművészeit képviselte a Millenárison: Katerina Belkina, Barabás Zsófi, Horváth Lóczi Judit, Jovián György és Mata Attila munkáit mutatta be.
Az Antik and Art kiállítás és vásárról a Zsolnay kerámiák sem maradhattak el. Míg a Virág Judit Galéria mutatóba hozott szecessziós Zsolnayt, addig a Millennium Antik széles palettáját mutatta be a világhírű kerámiának. Standjukon a jelentősebb tervezők – Zsolnay Júlia és Teréz, Apáti-Abt Sándor, Sikorski Tádé és Nikelszky Géza – anyagából válogathatott a vásárló közönség. A Dávidházy Antikvárium az Ady-évhez csatlakozva állította össze anyagát. Elsősorban Ady, valamint egyéb nyugatos költők, írók fotóit kínálta, továbbá portfóliójának anyagából szemezgetve kéziratokat hozott Weöres Sándortól, Kassák Lajostól és Tristan Tzarától, illetve ízelítőt adott térképekből, oklevelekből és filmtörténeti dokumentumokból.
E néhány galéria standján végigtekintve is látszik, hogy megfelelő szakmai háttér biztosítása mellett valóban felelevenedhet az egykori Antik Enteriőr kiállítás és vásár. Bár még érzékelhetők az Antik and Art gyermekbetegségei, az azonban nem vitatható, hogy a hazai műtárgypiac egyik nagy hiányosságára adott reményeltő választ. A kiállítás és vásár nagyban hozzájárulhat a piac élénkítéséhez, a galériások, kereskedők és gyűjtők közötti diskurzus felpezsdítéséhez és az érdeklődők látókörének szélesítéséhez.
Molnár Zsuzsanna
