2020 a múzeumok, galériák számára is nehéz év volt, a járvány miatt több kulturális intézmény átadása az idei évre csúszott. Idén nyit Párizsban a Francois Pinault-gyűjtemény, a berini Humboldt Forum és az oslói Munch.
Francois Pinault–gyűjtemény, Párizs
Nyitás: 2021. január 23. Ár: 160 millió €
Fotó: Patrick Tournboeuf
A 84 éves milliárdos François Pinault 20 éves álma valósululhat meg idén: januárban nyit kortárs művészeti múzeuma Párizsban. A Louvre és Pompidou Központ között található régi árutőzsde (Bourse de Commerce) teljesen kör alakú épületét a világhírű japán építész, Ando Tadao tervei szerint alakították át. A külső munkálatok 2020. március 9-én fejeződtek be, ekkor elkezdték az épület körüli területrendezést és a műtárgyak installálását, de a koronavírus miatt szüneteltetni kellett a munkálatokat. Pinault a világ egyik legjelentősebb műgyűjtője, a legfontosabb 20. századi és kortárs alkotók munkáit felvonultató kollekciója csaknem négyszáz művésztől több mint 10 ezer darabot számlál.
Humboldt Forum, Berlin
Nyitás: 2021 eleje. Ár: 677 millió €
Nyitás: Guiliani von Giese
A pandémiás korlátozások meghiúsították a Huboldt Forum teljes decemberi átadását, így 2021-ben folytatódik az épület részenkénti megnyitása. Az egykori császári palota, majd az NDK-törvényhozás palotának nevezett épület múzeummá alakításának ötlete 2002-ben fogalmazódott meg először. A 2008-ban kiírt tervpályázatot Franco Stella olasz építész nyerte el. Az intézmény az első berlini egyetem alapítója, Wilhelm von Humboldt koncepciójaként számon tartott klasszikus német műveltségeszményből kiindulva a tudományos ismeretek termelésének és terjesztésének tere, a találkozás és véleménycsere fóruma lesz. A negyvenezer négyzetméteres épületben vonták össze a berlini kelet-ázsiai és indiai múzeum egyesítésével létrejött ázsiai múzeum gyűjteményét és a néprajzi múzeum gyűjteményének az Európán kívüli térségekből származó részét, valamint a Humboldt Egyetem könyvtára és a berlini központi tartományi könyvtár tudománytörténeti gyűjteményét.
Munch, Oslo
Nyitás: 2021 nyara. Ár: 310 millió $
Fotó: Guttorm Stilen Johansen
Nyáron nyílik meg a látogatók előtt a világ legnagyobb Edvard Munch-gyűjteményének otthont adó múzeum, a Munch Oslóban. A 13 emeletes, vízparti, 26 000 négyzetméteres, üveg-beton toronyépületet Juan Herreros spanyol építész tervezte. Tizenegy kiállítóterem kalauzol végig a világhírű norvég expresszionista festő pályafutásán. A múzeum törzsanyaga 28 000 festményből, vázlatból, fényképből, szoborból és jegyzetfüzet gyűjteményből áll.
Év végi összegzésünk utolsó részében az élő magyar művészek hazai aukciókon legdrágábban elkelt műveit mutatjuk be.
Nemzetközi toplistánkat tanulmányozva látható, hogy idén két élő művész is bekerült a legdrágábbak közé – összesen három munkával – ami egyáltalán nem szokatlan a globális piacon. Itthoni aukción ez eddig egyelőre csak a Franciaországban élt Reigl Juditnak sikerült 2018-ban és 2019-ben, de a „szakadék” a régi és a modern, illetve a kortárs alkotók árai között nálunk is egyre csökken.
Mivel az idei összesített hazai TOP 10-ben nem szerepel élő művész, az ő idei csúcseredményeiket most külön mutatjuk be, hangsúlyozva, hogy sorozatunk első két részéhez hasonlóan itt is csak az árverési eredményeket vettük – vehettük – figyelembe. A lista összeállításánál eltértünk attól a nemzetközi gyakorlattól, ami az év során elhunyt művészek esetében egész évi eladásaikat figyelembe veszi. Mi csak azokkal a művekkel számoltunk, amik még valóban a művész életében kerültek kalapács alá, s tettük ezt többek között azért, mert egy életmű lezáródása legtöbbször önmagában is árnövelő tényező. Ennek a megjegyzésnek szomorú aktualitást ad, hogy Reigl Judit és Konok Tamás személyében két olyan művész is elhunyt az év során, akik gyakran érnek el az aukciókon kiemelkedő árakat.
A TOP-lista a 10. helyen kialakult négyes holtverseny miatt összesen 13 művet tartalmaz, a szerzők között viszont mindössze öt nevet találunk: Nádler István 5, Lakner László 4, Keserü Ilona 2, Bak Imre és Konkoly Gyula pedig 1-1 festménnyel szerepel a listán. A lista élén a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is a Berlinben élő Lakner László alkotása áll; míg tavaly 42, addig idén 36 millió forintot fizettek legdrágább munkájáért. A csúcseredmény tehát 2020-ban nem dőlt meg, a mezőny azonban jóval „sűrűbb” lett; a legdrágább művek átlagára jelentősen meghaladja a tavalyit.
A koncentráció nemcsak a művészeknél, hanem a munkáikat értékesítő árverőházaknál is megmutatkozik, hiszen a 13 művön mindössze két ház osztozik: 11 a Virág Judit Galériában, míg kettő a Bodó Galériában talált gazdára. Azok a tételek, amelyeknél a továbbiakban nem jelezzük az értékesítés helyszínét, a Virág Judit Galériában kerültek kalapács alá a ház novemberi vagy decemberi háború utáni és kortárs aukcióján, míg a Bodó Galéria csak decemberben árverezett, s itt együtt szerepeltek a XIX., a XX. és a XXI. században született munkák. Mindhárom árverés online került lebonyolításra.
1. Lakner László: Rózsák, 36 millió forint
Az 1969-ben született négy kis méretű olajkép eredetileg egy 25 darabból álló sorozat része volt, ami a maga teljességében keletkezése évében volt látható a művész budapesti egyéni kiállításán. A festmények ugyanazt a stilizált rózsát ábrázolják, s ezáltal megidézik az amerikai pop art, elsősorban Andy Warhol mechanikus sokszorosításon alapuló képépítését, azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy míg Warhol kompozícióinak alapját általában szitanyomatok képezik, addig Lakner minden egyes mutációt szabad kézzel festett meg, így a monoton ismétlődésből adódó szeriális jelleget relativizálják a manuális alkotófolyamat jellegéből adódó finom eltérések. A mű 36 millió forintos leütése megháromszorozta a 12 milliós induló árat és jóval meghaladta a becsérték felső határát is.
2. Nádler István: Szisztéma két rétegben (Jeney Zoltán zenéjére), 32 millió forint
Nádlernek a listára felkerült öt festménye a 70-es, a 80-as és a 90-es években készült, azaz munkásságának különböző korszakait képviseli. A legmagasabb – és a kikiáltási árat megnégyszerező – összeget a Jeney Zoltán elektronikus zenéje által inspirált 1981-es vásznáért fizették. Nádler a zenében találta meg azt a sajátos szerkezeti előképet, ami a kötött, stabil elemeket és az állandóan változó, spontán mozzanatokat az élmény szintjén egységbe hozza. A most kalapács alá került festmény alapkaraktere a számítógép vizuális nyomhagyására épül, mely két eltérő hatású, de egyaránt „raszter-jellegű” felületből áll. Az alapréteg egy komputer szalag „szitaként” történő alkalmazásából származik, erre kerül fel a spontán kalligrafikus rögtönzéssel, spray-jel felhordott erőteljes optikai hatást kiváltó felső réteg. A korábban bel- és külföldi kiállításokon is szerepelt mű a Bodó Galéria árverésén érte el a kiemelkedő árat, jelezve, hogy a házzal a kortárs alkotások értékesítésében is komolyan számolni kell.
3. Keserü Ilona: Cérnás, 28 millió forint
A cérna és a jutavászon nem túl gyakran bukkan fel a képzőművészek által használt anyagok között, Keserü Ilona azonban szívesen fordult a varráshoz, amivel konkrét anyagiságukban jelenít meg különféle felületeket. Cérnás című, jó fél évszázada született munkája, ami novemberben 28 millió forintos rekordáron kelt el, monumentális méreteivel, a vászon alapszínének megtartásával, látszólagos puritanizmusával, szögletes rácsozatával szinte minimalista hatást kelt, trükkös anyaghasználata, a tűzések és öltések dinamikája, a játékos ismétlődések ugyanakkor mégis intimitást, egyediséget kölcsönöznek a többszörösen kiállított és reprodukált alkotásnak. Az új aukciós életműrekordot jelentő ár nem okozott meglepetést, hiszen az alkotás becsértékét 25-35 millió forintban állapították meg.
4. Lakner László: Celan (1982–83), 22 millió forint
A romániai születésű, zsidó származású, Párizsban letelepedett Paul Celan költészete – a traumatikus múlttal való szembenézés, az idegenség tudata, a szavakba zárt egzisztenciális szorongás – már a 70-es évek elején foglalkoztatta Laknert, de igazából az évtized végére, a 80-as évek elejére vált műveinek egyre meghatározóbb motívumává. Mint Fehér Dávid írja az árverési katalógusban megjelent tanulmányában, Laknernek a celani szövegeket megjelenítő, újraértelmező festményei a versek vizuális fordítási kísérleteiként is értelmezhetők. Az 1982-83-ban festett nagy méretű olajkép 12-16 milliós becsértékkel szerepelt a Bodó Galéria decemberi kínálatában és 5 millió forintról indulva érte el a 22 milliós leütési árat.
5. Nádler István: Fekete, 20 millió forint
Míg a listára felkerült művek általában a hatvanas-nyolcvanas évek között készültek, Nádlernek ez a nagy méretű olajképe a 90-es évek második felében született. Magas, a becsértéket is jóval meghaladó ára jelzésértékű, hiszen mutatja, hogy a kortárs magyar festészet nagy öregjeinek életművében érdemes a favorizált hatvanas-hetvenes évek utáni időszakban készült munkák között is alaposan körülnézni. A Fekete is azon művek közé tartozik, amikben a művész – ahogy az aukciós katalógus is idézi Hegyi Lórándot – megkísérel szintézist teremteni a geometrikus-absztrakt és a lírai-gesztusszerű, pszichologizáló önábrázolási stratégiák között.
6. Lakner László: Konyhai csendélet, 19 millió forint
A fentebb említett Celannál közel 20 évvel régebbi, 1964-ben született csendélet Lakner rövid ideig tartó szürnaturalista korszakának remeke, ami becsértéke sávjának felső határához közeli áron cserélt gazdát. A mű a téma barokk változatát eleveníti fel közeli képkivágatával, a homogén háttér előtt megjelenő különböző formájú elemek kihangsúlyozásával. A képet a katalógusban leíró Földes Léna arra hívja fel a figyelmet, hogy mint ahogy a barokk konyhacsendéleteknek is megvolt a maguk többletjelentése, Laknernél is valaminek a kifordításáról van szó: a művész addig a pontig tölti zsúfolásig tárgyakkal az „ismerős” kompozíciót, amíg az már szinte elveszti valószerűségét és irracionalizmusba csap át.
7-8. Bak Imre: Fekete-fehér II., 17 millió forint
Míg a 2019-es toplistán Bak Imre még egy 9 milliós leütéssel szerepelt, idén már ennek az összegnek csaknem a duplájával, s mint a korábbi írásokban már többször utaltunk rá, még ez az összeg is szinte szerény az egy varsói árverésen októberben elért nettó 39,2, jutalékkal együtt 46,2 millió forintos árhoz képest. A Fekete-fehér II. egy különböző méretű és formájú darabokból álló sorozat része, amit Bak még keletkezése évében, 1982-ben összefüggő képfolyamként állított ki a Műcsarnokban. A frízszerű elrendezésben bemutatott darabokat közös motívum- és színhasználat jellemzi. A sorozat, így annak most árverezett darabja is egyfajta átmenetet testesít meg Bak hetvenes és nyolcvanas évekbeli korszaka között. A 15-20 millió forintra taksált képre a licit 7,5 millió forintról indult.
7-8. Nádler István: Csavarás, 17 millió forint
Az 1976-os Csavarás önkéntelenül is Rubik Ernő egy évvel később „feltalált” kígyóját juttatja eszünkbe. A művész pályájának eben az időszakában azzal foglalkozott, hogy eszköztárát a lehető legminimálisabbra redukálja, éveken keresztül ugyanazokat a motívumokat variálta. Mint Földes Léna írja tanulmányában, Nádler négy „témára” osztja a képet: a fekete négyzetre és háromszögre, a sárga téglalapra, amely összeköti őket, illetve a kétszínű alapsíkra. Ebben a kétdimenziós színdinamikai rendszerben a teljes síkszerűség ellenére térhatás jön létre és Nádlert e tér képi konkretizációja foglalkoztatja. A festményre 7,5 millión indult a licit és a becsérték sávjában, annak felső határához közelebb fejeződött be.
9. Nádler István: Gyász II., 16 millió forint
Ismét Nádler és ismét a 70-es évek. 1977 és 1979 között a művész három olyan sorozatot festett, amelyek mind a gyász, a veszteség témáját járják körül – minden bizonnyal személyes veszteségének hatására is, hiszen ekkor vesztette el édesapját. A Gyász sorozat négy, különböző méretű vásznán elemi erővel hatnak a hatalmas, homogén színfelületek. A sorozat most árverezett darabjához Nádler a négyzet formáját választotta, ami egyszerre a földi teljesség szimbóluma, az idea megtestesítője és a halál bizonyossága. A festmény ára a 8 milliós kezdés után ennek duplájáig, azaz a becsérték sávjának alsó határáig emelkedett.
Lakner már az NSZK-ban élt és túl volt nemzetközi karrierje olyan fontos állomásain, mint a Velencei Biennálén történt bemutatkozás, amikor a kéziratokat ábrázoló „pszeudo-fakszimile” festményeinek sorában 1977-ben megszületett a most kalapács alá került alkotás. A mű a Paul Cézanne-nak szentelt sorozat része, párdarabja még születése évében szerepelt a kasseli Documentán. Fehér Dávid a műhöz készült tanulmányában megjegyzi, hogy Lakner nem az írások tartalmával foglalkozik, hanem olyan „írás-portrékat” alkot meg a kéznyomok festői feldolgozásával, amelyek hűen tükrözik a gondolat születésének folyamatát. A helyenként szénnel megrajzolt, olajjal festett kép a 10 milliós eredményt 3,6 millióról indulva, a 6-8 milliós becsértéket is jóval túlszárnyalva érte el.
10-13. Konkoly Gyula: Második világháború, 10 millió forint
Életmű-rekordot jelentő áron, 10 millió forintért kelt el Konkoly Gyula fiatalkori, 1967-es munkája is, itt azonban ez a leütés 12-18 millió forintban megállapított becsértékkel állt szemben. A 60-as évek közepén tett nyugati tanulmányútjait követően született műveiben már erőteljesen érződik a legfontosabb kortárs művészeti tendenciák hatása. Számos alkotása, köztük a most kalapács alá került is, a történelem és az emlékezet kérdéskörére, aktuális politikai-társadalmi eseményekre, jelenségekre reflektál. Az aukcióra egy tekintélyes magángyűjteményből került képen a II. világháború és azt követő időszak pillanatképei rendeződnek egymás mellé.
10-13. Keserü Ilona: Pannóterv II., 10 millió forint
A Cérnás-hoz képest csaknem egy évtizeddel később, 1978-ban született Pannóterv jól példázza Keserű művészetének egyik központi vonulatát, a színeknek az idő múlásával egyre inkább tudományos módszerességgel történő vizsgálatát, összevetésüket az emberi bőr színével. A mű ára több licitlépcsős emelkedést jelent a kikiáltási árhoz képest,de elmarad a 15-20 millió forintban megjelölt becsérték mögött.
A decemberi árveréshez hasonlóan, ahol Nádler fentebb bemutatott munkája, a Fekete 20 millió forintért kelt el, a megelőző, novemberi aukción is az ő egyik alkotása biztosította a sikeres befejezést a Virág Judit Galériában. Ez az akrilkép már címében is utal a 70-es években készült műveinek legfontosabb elemeire, az egyszerre statikusságot és dinamikus mozgást sugalló csavart és plasztikus átlókra. Az 1974-ben született festmény 7 millió forintról indulva a becsérték sávjának alsó határán kelt el.
Az írásban szereplő árak leütési árak, nem tartalmazzák a Virág Judit Galéria 20%-os, illetve a Bodó Galéria 25%-os jutalékát.
Egyes tételek bemutatásához felhasználtuk az árverési katalógusokban az érintett műtárgyakról megjelent tanulmányokat.
A művek reprodukcióit ezúttal is az azokat árverező aukciósházak jóvoltából közöljük.
Szerző: Emőd Péter
A cikk 2020. 12. 26-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
A nemzetközi listához hasonlóan itt is erősen megbolygatná a sorrendet, ha be tudnánk számolni az aukción kívül értékesített művekről is, ezekről azonban még a nemzetközi gyakorlathoz képest is kevés információ áll rendelkezésre – legalábbis az érintettek részéről is megerősített formában.
A hazai aukciósházak idei évét áttekintve ugyanazt mondhatjuk, amit cikkünk előző, nemzetközi részében: a COVID-19 ugyan jelentősen visszavetette a forgalmat, de mégsem olyan mértékben, mint ahogy azt sokan a pandémia kitörését, majd elhúzódását látva gondolták. Ennek okai mélyebb elemzést igényelnek; a talpon maradás tényezői között minden bizonnyal ott van az aukciósházak kreativitása, az online értékesítésre való viszonylag gyors és zökkenőmentes átállás, a részben vagy teljes egészében kulturális célú költések egyéb csatornáinak – utazás, színház, koncert, stb – ellehetetlenülése, az egyéb, pl. ingatlanpiaci befektetési lehetőségek attraktivitásának csökkenése is.
Hasonlít a nemzetközi piachoz a helyzet abban a tekintetben is, hogy az árverési információk itthon sem adnak teljes képet a legjobb árakon értékesített műtárgyakról; a private sales nálunk is felfutóban van. Írásunk végén megemlítjük azokat a munkákat, amelyek aukción kívül keltek el, vagy kelhetnek ezekben a napokban el olyan áron, hogy bőven a listán, esetenként annak az élén lenne a helyük – miközben szinte bizonyos, hogy az ilyen adásvételeknek csak kisebb részéről van tudomásunk.
égezetül, hasonló a helyzet a nemzetközi piachoz abban is, hogy az abszolút rekordokat ostromló csúcsművek nálunk sem kerültek idén piacra; a friss listát vezető 95 milliós eredménnyel az elmúlt két évben dobogóra sem lehetett volna kerülni.
Lássuk ezek után az idei év tíz legdrágább hazai aukciós tételét!
1.Tihanyi Lajos: Akt studium, 95 millió forint
A végén csattan az ostor: az év legmagasabb aukciós ára az év utolsó nagyobb árverésén, a Virág Judit Galéria december 19-i téli online aukcióján született meg. Tihanyitól 2017 óta nem szerepelt hasonló jelentőségű munka árverésen; akkor a Pont St. Michel című festménye életmű-rekordot jelentő áron, 220 millió forintért kelt el. Az 1917-ben készült akttanulmány először egy évvel később szerepelt hazai kiállításon, majd a múlt század 20-as-30-as éveiben bemutatták Berlinben, Drezdában, Párizsban és New Yorkban is. A mű a 30-as évektől, legkésőbb 1936-tól napjainkig a legendás filmes, Korda Sándor, majd örökösei tulajdonában volt; Korda testvérével együtt a Tihanyi-életmű legjelentősebb gyűjtői közé tartozott. Az akttanulmány hátoldala a művész egy női portréját rejti, ami korábban ismeretlen volt a szakemberek előtt. A festmény, amit maga Tihanyi is legsikerültebb alkotásai közé sorolt, most végre hazatért és 80-120 millió forintos taksával került kalapács alá, a leütési ár tehát megfelelt az előzetes várakozásoknak.
2-3. Munkácsy Mihály: Fasor, 90 millió forint
Munkácsy Mihály hosszú időn keresztül a legdrágább magyar festőnek számított, de az elmúlt két évben nem került kalapács alá igazán kiemelkedő alkotása, így nevét hiába is kerestük volna a toplistákon. 2020 viszont az árverések világában az ő éve volt; a tíz legmagasabb áron leütött festmény közül három is az ő munkája, kettő ráadásul egymással holtversenyben a képzeletbeli dobogó második-harmadik fokán. Előbb, a Virág Judit Galéria őszi árverésén az 1873-ban, Munkácsy egyik legtermékenyebb évében festett Fasor került kalapács alá. A művész abban az évben néhány hetet Barbizonban töltött Paál László társaságában és ez alatt az idő alatt több tájképe is született, többek között a most kalapács alá került kis méretű, hazai kiállításokon időről időre felbukkant alkotás is. A kép induló árának közel háromszorosáért és 50-60 milliós becsértékénél is jóval magasabb áron talált gazdára. A Fasor 18 éve is megfordult már a Virág Judit Galériánál; akkor 44 millió forintért cserélt gazdát.
2-3. Munkácsy Mihály: Naplemente, 90 millió forint
A Naplemente című, ugyancsak 1873-ban született impresszionisztikus tájkép kivételes kvalitásai miatt a Munkácsy-életmű igen figyelemre méltó alkotásának tekinthető, azonban több mint 100 évig semmit sem tudtak róla a művészettörténészek, Amerikában lappangott. Egykor a San Francisco-i világkiállításon volt látható 500 magyar mű között, az első világháború után azonban már nem került haza. A Naplemente bensőséges tájszemlélete miatt az életmű egyik legkülönlegesebb, stíluspalettájának egyik legmesszebbre merészkedő darabja, amit az akkor még ifjú festő hollandiai és barbizoni tanulmányútjainak hatására, nem a műkereskedelmi elvárásokhoz igazodva, hanem a maga örömére alkotott. A festmény a Virág Judit Galéria téli árverésén 80-120 milliós becsértékkel került kalapács alá; a leütési ár ennek sávjában van, de közelebb annak alsó határához. A festmény ugyanitt már négy éve is szerepelt, akkor 55 millió forintot fizettek érte.
4. Kádár Béla: Eladják a szürkét, 80 millió forint
Mint Kelen Anna írja az 1921 körül született olajképhez készült tanulmányában, a mű erőteljesen expresszív festésmódja még a művész bécsi korszakát jelzi, de kompozíciójában és témaválasztásában már a Sturmhoz kapcsolódik. Témaválasztásában a magyar népmesék világát idézi, technikájában és festésmódjában viszont a nemzetközi avantgárd formanyelve alapján hozott létre egy csak rá jellemző, teljesen egyedi stílust. A 36 millió forintról indított festmény a Virág Judit Galéria őszi árverésén komoly licitcsata után végül becsértékének felső határán, 80 millió forintért kelt el.
5. Vaszary János: Parkban, 72 millió forint
Munkácsy mellett Vaszary Jánosnak sikerült még egynél több művel felkerülnie a TOP-listára, ami töretlen népszerűségének és mind magasabbra törő árainak ismeretében nem meglepő. Vaszary életművében két ikonikus ciklus található, a Dunakorzó és a Park ciklus. Utóbbi művek a tatai Vaszary-villában különböző technikával készültek 1928-tól kezdve gyakorlatilag a művész haláláig. E sorozat egyik legszebb, 1930 körül készült, ragyogó dekorativitású darabja került kalapács alá a Virág Judit Galéria őszi aukcióján és kelt el az 50-80 millió forint között megállapított becsértékének inkább a felső határához közelebb.
6. Vaszary János: Golgota, 60 millió forint
Bár Vaszarynak a könnyedebb hangvételű művei a legnépszerűbbek, a gyűjtők komoly összegeket fizetnek komor hangulatú, Európa és Magyarország tragikus évtizede, egy véres háború és egy igazságtalan béke emlékét feldolgozó korábbi munkáiért is. A Kieselbach Galériaőszi aukcióján kalapács alá került, a Golgota-sorozathoz tartozó festmény Molnos Péter tanulmánya szerint „azon ritka művek egyike, amelyben a modern művészet formai kísérletei, a bibliai tradíció és a magyar történelem drámai eseményeire utaló szimbolika kikezdhetetlen művészi színvonalon találkozik.” A kép 60 milliós leütési ára a becsérték sávjának közepén helyezkedik el.
7. Scheiber Hugó: Világváros (Potsdamer Bahnhof), 53 millió forint
A két világháború közötti Berlinben eltöltött néhány év Scheiber pályáján is kiemelkedő fontosságú időszak volt, a festő itt alkotta meg nagyváros-sorozatának legszebb és legizgalmasabb darabjait. Lüktető, dinamikus alkotásai utánozhatatlan fantáziával mutatják be a nyüzsgő metropolisz mindennapjait. Az 1926 körül született, dinamikus festésmódjával és a spirális mozgásra épülő kompozíciójával a futurizmust idéző mű Scheiber berlini időszakának egyik legszebb darabja, mely egykor az ismert újságíró és műfordító, Barabás Béla tulajdonában volt. Az elmúlt évtizedekben több hazai és külföldi tárlaton is szerepelt kép a Virág Judit Galéria téli árverésén 50-70 milliós taksát kapott és ezen a sávon belül, annak alsó határához közelebbi áron ütötték le. A festmény 1998-ban szerepelt a Virág Judit Galéria első aukcióján, akkor 3,2 millió forintért ütötték le.
8-9. Galimberti Sándor: Nagybányai udvar, 50 millió forint
A tragikusan rövid életű és halála után hosszú időre szinte elfelejtett művész egy-egy ritka festményének felbukkanása ma eseményszámba megy a piacon. A Nagybányai udvar 1907-ben született, amikor a fiatal, alig 24 éves művész éppen hazatért hároméves, zömmel Párizsban töltött tanulmányútjáról – nem véletlen, hogy a festmény a nagybányai neós mozgalom mellett a Gauguin-féle posztimpresszionizmust és a párizsi fauvizmust is eszünkbe juttatja. A mű a Kieselbach Galéria őszi árverésén indokoltan magas, 50-80 millió forintos becsértékkel került kalapács alá; az 50 milliós leütés kétmillió forintot javított a festő eddigi életmű-rekordján.
8-9. Munkácsy Mihály: Karosszékben ülő lány, 50 millió forint
Az egykori Magyar-Francia Galéria utódjaként működő Bodó Galéria és Aukciósház még csak harmadik évét tölti az aukciós műkereskedelemben, ezért igen komoly eredmény, hogy máris a TOP 10-ben helyet biztosító eredményt tudott felmutatni. A ház erre maga is legfeljebb titokban számíthatott, hiszen a kis méretű olajkép becsértékét 20-30 millió forintban állapították meg és 15 millióról indították. A hihetetlen könnyedséggel megfestett mű a szalonzsáner képek időszakában, 1878 körül készült, azok több jellegzetes vonását magán is viseli, ám mégis elüt tőlük – elsősorban azáltal, hogy Munkácsy az ilyen képeinél megszokottól eltérően kifejezetten személyes vonásokat adott mindmáig ismeretlen modelljének. A tipikus szalonképekhez képest szokatlanul puritán a környezet is, ami így nem „nyeli el” a modellt.
10. Szobotka Imre: Fekvő alak, 46 millió forint
Szobotka Imrének új életműrekordra volt szüksége ahhoz, hogy bekerüljön a TOP 10-be és 1912-14 között készült festménye könnyedén ugrotta meg ezt a szintet; 20 millióról indulva, 30-40 milliós becsérték mellett 46 millió forintnál koppant a kalapács a Virág Judit Galéria téli aukcióján. Az első világháborút közvetlenül megelőző évek Szobotka munkásságának legfontosabb szakaszát jelentették, amikor pályája párhuzamosan haladt a nemzetközi avantgárd élvonalával. A művész legjobb kubista alkotásai közül többnek a sorsa mindmáig ismeretlen; hosszú ideig ezt a kis méretű, a kubisták számára nem feltétlenül tipikus témaválasztású képét is a keresettek között tartották számon, de aztán 2015-ben már szerepelt ugyanezen galéria árverésén, ahol 18 millió forintért kelt el.
Mint a bevezetőben említettük, a legdrágább művek növekvő hányada nem nyilvános aukciókon cserél gazdát. Nyilvánosan elérhető adatok az idei egyéb ügyletekről leginkább a Magyar Nemzeti Bankhoz, vagy cégeihez köthető vásárlások kapcsán állnak rendelkezésre. Így tudható, hogy az MNB-Ingatlan Kft 170 millió forintért vásárolta meg Rippl-Rónai József Lengyel Menyhértről készített, 1910 körüli portréját. Itt – Ránki Dezső zongoraművész személyében – ismert az eladó is. Rippl-Rónaiért adtak már ennél magasabb árat is árverésen, ám férfiportréi eddig – legalábbis aukciókon – ennél nagyságrendekkel alacsonyabb áron cseréltek gazdát. A 170 millió forint a hazai piac legmagasabb, eddig hivatalosan ismertté vált idei ára. Megelőznék az árverési csúcstételeket egy másik MNB-s vásárlás képei is: ennek keretében Korniss Dezső négy festménye került a pénzintézet birtokába, együttesen 460 millióért, azaz 115 millió forintos átlagáron, ami a többszöröse Korniss eddigi legmagasabb aukciós árainak. Az összeg tételenkénti megoszlása nem ismert, de nagy valószínűséggel mind a négynek helye lenne a toplistán. A kornissi életmű kiemelkedő darabjait a bank egy ismert műgyűjtőtől, Nudelman Lászlótól vásárolta meg.
Végezetül megemlítünk két olyan művet, aminek csak az árát ismerjük, azt azonban nem tudjuk, hogy elkeltek-e már, s ha igen, valóban ennyiért. A Kieselbach Galéria és az acb Galéria jelenleg is látható, Csúcsok között című kiállításán szerepel egy igen érett előtanulmány Munkácsy Mihálytól egyik leghíresebb alkotásához, az Ecce Homo-hoz. A mű, amit 1958-ban Latabár Kálmán 55 ezer forintért vásárolt meg, most 290 millióért vár új tulajdonosra. Ez az ár az ismert magyarországi műtárgyügyletek élére emelné a festményt, hiszen a jelenlegi csúcsot Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájképe tartja, ami a Virág Judit Galéria 2012-es téli árverésén 240 millió, azaz jutalékkal együtt 288 millió forintért kelt el. Ugyanezen a tárlaton látható Bak Imre Zöldcímű munkája, annak a Narancs-nak a párdarabja, amit néhány hete, mint ahogy arról mi is beszámoltunk, rekordáron ütöttek le egy varsói árverésen. A Zöld újsághírek szerint 56 millió forintért vár vásárlóra s ha elkel, ez az ár is beleférne az idei TOP 10-be.
Megjegyzés: nemzetközi listánkkal ellentétben az egyes műveknél a hazai aukciósházak többsége által követett, bár változóban lévő gyakorlatnak megfelelően a leütési, tehát a jutalékot még nem tartalmazói árat adjuk meg. A jutalék mértéke a a listán szereplő házak közül a Virág Judit és a Kieselbach Galériánál 20, a Bodó Galériánál 25%.
Szerző: Emőd Péter
A cikk 2020. 12. 21-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
Idén is megmutatjuk, mely műalkotásokért adták az év során a legmagasabb összegeket. Most a globális piacon nézünk körül, a legjobb áron elkelt hazai tételekről a II. részben lesz szó.
A műkereskedelemben is rendkívüli év volt 2020 és annyi a végleges számok ismerete nélkül is tudható, hogy a forgalom jelentősen visszaesett – ám mégsem olyan mértékben, amit feltételezhettünk volna a hónapokig tartó lockdown, az elbizonytalanodás, a pandémia sok gyűjtő anyagi lehetőségeit is negatívan befolyásoló hatásai miatt. 2020 műkereskedelmének alaposabb elemzésére később még visszatérünk, most csak annyit, hogy a szakma összességében jó alkalmazkodó képességről tett tanúbizonyságot és számos újítással, új értékesítési formák bevezetésével és a hagyományosak közötti súlypontok módosításával a negatív hatások egy részét sikerült kivédenie. Sőt, nem egy piaci szereplőnek még bővítenie is sikerült a forgalmát; Németország négy vezető árverőháza közül például kettő is két számjegyű forgalomnövekedést ért el 2019-hez képest, és a másik kettő is megközelítette előző évi eredményét.
A COVID-19 negatív hatása elsősorban a legmagasabb ársávba sorolt művek kategóriájában érződött, amire a legkézenfekvőbb, ám nem kizárólagos magyarázat az, hogy ezek a legkevésbé alkalmasak az online értékesítésre. De nem is állíthatjuk biztosan, hogy valóban jelentős visszaesés volt ebben a szektorban, mivel általános tapasztalat, hogy a nyilvános árverések helyett egyre többen választják a private sales keretében történő adás-vételt, aminek eredményei csak az esetek kisebb részében válnak ismertté. Idén ez az üzletág a két vezető nemzetközi aukciósháznál az általános visszaesés ellenére is 50-57%-os növekedést produkált. Persze a private sales nem új jelenség, a legdrágább műtárgyaknak már évek óta durva becsléssel fele-fele kerül új tulajdonoshoz nyilvános aukciókon és private sales keretében.
Listánk értelemszerűen csak az aukciókon legmagasabb áron elkelt tételeket tudja bemutatni, de a kiszivárgott információkból annyit máris tudni lehet, hogy az év során az itt szereplőknél magasabb áron is keltek el műtárgyak. A Christie’s például a napokban elárulta, hogy idén három művet adtak el 100 millió dollár feletti áron, miközben, mint látni fogjuk, az aukciós toplistán egyetlen ilyen tétel sem szerepel.
Lássuk akkor az árverések legdrágább tételeit:
1. Francis Bacon: Aiszkhülosz Oreszteiája által inspirált triptichon – 84.550.000 dollár
Ez az eredmény jól illusztrálja a legmagasabb árfekvésű művek piacán tapasztalt visszaesést; ezzel az árral utoljára 2016-ban lehetett volna a lista élén végezni, az azóta eltelt években Bacon festménye dobogóra sem került volna. Az ár – ami a művész harmadik legmagasabb, aukción elért ára és a Sotheby’s júniusi online árverésén született – némileg meghaladja a 60-80 millió dollárban megállapított becsértéket, de messze elmarad a művész 2013-as, 142,4 milliós rekordjától. A triptichonok Bacon gyűjtők körében nagyon kedvelt specialitásai közé tartoznak, közülük ezt megelőzően utoljára 2014-ben volt hozzáférhető egy az aukciós műkereskedelemben. Az 1981-ben született monumentális méretű festményegyüttes most a norvég Hans Rasmus Astrup gyűjteményéből került kalapács alá; a vevő személyére egyelőre nem derült fény. Ez az eredmény is mutatja, hogy – igaz, főként a COVID okozta kényszerhelyzet hatására – a legfelső árkategóriában is csökken az online értékesítéssel szembeni bizalmatlanság.
2. Wu Bin: A Lingbi-kő tíz nézete, 76,6 millió dollár
A kínai műgyűjtők étvágya továbbra is hatalmas. A klasszikus és a modern kínai festészet remekművei zömmel hazai, azaz kínai árverőházaknál cserélnek gazdát, de a kínai gyűjtők versenyben vannak a nagy európai és amerikai árveréseken is a különböző korokban született nyugati munkákért is. Ezúttal azonban alulmaradtak az egyik vezető kínai aukciósháznál, a Poly Auction-nél októberben lezajlott aukción: az 1610 körül született, 11 és fél méteres kalligrafikus tekercskép közel egy órás licitcsata után egy amerikai gyűjtő birtokába került. A mű járt már New Yorkban: 1989 decemberében a Sotheby’s-nél 1,21 millió dollárért cserélt gazdát, azaz tulajdonosa most igen jelentős haszonnal adott túl rajta. A mostani ár a kínai régiségek és a kínai klasszikus festmények kategóriájában új rekordot jelent – és természetesen új csúcseredmény a XVI-XVII. század fordulóján aktív tájképfestő számára is.
3. Roy Lichtenstein: Akt vidám festménnyel, 46.242.500 dollár
Az amerikai művész jellegzetes stílusában született, képregényes hatásokat ötvöző kései, 1994-es festmény a második legfiatalabb a TOP 10-be bekerült alkotások között és becsértékének másfélszereséért cserélt gazdát júliusban a Christie’s-nél. Lichtenstein rekordára öt évvel ezelőtt született és a most kifizetett összeg több mint kétszerese, 95,4 millió dollár. A mostani eredmény egy olyan aukción született, ami egyidejűleg zajlott a világ négy nagy műkereskedelmi központjában; a győztes ajánlatot egy ázsiai gyűjtő tette Hong Kongban.
4. Ren Renfa: Lóháton hazatérő öt részeg herceg, 41,8 millió dollár
Most nagyot ugrunk visszafelé az időben, mert ez a két méteres tekercskép a XIII-XIV. század fordulóján született, szerzője a festés mellett tisztviselőként is dolgozott. Ez a mű is Hong Kongban cserélt gazdát, de a Sotheby’s-nél, így jó eséllyel először fordult elő, hogy a neves aukciósház éves házi leütési listájának dobogójára egy kínai munka is felkerült. A ház maga sem számíthatott a kiugró eredményre, hiszen a mű becsértékét „csak” 10-15 millió dollárban adták meg.
5. David Hockney: Nichols Canyon, 41.067.500 dollár
Hajszállal szorult csak Ren Renfa munkája mögé a rendkívül népszerű brit képzőművész 1980-as tájképe, aminek eladásával a Phillips aukciósháznak is sikerült felkerülnie a TOP 10-es listán szereplő műveket értékesítő házak sorába. Hockney 2018 után így másodszor lett a legdrágább élő festő; két éve ehhez a címhez egy 90 millió dollárt is meghaladó leütés kellett, ami azóta is tartja Hockney egyéni rekordját. A mostani ár az eddigi legmagasabb a művész tájképei között; a nagy méretű mű egy Hockney kaliforniai házához közeli kanyont örökít meg és eddig Richard Hedreen ingatlanbizniszben utazó seattle-i milliárdos tulajdonában volt.
6. Cy Twombly: Cím nélkül (Bolsana), 38.685.000 dollár
A 9 éve elhunyt amerikai képzőművész 1969-es munkája egy olyan jelentős sorozathoz tartozik, aminek számos darabja ma már a világ nagy múzeumai, így a washingtoni National Gallery of Art vagy a müncheni Pinakothek der Moderne gyűjteményét gyarapítja. A Christie’s-nél októberben kalapács alá került vegyes technikájú vászon is komoly provenienciával büszkélkedhet: útja a kölni Rudolf Zwirner Galerie-ből indult, majd a Saatchi Gyűjteményből került árverésre 1992-ben – akkor még „csak” 1,65 millió dollárt adtak érte – majd Larry Gagosian galériájából került az amerikai milliárdos, Ronald Perelman jelenleg részleges felszámolás alatt álló gyűjteményébe. Útja innen vezetett a két hónappal ezelőtti New York-i árverésre, ahol becsértéke sávjának alsó határán kelt el.
7. Chang Yu (Sanyu): Négy akt, 33,3 millió dollár
A kínai származású, de karrierjét Párizsban felépítő, 1966-ban elhunyt művész az utóbbi évek nagy kedvencei közé tartozik a nemzetközi műtárgypiacon. Műveiben – amik zömmel aktok és csendéletek – látványosan keveredik a hagyományos kínai iskola eszköztára a Párizsban megismert progresszív nyugati áramlatok hatásával. A Sotheby’s-nél júliusban Hong Kongban árverezett festménye 15 éve ugyanitt, de a konkurens háznál, a Christie’s-nél bukkant fel, akkor 2,1 millió dollárt adtak érte. A mostani, a becsértéknek megfelelő ár megközelíti a művész eddigi, tavaly elért 38,8 millió dolláros rekordárát, amit Öt akt című, ugyancsak az ötvenes években született művével ért el.
8. Mark Rothko: Cím nélkül, 31.275.000 dollár
Az amerikai absztrakt expresszionizmus egyik legismertebb alakja emblematikus color field festményeinek egyike szinte minden évben bekerül a legmagasabb áron értékesített alkotások közé. Így volt ez idén is, annak ellenére, hogy az 1967-es vászon ára csak megközelíteni tudta a becsértéket. A festmény most a már említett Perelman-gyűjteményből került az októberi Christie’s árverésre, de már korábban is megfordult aukción; 1998-ban 1,2 millió dollárért kelt el. Perelman 2002-ben magánügylet keretében vásárolta; az akkori vételár nem ismert, de biztosra vehető, hogy ez a festmény is jó befektetésnek bizonyult.
9. David Hockney: A csobbanás, 31,1 millió dollár
Hockney az egyetlen művész, aki idén két művével is bekerült a legdrágábbak közé. A csobbanást a hatvanas években három változatban festette meg, a legnagyobb közülük a Tate birtokában van, egy másik, magángyűjteményben őrzött változat még eredeti tulajdonosáé, míg a most árverezett 2006-ban már szerepelt árverésen és akkori 2,9 millió fontos ára életműrekordot jelentett a művész számára. Érdekesség, hogy a most februárban a Sotheby’s-nél Londonban kalapács alá került változatot ugyanaz a milliárdos amerikai gyűjtő, David Geffen vette meg, aki 1985 és – vélhetően – 2006 között egyszer már magáénak mondhatta a képet. A 31,1 millió dolláros ár inkább a becsérték alsó határához áll közel, de 14 év alatt így is igen komoly értéknövekedést jelent.
Az idei TOP 10 tulajdonképpen TOP 11, mert a 10. helyen két festmény is egyforma áron kelt el, mindkettő a Christie’s-nél júliusban New Yorkban. Kezdjük a korábbival, az 1970-ben elhunyt jeles amerikai absztrakt expresszionista festő 1948-as vásznával. A mű Newman egyik legismertebb, hatrészes sorozatából származik; ezeken a képeken egy egyszínű mezőt egy eltérő színű keskeny sáv („Cipzár”) választ ketté – vagy éppen köt össze. A sorozat darabjai közül már csak kettő van magánkézben; a most árverezett kép legutóbb 8 éve bukkant fel árverésen és akkor 22,5 milliós árat ért el, azaz értéknövekedése szerényebb a listán szereplő többi tételnél.
10-11. Brice Marden: Egymást kiegészítve, 30.920.000 dollár
Míg Newman képe kicsit „alulteljesített”, Mardené szárnyalt: a 2004-07 között született festmény csaknem megháromszorozta a művész eddigi, alig egy éve felállított életműrekordját, s egyben a legfiatalabb alkotás, aminek sikerült beküzdenie magát az év legdrágább árverési tételei közé. A 82 éves, stíluskategóriákba nehezen besorolható művész alkotása talán az egyetlen jelentős munka, amit a neves amerikai gyűjtő, Donald Marron hagyatékából árverésen értékesítettek. A diptichonra Marden egyik főműveként tekintenek, így a kiugró ár nem okozott meglepetést, becsértékének inkább az alsó határához áll közel.
A nemzetközi sajtóban megjelent több TOP 10-es listán szerepel az a tyrannosaurus-csontváz is, ami októberben becsértékének többszöröséért, több mint 31 millió dollárért kelt el egy Christie’s árverésen New Yorkban. Szerepeltetése a listákon annyiban jogos, hogy az eladásra – jó marketingfogással – egy művészeti aukció keretében került sor; mi azonban a lista összeállításakor csak műalkotásokat vettünk figyelembe.
Megemlítjük még, hogy mindeddig egyetlen olyan idei private sale eredmény vált ismertté, aminek az ár alapján helye lenne a fenti listán. Márciusban mi is beszámoltunk róla, hogy meglepő módon nem egy aukciósház, hanem három neves amerikai galéria együttesen kapott megbízást a Marden-festmény kapcsán már említett Donald Marron hagyatékának, pontosabban a hagyatékhoz tartozó művek túlnyomó többségének értékesítésére. Ebből a kollekcióból Mark Rothko No.22. (Reds) című munkáját egybehangzó hírek szerint 70 millió dollárért adták el.
Megjegyzés: az egyes műveknél feltüntetett árak tartalmazzák az árverőházak jutalékát is. A könnyebb összehasonlítás kedvéért a fontban és hongkongi dollárban született árakat is amerikai dollárban adjuk meg. Az egyes műveket az azokat értékesítő árverőházak jóvoltából közöljük.
Szerző: Emőd Péter
A cikk 2020. 12. 19-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
