Latest Posts

Elégették, majd digitális műalkotásként egy vagyonért eladták Banksy egy művét

Szerző: MTI

Egy New York-i parkból élőben streamelt videón elégették, majd digitális műalkotásként a korábbi ár többszöröséért eladták Banksy világhírű brit graffitiművész Morons (Hülyék) című művét. 

A 2006-os szitanyomat tokenizált képének (ideájának) tulajdonjogáért az NFT (non-fungible, nem helyettesíthető tokenek) piacán fizetett az ether nevű kriptopénzzel a pillanatnyi árfolyamon 380 ezer amerikai dollárnak (117 millió forint) megfelelő összeget a vevő, aki a tulajdonjogot továbbadhatja, így a vásárlás befektetésként is működik. A tokenizálás a dolgok digitális eszközzé alakítását jelenti. A digitális művek esetében a blokkláncon rögzítik, hogy éppen ki az adott termék tulajdonosa.


A fizikai voltában megsemmisített képet 95 ezer dollárért vásárolta meg az Injective Protocol nevű blokklánccég, hogy inspirációt adjon az új technológiák rajongóinak és a művészeknek, hidat építsen a fizikai művészet és az NFT között. Az elégetett képen látható jelenetben egy művészeti árverés látható, ahol az emberek a “Nem tudom elhinni, ti hülyék, hogy tényleg megveszitek ezt a vacakot!” feliratú festményre licitálnak. 

Műkritikusok szerint eredetileg maga a nyomat, majd az elégetésével kapcsolatos mutatvány is a műkincspiac kritikájának tűnik. A blokklánccég talán csúfolódik a képet megvásárló műgyűjtőkön, a “hülyéken”, akiknek elég pénzük van ahhoz, hogy szó szerint elégessék – foglalta össze a véleményeket a különös művészeti árverésről szóló beszámolójában a BBC.

Az Injective Protocol szóvivője azt mondta, hogy műalkotásnak tekintik magának a műnek az elégetését is, és azért esett a választásuk Banksy egy képére, mert az inkognitóját őrző művész korábban saját maga darálta le egyik művét egy árverésen. A szóvivő szerint a bevételt jótékony célra fordítják a koronavírus-járvánnyal kapcsolatban, de a konkrét kedvezményezettekről később döntenek.

Az NFT eredetileg internetes mémek eladására szolgáló formátumként indult, majd egyre népszerűbb lett, egy Nyan Cat nevű digitális műalkotást például 600 ezer dollárért adtak el rajta. Híres művészek is kezdik használni, ami arra utal a BBC szerint, hogy a nem helyettesíthető tokenek kezdenek bekerülni a művészeti kereskedelem főáramába. Egy Grimes nevű zenész már összesen 6 millió dollár értékben árverezett el digitális műveket. A 254 éves aukciósház, a Christie’s a múlt hónapban tartotta meg történetének első, kizárólag digitális művekből – a Beeple művésznéven is ismert Mike Winkelmann alkotásaiból – rendezett árverését.

Új aukciós rekordot érhet el a legismertebb-magyar indiai képzőművész

Szerző: artportal

Amrita Sher-Gilnek (1913-1941) Indiában valóságos kultusza van és igazi eseménynek számít, amikor mindössze 172 festményt számláló életművének valamelyik darabja kalapács alá kerül. Mint most, a Christie’s március 17-i árverésén. 

A tragikusan fiatalon elhunyt festő életművével hidat épített a Nyugat és India művészeti víziói között. Pályájáról akkor írtunk bővebben, amikor 2018 végén a Sotheby’s első, Mumbaiban tartott árverésén 2,7 millió dollárért cserélt gazdát egy lánykaportréja. Ritka esemény az ilyen, hiszen az életmű a darabszámot tekintve szerény és a festmények döntő része Új-Delhiben, a National Gallery of Modern Art birtokában van. (Ezeket a munkákat egy virtuális túra keretében itt lehet megtekinteni.) Indiában Sher-Gil műveit 1976-ban „nemzeti kinccsé” nyilvánították, azaz védettséget élveznek, így külföldi gyűjtőknek többnyire csak annak a néhány munkának a megszerzésére lehet esélyük, amiket még más országokban őriznek.

Amrita Sher-Gil. Forrás: Wikimedia Commons

Ilyen az az 1932 körül, azaz a művész alig 20 éves korában született női portré is, ami Párizsban – Magyarország és India mellett Sher-Gil életének harmadik fontos színhelyén – készült és a mostani árverésig nem is hagyta még el Franciaországot. Most viszont átszállították az óceán túlsó partjára, hogy New Yorkban kerüljön kalapács alá a Christie’s dél-ázsiai modern és kortárs aukciójának vezető tételeként. A kis méretű portré Sher-Gil és testvére, Indira közös barátnőjét, Denyse Proutaux-t ábrázolja, akivel 1924 és 1934 között sok időt töltöttek együtt Párizsban. Denyse művészeti író és műkritikus volt és többször is modellt ült Sher-Gilnek. Kettejük között gyakori volt a levélváltás is, és a művészettörténészek szerencséjére e levelek közül sok Denyse fiának köszönhetően megőrződött az utókor számára is. Ugyanígy megmaradtak Denyse azon levelei is, melyeknek címzettje akkori barátja, későbbi férje, Philippe Dyvorne volt. A szakembereknek most e levelezés alapján sikerült beazonosítaniuk a korábban a műkereskedelemben soha fel nem bukkant arcképet, ami hosszabb ideig Denyse, illetve családjának tulajdonában volt, ahonnan idővel egy másik francia magánkollekcióba, majd ahhoz a gyűjtőhöz került, aki most a mű értékesítése mellett döntött.

Amrita Sher-Gil: Denyse arcképe, 1932 körül, olaj, vászon, 46 x 38 cm, a Christie’s jóvoltából

Denyse Proutaux több levélben is beszámolt barátjának a mű születésének folyamatáról, azt írva, hogy Sher-Gil ezúttal egy „orosz stílusú” képen örökíti őt meg. A festmény becsértékét az aukciósház 1,8-2,8 millió dollárban határozta meg; ilyen magas taksát korábban még a művész egyetlen munkája sem kapott. Jelenlegi árrekordját egy 1933-as önarcképe tartja, ami a Sotheby’s-nél 2015-ben – 1,2-1,8 millió dolláros becsérték mellett – 2,9 millióért cserélt gazdát. Az írásunk elején említett lánykaportré ehhez közeli, 2,7 milliós árat ért el; a becsérték ez esetben is nagyon hasonló, 1,2-1,7 millió dollár volt. Denyse Proutaux portréja most tehát már az előző árakat is figyelembe vevő, jóval magasabb taksával indul; emellett az is növelheti egy új életműrekord esélyét, hogy időközben jelentősen megnőtt az érdeklődés a nőművészek munkái iránt, s a gyűjtők fokozott figyelemmel fordulnak azon alkotók felé is, akiknek életműve nem vagy nem csak a képzőművészet hagyományos „kánonképző” központjaihoz kötődik.

Szerző: Fejes Júlia

A cikk 2021.március 8-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Rekordáron kelt el Churchill marrakesh-i látképe

Szerző: admin

Winston Churchill 1943-as festménye több mint nyolcmillió fontért kelt el Londonban, a műalkotást Angelina Jolie amerikai színésznő bocsátotta árverésre családi gyűjteményéből.

Churchill negyvenes éveiben, a gallipoli partraszállás kudarca jelentette politikai katasztrófát követően kezdett festeni. Az egykori brit miniszterlenök Sir John Rothensteinnek azt mondta: „Ha nem lenne a festés, nem tudnék élni. Nem bírnám a feszültséget.” Első kiállítását, Charles Morin álnév alatt 1921-ben rendezték a tekintélyes Galerie Druet-ben. 1948-ban a Királyi Művészeti Akadémia a Rendkívüli Tiszteletbeli Akadémikus címet adományozta neki. Sir Hugh Casson, az Akadémia elnökének szavai szerint Churchill „jelentős tehetséggel megáldott amatőr, aki, ha ideje engedte volna, a legtöbb hivatásossal is felvehette volna a versenyt … különösen, ami a színek használatát illeti.”

Churchill számára bármennyire is jelentős volt festészet, a nyilvánosság előtt életének e vonatkozása sokáig rejtve maradt. Élete során alig néhány alkalommal rendeztek nagyobb kiállítást képeiből. Pedig igen termékeny festő volt csak 88 éves korában, halála előtt három évvel tette le az ecsetet és több mint 750 képet alkotott.

Sir Winston Churchill: A Koutoubia mecset tornya, 1943, olaj, vászon, 45,7 x 61 cm, a Christie’s jóvoltából

A Christie’s március 1-i londoni árverésén kalapács alá kerülő, a marrákesi mecsetet a naplemente fényeiben megörökítő mű az egyetlen festmény, amelyet Churchill befejezett a második világháború alatt.

A kép 1943 januárjában, a casablancai konferencia után készült, amelyen Churchill és Franklin D. Roosevelt amerikai elnök döntött a szövetségesek észak-afrikai, szicíliai és olaszországi partraszállásairól. A konferenciát követően a két vezető ellátogatott Marrákesbe, és Churchill megmutatta Rooseveltnek a város szépségeit. A Koutoubia mecset tornya című festményt Churchill adta Rooseveltnek, aki a haláláig gondosan őrizte az alkotást.

A festményt F. D. Roosevelt fia adta el az elnök 1945-ös halálát követően, majd a mű többször is gazdát cserélt, mielőtt Angelina Jolie és partnere, Brad Pitt megvásárolta 2011-ben.  A műalkotást Angelina Jolie bocsátotta árverésre családi gyűjteményéből.

A bezártság növelte a műtárgyak iránti keresletet

Szerző: admin

Miközben a korlátozó intézkedések miatt az elmúlt egy évben a műtárgypiacon az értékesítési csatornák beszűkültek, hazánkban a kereslet nőtt. Erősödött a kortárs művek iránti érdeklődés, az online árverésekkel pedig egy olyan réteg is megjelent a vásárlók között, akik korábban nem vettek részt az élő aukciókon.  A jelenlegi helyzet is bizonyítja, a műtárgy értékálló befektetési eszköz, melynek az aranyhoz hasonló értékmegőrző tulajdonsága van.

A tavalyi műtárgypiaci eredmények azt mutatják, hogy miközben a világ legnagyobb aukciós házai 20 százalék körüli bevétel csökkenést realizáltak, a kisebb piacok ellenállóbbak voltak a koronavírus-járvány hatásaival szemben. Az online árverésre való kényszeres áttérés miatt a legmagasabb árfekvésű műveket kevésbé merték licitre bocsátani, ezek inkább privát eladás keretében keltek el. Az adatok szerint a magyar a globális műtárgypiac kevesebb mint fél százalékát teszi ki, így nálunk is a kisebb piacoknál tapasztalható tendencia figyelhető meg. „A 2020-as adataink alig mutatnak visszaesést, a forgalmunk még úgy sem csökkent, hogy a tavaszi szezonban leállt az értékesítés” – emeli ki Törő István, a Virág Judit Galéria ügyvezetője. A lezárások, az utazások elmaradása miatt a műtárgypiacon jelen lévő ügyfeleknek több elkölthető pénze maradt, akik ősszel és télen éltek is a lehetőséggel, akár nagyobb összegű festményekbe is beruháztak. Bár hazánkban a gyűjtői réteg a globális arányokhoz képest elég szűk, néhány ezer ember, a 10 millió forint feletti művekért pedig 50-100 vevő versenyez, az online térnek köszönhetően egy új vásárlói réteg is megjelent a piacon.  Ők azok, akik korábban a távolság miatt nem vettek részt az élő aukciókon, vagy a megváltozott körülmények miatt új befektetési lehetőséget kerestek. „Amikor valaki elkezd érdeklődni egy új befektetési terület iránt, akkor értelemszerűen a biztos nevekre fókuszál, azokra, akik száz éve is nagy értéket képviseltek.  Ezek a klasszikusok. Volt olyan árverésünk, ahol a legdrágább Munkácsy-festményre egy eddig számunkra ismeretlen vevő licitált, aki korábban még sosem vett részt árverésen” – meséli a Virág Judit Galéria ügyvezetője. 

„A magyar piacon a műkincs portfólió építése jellemzően inkább hobbi, a gyűjtők tipikusan saját maguk kezelik értékeiket. Általában van egy fő tevékenysége – jellemzően aktív társasági részesedések és ingatlan befektetések formájában – azoknak, akik jelentősebb műtárgy portfólióval rendelkeznek. Ez tehát egy side business, ami kezdetben inkább szórakoztatja őket, érzelmi kötődésük van. A tudatos vagyonkezelés kialakítása már a jelentősebb műtárgy felhalmozás után kerül előtérbe” – írja le a helyzetet dr. Erdei Márton, a Deloitte Private operatív vezetője.  Hazánkban a 20. század elején alkotó magyar festők gyűjtése a jellemző, viszonylag szűk réteg az, aki nemzetközi környezetben, külföldi művészek munkáiból építi a gyűjteményét. A kortárssal foglalkozók a legkisebb, ám folyamatosan növekvő szegmens, ők vállalatvezetői rétegből és a középosztály tetejéből kerülnek ki. „Ha az elmúlt kb. 30 év tendenciáit figyeljük, folyamatosan szélesedik az a réteg, amelyik megengedheti magának, hogy műtárgyakkal foglalkozzon. Ez a luxus iparágnak egy nagyon specifikus szegmense. Az elmúlt év növekedése tapasztalataink szerint nem csupán az online értékesítés áttörésével magyarázható. A lezárások miatt nagyon sok olyan területen tapasztalható fellendülés, ami az otthonunkat érinti. Mivel akár hónapokig is a négy fal között voltunk, sokan dekorációs szándékkal is elkezdtek nyitni a műtárgyak felé. Ez a trend elsőre bagatellnek tűnhet, de jelentős felfutást eredményezett” – teszi hozzá dr. Erdei Márton. Ezért is lehet, hogy a kisebb nevek és az alacsonyabb értékű műtárgyak iránt is óriási kereslet tapasztalható. A műtárgynak, mint befektetési osztálynak, a legnagyobb előnye az értékálló képesség, a potenciális magas hozam és az élvezeti érték. Az elmúlt időszak is visszaigazolta, a műtárgy hosszú távon is értékőrző, a kiemelkedő kvalitású művek válság alatt is tartják az árukat.