Latest Posts

Elindult 32. Plakátaukciónk!

Ha Öné lehet az eredeti, miért érné be kevesebbel? Dekorálja otthonát kultfilmek posztereivel!

Célunk, hogy a gyűjtők mellett a lakásukat dekorálni vágyók is érdekes poszterekre licitálhassanak az árverésen, ezért a 32. plakátaukciónkon újabb 132 izgalmas és egyedi alkotást válogattunk össze Önöknek. A plakátok alternatívát kínálnak a jó befektetést és megfizethető egyediséget keresőknek.

A bolygó neve: Halál (eredeti cím: Aliens) 1986-ban bemutatott amerikai akcióhorror, Ridley Scott A nyolcadik utas: a Halál (1979) című filmjének folytatása. James Cameron alkotása nagyobb sikernek bizonyult, mint az első rész, ráadásul számos rajongó és kritikus szerint jobb is lett annál.
57 év telt el azóta, hogy a Nostromo űrhajó legénységét egy ismeretlen földönkívüli lény elpusztította, ám Ellen Ripley hadnagynak végül sikerült kilöknie az Idegent a világűrbe. Ripley mentőkabinját a több évtizedes kozmikus sodródás után megtalálják, ám a Földön hitetlenkedve fogadják történetét a félelmetes lényről, amelynek testében vér helyett sav folyik. A hitetlenség fő oka, hogy a bolygón, amelyen valaha a Nostromo a titokzatos tojásokat találta, már évek óta emberi kolónia található, s a telepesek addig semmilyen nyomát nem találták idegen lények jelenlétének. Hamarosan azonban megszakad a kapcsolat a kolóniával. A Mercze Péter tervezte plakát kikiáltási ára 30 ezer forint.

James Cameron másik kultfilmjének plakátja is szerepel az árverési anyagban. A Terminátor – A halálosztó (The Terminator) című filmet 1984-ben mutatták be, Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton, és Michael Biehn főszereplésével. Egy ijesztően közeli jövőben a mesterséges intelligenciával rendelkező számítógépek fellázadnak és az emberiség elpusztítására törekednek. Újabb és újabb harci robotokat fejleszt ki a Skynet nevű szuperszámítógép, hogy megnyerhesse a háborút. Vannak köztük emberszerűek, olyanok, mint egy kísérteties krómozott csontváz, kiborgok élő hússal és szövetekkel és óriási lánctalpas tankok is…

Az anyagból érdemes kiemelni Beverly Hills-i zsaru 1. és 2. plakátját. Axel Foley olyan rendőr, aki mindig bajba keveredik. Különösen akkor, amikor nem tudja megtagadni természetét és a detroiti rendőrségen állandóan összetűzésbe kerül a főnökével. A főnök legfőbb gondja Foley-val kapcsolatban az, hogy a zsaru szinte soha sem tartja magát a kiadott utasításokhoz, hanem sokkal inkább a saját elképzelései szerint végzi dolgát. Igaz, így is sikeresen! Egy napon megölik az egyik legrégebbi barátját a Los Angeles-i Beverly Hillsben. Foley pedig nem tehet mást, odarepül és elkezdi a nyomozást.

A magyar filmplakátok közül érdemes kiemelni az Egészséges erotika plakátját. A szocializmus nevetséges anomáliájának paródiája Tímár Péter, a Csinibaba rendezőjének filmje. A ládaüzemben dolgozó nők hol összeszögelik, hol szétszedik az eladhatatlan faládákat. Monoton, unalmas munka, melyet nemcsak a dolgozó nők, de a vezetők is unnak. Az üzlet fellendítése érdekében a lopott benzint tároló tűzoltó rejtett kamerát szerel fel a női öltözőbe, és a környék vezetői ládavásárlás fejébe kukkolhatják az öltöző-vetkőző nőket. Az asszonyok végül egy ünnepnapi vacsorán fedezik fel a kamerát. Túszokat ejtenek és elbarikádozzák magukat a gyárban. Ám a férfiak is azonnal megindulnak…
Tímár Péter kacagtató vígjátéka, mely az 1986-os magyar filmszemle rendezői és operatőri díja mellet a Magyar Filmkritikusok rendező díját is elnyerte. A Dékány által tervezett poszter kikiáltási ára 30 ezer forint.

Szintén Merczel Péter tervezte A legényanya plakátját is. A Garas Dezső által rendezett film egy Isten háta mögötti kis faluban, Rátóton zajlik. Rendkívüli esemény történik a faluban: Rozi, nemrég született kisfiának a Józsi nevet adta, szakítva azzal a szokással, hogy a faluban minden férfit – a tanácselnök után – Bélának hívnak. Józsi felnő, akár a többi gyerek, de mindig kilóg a sorból. Hosszú ideig nem érdeklik a lányok, majd mikor összejön Ágikával, csodálatos módon ő marad terhes. De vajon a falunak szüksége van-e csodára?

Az aukció teljes katalógusa érhető el itt.

Online licitjüket 2021. február 23-án este 7 óráig adhatják le a www.axioart.com weboldalon.

Belső térbe kívánkozó formák

A Bonbon kollekció

Vidám, kényelmes, játékos és merész a Bonbon lakberendezési kollekció, a Roche Bobois neves francia designbútor-cég és Joana Vasconcelos portugál művész együttműködésének eredménye. A vállalat fennállásának 60. évfordulóját kívánta emlékezetessé tenni azzal, hogy felkérte a különleges, sokszor bizarr, nagy méretű installációiról ismert – Franciaországban többek közt a versailles-i kastélyban már önálló kiállítással is bemutatkozott – művészt egy új, ülőbútorokból és kiegészítőkből álló kollekció megalkotására.

„Amikor Joana Vasconcelost javasoltuk a Roche Bobois-val való együttműködésre, két célunk volt. Először is alkotói lehetőséget akartunk adni egy kortárs művésznek, aki egyszerre képes magával ragadó és nyugtalanító lenni, valamint egy számára szokatlan kifejezési teret kínálni neki: a funkcionális tárgyat” – indokolta a megbízást a lisszaboni bemutató alkalmával Nicolas Roche művészeti vezető. A kollekció „a francia életművészet optimista és remek változata Vasconcelos értelmezésében” – tette hozzá. A végeredmény olyan multifunkcionális tárgyak csoportja, amelyek három dimenzióban adják vissza a lakótérben a műalkotások képzeletgazdagságát és színárnyalatait.

E kreatív partnerség véletlenül kezdődött: Vasconcelos 2019-ben lámpát keresve járt a lisszaboni Roche Bobois üzletben, ahol meghódította őt a Mah Jong kanapé, amelyet Hans Hopfer tervezett 1971-ben. Ez az év egyben a portugál művész születési éve is, aki ezt sorsszerű jelnek tekintette, és nem tévedett. Röviddel ezután megszületett az első megállapodás közte és a hétköznapoktól eltérni hajlamos Roche Bobois között, a cég egyes ikonikus darabjai, így a Mah Jong kanapé újraértelmezésére.

Bonbon: 8. Szoba enteriőr © Roche Bobois

A portugál művész úgy formált át néhány bútordarabot, hogy azokon jól felismerhetők saját esztétikai kódjai. Az ikonikus kanapékompozíción kívül – amelyet valósággal fejre állított – a „Vasconcelos prizmán” átment további darabok, az Ava szék, a Lady B és a Nouage fotel, valamint a Sismic és a Cute Cut dohányzóasztal esetében a kézművesség és a portugál népi hagyományok – főleg az általa kedvelt horgolás – kapták a fő hangsúlyt.

A francia lakberendezési márka hat évtizedes fennállásának dátumát a portugál művésznek sikerült igazán színessé tennie. Bár sosem tekintette magát formatervezőnek, vállalta a kihívást, hogy saját művészi témáit és kérdéseit mindennapi tárgyakra vigye át, és a szélesebb közönséggel való interakcióra képes, életörömöt sugárzó darabokat tervezzen. A fő inspirációt saját, élénk színekben tobzódó falfestményei, burjánzó, horgolt csipkével borított alkotásai adták. Kollekciója révén a múzeumok és a galériák terét kísérelte meg összekötni az otthoni környezettel. A festői és a plasztikus között átmenetet képező ülőbútorok és kiegészítők valójában nagy méretű játékok, amelyek darabjai ki-ki saját kreativitása, ízlése és humora szerint szabadon összeállíthatók és kiegészíthetők.

A Bonbon elnevezéssel kapcsolatban a művész elmondta, hogy kollekciójának formái a kezdetektől fogva hasonlítottak a cukorkákra, és ezért úgy vélte, hogy ezt érdemes hangsúlyoznia: „Visszavisz minket a gyermekkorba, egy játékos, vidám, kényelmes és barátságos időszakba. Azt akartam, hogy az emberek visszataláljanak az otthon édes életéhez. A Bonbon olyan név, amely jól illik ehhez a gondolkodáshoz.”

Az összefonódó kanapék alakját a Portugáliában erősen jelen lévő barokk művészet inspirálta, melynek hatása Vasconcelos képzőművészeti alkotásain is megfigyelhető. „Elnézve ezeket a görbékkel és kanyargós vonalakkal megrajzolt alakzatokat, belső térbe kívánkozó formákat látok” – mondta munkájáról. Mint elismerte, az alkotói folyamat legnagyobb kihívása az ergonómiához és a kényelemhez kötődő funkcionalitás volt; ezzel képzőművészként sohasem kellett számolnia.

A színválasztás is Vasconcelos személyiségét és a portugál hatást tükrözi: határozott, friss, élénk vagy mély tónusú kék, zöld, lila, rózsaszín és narancssárga árnyalatok – a kontrasztokat egyesítő és fokozó fekete intenzitásával megtörve. „Európa északi részétől eltérően Portugáliában a fény erős fehér minőséggel rendelkezik, s ez hatást gyakorol a kromatikus spektrumra és a színekhez való viszonyulásra. Ez tükröződik a Bonbon kollekcióhoz használt színekben is” – mondta a művész, színhasználatát indokolva. 

A különböző kiegészítők, párnák és szőnyegek is a vevők kreativitását segítik. A párnák a művész rajzainak motívumaival, fehér vagy fekete háttérre nyomtatva és hímezve készültek, három méretben és hat kivitelben, ugyancsak a Vasconcelosra jellemző kromatikus túláradást mutatva. A négy szőnyegterv közül három szintén a művész rajzai alapján készült; energikus, dús és buja vonalaikkal, színpompás árnyalataikkal az állandó mozgás érzékletét keltik. A negyedik modell csomózott, és a művész ismert kódjait idézi: az organikus, színes és csábító alakzatoknak a fekete háttér kontrasztja ad életet. „Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz az eredménye a papíron készült rajzok szőnyegekre vagy párnákra való átvitelének, de kellemes meglepetés ért, és most már csak nagyobb rajzokat szeretnék készíteni” – jelentette ki.

A mai otthon már egyre több funkciót tölt be, ezért praktikus, ha az ülőbútor is többféle felhasználásra alkalmas. Az organikus formájú kanapék a különálló és mozgatható, csúszásmentes alappal ellátott háttámláknak köszönhetően számtalan variációra nyújtanak lehetőséget. A különböző igények szerint akárhányszor átalakíthatók a nap folyamán. Így minden alkalomra – délutáni szieszta, home office, tévénézés vagy vendégek fogadása – a megfelelő pozícióba rendezhetők át.

A kollekcióban mindenki rátalálhat a színben és formában leginkább megfelelő összeállításra, legyen az otthoni lakó- vagy közösségi tér. „A darabok úgy illeszthetők egymáshoz, mint a LEGO építőkockák, lehet belőlük intim hangulatú, halványabb színekből komponált, kisebb egységet vagy nagyobb teret elfoglaló, csupán fekete-fehér vagy más, merész színösszeállítású szigetcsoportot is összeállítani” – magyarázta.

A Roche Bobois és Joana Vasconcelos közötti együttműködés elmélyítette a formatervezés és a képzőművészet kapcsolatát, és olyan eredményre vezetett, amely éppúgy tartozik a design, mint a művészet világába. Nem kizárt, hogy a Bonbon kollekció darabjai idővel maguk is ugyanúgy ikonikussá válnak majd, mint a kiindulópontjukul szolgáló Mah Jong kanapé.

Szerző: Muharay Katalin

A mesebeli leány

Art Market Budapest, 2020

Különösebb ceremónia nélkül nyílt meg október 21-én az Art Market Budapest. A résztvevők sokáig bizonytalanságban voltak, hogy ebben a járvány uralta helyzetben megrendezik-e majd egyáltalán, hiszen egy ilyen eseményen nehezen ellenőrizhető a szabályok betartása, ráadásul a vendégek (vásárlók?) várható létszáma is bizonytalan. Sokan az utolsó pillanatig kivártak a döntéssel, míg aztán kiderült, a vásárt biztosan megtartják – feltehetőleg a kormányzat beleegyező támogatásával.

A helyszínre érve a látogató azt vehette észre, hogy jobbra, a D csarnok felé nem vezet út, csak balra, a B csarnok felé. Ha nem érdeklődött előzetesen, akkor itt derült ki számára, hogy a szekcióból pár éve önálló vásárrá avanzsált Art Photo Budapest szokásos helyszíne a honlap szerint „járványbiztonsági szempontok miatt 2020-ban nem áll rendelkezésre”, ezért nem látogatható. Ebből következett, hogy a B csarnok – amely eddig csak az Art Galleries standjait fogadta – „járványbiztonsági szempontból megfelelőnek minősült”. A külön rendezvényként működő fotós vásár csendben beleolvadt az Art Marketbe. A honlap szerint az „Art Photo Budapest olyan hibrid formát választott, amely az idei évben a fizikai jelenlét fenntartása mellett a megszokottnál is gazdagabb fotóművészeti választék minden eddiginél szélesebb közönség előtti bemutatására is alkalmas”. Ez a kacifántos megfogalmazás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tavalyi 33 fotós galéria helyett idén mindössze 12 volt jelen, ezek most a B csarnokban, a képzőművészeti galériák mellett szerepeltek.

Hasonló meglepetés érte a látogatót, ha a weboldal alapján a helyszínen próbálta megkeresni mondjuk a Kisterem, a Molnár Ani, a TOBE vagy a MissionArt standját, ezek ugyanis nem szerepeltek önállóan a vásáron. A honlapon viszont a „Kiállítók” című felsorolásban megtalálhatók, minden megkülönböztetés nélkül. A talány megoldásában segített, ha az ember a csarnokba lépés után rögtön az első bal kézre eső standot, a 201-es számút kereste fel. Ha épp talált ott valakit, megtudhatta: ez a Magyar Kortárs Művészeti Galériák Országos Egyesülete közös kiállítási felülete, bár erre semmilyen felirat nem utalt. Az itt szereplő galériák ugyanis úgy gondolták, nem lehet sikeres és eredményes vásárt rendezni a vírus árnyékában, ezért idén nem vesznek részt az Art Marketen. E döntés nyilván kellemetlen helyzetbe hozta a szervezőket, hiszen a kortárs piac meghatározó szegmense, a legjelentősebb galériák egy része nélkül lettek volna kénytelenek megrendezni az eseményt. Hosszas tanakodás után olyan egyezség született a vásár és az egyesület között, hogy az Art Market iránti lojalitást és megléte fontosságát kifejezendő, 11 galéria ilyen szimbolikus módon szerepel majd. Mint a mesebeli leány, aki hozott is, meg nem is ajándékot a királynak. Ezt az ellentmondást feloldandó, létrehozták a weboldalon az AMB Virtual menüpontot, amely alatt majdnem az összes kiállító neve megtalálható, külön szekciókban. Ez az újítás részben helyettesíti az eddig nyomtatott katalógust (itt szerepelnek az információk és adatok a résztvevőkről), másrészt egységesíti a standdal nem rendelkező és a valóban kiállító galériák megjelenését. A rövid szöveges ismertetők mellett a Kiállítók alatt felsorolt galériák ide 15-15 fotót tölthettek fel.

Bozó Szabolcs: Settenkedő Lukács, 2020. akril, olaj kréta, vászon, 160×130 cm. Fotó: Biró Dávid

A vásáron sétálva nem volt feltűnő a sok távollevő, mert az Art Photo csarnokból áttelepített standokkal ki tudták tölteni az Art Galleries szekció foghíjait. A megszokott módon vegyes mezőnyben azért feltűntek olyan régi, jelentős nevek, mint a KAS, a Godot, a Blitz, az Erdész vagy a Neon galéria, amelyek hozták jó színvonalukat és néhány érdekes újdonságot. Az is megszokott már, hogy szinte minden évben kiállítanak olyan galériák – külföldről és itthonról is –, amelyek a giccs határát jócskán átlépő művekkel szerepelnek.

Ahogyan a belépődíjról és a zsűri szükségességéről is évek óta folyt vagy folyik a vita, és talán volt is már óvatos próbálkozás ez ügyben. A mai helyzetben némileg érthető az engedékenyebb hozzáállás a szervezők részéről, mert valószínű, hogy anyagilag nem ez lesz az Art Market Budapest fennállásának legsikeresebb éve. Mindemellett szükség lenne a szemrontó művek megjelenését akadályozó küszöbre, mert a vásáron nézelődő, a kortárs művészetekben járatlan látogató fejében összezavarodhatnak a dolgok. Mármint hogy mi művészet, és mi nem. Ez minimális missziója kellene legyen a szervezőknek, amit – gondolom – vállalnak is, de akkor határozottabban kellene fellépniük. Az előzetes zsűri nehézkes, szinte lehetetlen megvalósítani. Viszont van egy egyszerű, külföldi vásárokon alkalmazott megoldás: a rendezést befejezve minden résztvevő elhagyja a helyszínt, majd körbejár a zsűri, és leveteti az oda nem illő darabokat a falról, melyek befordítva várhatják a cserét.

És hogy pénzről is essen szó: ha vásár, nyilván mindenki szeretne eladni is, és lehetőleg nyereséggel zárni a szereplést. Egy közepes stand ára 1,5–2,5 millió között mozog a költségekkel együtt, ami töredéke egy nyugati vásárénak, ám az elérhető árakban még nagyobb a különbség. Tehát a honi résztvevőknek fajlagosan drágább itthon, mint a nyugati kollégáknak ott – főleg a kezdő vagy a fiatal művészekkel foglalkozó galériák esetében. Ugyanilyen, ha nem nagyobb a különbség a vásárlási kedv és az anyagi lehetőségek között. Ott a vásár tipikus és bejáratott vásárlóhely; nálunk inkább a nézelődés, jobb esetben a pozitív érdeklődés terepe. Marketingnek kicsit drága a részvételi díj, ugyanakkor érzik a galériák, hogy a vásár léte és fenntartása közös érdek, sőt szinte erkölcsi felelősség. Mindent el kellene követni azért, hogy ebbe a hazai vásárlók is beszálljanak.

Szerző: Rozgonyi Etelka

Magyar szemmel a Frieze-hétről

London Art Week

Hasonlóan a világ minden országához, Angliát is súlyosan érinti a koronavírus-járvány. Habár a művészeti világ berkeiben reménykedtek abban, hogy a Frieze Art Fairt meg fogják tartani, július közepére biztossá vált, hogy a legjelentősebb londoni műkereskedelmi eseményt sem lehet eredeti formájában megrendezni. Legtovább a fotóművészetre szakosodott Photo London vásár tartott ki, de augusztus végére az alapító párosnak, Michael Bensonnak és Fariba Farshadnak is be kellett látnia, hogy nincs esély biztonságos és üzletileg is sikeres tömegrendezvény szervezésére. Kezdetben az Europán kívüli, majd nem sokkal később az európai galériák is sorra mondták le a fizikai részvételt a kéthetes kötelező karantén és a hatalmas kockázat következtében. Természetesen az egyre szigorodó szabályozások is közrejátszottak döntésükben, hiszen augusztus végére már csak legfeljebb 30 ember tartózkodását engedélyezték egy térben. Ez a szám a Frieze hetéhez közeledve drasztikusan, mindössze hatra csökkent. Egyedül az amúgy is szűkebb gyűjtői kört megcélzó, kortárs afrikai művészetre fókuszáló 1-54 vásárt tartották meg a hagyományos keretek közt, de a rendszeres résztvevők közül csak a galériák fele döntött a személyes jelenlét mellett. 

A Frieze-hét ugyanakkor továbbra is Frieze-hét maradt, és jóllehet csak online formában, virtuális terekben lehetett a kiállított tárgyakat megtekinteni, így is minden jelentős galéria eljött. Így tett a budapesti acb is, amely a Frieze 2018-as, New York-i kiadása után tért vissza a nemzetközi óriásvásár – ezúttal online – szereplői közé.

A Pados Gábor vezette acb New Yorkban legutóbb Bak Imre munkáit mutatta be, idén azonban a galéria nagyobb kockázatot vállalt, és a 2018-ban elhunyt Nádor Katalin műveivel jelentkezett. Annak ellenére, hogy nemzetközi szinten és talán még Magyarországon is kevésbé ismert művészről van szó, logikus döntésnek tűnt a 2018-as londoni Bookmarks-kiállítás után ismét megmutatni Nádor alkotásait Angliában. Nádor művészete és képi esztétikája jól beilleszthető, illetve elhelyezhető az olyan széles körben ismert magyar művészek közé, mint Moholy-Nagy László vagy Kepes György. Talán ennek köszönhető az is, hogy az acb standja bekerült a világ vezető online művészeti platformjának, az Artsynak a válogatásába, a 15 legjobb anyagot bemutató galériák szelekciójába. A gyűjtők 2300 és 7000 euró között juthattak hozzá Nádor erősen az avantgárd fotográfiában gyökerező munkáihoz. 

Horváth Anna (AHA Objects): L’Puff! kollekció, 2020. A művész és az Initio Fine Arts jóvoltából

A Vintage biztosabbra ment, többek közt Megyik János, Molnár Vera és Maurer Dóra munkáit állította ki, akiket már mind ismerhettek a nemzetközi gyűjtők. Maurer 2016-ban szerepelt a Frieze Mastersen, míg Molnár Vera a 2018-as New York-i kiadásnak volt kiállítója, mindkét esetben a Vintage galéria tulajdonosa, Pőcze Attila válogatásában. A mostani anyagokat szemlézve az APAA (Művészeti Tanácsadók Nemzetközi Szövetsége) külön kiemelte Maurer Rejtett Struktúrák II/2 (1977–80) című művét, azt „kiváló 25 ezer font alatti befektetés”-ként ajánlva. Érdekesség, hogy Maurer frottázstechnikával készült rajza tavaly került elő egy németországi aukción, 3000 és 5000 euró közötti becsértékkel. Akkor 8500 eurós leütési áron jutott hozzá vevője. Ennél most jóval mélyebben a zsebébe kellett nyúlnia annak, aki a birtokában akarta tudni a művet. 

Az online vásárok és bemutatótermek mellett szerencsére nem maradtunk valódi kiállítások nélkül. Nemes Márton, már-már megszokott módon, 2019 után második alkalommal rendezett szólóbemutatót a brit fővárosban. Szinte pontosan egy évvel a tavalyi Annka Kultys Galleryben rendezett tárlata után, idén már másik galeristával együttműködve, a Kim Savage vezette Fold Galleryben láthattuk nagy méretű és színteljes műveit. Nemes munkáinak árazása egyelőre a hazai viszonyokhoz mérten is korrektnek nevezhető: Londonban 5000 font körüli árakkal találkozhattunk. Esetében konzekvens és nyugodt építkezésről beszélhetünk, a hazai Deák Erika Galéria mellett folyamatos képviselettel rendelkezik Angliában is, árai pedig évről évre kiegyensúlyozottan növekednek.

Új szereplőként jelentkezett Londonban a budapesti székhelyű Initio Fine Arts, amelyet egyedüli közép-kelet-európai kiállítóként hívtak meg a frissen megnyitott Cromwell Place-be. A Cromwell Place inkubátorszerűen, egyszerre akár 16 galéria művészei számára ad bemutatkozási lehetőséget London múzeumi elitnegyedének szívében. A kiállító galériákat szigorú felvételi eljárásnak vetik alá, melyet az Art Newspaper főszerkesztője, Georgina Adam által vezetett döntőbizottság elnököl. Az épületegyüttes átadására hosszas, több mint négyéves várakozás, valamint hatalmas, 8 milliárd forintnyi értékben elvégzett, teljes körű felújítás után került sor. Az épületbe csak előzetes regisztrációt követően és szigorúan ellenőrzött létszámban lehetett belépni. A galéria vezetője, Marie Tourre de Robien a francia-algériai Reda Amalou mellett a Máltán élő magyar tervező, Horváth Anna designobjektjeit mutatta be. A két ellentétes designesztétika szépen egészítette ki egymást, és többek közt az Apollo Magazine, a Telegraph és az Antiques Trade Gazette is kiemelten foglalkozott a részt vevő művészekkel. Amalou bútorai 1500 és 30 ezer euró között, míg Horváth limitált kiadású kollekciójának darabjai 2000 és 7000 euró közötti áron voltak elérhetők.

Ha különbözőképpen is – ki virtuálisan, ki pedig továbbra is fizikailag –, de a három magyar galéria és Nemes Márton jelenléte a Frieze hetén mindenképpen pozitívan értékelendő. Bár kihívásokkal volt teli, mégis reményt keltő energiákkal feltöltődve és bizakodásra okot adó megoldásokat mutatva ért véget London idei művészeti seregszemléje.   

Szerző: Saás Kinga