Latest Posts

Saját készítésű kerámiákat árverez el a Quimby

A teljes bevételt a Vadaskert Alapítványnak ajánlja fel az együttes

Egyedi kerámiatányérokat bocsát árverésre a Quimby együttes, hogy így segítse a Vadaskert Gyermekpszichiátria munkáját. Az aukción 12 darab, a zenekar tagjai által készített, dedikált és sorszámozott alkotásra lehet licitálni. A bevétel teljes összege a Vadaskertet támogatja, ahol a koronavírus-járvány kitörése óta ugrásszerűen megnőtt a mentális problémákkal küzdő gyermekek száma.

Kiss Tibi, Varga Livius, Kárpáti József (Dódi), Balanyi Szilárd, Gerdesits Ferenc és Mikuli Ferenc (Fefe) bevonultak a műhelybe és mindenki a saját ízlésvilágának megfelelően készítette el az egyedi kerámiákat. A csapatot megérintették azok a hírek, amelyek a gyerekek mentális állapotának rohamos romlásáról és a szakemberek heroikus küzdelméről szóltak, ezért úgy döntöttek, hogy karácsonykor az Apacuka kerámiával közösen jótékonysági árverést hirdetnek. A rajongók így teljesen egyedi Quimby kreációkat szerezhetnek a fa alá, miközben egy jó ügyet is támogatnak.

„Nem szakemberek vagyunk, hanem érzékeny művészek és édesapák” – mondta Kiss Tibor arról, hogy miért érzik fontosnak a gyermekek ügyét. „A közelmúlt, a jelen és előreláthatólag sajnos a jövő eseményei is rendkívüli nyomást gyakorolnak nemcsak ránk, felnőttekre, hanem az érzékeny korban lévő gyerekekre egyaránt. Ha idejében elcsípik a szakemberek a bajt, akkor sokkal nagyobb eséllyel lehet kezelni ezeket a pszichés állapotokat” – nyilatkozta a Quimby énekese. 

Kreatív emberként az agyagozás is nagy hatással volt a zenészekre. „Teljesen belefeledkeztünk. A szabad lelkű gyermeki, kreatív énünk indult el azonnal, amikor kezünkbe vettük az agyagot. Egymás után jöttek az újabb és újabb ötletek” – mondta Kiss Tibi. „Az agyag olyan, mint az agyad. Nemcsak halmazállapotra, hanem komoly figyelmet is igényel a szürkeállományodtól, hogy úgy alakuljon a készített tárgy, ahogy szeretnéd!” – tette hozzá Fefe, a csapat basszusgitárosa.  

„Őszintén meghatott bennünket a Quimby kreatív és önzetlen felajánlása. Hihetetlenül jó fejek, hogy ennyire szívükön viselik a gyermekek mentális egészségének ügyét. A kórház dolgozói között sok a Quimby rajongó, így átérezzük, hogy micsoda öröm lehet megkaparintani egy ilyen személyes ereklyét” – mondta el Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány vezetője. A zenészek felajánlása a lehető legjobb pillanatban érkezett, mert a Vadaskertben drámai küzdelmet folytatnak a megnövekedett esetszámokkal. 

A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátria Kórház és Szakambulancia immáron évek óta teltházzal működik, a személyzet megfeszített munkában és új terápiás megoldásokkal igyekszik ellátni az ország különböző részeiből érkező, pszichés gondokkal küzdő gyermekeket és fiatalokat. A COVID-járvány kezdete óta a szorongásos és depressziós esetek száma az ötszörösére nőtt, a sürgősségi esetszám pedig 40%-kal emelkedett. Kiemelkedően sok az önsértő fiatal. 

„A helyzet normalizálódására nem számíthatunk, ezért svéd mintára átalakítjuk a működésünket. Új dialektikus viselkedésterápiás részleget alakítunk ki a kórházban, egy terápiás központot. A cél az, hogy a gyerekeknek és a szüleiknek is segíteni tudjunk és így jelentősen visszaszoríthassuk az önsértések számát. Az aukción befolyt összeget ezekre a fejlesztésekre, a kapacitásunk növelésére költjük” – mondta el Tárnok Zsanett. 

Az online aukció december 1-én indul és december 15-ig tart.

Licitálni az alábbi linken lehet https://axioart.com/partner/vadaskert-alapitvany-a-gyermekek-lelki-egeszsegeert

FaceBook esemény: https://www.facebook.com/events/532017808797255

YouTube link az agyagozásról: https://www.youtube.com/watch?v=dEyF304PXUA

Előre is köszönjük az Axioart felhasználóinak a liciteket! – az Axioart csapata

Híres magyar műkereskedők – A Fränkel-történet 2. rész

Fränkel József, az apjától örökölt műkereskedelmi vállalkozást magasabb szintre kívánta emelni. Célja az volt, hogy a hazai legkiválóbb művészekkel akart foglalkozhasson, akiknek kiállításokat, bemutatókat szervezett. Sok esetben külföldi értékesítési utakat, vásárokat szervezett, amelyekkel a hazai képzőművészet népszerűsítése mellett jelentős eladásokat is realizált.

Saját műkereskedését a Fränkel-Szalont végül apja, Ernő halálát követő második évben, 1931-ben nyitotta meg 29 évesen. A galéria a Mária Valéria utca 8. szám alatt a mai Apáczai Csere János utcában volt (az utcának ezen szakaszán ma a Marriott Hotel található). Kiállításokat rendezett kortárs magyar képzőművészek alkotásaiból; kiállítottak a KUT, az UME képzőművészei, a nagybányaiak (Ferenczy Valér, Ferenczy Noémi) és művészcsoportokhoz közvetlenül nem tartozó művészek is. A galéria gyakorlatilag 1945-ig működött, de folyamatosan hatalmas összegeket emésztett fel Fränkel vagyonából. Fränkel József havonta több ezer pengővel finanszírozta művészeit: Vaszary Jánost, Csók Istvánt, Iványi-Grünwald Bélát.

A Fränkel-Szalon

Az új típusú modern magyar művészettel foglalkozó szalon ötletét egy találkozás szülte. Fruchter Lajos (1882-1953), műgyűjtő, mérnök, az Angol Elemi és a Bázeli Biztosító budapesti igazgatója, kezdetben a XIX. és XX. sz. eleji magyar klasszikus mestereket (id. Markó Károly, Munkácsy Mihály, Paál László, Rippl-Rónai József stb.) gyűjtötte, majd az Oltványi-gyűjtemény hatására az élő képzőművészetet, a kortárs művészetet propagáló új típusú műgyűjtővé vált. Fruchter volt az, aki megmutatta Fränkelnek, hogy mi a jövő. Így emlékszik a találkozásra Fränkel József:

„Felmegyek, és látok egy csomó Berényt, Czóbelt, Bernáthot. Hát csak néztem. Miféle új stílus ez? Volt ott egy kép; egy szamár megy fel a hegyoldalon. Na, gondoltam, ez itten egy szamár — vagy én vagyok a szamár? Mert nem értettem az egészet. Hogy vannak ezek megfestve? Elsőre bizony nem nagyon tetszettek nekem ezek a modern festők! De a Fruchter csak magyarázza: úgy nézzem ezeket, hogy az övék a jövő, a fiatal nemzedéké. Neki pedig jó szeme volt ehhez, adni lehetett a szavára. Úgyhogy megkerestem ezeket a festőket és leszerződtettem őket, a moderneket — már akivel tudtam boldogulni.”

Gerlóczy Gedeon lakása a Galamb utca 3. szám alatt 1979-ben. Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című festménye előtt az építész lánya, Gerlóczy Glória áll (Fotó: Urbán Tamás, Fortepan/Képszám: 89351)

A Fränkel Szalon névadója elképzelése szerint kiállítótér- és galériaként működött. Időszakos kiállítások mellett árverések szervezését és megtartását is vállalta. Emellett Fränkel kapcsolatainak köszönhetően nyugat-európai értékesítéseket is szervezett, ő hozta létre az első modern műkereskedelmi galériát. A galéria egy kitűnő kvalitásérzékkel és nemzetközi kitekintéssel rendelkező műkereskedő művészeti ízlését, magas szintű szakmai tudását tükrözte. A Fränkel-Szalon 1935-ben a francia művészek munkáiból rendezett kiállítással, majd az 1936-ban megrendezett Csontváry-Kosztka Tivadar tárlattal ért szakmai zenitjére. A Csontváry-Kosztka Tivadar kiállítás koncepciója értékesítéssel egybekötött tárlat volt. Gerlóczy Gedeon huszonnégy Csontváry festménye közül tizenhét művet eladási szándékkal adott át Fränkelnek. A kiállítás végére tizenkettő alkotás talált új gazdára (Neményi Bertalan gyűjtő lehetett a vevő).  Egy alkotást (A kidőlt obeliszk) maga Fränkel vett meg, majd tőle később került szintén Neményi Bertalan tulajdonába. A háborúban felbomló Neményi-hagyaték Csontváry-kollekciójának értékesítésében – amelyek 1977-ben a Petró-gyűjteményből a Hermann Ottó Múzeumba kerültek – ismét Fränkel József vállalt szerepet. Az idős – ekkor már a 77. évében járó – képszakértő becsülte fel a gyűjtemény kiemelkedő darabjainak forgalmi értékét. Szakértői munkájára a sajtó is felfigyelt, és féloldalas cikkekben ismertetik meg a közönséget a nagy értékű művekhez köthető irdatlan árakkal.

A Fränkel-Szalon 1945-ben zárt be. Fränkel a munkatáborból hazafelé Párizsban megpróbált Picasso alkotásokat vásárolni, de nem járt sikerrel. Ezután hosszú időre nem vállalt nyilvános műkereskedői szerepet, de nagy valószínűséggel kamatoztatta tudását, hiszen ismerte a gyűjtőket, ismerte a műveket. Így a konszolidáció éveire jellemző műtárgypiacon is biztosan jelen lehetett. A magyarországi műtárgyállomány a nagy világégést követően is rendkívüli gazdagságot mutathatott. Budapest kincsei egyaránt vonzották a megszállókat, majd a békeidőszak ellenőrző bizottságaiban szerepet vállaló nációk vezető tisztségeit. A műtárgyakkal történő kereskedés az Országház Kávéházban történt, itt időnként Hatvany báró is feltűnt, és banki letétekből széthurcolt gyűjteményéből igen sokat tudott visszavásárolni. A felbomlott nagy budapesti műtárgygyűjtemények új hazai gyűjtőkhöz kerültek, de a legtöbb alkotás külföldre került. Ebben az időszakban tűnt el a nemzetközi jelentőségű műtárgyak zöme itthonról.

A Csontváry-hagyaték megmentője, egyben a modern magyar építészet neves alakja, Gerlóczy Gedeon

A virágzó műkereskedelmi piac a Bizományi Áruház Vállalat 1951-es létrehozásáig jellemzően láthatatlan formában zajlott. A kereskedem a művészek műtermeiben, gyűjtők egymás közötti cserélgetésében, hónaljas nepperek kínálatában, bolt nélküli műkereskedők lakásán és az Ecseri piacon zajlott.

A BÁV 1961-től rendezi meg tematikus, csak festészeti anyagot felvonultató árveréseit. Az első számú szakember, akire a Társaság számíthatott, Fränkel József képszakértő volt. Fränkel 10 éven át biztos kézzel állította össze az anyagot, jól súlyozza azt, érzi, hogy mit lehet eladni és kinek. Ismerte a művészeket, a műveket, tudta minek mi lehet a kikiáltási ára és a majdani leütési ára. Újraépítette a magyar képzőművészeti árverési piacot. Az árverések Fränkel szakértői és kereskedői vénájának köszönhetően nagy sikert hoztak és hamar a gyűjtők, kereskedők első számú legális műtárgyvásárlási helyszíne lett. Ezen az 1961-es festészeti árverésen kelt el például Ferenczy Károly Karám című képe 27 ezer forintért, míg Gulácsy Lajos Sárgaruhás nő című munkája négyezer forintért. Fränkel 1962-től kezdődően a háború előtti kapcsolatainak, ismereteinek köszönhetően az Artex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével részt vállalt a BÁV nemzetközi műtárgypiaci értékesítésben is.

Az idősebb korára is aktív Fränkel mindvégig megmaradt műkereskedőnek, képszakértőnek. Időről időre felbukkant az újságokban egy-egy fontosabb képszakértési ügy kapcsán. A XX. század elején a kortárs magyar művészet műkereskedelmét idehaza életre hívó Fränkel-dinasztia sarjának a Magyar Nemzet egy 1987-es számában, a közlemények rovatban az alábbi néhány soros bejegyzését olvashatjuk:

„Festményekről szaktanácsadás. Irodámban, — Bp., Hímes u. 4. 1029. — csütörtökön 11—18 között fogadok. Levélben megkeresésre felkeresem. Vidéken is. Fränkel József képszakértő.”

Híres magyar műkereskedők: A Fränkel-történet 1. rész

Kik gyűjtenek ma képet?

„1964. december 5-én vidéki orvosok szabadnapot vettek ki, hogy Budapestre utazzanak, kereskedők és közvetítők gyülekeztek a Kinizsi utcában, vidéki és budapesti gyűjtők léptek egymás lábára; mind a képek szerelmesei. Ezen a napon a BÁV a 11. Képaukciójához kapcsolódó árverési kiállításának megnyitására készült.”

A kiállítás kínálata jól tükrözi a BÁV ekkori festménybecsüsének, képszakértőjének ízlését és szaktudását. Az ekkor közel 60. életévében járó Fränkel József az, aki szakmai munkájával a BÁV képaukcióinak 60-as, 70-es években elért sikereinek szakmai hátterét adta.

Kik gyűjtenek ma képet? — A társadalomnak szinte minden rétegében akadnak szerelmesei a képeknek. Még aki azért kezdi, hogy spekuláljon, pénzét fektesse be, menetközben többnyire az is „megvadul”, beleszeret a képbe, s nem ad el semmi áron” — mondta Fränkel József képszakértő.

Ki is volt Fränkel József? Honnan ered ez a magától értetődő biztos értékítélet? Kitől tanulta a becsüsszakmát? Hogyan vált Magyarország első ismert képszakértőjévé?

A magyarországi műgyűjtés és műkereskedelem történetének feldolgozása a mai napig várat magára. A honi műtárgyakkal való kereskedésről és műgyűjtésről a 18. század előtti időszakban kár beszélni. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés a polgárosodó társadalom számára meghozta az addig csak az arisztokrácia számára elérhető műtárgygyűjtési kedvet, és egyre másra alakultak a félamatőr műpártoló egyesületek. Ebben az időszakban nincsenek tőkeerős magángalériák, műkereskedelmi szakemberek, akik meghatároznák a galéria profilját, hitelét, klientúráját. A magyarországi műkereskedelem első jelentős nyíltüzletű galériái az első világháborút követően jelennek meg Budapesten. Az első modern képszalont 1903-ban nyitotta meg a Könyves Kálmán Céh, majd 1910-től a Szent-György-Czéh rendszeres művészeti árveréseket tartott. Singer és Wolfner kiadó kialakította az első szerződéses művészmenedzselési viszonyt Mednyánszky Lászlóval 1910-ben. 1912-ben megnyitotta kapuit az Ernst Múzeum. A korszak pezsgő műkereskedelmi életére jó példa, hogy a Művészház 1912-ben és 1913-ban is rendezett értékesítéssel egybekötött Gustav Klimt, Egon Schiele vagy Oscar Kokoschka kiállításokat. A Postatakarékpénztár árverésein is felbukkantak időnként modern külföldi műalkotások. Nemzetközi hírű műgyűjtőink Nemes, Hatvany, Neményi külföldi modern és antik anyaguk nagy részét azonban bizonyára külföldön szerezték be. Pl.: Neményi Bertalan a berlini Thannhauser-galériában Eugène Carrière, Marc Chagall, Paul Gauguin, Jules Pascin, Pablo Picasso, Pierre-Auguste Renoir és Maurice de Vlaminck alkotásaiból vásárolt.

A két világháború közötti időszak három legerősebb magánerőből létrehozott műkereskedése Tamás Henrik (Tamás Galéria), a már korábban említett Ernst Lajos (Ernst Galéria) és Fränkel Ernő, Fränkel József apja (Fränkel-Szalon). Mindhárom galéria 1945-re tönkrement vagy megszűnt, ennek fő okai elsősorban a 20. század első felének nagy világégései és gazdasági hullámvasútjai voltak. Az első világháború okozta károk és a Trianoni békeszerződés, majd az országot felforgató Tanácsköztársaság teljes belpolitikai és gazdasági bizonytalansága nem kedvezett a műkereskedéseknek. A Horthy-rendszer nagymértékű inflációval indult, a koronát 1927-ben felváltja a pengő, majd a nagy világválság évei és okai a kötött devizagazdálkodás, ami által hazánk kizáródik a nemzetközi műkereskedelmi életből. Az 1931-38-ig tartó konszolidáltabb, kiegyensúlyozottabb időszak végére megszületnek az első zsidótörvények, amelyek kikezdik a hazai pénzügyi, ipari, kereskedelmi élet alapjait.

Fränkel József műkereskedelmi pályafutása édesapja mellett, annak műkereskedéssel foglalkozó boltjában kezdődött. 1902-ben született és fiatal tizenéves kamaszfiú volt mikor édesapja, Fränkel Ernő 1917. május 5-én kiváltotta iparengedélyét, és megalapította a Fränkel-féle műkereskedelmi részvénytársaságot.

Ezen részvénytársaság „az 1917. évi április hó 1. napján tartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Székhelye: Budapest. A vállalat tárgya: Fränkel Ernő budapesti műkereskedési üzletének folytatása, vagyis képzőművészeti és műipari termékeknek, műtárgyaknak, ún. olajfestményeknek, pasztelleknek, akvarelleknek, grafikai műveknek, szobroknak, porczellánoknak, szőnyegeknek, régiségeknek és antik műipari bútoroknak forgalomba hozatala. Alaptőkéje: 200.000 korona, mely 200 darab, egyenként 1000 korona névértékű, bemutatóra szóló részvényre oszlik. Az igazgatóság 3 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaiul megválasztattak: Kellner Adolfot, Iványi-Grünwald Bélát és Fränkel Ernőt.

Igen, jól olvashatjuk: Iványi Grünwald Béla festőművész is alapítója volt a gazdasági társaságnak. Erről a műkereskedelmi boltról nem sok maradt fenn. Kutatásaim alapján több helyen is lehetett bolt 1917-től: a Váci utcában, vagy később a Dorottya utcában . A bolt értékesítési koncepciója merőben eltért az addigi szokásoktól, egyenesen korszakalkotónak nevezhetjük: az élő magyar művészekkel foglalkozott. Elsősorban Iványi mennyiségi festészeti teljesítményére alapozott, de élő szerződése volt Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal is. Az üzleti koncepció része volt az egyedi képzőművészeti alkotások forgalmazása mellett a sokszorosított grafikai technikával készülő alkotások értékesítése is. Ez a szintén korszakalkotó ötlet a fiatal Fränkel Józsefnek tulajdonítható, aki maga így vall erről:

Már gimnazista koromban ott tébláboltam a képek között, és beleszóltam mindenbe, ha kellett, ha nem. Úgy 23-24 éves lehettem, amikor megcsináltam az első saját vállalkozásomat. Támadt ugyanis egy ötletem. Mi lenne mármost, ha én a festőktől megvenném a jogot, és csináltatnék egy csomó olcsó rézkarcot a képeikről? Apám csak legyintett rá. Az egész egy nagy hülyeség, mondta, de azért adott rá pénzt. Én pedig vettem Fényestől, Glatztól, Csáktól három-három képre sokszorosítási jogot, darabonként háromszáz pengőért. Csináltattam mindegyikről rézkarcot, és kétszázötven nyomatot egy jó bécsi nyomdával, aztán felfogadtam pár ügynököt. Fényesen beütött az üzlet! Rövidesen több pénzem volt, mint apámnak; számlám volt Zürichben, Londonban, Amszterdamban“.

El Greco: idehaza először látható átfogó életműkiállítás

Első alkalommal láthat a magyar nagyközönség az európai művészet történetének egyik legkiemelkedőbb mestere, El Greco életművét átfogóan bemutató kiállítást Budapesten. Az összesen csaknem hetven művet bemutató kiállításon a látogatók több mint félszáz alkotást láthatnak a spanyol-krétai mestertől.

A tárlat áttekintést ad El Greco, azaz Domenikosz Theotokopulosz (1541–1614) életművéről, bemutatva a festő teljes formai komplexitását és nagy ívű stílusfejlődését. A Szépművészeti Múzeum őrzi a kontinens egyik legjelentősebb spanyol festészeti gyűjteményét, benne többek között Spanyolországon kívül Európában a legtöbb, öt darab saját kezű El Greco-festménnyel. E művek mellett a tárlatra több mint negyven magán- és közgyűjtemény, például a madridi Museo Nacional del Prado és a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi Musée du Louvre és a londoni National Gallery kölcsönzött alkotásokat.


El Greco (Domenikosz Theotokopulosz)
Kandia (Kréta), 1541 – Toledo, 1614

Olyan kiemelkedő művek érkeztek Budapestre, mint például a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, a Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Szent Lajos francia király egy apróddal a párizsi Louvre-ból, A kufárok kiűzése a templomból a londoni National Gallery-ből, az Idősebb Szent Jakab mint zarándok a  toledói Érsekséghez tartózó San Nicolás de Bari-templomból, vagy szintén Toledóból, a Santo Domingo el Antiguo-kolostorból kölcsönzött, Krisztus feltámadása című oltárkép, amely eddig még sosem hagyta el a várost.

A február közepéig nyitva tartó tárlat hét tematikus szekcióban és kronológiai sorrendben mutatja be a kiállított műveket. A félszáz, saját kezű remekmű a művész korai, itáliai éveiben, a bizánci ikonfestészet hagyományait még erősen magukon hordozó, kis méretű fatáblákra festett képeitől indulva a már Spanyolországban készült, nagy méretű oltárképeken, a magánáhítatot szolgáló, közvetlenebb vallásos ábrázolásokon, valamint világi portrékon át, egészen utolsó korszakának látomásszerű alkotásaiig mutatja be munkásságát és páratlan stílusfejlődését, köztük több emblematikus, már El Greco életében nagy népszerűségnek örvendő kompozícióval.


El Greco (Domenikosz Theotokopulosz)
Kandia (Kréta), 1541 – Toledo, 1614

A kiállítás különlegessége, hogy szerepel rajta a krétai-spanyol mester életművéből fennmaradt összesen négy rajzból kettő, a Keresztelő Szent János és a Szent János evangélista című alkotás is.

A kiállítás El Greco életművének átfogó bemutatásán túl kitér a különböző művészeti közegekre is, amelyekben élt és tanult. Bemutatja, miként sajátította el és építette be saját alkotásaiba több velencei és római mester tanításait és a tőlük átvett mintaképeket; továbbá ismerteti két, biztos attribúciójú művekkel rendelkező tanítványa, Luis Tristán, illetve fia, Jorge Manuel Theotokopuli munkáit is.

A kiállítás a Szépművészeti Múzeumban február 19-ig látható.