Axioart Blog

Amíg lesz kereslet a műtárgyakra, addig a kétes eredetű művek is eladhatók. Sok mindent lehet mondani a 2016-os évre, de a hamisítások tekintetében biztosan nem volt unalmas. A tavalyi év 8 legérdekesebb hamisítási esetét szeretnénk megosztani Önökkel!

1. A Caravaggio rejtély

A világ tátott szájjal ámult, amikor egy franciaországi padlásról előkerült Caravaggio  Judit lefejezi Holofernészt című alkotásának változata. Már az előtt, hogy eldőlt volna a festmény eredetisége, egy meg nem nevezett amerikai intézmény ajánlatott tett a barokk mesterműre ­ —tulajdonképpen akkor még nem is tudták, hogy pontosan ki az alkotó. A Caravaggio szakértő Mina Gregori hamisítványnak titulálta a képet. Mivel a művészettörténész hölgy más attribúciós esetekben több ízben hibázott, sokan a korszak szakértői közül bizalmatlanul fogadták véleményét, és nem  született konszenzus a festmény alkotóját illetően. Ezután Eric Turquin festményszakértő lépett közbe; 120 millió euróra értékelte a művet. Bár a festmény eredetisége tisztázatlan maradt, mégis elegendően voksoltak a mű valódisága mellett. A festményt először november 10-én a milánói Pinacoteca di Brera-ban  mutatták be, amelyet a művészeti szakma hangos tiltakozása kísért.

2. A régi mesterek hamisításának nagy sztorija

A jól öltözött szélhámos, amint a padláson Raffaelokat sokszorosít, titokban milliókat keres – megannyi hollywood-i forgatókönyv motívuma, de leginkább azért érdekes, mert mindez a valóságban is megtörtént. Idén nyáron egy több millió dolláros hamisításra derült fény az első New York-i TEFAF-on.
A drámai események során – amelyek sok mindenkit érintettek az európai királyi családoktól kezdve a londoni National Gallery-ig –, kb. 225 millió dollár értékben Giulano Ruffini francia kereskedő 25 régi mesterektől származó műalkotást dobott a piacra.
A botrány azzal kezdődött, hogy a francia hatóságok lefoglalták id. Lucas Cranach Vénuszát – amelynek tulajdonosa a liechtensteini herceg – az Aix-i Caumont Centre d’Arte-ban rendezett kiállítás ideje alatt. Az eset domino jelenséget indított utjára a művészeti világban, magával ragadva Orazio Gentleschi Dávid megöli Góliátot című képét, és Velázquez Borgia bíborosról készült portréját megkérdőjelezve e klasszikusok eredetiségét.
A feltételezett hamisítványok eredeti forrása jelenleg még rejtély, de a művek olyannyira színvonalasak, hogy, a legnívosabb intézmények, mint a Christie’s, a MET vagy a fentebb említett National Gallery szakértőit is  félrevezették.

3. Alec Baldwin és Mary Boone vitája

Ebben az esetben minden adott egy jó kis csörtéhez a New York művészeti világában. A celebritásoktól kezdve,  a művészeti potentátokon keresztül és a bírósági beszólásokon át az államközi adócsalással vádolásig: ebben az ügyben mind benne volt.
A lényeg: Alec Baldwin állítása szerint ő azt hitte, hogy Ross Bleckner Sea and Mirror című művének eredetijét veszi meg, míg Mary Bonne, neves new yorki gallerista azt állította, hogy Baldwin végig tisztában volt azzal, hogy egy másolatról van szó, amelyet a művész Baldwinnak festett.
A vita a felek között jelenleg is zajlik. Mindeközben Baldwin a bíróságon bankrablóhoz hasonlította Boone-t, a hölgy válaszul megpróbálta leállítani a pert, mert Baldwin előbb Los Angeles-be majd New York-ba szállíttatta a művet, hogy ezzel elkerülje a forgalmi adót. A történet folytatódik!

4. A versailles-i kamu székek

Az eltökélt hamisítók nem korlátozzák magukat a festményekre, más területeken is kipróbálják magukat. Az itt látható hat darabos XIV. Lajos kori székekről – amelyeket a patinás párizsi antikvitás kereskedés, a Kraemer Gallery adott el magának a Versailles-i Kastélynak – az eladás után nyilvánosságra hozták, hogy nem is volt annyi szék a versailles-i udvarban, mint ahány most van a piacon. Akár azta következtetést is levonhatjuk, hogy az eddig eredetinek hitt székek egy része valójában hamisítvány.
A székek valódiságát még vizsgálják a francia hatóságok, de a botrány hatására a  Kraemer Gallery nem állított ki az Biennale des Antiquaires-en.

5. Hamis Bacon

Francis Bacon közismerten megnehezítette a munkáinak eredetiségvizsgálatát, mivel nem volt hajlandó részt venni a munkáit lajstromozó catalogue raisonné összeállításában, olyannyira, hogy szóba sem állt az munkával megbízott szakemberekkel.
Mindezek ellenére, amikor egy ex-partnere útján piacra kerültek az eredetiségük tekintetében megkérdőjelezhető gyöngyszemek, visszautasították őket a  catalogue raisonné-ból, hogy aztán egyből egy londoni galériában kerüljenek eladásra. Elég egy pillantás ezekre az elnagyolt skiccekre, hogy az ember arra gondoljon — még ha valóban Bacon csinálta is őket —akarhatta-e valaha, hogy nyilvánosság elé kerüljenek.

6. A Lee Ufan botrány

A dél-koreai minimalista művész, Lee Ufan munkáit övező hamisítási botrány minimum rejtélyesnek nevezhető. Először a hamisítással vádolt Hyeon nevezetű úr tett beismerő vallomást a rendőrségen, hogy aztán Ufan saját maga mondjon ellent neki, tanúsítván, hogy a 13 állítólagos hamisítvány igenis eredeti.
Ekkor újabb csavar került a történetbe. Vádat emeltek egy másik koreai hamisító banda ellen is: a Park néven ismert hamisító több százerer dollár értékben adott el hamisítványokat egy szöuli galériának, amelyeket a galerista házaspár, Kim és Ku később milliókért adtak tovább. Park összesen 40 mű hamisítását vallotta be.
A botrány hatására a koreai kormány törvényt hozott, a hasonló estek kiküszöbölésére. Mindazonáltal az esetet követően minden Ufan gyűjtő jól teszi, ha ellenőrzi műveinek eredetiségét.

7. Agnes Martin Catalogue Raisonné-ja körül kialakult jogi huzavona

A londoni Major Gallery októberben pert indított Agnes Martin örökösei ellen, mert azok nem voltak hajlandók tanúsítani az eredetét 13 műnek, melyet a galéria már eladott. A potenciális kár a galéria jó hírneve mellett 7,2 millió dollár visszatérített bevétel volt. A művek: Night and Day, egy Cím nélküli illetve 11 további munka.
Újabb csavar a történetben, hogy a Pace Gallery részéről Arne Glimchert is beidézték, mivel egy személyben volt alapítója az Agnes Martin alapítványnak és tulajdonosa a Pace-nek.  Glimcher összeegyeztethetetlen jogi helyzetbe került, mely érvénytelenítheti az örökösök részéről a művek elutasítását.
Ha az örökösök nyernek — ami az ilyen ügyekben a leggyakoribb kimenetel — a művek értéke lenullázódik. A galéria, amely a három vevőből kettőnek már visszatérítette az összeget, valószínűleg a harmadik vevőt is milliós összeggel fogja kártalanítania.

8. Az oregoni hamisító

Lawrence Ulvi évekig üzemeltette takaros kis melóját, melyben Nortwest School-i hamisítványokkal kereskedett, többek között  Mark Tobey, Morris Graves, és Kenneth Callahan munkáival.
Ulvi 2008 óta folyamatosan produkálta és adta el ezeket a műveket kanadai és amerikai galériáknak, 66. 232 dollárt keresve magának.
Amikor elkapták a művészt, ügyvédje az egészségügyi állapotára való tekintettel a börtönbüntetés ellen folyamodott. A lehetségesen kiszabható 20 év börtönből a bíró jócskán engedett, mikor egy év és egy nap szabadságvesztésre ítélte és arra biztatta, hogy vigye magával ecseteit és művészeti vénáját a rács mögé.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

A cikk Amah-Rose Abrams: The Year of the Fake: The 8 Biggest Forgery Controversies of 2016 alapján készült, ami a https://news.artnet.com/ -on jelent meg 2016. december 27-én.