Kortárs, Portré
Hozzászólok

A művész, aki csempézni is tud!

A hónap műtárgya – Simon Mullan: Installáció. Art + Text Budapest

Ha az Art+Text Galéria aktuális, feltörekvő bécsi művészeket felvonultató Transitioning Spaces című kiállítást csak fényképekről ismerjük, elsőre talán fel sem tűnik, hogy Simon Mullen alkotása láthatósági mellényekből készült. Annyira erős hatást vált ki a fehér térben elhelyezett neonsárga, különféle irányokban csíkozódó, összevarrt anyag, hogy elfeledkezünk a legfontosabbról: tulajdonképpen mit is látunk? A láthatósági anyaggal mindenki találkozott már élete során, hiszen tíz évvel ezelőtt az EU kötelezővé tette, hogy tartsunk az autónkban láthatósági mellényt. Egy műtárgy esetén azonban mégis szokatlannak hat ez az anyag.

Simon Mullan a galéria Reneszánsz Termében fellógatott installációja olyan láthatósági anyagból készült, amit biztonsági mellényként hordanak városszerte a gyalogosok, kerékpárosok és az építkezési dolgozók. Az erkélyhez közel, függönyszerűen felakasztott alkotás napjaink egyszerre kényszeres és önelégült biztonsági intézkedéseire hívja fel a figyelmet. A rikító sárga anyagból és ezüstös fényvisszaverő sávokból készített installáció nekünk szegezi a nagyon is időszerű kérdést: mi a biztonság?
Simon Mullan 1981-ben a németországi Kielben született, de Bécsben nőtt fel. Mindig is érdekelte a kétkezi alkotás, a munka és a munkásosztály. Édesapja évekig óvta a felsőoktatástól, mert szerinte azt nem Simonnak találták ki. Dacból jobbnál jobb iskolákat végzett el.  2001 – 2007 között a bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd a 2008 – 2009-es szemeszterben a stockholmi Királyi Akadémián tanult. Egyéni kiállításai voltak Bécsben, Stockholmban és Londonban. Az egyetem elvégzése után sokat dolgozott építkezéseken, még csempézni is megtanult. Később ezt a motívumot több alkotásánál is felhasználta.

Simon Mullan installációja. Fotó: Zana Krisztián, az Art+Text Budapest jóvoltából

Mullan saját bevallása szerint nem rendelkezik fix társadalmi státusszal: a munkásosztály és az elit között mozog. Alkotásairól utál filozofikus szövegeket írni.  A Kartell Magazinnak adott interjúban beszélt arról, hogy: “Bizonyos értelemben antiintellektuális műveket készít.  Az alkotásai csak csempék, amiket hol így, hol úgy vág el. De az embereknek rendszerint ez nem elég, és akkor elkezdenek mesélni a munkásosztályhoz fűződő fiatalkori viszonyáról, hogy burkolóként kereste egykor a pénzt…”
Amikor Norvégiában és Svédországban dolgozott, felfigyelt arra, hogy mennyire különösen hatnak a védőüveges sisakot viselő és tetőtől talpig neon láthatósági ruhába bugyolált munkások. Korábbi installációjánál, a Quebec-nél a bomberdzseki anyagát használta fel. Tulajdonképpen ekkor jutott eszébe, hogy következő installációjánál a láthatósági mellény anyagával fog foglalkozni. A bomberdzsekihez hasonlóan a láthatósági mellény is egy “felvett bőr”. Viselőjét egy egyszerű ruhadarab alapján ítéljük meg. Simon Mullan ekkor kapta a felkérést az ART+Text Budapesttől, hogy Hugo Canoilassal és Christoph Meierrel közösen olyan helyspecifikus műtárgyakat készítsenek, amelyek – megbirkózva a galéria térbeli elhelyezkedésével és történeti aurájával – segítenek átformálni a korábbi lakóotthont a friss kortárs művészet létrehozására és bemutatására szolgáló nyilvános térré.

Az Art+Text Budapest jóvoltából

A kiállítást január 15-ig megtekinthető az Art+Text Budapestben!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük