A hazai és a nemzetközi műtárgypiac mérete: különbségek, törvényszerűségek.
A cikksorozatunk legutóbbi részében ott tartottunk, hogy a konstans időhiányban szenvedő tőkeerős vásárlóréteg manapság luxuskocsikon száguldozik egyik tárgyalásról a másikra, és bőszen reménykedik abban, hogy a klónozás tudománya mihamarabb képes lesz az ember megkétszerezésére, háromszorozására, hogy bőven legyen idő múzeumba, galériába járni, pezsgőt szürcsölve irodalmi és művészeti szalonokban korlátlan mennyiségben felszippantani a kultúrát.
A viccet félretéve, a műgyűjtés bizony időigényes hobby. Nem azért, mert olyan sokáig tart a műtárgyakat megvenni akár aukciókon, akár galériákban, hanem azért, mert rengeteg ismeretet és tapasztalatot kell felhalmozni, ahhoz, hogy a gyűjtő értékes, sőt értékálló (!) kollekciót hozzon létre. Gyakran érzek a hozzám forduló érdeklődőkkel való beszélgetések során elemi bizonytalanságot részükről a témával kapcsolatban. A hezitálás tökéletesen érthető, sőt kívánatos! Sokkal jobban szeretek olyan kezdő gyűjtőkkel beszélgetni, akikben megvan az egészséges szkepticizmus a műtárgypiaccal kapcsolatban, mint azokkal, akik magabiztosan tájékoztatnak elhatározásukról, hogy ők ripszropsz a művészetbe kívánnak fektetni punktum, és én adjak most azonnal konkrét tanácsot taxatíve felsorolva a büdzsébe árban passzoló, éves szinten minimum 50%-os haszonnal kecsegtető műtárgyakról. Aki kritikával közeledik a műtárgypiachoz kívülállóként, arról feltételezhető, hogy már tájékozódott, hallott jó és rossz történeteket egyaránt, magyarul vette a fáradságot egy új terület megismeréséhez. Aki viszont faltörőkos módjára vágna bele a vásárlásba, az valószínűleg csak felszínes információkra alapozza döntését, és ahogy említettem, a sikeres gyűjteményépítéshez az elmélyült tudás és a tapasztalatok megszerzése elemi szükséglet.
Az előző két cikkben beszéltem arról, mi szükséges általában a jó befektetésekhez, és hogy ezek a feltételek mennyire teljesülnek a műtárgypiacon, illetve kitértem arra, milyen fontos, hogy kritikus szemmel, de olvassuk a piacról szóló elemzéseket. Azt ígértem, hogy ezúttal arról fogom elmondani a véleményemet, mennyire számítanak a piac méretét illető különbségek, nevezetesen, hogy miért könnyebb a hatalmas méretű nemzetközi műtárgypiacon sikereket elérni, mint egy aprócska nemzeti piacon, amilyen a magyar műtárgypiac.
A nemzetközi műtárgypiac éves forgalma körülbelül 44 millió USD, a magyar piac becslések szerint évi 15-20 milliárd forgalmat produkál.
A nemzetközi műtárgypiac éves forgalma körülbelül 44 milliárd USD, a magyar piac becslések szerint évi 15-20 milliárd forgalmat produkál.
Néhány száraz, de igencsak beszédes adat:
Összeségében a globális aukciós piacon 2015-ben az Artprice felmérése alapján 16.095 milliárd USD, a TEFAF elemzése szerint 21,08 milliárd USD forgalom volt az aukciós piacon, a TEFAF becslései szerint pedig 23,25 milliárd USD értékű műtárgy kelt el aukción kívül (az összforgalom 62%-a!).
2016-ban az Artprice elemzése 12,45 milliárd USD, a TEFAF-é 16,9 milliárd USD forgalmat mutatott ki a nemzetközi aukciós piacon, és a TEFAF 27,9 milliárd USD aukción kívüli forgalmat becsült. Megjegyzem, az is komoly információs értékkel bír, hogy ekkora különbségek vannak az egyes elemző cégek által publikált anyagokban! Ide kapcsolódik, az a megállapításom, miszerint egzakt, publikus adatok, kimutatások hiányában – amely hiány a piac jellegéből adódó körülmény, és nem igen fog változni – a műtárgypiac sosem lesz tőkepiac!
A piaci részesedések az alábbiak szerint alakultak 2015-ben és 2016-ban, figyelembe véve azt a három országot, amely messze a legnagyobb szeletet harapja ki a globális műtárgypiacból:
2015: USA: 38,38 % Kína: 30,19 % UK: 18, 58%
2016: USA: 28% % Kína: 38% % UK: 17%
TEFAF Masstricht, a világ egyik vezető műtárgy vására
Ha a nemzetközi piac méreteivel összevetjük a magyar műtárgypiac paramétereit, nem kell magyaráznunk a különbségeket. Tekintve, hogy a hazai műtárgypiacon az aukciós házak egy része nem publikálja az árverési adatait, ezért csak becsülni lehet a piac méretét. A szakértők többsége egyetért azzal, hogy Magyarországon az éves forgalom 15-20 milliárd forint, beleértve az árverésen kívül elkelt műtárgyak összértékét is.
Mindebből az alábbi kézenfekvő következtetéseket lehet levonni: egy olyan piaccal szemben, ahol nagy a forgalom: azaz sok műtárgy, sok eladó és sok gyűjtő van jelen, egy apró piacon (ld. Magyarország), ahol mindebből lényegesen kevesebbel számolhatunk, még nagyobb óvatossággal kell eljárnunk, ha a művészetre, mint befektetésre tekintünk.
A jó befektetéshez, ahogy korábban összefoglaltam megfelelő mennyiségű termék, azaz optimális kínálat és ehhez szintén optimálisan illeszkedő kereslet szükséges, valamint az is fontos, hogy a termékeknek likvidnek kell lenniük. A piacnak általában erősödő tendenciát célszerű mutatnia, és kiszámíthatónak kell lennie. Mindez kisebb nagyobb hiányosságokkal, hullámzásokkal a nemzetközi műtárgypiacon megvalósul, de a magyar piacon már vannak nagyobb botladozások.
Ha mint Magyarországon, egy piacon relatív kevés a tőkeerős vásárló és limitált számú a megkérdőjelezhetetlen értéket képviselő műtárgyak száma, az arra sarkalja a megtérülést is szem előtt tartó gyűjtőt, hogy legyen óvatos és megfontolt. Jó alaposan gondolja át vásárlásait, vegye figyelembe, hogy a megvásárolt tárgynak kiemelkedő kvalitásúnak kell lennie, ritkának a piacon, és kurrensnek. Ha egyszer úgy dönt (vagy az élet rákényszeríti), hogy meg kell válnia gyűjteménye egy-egy darabjától, számoljon azzal, hogy kevés vevővel kalkulálhat egyszerűen a piac méreteiből adódóan. Eladáskor annál jobb helyzetben van, minél izgalmasabb gyűjtői szemmel a tárgy, amely a tulajdonában van, és ez az a faktor, ami nagyon nehezen írható körül racionális szempontok szerint. Ez a pont a kulcsa annak, hogy tud-e növekedni a gyűjtemény értéke vagy sem! Persze viszonylag kevesen vannak, főleg Magyarországon, azok a gyűjtők, akik ennyire ésszerű alapokon hoznak meg minden döntést; sokan azt mondják, ez inkább ösztön kérdése, ugyanakkor az ösztön se működik tudás és tapasztalat nélkül. A sokféle információt begyűjtve, szintetizálva hozhatunk jó döntéseket egy-egy műgyűjtemény gyarapításakor.
A cikksorozat következő részében bepillantunk a hazai és a nemzetközi műtárgypiac legértékesebb tárgyainak világába, számba vesszük azokat az alkotásokat, amelyekre a legjobban vágytak a gyűjtők és ezért rekord árakon keltek el.
Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!
