Latest Posts

Picasso önarcképei 15 éves korától 90 éves koráig

“Anyám azt mondta nekem: ha beállsz katonának, tábornok lesz belőled, ha szerzetesnek mész, a végén te leszel a pápa. Én festőnek mentem, és Picasso lettem.” – Pablo Picasso

Pablo Picasso számos önarcképet festett magáról: az elsőt mindössze 15 évesen, az utolsót pedig 90 évesen. A Bored Panda egyik szerkesztője összegyűjtötte Picasso önarcképeit és időrendi sorrendbe tette az alkotásokat, hogy láthassuk, hogyan változott a legendás festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.

“A festést úgy fogom fel, mint bármi mást az életben. Úgy festek meg egy ablakot, mint ahogy kinézek rajta. Ha a nyitott ablak nem előnyös a képen, becsukom, és függönyt húzok elé, mint ahogy pontosan ugyanazt tenném a szobámban. Festés közben, akárcsak az életben, az ember legyen fesztelen.”  – Pablo Picasso

Picasso önarcképein nemcsak saját fizikumának, de stílusának fejlődése is nyomon követhető. Picasso úgy fogalmazott, hogy ezt nem egyfajta evolúciónak kell tekinteni, hanem a kifejezésmód változásainak, amik a különböző témákkal akaratlanul is együtt járnak.

“Különféle stílusokban alkottam, ám e stílusok nem tekinthetők a festészet valamiféle ismeretlen eszménye felé vezető fejlődési szakaszoknak vagy lépéseknek. Mindent a jelenkornak szántam, annak reményében, hogy mindig a jelenhez szól majd. {…} Ha mondanivalóm volt, mindig azt mondtam, amit mondanom kellett.” – Pablo Picasso

15 évesen (1896)

18 évesen (1900)
20 évesen (1901)

24 évesen (1906)

25 évesen (1907)

35 évesen (1917)

56 évesen (1938)

83 évesen (1965)

85 évesen (1966)

89 évesen (1971)

90 évesen (1972. június 28.)

90 évesen (1972. június 30.)

90 évesen (1972. július 2.)

90 évesen (1972. július 3.)

Forrás és képek:
Picasso’s Self Portrait Evolution From Age 15 To Age 90
Idézetek:
Ingo F. Walther (szerk.): Művészet a 20. században. Tashen/Vince Kiadó

Mese a Dunaújvárosi Kiserdőről

“Sztálinváros mint kirakatberuházás igencsak távol állt a szocialista tökély eszméjétől.” Örkény István

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

A Dunai Vasmű épülete előtt, közvetlen a Vasmű tér mellett húzódó Kiserdőben szabadon megtekinthető a Dunaferr Zrt. gyártörténeti gyűjteménye-kiállítása, amely az ország egyetlen Ipartörténeti Skanzene. A Gyártörténeti gyűjtemény 1981 szeptemberében jött létre, és az 1920-1980 közötti időszakot, valamint a Dunai Vasmű technológiáját mutatja be 1950-től napjainkig. A szabadtéri kiállítás ünnepélyes átadására neves múzeumi szakemberek, ipartörténészek, vállalatvezetők jöttek el az ország minden részéből, a későbbi években pedig iskolai csoportok, családok és műszaki érdeklődésű látogatók kedvelt helye lett a skanzen.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

“A megnyitáskor tájékoztató táblákat helyeztek ki, sétányt alakítottak ki, hogy az arra járók megismerhessék a városba települt vaskohászat múltját. Ám mára mindez már a múlt. Az erdő az úr, visszavette, ami az övé, lassan benőve, elbújtatva a tárgyakat, melyeket a rozsda is kikezdett.” – részlet Söptei Zsuzsanna Benőtte a gaz a hatalmas gépeket, pedig szabadtéri múzeumnak szánták című cikkéből.

Fotó: Komáromi Krisztina / flickr.com

Pár hete az Index oldalán olvashattunk a Kiserdő egyedülálló gyűjteményéről. “Jelenleg alig utal valami arra, hogy a fák közt egy szabadtéri gyártörténeti gyűjteményt lehet megtekinteni, Martyn Ferenc kaposvári képzőművész Kalapácsok című, üllőket és kalapácsokat formáló 1986-os szoborcsoportja is mintha kissé tanácstalanul álldogálna az erdő szélén. Ha valamelyik nem túl nyilvánvaló ösvényen behatolunk a fák közé, pár perc séta után öltenek alakot a félhomályban a hatalmas vasipari szerkezetek {…}. A kiállítás mára elvesztette kiállítás jellegét. A magasra nőtt aljnövényzet, borostyán, elvadult erdő egyre jobban benövi az ipartörténeti, gyártástechnológiai műtárgyakat, amik mellől mind egy szálig eltűntek a tájékoztató táblák is. “  – részlet Nagy Attila Károly és Tenczer Gábor Sztálinvárosból a Varázserdőbe című cikkéből.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Nagy és Tenczer szerint az erdőben látható monstrumok olyanok, mintha “Mijazaki Hajao legendás rajzfilmjéből, a Totoro – A varázserdő titka című animéből léptek volna elő”.

Az erdő a cikk végén átalakul Varázserdővé és  a Kiserdőt benépesítő varázslatos lényegek megelevenednek.

A dunaújvárosi varázserdő titka

Írta: Nagy Attila Károly és Tenczer Gábor; Fotózta: Nagy Attila Károly

Dunaújvárosban járunk 2017-ben. A Kuszakabe család feje, Kuszakabe Tacuo régészprofesszor és két lánya, Szacuki és Mei a Vasmű melletti kiserdőhöz közeli házba költöznek. Egy nap Mei két guruló anyacsavarszerű valamit pillant meg a fűben és követni kezdi őket.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

A két anyacsavar egy rekettyésen keresztül egy sötét ösvényre gurul, ahova Mei követi őket. Itt találkozik és összebarátkozik az Erőátviteli Kardántengellyel, aki üvöltések sorozatával üdvözli.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Erőátviteli Kardántengely egy mágikus repülő pörgettyűn viszi el a lányokat DEMAG Lemezhengerlőhöz, aki elmeséli, hogy egykor a közeli Vasmű varázskohójában dolgoztak, de az 1981-es gazdasági enyhüléskor menekülniük kellett a gaz GMK-k elől.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Az utat a fürkész Kalapácsok mutatták a gyárból menekülő óriásgépeknek az erdő felé.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Elsőnek az Energia gyáregységből a Dugattyús Légsűrítő Kompresszor telepedett le az erdőben.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Nem messze tőle a Triósori Meghajtóállvány talált magának hajlékot.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Az emigráns csoportra az Olvasztó Kemence vigyázott, aki mindig ijedten kiáltott, ha meglátott egy embert. Erre egyre kevesebb alkalma volt, mert az erdő növényei lassan benőtték a gépeket.

Fotó: Nagy Attila Károly / Index

Egyedül a Lemezvágó nem nyugodott bele a sorsába. Azóta is azon töri a fejét, hogyan vághatna újra vaslemezeket. Az óriásgépeket megismerve Szacuki és Mei rájön, miért hallanak minden éjjel furcsa zúgást és csattogást a Varázserdőből.

Forrás:
Komáromi Krisztina flickr oldala
Sztálinvárosból a Varázserdőbe
Benőtte a gaz a hatalmas gépeket, pedig szabadtéri múzeumnak szánták

A macska – Mit jelképeznek a festményeken szereplő állatok?

A közösségi média korában egyetlen állat sem kap akkora figyelmet, mint a macska.  A világhírű énekesnők és énekesek legnagyobb vetélytársai a négylábú szőrmókok, akik elhízhatnak és nem kell követniük az aktuális smink- és divattrendeket, mégis milliók rajonganak értük.  A cicás képek népszerűsége nem most kezdődött: már az ősidőktől kezdve falképek, festmények, szobrok és iparművészeti alkotások főszereplői a macskák. Cikkünkben utánajártunk annak, mit jelképeznek a műalkotásokon szereplő macskák!

A macska

Szvetlana Petrova: Sandro Botticelli: Vénusz születése. Forrás: Boredpanda

Az állat szimbolikája sokrétű, pozitív és negatív értelemben egyaránt szerepelhet. Jelképezheti a hatalmat, a lustaságot, a kéjvágyat, az ördögöt, a halált, a démoni erőket és a női testet. Köztudott, hogy a macska a sötétben is jól lát, ezért az éleslátás, a belső látás megtestesítője, az éjszaka és a titkos tudás megtestesítője.

Őskor és Egyiptom

A macska ábrázolásáról már az őskorból is ránk maradt két híres emlék: az egyik egy csontból kifaragott macskaprofil, a másik a dordogne-i barlangrajz.
Az egyiptomi istenek között fontos szerep jutott a macskáknak. A Nílus partján élő emberek szerint Ré, a hatalmas napisten éjszakánként fekete kandúr alakjában harcolt Agep, a sötétség gonosz kígyója ellen.

Sennedjem sírja (i.e. 1400 körül). Forrás: My Modern MET

A macskát mindenekelőtt Bastet istennő állataként tisztelték, ezért a gyermekek születéséért és a Hold égi útjáért felelős termékenységistennőt gyakran ábrázolták macskafejű asszonyként. Az istennő központja a Nílus deltájától keletre fekvő Bubasztisz városa volt. Amikor Kr.e. 950 körül Szeszonk fáraó itt rendezte be fővárosát, az istennő tisztelete hamarosan az egész országban elterjedt. A Kr.e. 450-ben erre utazó görög történetíró, Hérodotosz beszámolt a gyönyörű, 300 méter hosszú templomról, amelyet Bastet istennő tiszteletére építettek. Az épület több ezer macskának adott otthont, s ezekre a rendkívüli tiszteletnek örvendő macska-papok vigyáztak. A templomot 30 méter széles vizesárok övezte, a gazdagon díszített főcsarnokban pedig ott magasodott az istennő szobra. Az ország összes városában pompás Bastet templomokat emeltek, és az egyiptomiak nagy része fából, agyagból vagy fémből készült macska-amulettet hordott magánál. Tavasszal zarándokok százezrei vándoroltak Bubasztiszba, hogy egy nagyszabású ünnepségen tánccal és énekszóval, finom ételekkel és gazdag áldozatokkal ünnepeljék az istennőt.

Thutmose szarkofágja (i.e. 1400 körül). Forrás: My Modern MET

A macskák Egyiptomban különleges védelmet élveztek: sok helyen halállal büntették, ha valaki véletlenül vagy akarattal megölt egy állatot. Állítólag a nagy perzsa király, Kambüzész ravaszul kihasználta ezt az egyiptomi szokást, amikor III. Pzsammetich fáraó ellen viselt hadat, macskákat köttetett katonái pajzsára. A csel eredményes volt, az egyiptomiak inkább megadták magukat, semmint hogy a szent állatokat megsebesítsék.

Nebamun vadászata (i.e. 1295-1213). A British Museum jóvoltából

Kína és Japán

Az ősi Kínában a macska elsősorban jótékony állat, mivel a gabonát elpusztító egér ellensége, így az embert megsegítő hatalom jelképe volt; ám megjelenhetett a rontó hatalmak és a jin állataként is.

Gao Chengmou: pillangót néző macska (18. század). A Museum of Fine Arts Boston jóvoltából

Zhu Ling: Fekete macska nárcisszal (19. század). A Metropolitan Museum of Art jóvoltából

Japánban a szent iratok megóvásában nyújtott segítséget. A metszeteken gyakran hétköznapi jelenetekben (evés, állat és tulajdonos belsőséges kapcsolata) örökítették meg a macskák életét.

Utagawa Hiroshige: Asakusa Ricefields and Torinomachi Festival (1857). Forrás: My Modern MET

Utagawa Kunimasa: Nő, macska és Kotatsu’ (1796). A Museum of Fine Arts Boston jóvoltából

Nyugati kultúra

A középkorban sajnos nem igazán volt jellemző a macskák ábrázolása, mivel számos rossz tulajdonságot és az ördöggel való kapcsolatot jelképezte. A kereszténység általában az állat negatív vonásait emelte ki, így a lustaság és a kéjvágy kifejezőjévé vált. A fekete macska a démoni erők, a szerencsétlenség, a halál és a Sátán megtestesítője.

Macska kergeti az egeret (15. század). A pbs.twimg.com jóvoltából

A macska gyakran erotikus szimbólum, legyen szó akár nősténymacskáról, akár kandúrról. Testének hajlékonysága, kígyózó mozgása, puha, nesztelen járása miatt a női testre is emlékeztet. Ambivalens, kiszámíthatatlan és megismerhetetlen, démoni természete (a doromboló macska, amely hirtelen kiereszti a karmait) a női lélekre utal.

XVI. századtól napjainkig

Albrecht Dürer híres Ádám és Éva című képén (1504) nem véletlenül szerepel macska, rénszarvas, tehén és nyúl. Dürer választása direkt erre a négy állatra esett,  ugyanis ezzel illusztrálta milyen lelki állapotok jellemzik az embert a bűnbeesés után.

Albrecht Dürer: Ádám és Éva (1504). A WikiArt jóvoltából

Mindegyik állat egy-egy vérmérséklet típust jelöl (rénszarvas: melankólikus, tehén: flegma, nyúl: derűs, macska: robbanékony, hirtelen haragú). Dürer metszetén a macskával szemben egy egér is feltűnik. Itt az ábrázolás azt jelképezi, hogy a halál még nem jött el a világba.

Albrecht Dürer: Ádám és Éva (1504) – részlet

A későbbi megjelenések során gyakran kötötték össze a macskát a női szépséggel és az engedelmes szeretettel. A barokk kortól kezdve a macskák ábrázolása a vidéki életet bemutató alkotások részeként ismerhető fel.

Jan Steen: Táncórák (17. század). A WikiArt jóvoltából

A XIX. századtól egyre több festményen jelentek meg a cicák: Renoir, Manet, Gericault is festett híres macskás képeket. Több, úgynevezett polgári festő ebben az időszakban „specializálódott” a macskák művészi ábrázolására. Egyes adatok szerint akkoriban több mint 180 ilyen festőt tartottak nyilván. A XX. században töretlenül folytatódott a macskák népszerűsége a képzőművészek körében.

Edouard Manet: Olymipa vázlat (1863). A Wikiart jóvoltából

Pierre Auguste Renoir: Fiatal lány macskával (1879). A WikiArt jóvoltából

Az utóbbi idők talán leghíresebb macskaábrázolása Szvetlana Petrova műve, aki dagadt macskájának, Zarathustrának a fényképeit szerkesztette világhírű klasszikus festményekre.

Szvetlana Petrova: Edvard Munch: Sikoly. Forrás: Boredpanda

Forrás:
Miért volt Egyiptomban szent állat a macska?
Szimbólumtár
Albrecht Dürer: Ádám és Éva – Rejtett szimbólumok
Kutyák és macskák a képzőművészetben

Hűsítő kiállítások a kánikulában!

A nagy melegben érdemes a múzeumok és galériák kiállítótereiben felfrissülést keresni, ezért most augusztusi kiállításajánlónkban a budapesti kiállítások mellett három balatoni tárlatot ajánlunk azoknak, akik a vízparton töltik szabadnapjaikat. Terítéken a londoni duó Gilbert & George, Miklos Gaál és iski Kocsis Tibor, Stein János, Fürjesi Csaba, Hanakam & Schuller, Kiss Adrienn, Kőszeghy Flóra, Taro Meissner, Roskó Gábor, Szerdi Gábor, Egry József és Duray Tibor művei.

Budapest

Gilbert & George Bűnbak képek Budapestnek
Megtekinthető: Budapest, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum – 2017. szeptember 24-ig

Az ötven éve együtt dolgozó művészpáros fő témája a modern városi létezés. Gilbert & George műveinek középpontjában mindig a művészek állnak mint „élő szobrok”. Elegáns megjelenésükkel gúnyt űznek az arisztokráciából, miközben a tabuk és művészeti konvenciók határait feszegetve az aktuális társadalmi jelenségekről kommunikálnak műveikben. Életüket és művészetüket nem választják el egymástól; provokatív és sokkoló alkotásaikra a nézőkkel történő intenzív kommunikáció jellemző. A projekt több múzeumi bemutatását követően a kiállítás kifejezetten a Ludwig Múzeum tereire szabott hatásos látvánnyal várja a látogatót.
Az elmúlt évtizedek során Gilbert és George az állandó mozgásban lévő városi élettel megbirkózva nézték végig kelet-londoni környékük és vele együtt modern világunk fejlődését. Az, ahogyan ezeken a képeken az alakok megnyilvánulnak, felidézi, hogyan tekintett magára Gilbert & George „élő szoborként”, egy intenzív érzelmek által meghatározott világ múltjának, jelenének és jövőjének halálosan komoly ábrázolásán keresztül kapcsolva össze a társadalmi problémákat és a művészetet. Lebilincselő és közvetlen módon nyúlnak olyan témákhoz, mint a halál, a remény, az élet, a félelem, a szex, a pénz, a faj és a vallás.

_______________________________

gondolat tekintete
Megtekinthető: Budapest, Budapest Galéria – 2017. szeptember 10-ig

Miklos Gaál és iski Kocsis Tibor művészetének központi kérdése a valóság helyzete és az ábrázoláshoz való viszonya. A kiállítás a két művész közös rendezésében mutatja be a kérdésre adott válaszaikat.
Miklos Gaál a fotó, a videó és az installáció eszközeivel kísérletezve vizsgálja az ábrázolt tárgy és a látszat összefüggését, kívülállóként szemlélve a véletlenszerűen elrendeződő valóságelemeket. A műveken megjelenő helyzetek és jelenetek a hétköznapi élet és környezet elemeit olyan összefüggésben mutatják meg, amelyek teljesen új, szokatlan értelmezésre vezetik a nézőt, mintegy átkeretezve a megszokott látványokat.
iski Kocsis Tibor művészetének problémája is közel áll Gaáléhoz: nála a tárgy és a lét összefüggéséről van szó. Mivel művészete konceptuális alapú, művei gondolati háttérbe ágyazódnak, miközben gondosan megkomponált és bravúrosan megfestett-megrajzolt képei sohasem mondanak le az érzéki látvány kifejező erejéről.

_______________________________

Női aktok mestere – Stein János Gábor (1874-1944) festőművész hagyatéka
Megtekinthető: Budapest, Kieselbach Galéria – 2017. augusztus 26-ig

Szerencsés véletlenek sorozatának köszönhető, hogy a közelmúltban szinte érintetlenül előkerült Stein János Gábor festőművész alkotói hagyatéka. A közel 150 festmény, rengeteg vázlat, rajz és dokumentum alapján egy méltatlanul elfeledett, nemesen konzervatív művészi pálya bontakozik ki a látogatók előtt a Kieselbach Galériában.
Az 1874-ben Kolozsváron született festő a helyi középiskola elvégzése után a berlini festészeti akadémián kezdte el művészeti tanulmányait. Innen Párizsba utazott, ahol a Julian Akadémián a világhírű Benjamin Constant és Jean Paul Laurens tanítványaként képezte magát. A tanulóévek után bejárta Angliát, Hollandiát, Belgiumot, majd 1900-ban hazatérve Lotz Károly mester-iskolájában dolgozott tovább Budapesten. A századfordulót követő években sorra aratta sikereit: rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain, díjakat nyert, majd egyre többször kérték fel monumentális feladatok elvégzésére. Murális munkái a móri templomban, a Kerepesi temető árkádos sírboltjának kupoláiban, az Operaház éttermében, az egri székesegyházban és a nyíregyházi plébániatemplomban ma is hirdetik kiemelkedő technikai tudását. 1920-tól az Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanáraként és az első magyar művészeti anatómia-könyv megalkotójaként szerzett hírnevet.

_______________________________
Kiegyezés < > Ausgleich  – Fürjesi Csaba, Hanakam & Schuller, Kiss Adrienn, Kőszeghy Flóra, Taro Meissner, Roskó Gábor, Szerdi Gábor
Megtekinthető: Budapest, Osztrák Kulturális Fórum kiállítóterme – 2017. szeptember 15-ig

A kiállításon magyar és osztrák képzőművészek a kiegyezés 150. évfordulója alkalmából mutatják be műveiket. A tárlat a fogalmakat metaforikusan fogja fel: műfajok és médiumok, alkotók és műveik keverednek a kiállítótérben. A csoportos tárlat alkotói nem alkotnak közös csoportot, noha vannak közöttük művészek, akik feladták az individuális alkotás hagyományát. Máshol a kiegyezés a kettősség szerkezeteként, a kiegyenlítődés formaproblémájaként köszön vissza ránk. Megint mások az osztrák-magyar viszonyok között ingázva alkotnak. És természetesen vannak olyan művek is e térben, amelyek az emlékezés és a történelem kérdéseit is boncolják.

Balaton

Egry József Balatonja
Megtekinthető: Tihany, Kogart Kiállítások Tihany – 2017. szeptember 10-ig

Egry József az 1920-as években fedezte fel a balatoni tájat. A Balaton tágas terei, fénytől átjárt atmoszférája, a víz és a levegő játéka egyszerre ébresztették rá a világos, fénylő színek tiszta erejére és egy kozmikus világrend jelenlétére. Egry képein a táj nem forma, hanem energia, az ember pedig a táj szerves része. Ez az organikus tájfelfogás, ember és táj közvetlen kapcsolata, a lét kozmikus dimenziója hatja át műveit, melyeknek kiváló kiállítási környezetet biztosít Tihany a maga hegyet, vizet és eget egyesítő földrajzi adottságaival, a hely történelmi lenyomataival, spirituális hagyományaival és hangulatával. Különösen meghatározó Tihanyban a Balaton és a Belső-tavak hatása, ahogy a vízfelületek fodrozódó mintája belerajzolódik a tájba, vagy elsimulva visszatükrözi azt, a fényt szilánkokra bontja, majd szétszórja.

_______________________________

Gyermek a magyar képzőművészetben – Gyerek portrék a 17. századtól napjainkig
Megtekinthető: Balatonfüred, Vaszary Villa  – 2018. január 8-ig

Hogyan változott a gyerekek, egyáltalán a család társadalmi megítélése az elmúlt évszázadokban? A Vaszary Galériában nyílt tárlat a biedermeiertől a jelenkorig öleli fel a gyermekeket ábrázoló műalkotásokat. A kiállítás négy évszázad távlatában több mint félszáz bemutatott művet tár a közönség elé a magyar képzőművészet legszebb alkotásaiból. A festmények, grafikák, szobrok, fotók és videómunkák a 17. századtól napjainkig készült műveken keresztül mutatják be a témát. A gyermeket kultúránként és koronként másként ítélték meg: hol felmagasztalták, az ember eszményi állapotaként tekintettek rá, hol pedig tökéletlen felnőttként bántak vele. Minden terem egy-egy témakört jár körül, egymás mellé helyezve, ütköztetve, társítva különböző korok képalkotását az anyaságról, családról, nemi szerepekről, vidéki életről, iskoláról, nevelésről, játékról.

_______________________________
Duray Tibor – Emberi túlságosan is emberi
Megtekinthető: Balatonfüred, Vaszary Villa – 2018. január 8-ig

Mi visz rá egy festőt arra, hogy hosszú évekig egy olyan festményen dolgozzon, amit nem láthat teljes egészében, mert a kép jóval nagyobb, mint a rendelkezésére álló falfelület? Talán valami emberi, túlságosan is emberi. E Nietzschét idéző címmel mutatkoznak be Duray Tibor művei augusztus 20-tól a füredi Vaszary Galériában. A két szekcióra osztott tárlat a harmincas évek diadalmas indulásától kezdődően egészen a nyolcvanas évekig mutatja be Duray művészetét, aki festő, rajzoló, szobrász és éremművész is volt. A kiállítás első része az aranykor és a háború tematikája köré szerveződik. Duray Aranykora egyedülálló jelenség a 20. századi magyar művészet történetében, az impozáns méretű kompozíción (2x10m, olaj, vászon) több mint egy évtizedig dolgozott az alkotó. A tárlat másik fele az életmű kimagasló darabjait jelentő tusrajzok sorozatát rendezi egybe apró tájképekkel, színpadkép-tervekkel.