Latest Posts

Frida Kahlo és Francis Bacon a Nemzeti Galériában

És további világhírű művészek alkotásaival várják majd a látogatókat.

Többek között Frida Kahlo, Francis Bacon, Lucian Freud és a londoni iskola, majd Korniss Dezső kiállításaival várja a látogatókat idén a Magyar Nemzeti Galéria (MNG), a Szépművészeti Múzeum pedig októberben nyílik meg az átfogó rekonstrukció után – írja az MTI.

Bacon sorozata, amely a Pápa címet viseli | Fotó: GERARD JULIEN/AFP

A megújult épület már az új koncepció jegyében, a régi mesterek múzeumaként nyílik újra két szakaszban; az összes új állandó kiállítás 2019 közepétől lesz majd látható – jelentette be az intézmény főigazgatója. Baán László hozzátette: a 19-20. századi gyűjtemény legszebb darabjait az Új Nemzeti Galéria elkészültéig az MNG várbeli kiállítóhelyén mutatják be.

A Szépművészeti Múzeum első időszaki kiállítása Leonardo előtt tiszteleg, a reneszánsz mester lovasszobra mellett tíz eredeti rajzát is felvonultatva októbertől.

Frida Kahlo születésének 111. évfordulóján, júliusban nyílik a mexikói festő első budapesti kiállítása, elsősorban a mexivárosi Museo Dolores Olmedo gyűjteményére építve.

Frida Kahlo: Két Frida (1939). Forrás: The New York Times

Októbertől Bacon, Freud és a modern brit festészet egyik legnagyobb hatású korszakát mutatja be a londoni Tate-ből érkező tárlat.

Lucian Freud képei a bécsi Kunsthistorisches Museumban í Fotó: DIETER NAGL/AFP

Folytatódik az MNG magyar mesterek előtt tisztelgő sorozata is: a művész születésének 110. évfordulójára Korniss Dezső festészetét áttekintő kiállítás nyílik decemberben.

A Szépművészeti spanyol, olasz és holland barokk kiállításai után 2019 végén Rubens, Van Dyck és a flamand barokk mestereinek munkáiból nyílik nagyszabású tárlat, amelyre csak Rubenstől legalább húsz főmű érkezik, majd 2020-ban a múzeum korábbi nagy sikerű Cézanne-kiállításának folytatását tervezik.

Forrás:
www.24.hu

Kortárs művészek testközelből – interjú Sramkó Zitával

Mielőtt találkoztam volna Sramkó Zitával már jól ismertem a műveit, végigböngésztem az Instagram profilját és együtt választottuk ki az alkotásokat, amik felkerültek az AXIOART CONTEMPORARY-ra és a tavaszi kortárs aukcióra (az árverés időpontja: február 28. – március 12.) beadott anyagát is fixáltuk. Aztán egy szép napon besétált hozzánk az irodába Zita – a szerződését hozta – és időpontot kértem tőle ehhez az interjúhoz.


Mikor kezdtél képzőművészettel foglalkozni?

Ez számomra meghatározhatatlan, – leszámítva azt, hogy gyerekkorom óta művész akartam lenni és mindig alkottam valamit, – talán az első lépésem a képzőművészet felé az volt, amikor beiratkoztam egy rajzszakkörre. Később ott indult el az a gondolat is, hogy felvételizzek a képzőművészeti egyetemre. A szakkörön a tanáraim azt ajánlották, hogy a tervezőgrafikus szakot próbáljam meg, mert ahhoz minden bizonnyal jó érzékem van.

Hogy lett a grafikából festészet?

Miután felvettek az egyetemre a szakmai feladatokkal voltam elfoglalva. Harmadévesen jött egy álláslehetőség, melyet elfogadtam. A munkahelyemen az ügyfelek számára eladhatóra kellett koncentrálnom, az egyetemet illetően pedig csak a beadandókra és a kiosztott témákra maradt időm. Közben pedig volt bennem egy űr, hogy mindent megcsinálok azért, hogy meglegyen a pénzem, meglegyen a kreditem, de hiányzik valami, ami rólam szól. 2014-ben egy nyári napon kezdtem el festeni, mielőtt negyedéves lettem. Ekkor úgy gondoltam, hogy szabadon engedem a fantáziámat, beleviszem magam egy olyan világba, ami csak nekem kedves. Itt nem kellett máshoz, vagy feladathoz alkalmazkodnom.

Sramkó Zita: Szabadon I.

Említetted, hogy a grafika szakon kötelező témákban kellett alkotnotok. Mik voltak ezek?

Változatos témákat kaptunk: csomagolásdizájn, arculattervezés, infografika, mindenféle pályázati anyag (környezetvédelem, kiállításmegnyitó témájában például) és ezeket mind végül egy plakáton tálaltuk. Emellett filmplakátokat is készítettünk, ugye itt sem csinálhatok akármit, mert egy filmhez igazodnia kell a plakátnak így vagy úgy. Egyébként volt örömöm ezekben a tervezésekben. Mai napig is van, de ami valóban kifejezésre szeretne kerülni a lelkemből az eltér a grafikától. Be kell vallanom, nem mertem szembenézni azzal, hogy van valami más is, amit keresek a szívem mélyén. Tulajdonképpen mondhatnám, megjött a bátorságom, hogy hátat fordítsak annak, akinek gondoltam magam és nyitottá váljak az igazi énem felé. Azt érzem túl sok kreativitás van bennem, sokszor nem is tudom, hogy ez ajándék vagy inkább teher. Úgy érzem, hogy ezt a kreativitást le kell vezetnem valahogy. Ami lehet a grafika egyik oldalról, de elengedhetetlen mellette a képzőművészeti irányom. Ez ad beteljesülést.

A festményeken tehát nyoma sincs a megfelelésnek. Ez tudatos döntés volt a részedről?

Igen, ezért is érzem a festészetben a szabadságot. Így pont jól jön az Art iz Moksa név is, mely a teljes nevem, Sramkó Zita anagrammája. A Moksa szó szanszkritul végső szabadságot illetve a felszabadulást jelenti. Art iz Moksa nevet egy barátom szerint lefordíthatjuk úgy is, hogy a művészet felszabadító. Csak megjegyzésképp említem meg, hogy sokat foglalkoztam meditációval 2012-től kezdve, így innen találkoztam ezzel a szóval, ami nekem kifejezetten tetszik.

Sramkó Zita: Úton

Nagyon szerencsés neved van! Miért nonfiguratívak a festmények?

Számomra egyfajta kitörést jelent az alkalmazott feladatokból, hogy semmi figurában nem kell gondolkodnom. Amikor tervezek, akkor általában mindig kell egy ötlet, utalás, alak, forma az adott projektnek (pl. egy logónál, csomagolásnál, plakátnál). A festészetemben, pedig ezt a fajta gondolkodást félretehetem. Igazából a stílust, amit kitaláltam önállónak tartom, nem nagyon akarok senkit se követni, illetve nem tudok. Persze folyamatosan hatnak rám más művészek, de mire odaérek a vászon elé már teljesen más világba kerülök. Szóval ez a vonal annyira sajátos, hogy nem tudnám mihez kapcsolni jelenleg.

Később egyébként szeretnék figurális irányt is felvenni az absztrakt sorozatom mellett, de egyenlőre ez tudatos volt, hogy nem akarok alakokat. Inkább csak új világokat szeretnék teremteni a színekkel, felületekkel stb.

Sramkó Zita: Világ I.

Én még csak fényképeken láttam a műveidet, de kétségtelen, hogy így is akad köztük jó pár, ami megfogott. Azt mondtad, senkit nem szeretnél követni. De esetleg van olyan képzőművész, film vagy zene, ami az utóbbi időben nagy hatással volt rád?

Ez egy fogós kérdés! Vannak “kincses dobozaim”, ez szokott igazán inspirálni. Ezek a dobozok tele vannak mindenféle tárgyakkal, figurákkal, képekkel, van ami még gyerekkori, de van amit csak pár hete vettem egy művészboltban. Illetve látom azt a sok festéket, színt és lehetőséget és ez az ami igazán inspirálni tud. Ezekkel a tárgyakkal mindenképp kezdeni akarok valamit… és a folyamat elindul magától.

Ja igen! Mióta fent vagyok Instagramon azóta elég sok minden megfogott. Ennek köszönhető az “Abstray” sorozatom létrejötte. Ez festékszóró és víz találkozásáról szól. Nem láttam még ilyet soha, csak kísérleteztem. Meg ha személyre gondolok, akkor megvan! Üveges Mónika munkái hatnak inspirálóan. Már korábban is interneten láttam párat, s újabban az Instagramon is követem. Nagyon tetszik, amit ő csinál. Egyik képemre hatott pont, de természetesen mire odaértem a vászonhoz teljesen más lett belőle. Mintha nem is hatott volna, pedig ott volt a fejemben.

Sramkó Zita: Abstray II.

Mi most a legújabb projekted?

Több is van! Ami nem a festészeti része, azok az agyagfigurák. Mindig is szerettem formázni, csak aztán jött a grafika vonal és teljesen átadtam magam neki, mindent félretéve. Most, hogy végeztem viszont lazábban veszem a dolgokat. A barátaimmal kezdtem el a műteremben agyagozni szórakozásból. Elkezdtem örömtallérokat készíteni, amiket utoljára 16 évesen csináltam a barátaimnak. A többiek nevettek rajta, ezen felbuzdulva ezen elkezdtem boldog gyümölcsöket formázni, majd boldog szerveket. Úgyhogy a Boldog Szervek családja az új projektem, mely elég sok ember arcára mosolyt csal. Most nemrég megcsináltam a Boldog Bőrt. Majd szeretnék ezekből később szobrokat is létrehozni, lehetne pl. egy meditáló méh vagy egy meditáló máj.

Sramkó Zita: Boldog Szervek család

Zita művei az AXIOART CONTEMPORARY-n itt érhetőek el.

Rangos nemzetközi díjat kapott Molnár Vera

Reigl Judit egy évvel korábbi sikere után idén Molnár Vera (Vera Molnar) vehette át a kiemelkedő női művészek munkáját elismerő AWARE-díjat.

Január 24-én este a párizsi Kulturális Minisztérium dísztermében adták át az AWARE (Archives of Women Artists, Research & Exhibitions)-díjat, amit az életmű-kategóriában (Prix d’honneur AWARE) idén – Nil Yalter török származású francia művésszel közösen – Molnár Vera kapott.

A női művészek elismertetését és szélesebb körű megismertetését elősegítő társaságot, az AWARE-t 2014-ben három ügyvédnő, egy kurátornő, egy írónő, egy hegedűművésznő és egy könyvelőnő alapította; működésüket többek között Párizs városa és a Kulturális Minisztérium is támogatja. Programjukban művészeti események – többek között szimpóziumok, kerekasztalok, múzeumlátogatások – szervezése szerepel, melyek kapcsán számos európai múzeummal és galériával építettek ki partneri kapcsolatokat. A Boulevard Saint-Germain-en működtetik az AWARE Lab dokumentációs központot, ami többszáz könyvvel, kiállítási katalógussal és egyéb dokumentumokkal áll a kutatók és diákok rendelkezésére. A tízezer eurós AWARE-díj létrehozását az a tény inspirálta, hogy a tekintélyes művészeti díjak nyertesei között mindmáig szembetűnő a nők alulreprezentáltsága. Az életműdíj mellett minden évben egy fiatal művész – idén a francia Violaine Lochu – is részesül az elismerésben.

Molnár Vera. © Galerie Oniris – Rennes, forrás: awarewomanartists.com

A díjakat odaítélő zsűri elnöke Alfred Pacquement, a Pompidou Központ egykori vezetője, tagjai pedig Frances Morris, a londoni Tate Modern, Camille Morineau, a Monnaie de Paris és Alexia Fabre, a vitry-i MAC/VAL igazgatónője, Stijn Huijts, a maastrichti Bonnefantenmuseum igazgatója, továbbá két neves műgyűjtő.

Az 1947 óta Párizsban élő Molnár Vera, aki a napokban ünnepelte 94. születésnapját, Géraldine Gourbe filozófus, kurátor, a Dijoni Képzőművészeti Főiskola kutatójának ajánlására került a jelöltek közé. Molnár Vera egész eddigi pályáját a dogmatikus művészeti szabályokkal szembeni lázadás jellemezte, és az elsők között volt, akik a komputer használatát bevezették a képzőművészetbe. A napjainkban is aktívan dolgozó művésznek jelenleg a New York-i Museum of Modern Art-ban láthatók alkotásai, és február 2-án Variations Sainte-Victoire címmel nyílik újabb kiállítása Párizsban, melyen Cézanne-i ihletésű munkáinak korábbi és legújabb variációit mutatja be.

A cikk 2018. január 26-án jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
Szerző: Cserba Júlia

 

Kmetty János önarcképei 1910 és 1965 között

“Az életem tartalma a festészet izgalmas fejlődése, alakulása. Röviden szólva, az ábrázoló festészet egy-egy áramlata. A képzelet, az úgynevezett nonfiguratív lett a ma festészetének változata, lemondott a természetszemléletről. A képzelet lett a kép tartalma, és a látható jelek szabad érzetet keltők, nem ábrázoló jellegűek. De nem díszítő alakzatok. Nem díszítő művészet ez.”  Kmetty János

Kmetty János (1889-1975) 21 és 76 éves kora között számos önarcképet festett, amelyek  az önvizsgálódáson túl alkotói útkeresését is szemléltetik. Cikkünkben összegyűjtöttük Kmetty önarcképeit és időrendi sorrendbe tettük az alkotásokat, hogy láthassuk hogyan változott az első magyar kubista festő stílusa és hogyan látta magát évről évre.

Kmetty 1908-ban kereskedelmi iskolát végzett Kassán, de képzőművészeti tanulmányait is ugyanitt – 1907-ben Halász-Hradil Elemér festőművésznél – kezdte el. 1909-től Szablya-Frischauf Ferenc budapesti festőiskolájában, majd 1911-től a párizsi Julian Akadémián képezte magát. Párizsból mint a kubizmus irányának egyik első magyar képviselője tért haza. Művészetére főként Paul Cezanne, Pablo Picasso és Georges Braque alkotásai hatottak. Az 1910-es években elsősorban a Nyolcak és az Aktivisták körével állt közeli szellemi kapcsolatban, valamint dolgozott a kecskeméti művésztelepen, ahol a kubizmus és az expresszionizmus jegyeit hordozó alkotásokat készített. A Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) alapító tagja és alelnöke volt. Az 1920-as évek második felétől festészete oldottabbá vált, többször megfordult a nagybányai művésztelepen is. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, és a nyarakat rendszerint Szentendrén töltötte.

Kevés olyan festõ van Magyarországon, akinek életművében olyan jelentõs szerepet foglalnának el önarcképei, mint Kmetty Jánosnak.  A magánéletében rendkívül puritán, visszahúzódó halk szavú művész mindvégig hitt a festészetnek az életet és a társadalmat befolyásolni képes erejében és ez a meggyõzõdése önarcképeinek sorában is tükrözõdik.
Kmetty János arra a kérdésre, hogy miért festett ennyi önarcképet élete során, lakonikusan így válaszolt: “Az önarckép a mesterség ősi adottsága. A modell mindig kéznél van.”

1910-ben (21 évesen)

1912-ben (23 évesen)

1913-ban (24 évesen)

1914-ben (25 évesen)

1920-ban (31 évesen)

1925-ben (36 évesen)

1930-ban (41 évesen)

1931-ben (42 évesen)

1965-ben (76 évesen)

Forrás:

Kmetty János – Kiselbach Galéria 
Kmetty János – Virág Judit Galéria
Kopócsy Anna Kmetty János Kalapos önarckép című festményéhez írt tanulmánya – Virág Judit Galéria weboldala

Képek: AXIOART archívuma