Külföldön is, itthon is a sajtó kedvenc foglalatossága lett a rangsorok készítése. Fogadjuk el, hogy ezek inkább gondolati játékok mint kőbe vésett igazságok – mégis érdemes komolyan elgondolkodni rajtuk.
A világhírű amerikai üzleti magazin, a Forbes 2013 vége óta megjelenő magyar kiadása is számos listát jelentet meg; a legismertebbek a leggazdagabb magyarokról készített összeállításaik. Nos, a hazai művészeti szcéna képviselőinek aligha van esélyük arra, hogy ezekre belátható időn belül felkerüljenek, idén viszont már negyedik alkalommal készült egy olyan rangsor – a legbefolyásosabb magyar nőké – amelynek egyik fejezete a kulturális élet tíz legbefolyásosabbnak tekintett női szereplőjét mutatja be. Mint a hasonló listák esetében általában, ezúttal sem az adott esztendő pillanatfelvétele a legizgalmasabb, hanem a néhány év távlatából már lassan kibontakozó tendenciák.
Spengler Katalin. Fotó: Tarján Gergely
E tekintetben pedig az idei rangsornak pozitív üzenete van a képzőművészeti színtér számára: a szcénát sohasem képviselték még ennyien – szám szerint öten – a TOP 10-ben, mint az idei esztendőben. A TOP 10 másik felének helyein 2:2:1 arányban osztozik a filmes és a színházi világ, illetve a könyvkiadás. (Az élen egyébként második éve Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója áll, ami a magyar film tavalyi sikeréve után és annak fényében, hogy Havast a tekintélyes hollywoodi magazin, a Variety nemzetközi szinten is az 50 legbefolyásosabb nő közé sorolta a szórakoztatóiparban, egyáltalán nem meglepő.)
De nézzük a bennünket leginkább érdeklő, a képzőművészeti szcénát képviselő szereplőket! Közülük háromnak, Spengler Katalin műgyűjtőnek, Fabényi Juliának, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum funkciójában időközben újabb három évre megerősített igazgatójának és Virág Juditnak, a nevét viselő galéria és aukciósház tulajdonosának bérelt helye van a listán.
Virág Judit. A Virág Judit Galéria és Aukciósház jóvoltából
A Forbes ezúttal valamivel részletesebb indoklást is adott a bevallottan szubjektív összeállításban szereplőkhöz, s ha e kommentárokkal nem is mindig, az érintettek előkelő helyezésével egyet lehet érteni. Az indokok – azoknál, akiknél ez egyáltalán mérhető – talán túlságosan is a pénzügyi vonatkozásokra koncentrálnak; igaz, egy üzleti lapnak ez könnyebben bocsájtható meg. Fabényi Julia esetében például az évi félmilliárd forintos költségvetés emlegetése csak annyiból információ, hogy láthatjuk, milyen szűk pénzügyi korlátok között kéne ennek a maga nemében hazai viszonylatban egyedülálló múzeumnak a gyűjteményezésben, a kiállításszervezésben, a kutatásban és a képzésben lépést tartania a kortárs művészet globális trendjeivel. Még úgy is, hogy ez a büdzsé több, mint amennyi a megelőző időszakokban rendelkezésre állt, és jóval több, mint amennyiből kortárs intézmények Magyarországon ma gazdálkodhatnak. Virág Judit esetében indokolt a hazai aukciós piac eddigi legnagyobb kikiáltási értékű és forgalmú árverésének megemlítése, de a szerkesztők remélhetőleg nem csak ezt akarták az ő esetében elismerni, hanem például az általa szervezett hézagpótló és jelentős közönségsikerű kiállításokat is.
Fabényi Julia. Fotó: Valuska Gábor. A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából
A rangsor készítőinek érdeme, hogy súlyának megfelelően értékelik Spengler Katalin tevékenységét, akinek a munkája jóval kevésbé a széles nyilvánosság előtt zajlik mint egy nagy múzeum, vagy egy aukciósház vezetőjéé – egy színész-színházigazgatóról már nem is beszélve –, mégis rendkívül fontos. Ugyancsak műgyűjtő férjével, Somlói Zsolttal együtt széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerét mozgósítva intézményes keretek között – a párizsi Centre Pompidou közép-európai akvizíciós bizottságának vezetőjeként és a londoni Tate Modern hasonló bizottságában is tevékenykedve – és informális úton is rendkívül sokat tesz a kortárs hazai képzőművészet nemzetközi pozícióinak erősítéséért.
Maurer Dóra. Fotó: Ember Sári
Spengler Katalin, Fabényi Julia és Virág Judit jó helyezése azért sem meglepő, mivel a képzőművészeti színtér szereplőit rangsoroló legismertebb, egészen más módszertani alapon készülő listán, a Műértő Magyar Power 50-es listáján is ott találjuk őket, ráadásul Fabényit és Spenglert az igen előkelő második, illetve harmadik helyen. A nők aránya ez utóbbi névsorban meghaladja a 40%-ot, ami nemzetközi szinten is jónak számít – korábban ez nem volt mindig így.
A szcénából a három említetten kívül másoknak korábban nem sikerült felkerülniük a Forbes listájára, idén viszont két új – persze csak a listán új – névvel is találkozhatunk, Maurer Dóráéval és Csanádi Juditéval. Maurer személyében először szerepel képzőművész a kulturális élet legnagyobb befolyásúnak ítélt női szereplői között, aminek a szimbolikus jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A Forbes ezzel a döntéssel egészen biztosan nem nyúlt mellé – Maurer negyedik helyével a Power 50-es listán is a legmagasabban rangsorolt művész. Érthető, hogy nemzetközi elismertsége mellett a Forbes indoklása a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnökévé történt megválasztását emeli ki, hiszen ez fontos és kézzelfogható tény. Valójában azonban Maurer befolyása már rég nem efféle pozícióktól függ – azaz nem a SZIMA elnökévé történt megválasztása által lett nagy hatása a szcénára, hanem a megválasztásával ismerték el azt a hatást, amit alkotói, oktatói és művészetszervezői munkásságával – és tegyük hozzá, emberi tartásával – a képzőművészeti színtérre és azon túlmenően kulturális életünk egészére gyakorol.
Csanádi Judit. A Magyar Képzőművészeti Egyetem jóvoltából
Alkotóművész a lista másik új szereplője, Csanádi Judit is, még ha saját munkásságát a Magyar Képzőművészeti Egyetem idén tavaszig hivatalban volt rektoraként háttérbe is kellett szorítania. Ha egyetemi vezető kerül a legnagyobb hatásúnak ítéltek közé, az mindig jó hír, hiszen tevékenysége ebben a pozícióban egy egész jövendő művészgenerációra lehet hatással. És nem is csak szigorúan szakmai tekintetben – ezért is jogos, hogy a Forbes indoklása is kiemeli Csanádinak a CEU-ügyben Áder Jánoshoz írott emlékezetes nyílt levelét. A szomorú csak az, hogy ebben rektortársai között nemigen talált követőkre.
A cikk 2018. április 27-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
Szerző: Emőd Péter
