Latest Posts

Kortárs művészet mindenkinek! – Gallery Weekend Budapest szeptember 8–9.

A Kortárs Galériák Egyesülete 2018. szeptember 8–9-én ötödször is megrendezi a Gallery Weekend Budapestet, a hazai kortárs képzőművészet fesztiválját. Egy hétvége erejéig minden a kortárs képzőművészetről szól majd a fővárosban: tárlatvezetések, megnyitók és túrák a legjobb magángalériákban.
A kortárs művészet iránt érdeklődőknek két napjuk van arra,  hogy a 14 galéria (Art+Text Budapest, Chimera-Project Gallery, Deák Erika Galéria, Glassyard Gallery, Horizont Galéria, INDA Galéria, ISBN könyv+galéria, Knoll Galéria, MissionArt Galéria, Molnár Ani Galéria, TOBE Gallery, Trafó Galéria, Várfok Galéria és VILTIN Galéria) tárlatainak valamelyikébe elmenjenek. Aki pedig nem tudna részt venni a kortárs művészeti fesztiválon, annak sem kell elkeseredni, ugyanis a kiállítások a nyitott hétvége után is mindenkit szertettel várnak!

Kiállítások

Ezer Ákos: — boom… crash… bang…. | Art+Text Budapest

Megtekinthető: 2018. szeptember 8. – október 19.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 19.00

Ezer Ákos (1989–) összetéveszthetetlenül energikus és groteszk, színrobbanással felérő képei egyéni színfoltot képviselnek a magyar művészeti színtér feltörekvő új nemzedékének palettáján. Legújabb, boom… crash… bang… című kiállítása a 2018-ban festett legfrissebb munkáit mutatja be. A különböző méretű – a 25 centiméterestől a 2,5 méteresig – képek középpontjában a bukott ember áll. Ezer következetes festői univerzumában a bukás nem tragikus és mitikus ikaruszi zuhanás, hanem börleszkbe illő, szórakoztató és groteszk ballépés. A Fernand Léger-t idéző hősei hétköznapi figurák, tagbaszakadt fiúk és langaléta férfiak, akik úgy buknak orra, hogy kifacsarodó végtagjaik dinamikus kompozícióba rendeződve kitöltsék a vászon téglalapalakú felületét. Legutóbbi festményeinek szereplői megnőttek, miközben – a maguk viccesen darabos stílusában – olyan hétköznapi tevékenységekkel piszmognak, mint a borotválkozás, a tétova nézelődés vagy a füst eregetés.


Koós Gábor: Văii Morilor | Chimera-Project Gallery

Megtekinthető: 2018. szeptember 6. – október 5.
Megnyitó: 2018. szeptember 6. 18.00

Örömmel jelentjük be Koós Gábor «Văii Morilor» címet viselő egyéni tárlatát a Chimera-Project Galériában. A Chimera-Project jelenleg zajló szerepváltására Koós egy emblematikus hely-specifikus installációval reflektál, amely legújabb munkája, a kiállítás címét adó «Văii Morilor» mellett szintén látható lesz. A két bemutatásra kerülő installáció által érzékelhetővé válik Koós egyedülálló eszköztára, mellyel a grafika médiumának újraértelmezésével személyes kötődésű helyek, terek és tárgyak feldolgozását végzi.


Szűcs Attila: A fekete doboz belsejében | Deák Erika Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 7. – október 20.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 18.00

Szűcs Attila önálló kiállításán legújabb papírmunkáinak bemutatására koncentrálunk. A kiállítás központi eleme egy mintegy 30 rajzot magában foglaló, eltérő technikákkal készült fekete doboz, amelyet a témához kapcsolódó festmények ölelnek majd körül.


Karolina Bielawska, Agata Bogacka, Vladimír Houdek, Genti Korini, Maxim Liulc:  Nemrég festett képek | Glassyard Gallery

Megtekinthető: 2018. szeptember 06. – október 13.
Megnyitó: 2018. szeptember 06. 19.00

A Glassyard Galéria következő kiállítása a régió festészetét állítja a középpontba, fiatal és feltörekvő közép-kelet európai festők elmúlt években készült műveiből mutat be egy kurátori válogatást. A résztvevő művészek festészeti pozíciói azonban nemcsak a regionalitás jegyében kapcsolódnak majd egymáshoz. A kiállításban testet öltő kurátori koncepció kifejezetten arra törekedett, hogy olyan festők műveit hozza egymással kontextusba, akiknek festői gyakorlata az absztrakció vizuális nyelvéből indul ki, még pontosabban, abból rugaszkodik el.


BB5000: Campari | Horizont Galéria

Megtekinthető: 2018. június 20. – szeptember 12.

A Horizont Galéria örömmel mutatja be a “Campari” című kiállítást – a BB5000 olasz művészkollektíva első egyéni kiállítását galériánkban, mely Domenico de Chirico kurátorral együttműködésben jött létre.

Vakáció egy félszigeten, ám egyben kozmopolita robajlás; a design és az építészet határán; a múlt maradványai és korunk óhajainak gyengéd összefoglalása. A Campari című kiállítás átformálja az 1900-as évek álmait, újragondolja a reprezentatív és felismerhető alaptípusokat, a tökéletes egyensúlyt funkció és innováció között.


Paz Errázuriz, Gluklya, Anastasia Khoroshilova, Ditte Lyngkaer Pedersen, Maya Schweizer, Lilla Szász: Nők három felvonásban | Inda Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 5. – október 23.
Megnyitó: 2018. szeptember 05. 18.00

Mai, globalizáció és migráció által alakított világunkat még mindig nagyrészt férfiak uralják, s a hatalomért és a befolyásért folyó küzdelem globális színterén a marginalizált közösségek hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Ebben a kontextusban dolgozik Szász Lilla – munkáiban, teljes művészi gyakorlatában a zárt, különleges közösségekben élők csoportjaival foglalkozik, az emberi sebezhetőségről szóló történetekre fókuszál, a valahová tartozni akarás, a társadalmi és biológiai nem és az identitás kérdéseit vizsgálja. Szász munkái erős irodalmi és filmes ihletettséget mutatnak. Erre utalva, a kiállítás három felvonásban teremt párbeszédet az eltérő műfajokban alkotó, ugyanakkor az intim történeteket hasonló, mély érzékenységgel megfigyelő művészek munkái között.


Eperjesi Ágnes: Lapozás | ISBN könyv+galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 8–28.
Megnyitó: 2018. szeptember 8. 18.00

A kiállítás középpontjában egy rajzkönyv áll, amelyet Eperjesi Ágnes 2007-ben, Buenos Aires-i tartózkodása alatt készített. Az egyik peremkerületi könyv- és írószerbolt elhagyatott, lomos polcán talált régi füzet valaha könyveléshez való formanyomtatvány-mintakönyv lehetett. A Timbre Azul címfeliratú nyomtatvány minden lapja hivatalos sémákat tartalmazott, a 34 oldal közt mégsem volt két egyforma. A megvásárolt füzetbe Eperjesi Ágnes minden nap készített egy-egy rajzot. A rajzok mindegyike a sablonok rubrikáiból mint pixelekből indult ki. Az elkészült 34 rajz nyilvánosan még sosem volt látható, hiszen a lapozgatás nem tenne jót a régi füzetnek. A régi füzet sérülékenységéből és bemutathatatlanságából kiindulva, a kiállítás a lapozás gesztusát vizsgálja.  A nyitvatartás alatt naponta 2 alkalommal egyet lapozunk a füzetben, így szép lassan mind a 34 rajzot közszemlére tesszük. A füzet amúgy plexibúra alá kerül, ami csak az aktuális oldalt engedi látni.


Nemes Csaba: Folyamatos Múlt | Knoll Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 6 – november 10.
Megnyitó: 2018. szeptember 6. 19.00

“1996-ban egy rezidencia-programon vettem részt Hollandiában, ahol találkoztam egy holland barátommal, akinek volt egy nagyon szép kis archívuma sok-sok régi fotóalbumból. Itt találtam rá egy ´50-es és ´60-as évekből származó, a helyi létet tükröző anyagra, emellett pedig egy ugyanebből az időszakból származó magyar fotókönyvre is. Igazi felfedezés volt, hogy mennyire hasonlóak a két különböző országban készült képek, sőt néha szinte ugyanolyanok, mind a kompozíciót, mind a témát, mind a szemlélet-módot tekintve. Bár a fotók ideológiai háttere épp ellentétes volt, a kor vizuális trendjei meghatározóbbak voltak, mint a hideg háború időszakának gondolkodás-módja. A hasonló fotókból párokat alakítottam ki, egymás mellé helyezve őket, s az eredményt saját felvételeimmel dokumentálva. Ezzel a módszerrel készült a sorozat.”


Csabai Renátó, Verebics Ágnes | MissionArt Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 7 – 22.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 18.00

A MissionArt Galériában két egyidős, 1982-ben született művész állít ki. Személyüket csak a MissionArt köti össze, de közös jellemzőjük még, hogy műveiken gyakran feltűnik az emberi alak, vagy még gyakrabban az emberi arc, amelyek jellemzően elvesztik egyéni, személyes mivoltukat, de mégsem lesznek sematikusak, megtartanak egyfajta nehezen megfogható, de mégis egyéni karaktert. Mindketten legújabb sorozatuk munkáit állítják ki, e művek mind fotó alapúak, amelyek különféle módokon átalakítva kerülnek egy újfajta viszonyba az őket korábban magába foglaló világgal. Ági most éppen saját arcából készít sok-sok gyönyörű maszkot, Renátó pedig hírességek arcait dolgozza meg a maga módján, nem kímélve az eredeti fotókat.


Waliczky Tamás: Kamerák és más optikai eszközök | Molnár Ani Galéria

Megtekinthető: 2018. július 4. – október 6.

Waliczky Tamás első egyéni kiállításán a Molnár Ani Galériában, legújabb fekete-fehér háromdimenziós számítógépes grafikai sorozatát mutatja be, amely képzeletbeli fényképező- és filmfelvevőgépeket valamint vetítőket ábrázol. A Kamerák sorozatban található grafikák egy része valóságos szerkezeteken alapul, esetleg rég elfeledett 19. századi konstrukciókon, de láthatók teljesen kitalált masinák is. A kamerák szerkezetét és felépítését általában nagyban befolyásolja, hogyan látunk és hogy tudjuk megörökíteni a világot. Waliczky egyedi kamerái különböző vizuális nyelven szimulálják és képezik le a világot, magában hordozva annak lehetőségét, hogy olyan gépezetek szülessenek, amelyek teret adnak egy érzékenyebb egyéni érzékelésnek vagy akár a véletlen lehetőségének.


Dora Kontha: Dreamland | TOBE Gallery

Megtekinthető: 2018. szeptember 6. – október 13.
Megnyitó: 2018. szeptember 6. 19.00

A Dreamland egy belső tájkép sorozatot ábrázol, amely az escapizmusból, az álomszerű helyek iránti vonzalomból és a nem evilági tájképek felfedezésének vágyából áll össze. Amikor a fizikai környezetem nem teszi lehetővé, hogy olyan helyeket örökítsek meg, amelyekre vágyakozom, akkor a képeimet egyfajta képzeletbeli univerzumoknak használom, ahol a személyes emlékek, érzések és valós helyek olvadhatnak egybe. Az absztrakt kompozíciók különböző külső tájakon és a mindennapi élet pillanatain alapulnak, de a torzított eljáras miatt már nem kapcsolódnak egy adott időhöz és térhez. A belső illúziókban valószínűtlen színek és helyek jelennek meg, ahol már nehéz megkülönböztetni a valóságot az álomtól, a virtuálist a kézzelfogható környezettől.


Bolla Szilvia, Borsos Lőrinc, Pauline Curnier Jardin, Anezka Hoskova: A sötét feltárása | Trafó Galéria

Megtekinthető:  2018. szeptember 7– 20.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 19.00

Az utóbbi néhány év fiatal képzőművészetét leszámítva nem igazán láthatott a magyar közönség a miszticizmus témájára történő releváns kortárs művészeti reflexiókat. Ezt az űrt betöltendő a Trafó Galéria sötét hangulatot árasztó csoportos kiállítása azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy sok évnyi intézményi tabusítás után megpróbál bemutatni olyan műveket és művészeket, akik új, érzéki, izgalmas és innovatív módon dolgoznak fel okkult témákat. Már csak azért is érdemes felülvizsgálni a spiritualizmust érintő tabukat, mert a spiritualizmus az avantgárd művészet kezdeteikor a modernizmus holisztikus világképének ugyanolyan tartópillére volt, mint a tudomány legújabb vívmányai. Az animizmus kortárs művészetben való tagadhatatlan hirtelen előretörése pedig egyértelműen együtt rezonál a poszt-humán elméletekkel, amik a tárgyakat, műtárgyakat is új teljesen új perspektívából láttatják velünk, akárcsak a Trafóban kiállító művészek.


Françoise Gilot: Végtelen utazás | Várfok Galéria

Megtekinthető:  2018. szeptember 7. – október 27.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 19.00

A Várfok Galéria az őszi évadot legendás művészének, a 97 éves Françoise Gilot-nak az egyéni kiállításával nyitja. Párhuzamosan a TASCHEN Kiadónál megjelenő, Gilot velencei, indiai, senegáli vázlatfüzeteit feldolgozó kiadvánnyal, a tárlat Gilot utazásaira koncentrál, a művész legújabb alkotásait is bemutatva. Françoise Gilot festészete diadal, életműve az utóbbi évtizedekben fokról fokra került az őt megillető helyre. Számos csatát kellett megvívnia, míg levetkőzve magáról a „Picasso múzsája” címet, a szakma világszerte elsőrangú, önálló művészként ismerte el. Művészetének gyökerei a 20. századi művészet forradalmi virágkorába vezetnek vissza, ahol közvetlen kapcsolatban állt a kor olyan jeles alkotóival, mint Braque, Matisse, Juan Gris, Apollinaire, Paul Éluard, André Breton, Aragon, Cocteau.


Szirtes János: Erőss Jánoss. Válogatott performanszok a 80-as évekből | Várfok Project Room

Megtekinthető:2018. szeptember 7. – október 27.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 18.30

A Várfok Galéria Project Roomjában nyíló kiállítás Szirtes János páratlan performansz munkásságának kezdeti első évtizedére koncentrál. Archív fotók, performansz kellékek és videók segítségével kerülnek bemutatásra a 80-as évek olyan művészettörténeti fontosságú performanszai, mint a Múló rosszullét (1980) vagy az Avanti (1983). Szirtes János a magyar kortárs művészeti színtér ikonikus alakja, festő, grafikus performer, videó- és médiaművész; nagyhatású reformer pedagógus, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design Tanszékének a vezetője.


Petra Feriancova: Klaviatura | VILTIN Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 8. – október 13.
Megnyitó: 2018. szeptember 8. 19.00

“… Amikor a VILTIN Galériába készülő egyéni kiállításod szövegéről beszélgettünk, úgy tűnt, hogy a víz egy fontos elem lehet mint egy költői, határtalan és mindenütt jelenlévő anyag/szubsztancia. Gyakran használom Astrida Neimanis hidrofeminizmusról szóló esszéjét, amelyben rámutat, hogy mindannyian vízből lévő testek vagyunk (bodies of water). Ahogy a víz átáramlik rajtunk, ez összeköt minket a globális keringési rendszeren keresztül más lényekkel és helyekkel. Vagy, ahogyan azt Te mondanád, mindannyian vagy a tengerben, vagy a tengerként kötünk ki. …” (Soós Borbála, kurátor)


Baranyay András, Czigány Ákos, Dallos Ádám, Dora Kontha, Koós Gábor, Ember Sári, Fajó János, Fáskerti Zsófia, Forgács Péter, Frey Krisztián, Gerber Pál, Gőbölyös Luca, Moizer Zsuzsa, Puklus Péter, Romhány Veronika, Schwéger Zsófia, Ujj Zsuzsi: GWB Review | Zipernowsky Ház

Megtekinthető: 2018. szeptember 3. – 9.
Megnyitó: 2018. szeptember 3.

Az ötödik Gallery Weekend Budapest csoportos kiállítása, az elmúlt évekhez hasonlóan, a résztvevő galériák művészeinek válogatott munkáiból áll össze. A kiállítás megrendezésében a São Paulóban született képzőművész, Bruno Baptistelli működött közre, aki évek óta figyelemmel követi a magyarországi kortárs művészeti színtér alakulását. A Zipernowsky Házban megrendezett kiállítás az együttérző kívülálló optikáján keresztül mutatja be a budapesti színtér egyedi színeit és univerzális kérdésfeltevéseit, a festett trikolórtól az üres tűzfalig, a honvágytól a szerelmi vágyig. A kiállításon különféle nemzedékek és stílusiskolák képviseltetik magukat az idősebbektől (Gerber Pál, Ujj Zsuzsi stb.) a legfiatalabb generációig (Ember Sári, Moizer Zsuzsa stb.).

További információkért látogasson el a Gallery Weekend Budapest honlapjára!

Most bárki licitálhat a világ első filmplakátjára!

Árverésre bocsátja a Sotheby’s a világ első filmplakátját. A poszter a Lumiére fivérek első, 1895-ös párizsi filmbemutatóját hirdeti.

A képen a 19. század végi párizsi élet tűnik fel: egy csapatnyi párizsi látható rajta, amint a filmvetítésre várakoznak. Bár az esemény filmtörténeti pillanat volt, 1895. december 28-án csak alig több mint 30 néző ült be a Boulevard des Capucines-n álló Grand Café alagsori termébe, a Salon Indienbe, amelyben 100 széket helyeztek el. A sajtót is elvárták az első vetítésre, de a lapok úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt rajta. A 20 perces vetítésen a Lumiére testvérek rövidfilmjeit láthatta a közönség. A párizsi újságok figyelmét felkeltették a nézők beszámolói, és mégis írtak az eseményről, így a január 1-jei és 2-i vetítéseken már több mint 2000 néző fizetett egy frankot, hogy lássa a mozgó képeket.

Pár hónap múlva már a külföldi nagyvárosokban is megnyíltak a Lumiére fivérek mozijai. A vetítéseket két különböző stílusú plakát hirdette, ezek egyikét bocsátják árverésre.
A posztert Henri Brispot rajzolta. Becslések szerint augusztus 28.–szeptember 5. között zajló online aukción 40-60 ezer fontért (15-22 millió forintért) kelhet el a világ első filmplakátja.

A poszterritkaságon kívül még 164 különleges filmplakátra lehet licitálni Sotheby’s online aukcióján. Ezekből a kedvenceink:

Az online aukció katalógusa elérhető itt.

 

Ön is segíthet! – Jótékonysági borárverés

Ismét összefog a Budapest Borfesztivál, a borász szakma és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, hogy bebizonyítsuk, közös feladatunk a rászorulók segítése! Idén már 19. alkalommal szervezzük meg -a borászok nagylelkű felajánlásainak köszönhetően- Jótékonysági Borárverésünket, így segítve a Máltai Szeretetszolgálat munkáját, évről-évre több millió forinttal.

Idén szeretnénk még nagyobbat álmodni, amihez viszont már az Ön segítségére is szükségünk van.

Csatlakozzon a Budapest Borfesztivál Jótékonysági Borárverését megelőző kampányhoz, és segítse Ön is, akár csak néhány ezer forinttal a Szeretetszolgálat idei célkitűzését: a súlyos fogyatékossággal élők gödi otthonának felújítását.

„A gödi Topház nevű intézményben kétszáz, a fogyatékosság súlyával megterhelt ember éli mindennapjait. A legtöbben hosszú időt töltenek az intézmény falai között. Vannak gyermekek, akik a kórtermekben nőnek fel. Vannak fiatalok, akik jószerivel nem ismerik a kinti világot. Vannak, akik már évtizedek óta élnek idebent. Családjukat valójában az őket ellátó nővérek és sorstársaik alkotják. Életük minden fontos eseménye a kerítésen belül zajlik. Az intézményt néhány hete átvette a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, mely lelkiismereti kérdésként tekint az önmagukról gondoskodni képtelen, kiszolgáltatott emberekre.  Segítsünk együtt nekik, teremtsünk közösen otthont számukra az intézmény falai között!” – Kozma Imre atya, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, alapító elnöke

A felajánlás menete

1. Kérjük, töltse ki ezt az űrlapot!

2. A felajánlott összeget utalja el az alábbi bankszámlaszámra:

Magyar Máltai Szeretetszolgálat
11784009-20202091
OTP Bank Nyrt.

3. A felajánlásokat szeptember 3. éjfélig várjuk!

Megháláljuk a segítségét!

A felajánlók nagylelkű segítségét a Budapest Borfesztivál és a Máltai Szeretetszolgálat az alábbi módon hálálja meg:

  • legalább 10.000 forint támogatás esetén megajándékozzuk egy napi belépőjeggyel a szeptember 6-9. között rendezett Budapest Borfesztiválra,
  • legalább 20.000 forint támogatás esetén a napi belépőjegy mellé megajándékozzuk egy palack Máltai János-áldás borával (2014) *,
  • legalább 50.000 forintot meghaladó támogatását a napi Borfesztivál belépőjegy mellett egy palack Máltai 5 puttonyos Tokaji Aszúval (1989) ** is megháláljuk.

*János-áldás (2014): a Bene Pincészet Bodrogkeresztúron készült Tokaji János-áldás édes fehér borát Keresztelő Szent János napján bontják ki. A hagyomány szerint a János-bor távol tartja a rossz szellemeket, megvéd a villámlástól, növeli a szépséget, az egészséget és előmozdítja a jó házasságot. A János-áldás a vendég és a házigazda közös itala a hazaindulás előtt.

**5 puttonyos Tokaji Aszú (1989): az 1989-es 5 puttonyos Tokaji aszú egyidős a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal. A máltai szervezet az alapításának tizedik évfordulóján vásárolta meg az azóta is az egyik legkiválóbb évjáratnak számító bort a Bene Pincészettől. Az 1989-es tokaji bor nemcsak a szervezet evangéliumi küldetésére utal, de kifejezi a Szeretetszolgálat szándékát, hogy a borhoz hasonlóan egyre jobbá és tartalmasabbá váljon az évek múlásával. Miután a máltai szervezet megvásárolta a tételt a pincészettől, a bor a VinAgora Botrytis Borverseny aranyérmese lett.

Köszönjük szépen!

A Jótékonysági Borárverést élőben közvetíti az AXIOART, licitáljon online, kényelmesen a fotelből az AXIOART LIVE szolgáltatása segítségével!
Az árverés katalógusa hamarosan elérhető itt. 

Restitúció: a mostani tulajdonosok javára ítéltek két, régóta húzódó ügyben

Lucas Cranach illetve Pablo Picasso műveiről van szó, és évek óta húzódó ügyekről. A restitúció sikamlós terep, és nem biztos, hogy most precedens értékű döntések születtek.

Bár az utóbbi hónapokban a Macron francia elnök által indított offenzíva nyomán az egykori gyarmatokról a gyarmattartó országokba került – sokszor rabolt, vagy fillérekért felvásárolt – műtárgyak sorsa dominálta a restitúciós híreket, a téma klasszikusa, a vészkorszakban többnyire zsidó tulajdonosaiktól erőszakkal elvett vagy kizsarolt alkotások története is jóformán naponta gazdagodik új fejezetekkel. Most két olyan esetről számolunk be, ahol úgy tűnik, a felbecsülhetetlen értékű festmények jelenlegi tulajdonosaiknál maradnak.

Az ítéletek még nem jogerősek, de az első esetben alig maradt már lehetőség a jogorvoslatra : 11 évi pereskedés után egy amerikai fellebbviteli bíróság úgy határozott, hogy a kaliforniai Pasadenában lévő, rendkívüli minőségű gyűjteménye okán méltán világhírű Norton Simon Museum megtarthatja idősebb Lucas Cranach Ádám és Éva című, jelenleg 100 millió dollár értékűre becsült nagyméretű festménypárját, amit a múzeum névadó alapítója, a milliárdos Norton Simon 1971-ben vásárolt. A műveket a két világháború közötti időszak egyik legismertebb holland műkereskedője, Jacques Goudstikker egyetlen, még élő leszármazottja, Marei von Saher próbálta meg visszaperelni a múzeumtól – nem minden jogalap nélkül. Goudstikker a hollandiai német invázió után volt kénytelen viharos gyorsasággal elhagyni az országot, gyűjteményét és árukészletét, összesen 1241 művet két munkatársára bízva. A páratlan kincsek csakhamar Hermann Göringnél landoltak – mondanunk sem kell, hogy valódi értékük töredékéért. (Goudstikker nem jutott el Amerikába; még az oda tartó hajó fedélzetén érte halálos baleset.)

A náci rezsim összeomlása után a szövetséges csapatok a holland kormányra bízták a műkincseket, abban a tudatban, hogy azok visszakerülnek eredeti tulajdonosukhoz. Nem ez történt: a holland állam megtartotta a birtokába került művek többségét, néhányat viszont értékesített közülük, köztük Cranach festménypárját is. Utóbbi művekre nem véletlenül jelentkezett vevőként 1966-ban az amerikai haditengerészet nyugalmazott vezérkari tisztje, az orosz főnemesi családból származó, Roosevelt és Sztálin jaltai találkozóján tolmácsként közreműködő George Stroganoff-Scherbatoff, állítása szerint ugyanis a festmények valaha családja tulajdonában voltak, azokat a szovjet kormány vette el tőlük és adta el 1931-ben külföldre – nevezetesen Jacques Goudstikkernek. Stroganoff-Scherbatoff azonban csak néhány évig birtokolta a képeket, 1971-ben továbbadta azokat Norton Simonnak, akinek múzeumában jelenleg is megtekinthetők. Goudstikker leszármazottai az ötvenes évektől kezdve próbálják visszaszerezni az értékes kollekciót, de erőfeszítéseiket csak részben kísérte siker. Előbb, 1952-ben, egy szerényebb kártérítést kaptak, ami megfelelt annak az összegnek, amit Göring fizetett a művekért, majd 2006-ban újabb hosszú pereskedés után visszakaptak számos festményt is, melyeket egy évvel később aukción értékesítettek, összesen több mint 10 millió dollárért.

Lucas Cranach: Ádám és Éva, 1530 körül, olaj, fa, à 190,5 x 69,9 cm, © Norton Simon Art Foundation, a Norton Simon Art Foundation jóvoltából

Ádám és Éva azonban nem voltak a visszaadott képek között – nem is lehettek, hiszen addigra már régen a Norton Simon Museum birtokában voltak. Marei von Saher ezért külön pert indított a múzeum ellen, aminek a végére a napokban került – talán véglegesen – pont; a képek a múzeum tulajdonában maradnak. A bíróság érvelése több körülményre hivatkozott: egyrészt arra, hogy az 1952-es kártérítés elfogadása értelmezésük szerint a további igényekről való lemondást jelentette, másrészt arra, hogy von Saher nem támadta meg a holland állam és Stroganoff-Scherbatoff között kötött üzletet, harmadrészt – és ez a legfontosabb – az Act of State Doctrinenéven ismert amerikai törvényre, miszerint minden államnak tudomásul kell vennie a más független államok által saját területükön hozott döntéseket és ezért annak kimondása, hogy a művek eladása Stroganoff-Scherbatoffnak jogsértés volt, sértette volna a jó nemzetközi kapcsolatokhoz fűződő érdekeket. Ennek kijelentése nélkül viszont a bíróság nem látott jogalapot arra, hogy von Saher javára ítéljen. Az ügyben a döntés óta megszólalt több jogtudós is elismerte, hogy mást diktált a jog, mint amit az erkölcs diktált volna. Külön érdekessége a történetnek, hogy Norton Simon egyetlen olyan közvetlen leszármazottja – unokája, Eric Simon – aki a legutóbbi hónapokig tagja volt a múzeum elnökségének, inkább az örökös oldalára állt a vitában, ezért májusban kiszavazták a testületből. A témával foglalkozó szakemberek megjegyzik, hogy a mostani ítéletnek nem feltétlenül lesz jelentős befolyása a folyamatban lévő további restitúciós ügyekre – melyek közül egyet mindjárt látunk is – tekintettel arra, hogy szinte minden eset más és más és egyetlen apró különbség is más irányba viheti el az érvek és ellenérvek csatáját.

Lássuk akkor a másik ügyet, ahol egy nem kevésbé értékes remekmű, Picasso rózsaszín korszakának egyik legnagyobb méretű festménye, A színész képezi a per tárgyát. Ebben az ügyben is a közelmúltban született ítélet – a művet 1952 óta birtokló Metropolitan Museum of Art javára –, ezt azonban a másik fél, a Paul Freidrich Leffmann német műgyűjtő-üzletember és felesége hagyatékát kezelő alapítvány még megtámadhatja és aligha kétséges, hogy ezt meg is fogja tenni. Leffmann a nácik elől Németországból gyűjteményével együtt Olaszországba menekült, ám csakhamar innen is tovább kellett állniuk, ezért a festményt eladták – jóval akkori értékén alul, 13.200 dollárért. A kép csakhamar az akkor nagyon jónevű, néhány éve egy hamisítási botrány kapcsán csődbe ment New York-i galériába, a Knoedlerbe került, ahol 1941-ben egy amerikai műgyűjtő, Thelma Chrysler Foy, az autógyár-alapító Walter Chrysler lánya vette meg 22.500 dollárért. Chrysler Foy a festményt 1952-ben a Met-nek ajándékozta. Ennek az ügynek a forgatókönyve látszólag egyszerűbb: „csak” arra a kérdésre kell a bíróságnak választ találnia, hogy Leffmann a képet kényszerből, valódi értékét nem tükröző áron adta el vagy sem. Az alapítvány szerint Leffmannék élete múlott azon, hogy időben el tudják-e hagyni Olaszországot, és nem volt másuk, amit záros határidőn belül pénzzé tudtak volna tenni. Azaz: egyértelműen nyomás alatt cselekedtek és kénytelenek voltak gyorsan lépni. A bíróság ezzel szemben kimondta, hogy „a náci és fasiszta rezsimek tagadhatatlanul horrorisztikus körülményei között” a nyomás általában kétségtelenül létezett, ám Leffmannak volt ideje és lehetősége arra, hogy több ajánlatot is begyűjtsön és értékeljen, illetve voltak – noha a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb mértékben – egyéb anyagi forrásai is. A bíróság utalt arra is, hogy „a tranzakcióra magánszemélyek között került sor, nem a fasiszta vagy náci kormányok parancsára”.  A Met ügyvédje ehhez azt is hozzátette, hogy ez a festmény, számos más, restitúciós ügyekben szereplő munkával szemben „soha nem volt náci kézben és soha nem adták el vagy ruházták át tulajdonjogát jogellenes módon”. Hozzátette azt is, hogy a múzeum az alapítvány követelését „a történelmi körülmények által indokolt érzékenységgel kezelte” és elutasító álláspontját alapos kutatások eredményeként alakította ki. Az alapítvány ügyvédei ezzel szemben egy 2016-ban elfogadott, és a restitúciós igénnyel fellépő egykori tulajdonosok pozícióját erősítő törvényre, a Holocaust Expropriated Art Recovery (HEAR) Act-re hivatkoztak, a múzeum álláspontját e törvény szellemével ellentétesnek minősítve.

Pablo Picasso: A színész, 1904, olaj, vászon,196 x 115 cm, © Estate of Pablo Picasso / Artists Rights Society (ARS), New York, forrás: metmuseum.org

A bíróság végül a Met javára döntött, amivel széleskörű nemzetközi figyelmet keltett. Számos szervezet, köztük a Simon Wiesenthal Center értetlenségét fejezte ki az ítélettel szemben, hangsúlyozva, hogy az adott történelmi körülmények között megkötött üzleteket semmiképpen sem szabad normális kereskedelmi tranzakciónak tekinteni.

A mostani ítélet, ha jogerőre emelkedik, nyilvánvalóan a jelenlegi tulajdonosok esélyeit javítja a még folyamatban lévő perekben, ám precedensértékűvé aligha válik – mint ahogy nem váltak azzá a korábbi, az egykori tulajdonosok örököseinek javára született döntések sem.

A cikk 2018. augusztus 21-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Szerző: Emőd Péter