Latest Posts

Rekordáron kelhet el David Hockney medencés festménye

Szerző: admin

A “legdrágább, aukción elkelt műtárgy, amit élő művész készített” kategória rekordere Jeff Koons és 2013 óta soha nem volt ekkora esélyes rá, hogy megdőljön a csúcs!

A jelenlegi rekorder: Jeff Koons: Balloon Dog (Orange) – leütési ár: 58 millió dollár (2013)

Élő művész esetében aukciós rekordot jelentő csaknem 80 millió dollárért (22 milliárd forint) találhat új gazdára David Hockney Medence két alakkal (Pool with Two Figures) című festménye a Christie’s novemberi aukcióján.

Az aukciósház szerint ez a modern kor egyik legjobb alkotása, ezért nem véletlen, hogy ennyire értékelték a festményt. Az 1972-ben festett alkotás, egyike Hockney híres „medencés festményeinek” és a művész legelső munkái közé tartozik.

Forrás: Christie’s

„Most 80 millió dollár környékére becsültük a Hockney festményét, ami nem jelenti azt, hogy ott is kell maradnia, de a piac történelmét ismerve ez egy megfelelő ár” – mondta Alex Rotter, az aukciósház háború utáni, kortárs művészetekkel foglalkozó szakértője. Rotter azt is elmondta, hogy ha az új tulajdonos 10–20 év múlva úgy dönt megválik a képtől, a Christie’s szívesen visszaveszi és és a mostani árnál jóval többért fogja eladni.

Idén már fizettek komolyabb összeget egy Hockney-ért, májusban 28,5 millió dollárt kelt el a Pacific Coast Highway és Santa Monica című festménye, ami egyébként Hockney személyes rekordja.

David Hockney: Pacific Coast Highway és Santa Monica (1990). Forrás: Sotheby’s

Forrás:

Mennyi az annyi? – Adrian Ghenie esete

Szerző: A Mű
Ellentétes dinamikák az elsődleges és a másodlagos piacon

A műtárgypiaci év vége remek alkalmat nyújt a számadásra. Nyár elejére a májusi nagy aukciók rekordhírei lecsengőben vannak, és az Art Baselről is minden mű megérkezett már újdonsült gyűjtője elegáns falaira, polcaira, kertjeibe – vagy vissza a galériák raktáraiba. Szeptemberig mindenki pihenhet egy kicsit. Legalábbis látszólag. Hiszen az aukciók, vásárok végeztével leáll a piac, de valójában ilyenkor indul a stratégiagyártás, hiszen ilyenkorra válnak láthatóváa legújabb trendek, vagyis az árak.

Míg az aukciósházak világának kikiáltási és leütési árai publikusak, addig az elsődleges piacon nehezebb az orientálódás – legalábbis ami az árakat illeti. Hiszen az aukciók sikereiről és kudarcairól cikkek garmadája számol be szezonról szezonra, a galériák falairól történő eladások végső árait azonban ritkán ismerjük. Inkább csak pletykák terjengenek arról, hogy miért mennyit is kért a galerista. Aztán hogy valójában mindent avagy semmit sem adott el, arra ugyancsak az elfecsegett félmondatokból lehet következtetni. Persze ebben semmi meglepő nincs! A galériáknak alapvetően nem áll érdekükben a világ orrára kötni eladásaikat – bőven elég, ha ama néhány válogatott gyűjtő fülébe jutnak el a számok, akiknek szívesen adnák el következő kiállításuk anyagát. Ráadásul félő, ha tudnánk, hogy mi és mennyiért kelt el, akkor könnyen kisilablizálhatnánk, hogy mit és mennyiért nem adtak el – logikus, hogy ezt mégsem szeretné senki!

Viszont itt van az Art Basel, az elsődleges piac nagy ünnepe. Azon túl, hogy itt minden galéria a „legjobbat” hozza ki a műveiből, no meg magából is, végre valami fogalmunk lehet a piac ezen bensőséges szektorának szuper privát és rejtélyes áraiból, saját pozíciója erősítése érdekében ugyanis néha igenis szükséges színt – vagyis számot – vallania. Az Art Newspaper hasábjai remek felületet nyújtanak ehhez. A vásár után minden évben csökkenő sorrendben közölt listája a galériák teljesítményét mustrálja azok nyilvánosságra hozott eladásai alapján.

Az idei felsorolást a kereken 2 millió dolláros Richard Prince (Cowboy, 2011) eladásával Almine Rech vezeti, őt a Sprüth Magers követte a maga épp millió dollár fölötti Gurskyjával (El Ejido, 2017). Eztán nagy szünet, majd jönnek a félmilliókörüli művek Zao Wou-Ki, Eduardo Paolozzi és Barbara Kruger műterméből a már említett londoni Sprüth Magers, a párizsi galerie kamel mennour és Hazlitt Holland-Hibbert képviseletében.

Tőlük nem is olyan messze egyszer csak belefutunk a Kolozsvári Iskola fenegyerekébe, Adrian Ghenie-be! Ghenie-t a vásárra a Galerie Thaddaeus Ropac vitte ki, melynek párizsi főhadiszállásán június közepén zárt a művész Urban Jungle című egyéni kiállítása. Érdekes, hogy Ropac a vásár legnagyobb fogásaként a 174 ezer dolláron elkelt, Untitled (2017) című Ghenie-munkát könyvelte el, vagyis vallotta be az Art Newspapernek.

Persze szép teljesítmény ez is, azonban cseppet sem tükrözi Ghenie előző évekbeli aukciós szárnyalását. A művész munkái 2006 óta aktív piaci életet élnek, azonban a nagy áttörés 2014-ben következett, amikor a 250 és 350 ezer angol fontra becsült Fake Rothko (2010) című műve a Sotheby’s londoni aukcióján átlépte a bűvös egymilliós határt a maga 1,4 milliófontos leütési árával. Ghenie pozíciója a legek között 2016-ban pecsételődött meg, amikor a gigagyűjtő François Pinault a 2008-ban készült és vásárolt borongós Nickelodeon címűfestményét beadta a Christie’s esti aukciójára. Az 1-1,5 milliófontra becsült mű végül 7,1 (!) millió fontot ért meg új tulajdonosának.

Adrien Ghenie: Az öreg Vincent van Gogh, 2014
olaj, vászon, 40×30 cm

Természetesen ekkorra Ghenie már a legnagyobbakkal dolgozott együtt. 2013-ban volt az első egyénije a Pace Galleryben, majd 2015-ben a Velencei Biennálé román pavilonját vette be. A művész érdemeinek felsorolását nem is folytatom, hiszen Jud Tully frissen prublikált cikke az Art Newspaper oldalán precízen listázza a művész elmúlt tízéves útját, vagyis azt az időszakot, amióta a nagy nyugati galériák és gyűjtők elkezdték tolni Ghenie szekerét.

Érdekes,hogy a How Adrian Ghenie conquered the art market című cikk csak futva említi Ghenie múltját és gyökereit. A szöveg a művész első fontosabb lépéseit a Haunch of Venison galériával való együttműködésében látja, addig a Plan B-ről és annak szerepéről épp csak említést tesz. Ugyan a lap célközönsége a mainstream művészeti világ, mégis furcsállom a történet lényegét – vagyis azt a brandet, ami a Kolozsvári Iskola köré épült – kihagyni egy ilyen elemző szövegből. Pedig Ghenie sokat köszönhet a Kolozsvári Iskolának, amely nevet – Cluj School – egyébként 2008-ban a 3. Prágai Biennálén Giancarlo Politi, a Flash Art olasz alapító-főszerkesztője akasztotta rá a Plan B galéria által képviselt fiatal román festőművészekre, megteremtve ezzel véleményem szerint az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb kortárs művészeti marketingfogását.

A Plan B tartotta Ghenie első kiállításait, szervezte első fontosabb nemzetközi szerepléseit. A galéria és a brand adták meg a kontextust, melyben a művész a posztszocialista világ borongós báját idéző festményei értelmet nyertek. Ghenie-t ma az aukciók és a galériák legjei között tartják számon. Azonban míg aukciós árai elérhetetlen magasságokba szárnyalnak, galériái moderálni kívánják piacát és árait. Ezt bizonyítja Ropac bázeli eladásának nyilvános „beárazása” is. Logikus, hogy a 40 éves művész galériája nem szállhat el az árak tekintetében egy ennyire aktív és fiatal művész esetében, aki előtt még temérdek kiállítás és mű áll. Nem lenne jó, ha piaca idő előtt kimerülne – mármint anyagilag.

Az elsődleges és másodlagos piac dinamikájának egyik lényege, hogy az aukciós árakat a galériák eladásai ne érjék utol. És milyen jó, hogy nem is akarják ezt tenni! Azonban az aukciós rekordokat referenciaként használják a galeristák a művész pozíciójának szinten tartása végett.

A már említett cikkben Ghenie is megszólal röviden. Hangjából kitűnik a művész magányossága, a jövő bizonytalansága és a normalitás vágya. Izgalmas eset az övé, ami nagy terhet ró a művészre és a vele dolgozó piaci szereplőkre leginkább az elsődleges piacon. Hiszen korlátozniuk kell magukat és a vásárlóikat, de úgy, hogy a már felépített presztízsen csorba ne essen. Érthető hát, hogy a másodlagos piac szárnyalását meggátolni sem érdekükben, sem módjukba nem áll, viszont azzal egy szintre kerülni nagy hiba volna.

Mi pedig izgalommal várhatjuk, hogy az őszi aukciós dömping hoz-e majd újabb Ghenie-rekordot.

Szerző: Rechnitzer Zsófia

Parádés és kegyetlen

Szerző: A Mű
Art Basel, 2018

A májusi New York-i és londoni árverések minden évben fontos felvilágosítást nyújtanak a piac állapotáról, és így előrejelzésnek számítanak a bázeli vásárra nézve. Az előzetes jó és nagyon jó hírek idén is rekordeladásokban valósultak meg – már a vásár első óráiban. Az árverések eredményeinek másik hatása, hogy kortárs vagy újra divatba jött művek árai diszkréten „felfrissítődnek” a megnyitás előtt.

Az Art Basel globális vezető szerepe már régóta elismert tény. Ezt bizonyítja, hogy immár kilenc további rendezvényt (nem számítva a féltucat szatelit vagy privát eseményt) tartanak számon vele egy időben. Szokásosan a piac felső része szerepelt a legjobban, de a középkategóriás galériások is sikeresek voltak, mint például két bázeli hosszú távú vásári résztvevő, az egyaránt 50 éve működő Stampa galéria és a Fanal grafikai műhely. A Fanal magas minőségű geometrikus konkrét sokszorosított műveket állít elő; programjában magyar művészek munkái is szerepelnek, például Konok Tamás vagy a most a vásáron kiállított Vera Molnár grafikai alkotásai. Stampa ugyanakkor a tradicionális kereskedői tevékenységet látja el 1969 óta megszakítás nélkül: programjában kiállítások, fiatal művészek támogatása és következetes felépítése található. Megnyugtató a jelenlegi felbolydult piaci helyzetre nézve, hogy idén mindketten kiváló eladásokat könyvelhettek el.

Idén feltűnően kevesebb volt a videó és a fotó, helyette a tradicionális festett, figuratív festmények kerültek újra előtérbe. Különben minden a szokásos keretek közt zajlott. Mindenki, akinek ott kellett lennie, megjelent: a magángépeiken érkezett „szuper VIP”-k mellett több mint 400 múzeum vagy gyűjtemény képviselői. Bár igaz, hogy az állami intézmények a vásárlásnál nemigen versenyezhetnek az előbbiekkel.

A piac szorosan követi az múzeumi kiállítási programokat is. Így nem véletlen, hogy a helyi Kunstmuseumban a 85 éves Sam Gilliamnek, az Európában jóformán ismeretlen, de a maga idejében fontos, úttörő szerepet játszó művésznek szentelt kiállítás folyamányaként több régi és új – talán kifejezetten a vásárra készült – műve jelent meg idén.

Évek óta egyre kritikusabb hangok hallatszanak a magas részvételi költségek miatt: ezek ugyanis a kisebb galériák többsége számára a vásári jelenlétet, még ha szakmailag be is juthatnának, elérthetetlenné teszik. Már a megnyitó előtti sajtótájékoztatón elhangzott a kérdés: nem lenne-e ajánlatos, hogy a milliós nyereséggel dolgozó globális műkereskedők anyagilag hozzájáruljanak kevésbé tőkeerős, kisebb kollégáik vásári megjelenéséhez – vagy esetleg a szervezők biztosíthatnának alacsonyabb részvételi költségeket. A vásár igazgatója, Marc Spiegler ez utóbbi elképzeléseket kategorikusan visszautasította. Szerinte ez kevéssé segítene az érintett galériákon, ugyanakkor a vásár minőségének a rovására menne, mert nem tudnák az eddigi szolgáltatásokat a megszokott színvonalon biztosítani.

Vásári enteriőr ©Art Basel, 2018

Maga az ArtBasel és főszponzora, a UBS által minden évben kiadott és ingyen letölthető piackutatás is alátámasztja azt az elterjedt vélekedést, amely szerint a vásár főleg a néhány tucat globálisan működő nagykereskedő számára jár előnyökkel. Míg az átlagos galériáknak minden évben be kell bizonyítaniuk részvételi jogosultságukat tevékenységükkel és új művekkel, a nagyoknak elég az általuk felfuttatott és kezükben tartott méregdrága kortárs alkotókat és a múlt század nagy művészeinek képeit elhozniuk. Az egymással versenyző újgazdag nemzetközi gyűjtők pedig szorgalmasan vásárolják náluk mindazt, ami drága, és ami avetélytársaiknak is kell. David Zwirner például egy gyönge pillanatában elárulta, hogy évi forgalma félmilliárd dollár körül mozog.

Az idei vásár különlegessége, hogy az Unlimited szektort ezúttal nem az egyes számú, nagy méretű csarnok földszintjén helyezték el, hanem az épület jóval kisebb belmagasságú emeletén, aminek következményeképpen a rendezőknek le kellett mondaniuk két óriási alkotás tervezett bemutatásáról. Még ha a rendezvénytől független állapotok okozták is, szeretnék tágabban kitérni ennek hátterére, mely a globalizált piac egyre gyorsuló változásának következménye, és az ArtBasel számára is figyelmeztető jelként szolgálhat.

Bázel fontos nemzetközi vásárközpont, sok speciális szakmai rendezvény helyszíne. Ezek között a Baselworld a világ legnagyobb, gazdasági és nemzetközi szempontbóllegfontosabb óra- és ékszervására. Évtizedeken keresztül elkerülhetetlen találkozóhely volt a szakma résztvevői számára. Még 2016-ban 1600 cég állított ki, s az ázsiai résztvevők évi forgalmuk több mint 50 százalékát itt realizálták. De a piaci szokások változása a technológiai fejlődéssel, no meg a magas részvételi árakkal és a svájci élet drágaságával párosítva oda vezetett, hogy az idei vásáron már csak 600 résztvevő volt jelen. A fontosóramárkák nagy része még itt volt ugyan, de már alig akarta magát elkötelezni a következő évekre. A vásár vezetői ezért felajánlották nekik, hogy többemeletes standjaikat a jövő évig helyben hagyhatják az első csarnok földszintjén, így megtakarítva a magas lebontási és felépítési költségeket. Ennek következménye lett az Unlimited kilakoltatása. Habár az ArtBasel más jellegű vásár, mint a Baselworld, és a felkínált áru nem ipari termék, hanem egyedi, művészi alkotás, mégis figyelemre méltó, hogy a túlfeszített sikertörténetek milyen gyorsan érhetnek véget a mai világban.

A kérdés, hogy meddig fog tartani ez a megtébolyodott folyamat a művészeti piacon, és luxuskirakatában, az ArtBaselen. Ha a legfrissebb statisztikákra tekintünk, még egy jó ideig. A dollármilliomosok száma 2017-ben több mint 10 százalékkal nőtt, a nagyon gazdagoké (ez több mint 30 millió dollár szabadon mozgatható tőkét jelent) 11 százalékkal, vagyonuk értéke pedig 12 százalékkal.

Darányi György

Kortárs művészet mindenkinek! – Gallery Weekend Budapest szeptember 8–9.

Szerző: admin

A Kortárs Galériák Egyesülete 2018. szeptember 8–9-én ötödször is megrendezi a Gallery Weekend Budapestet, a hazai kortárs képzőművészet fesztiválját. Egy hétvége erejéig minden a kortárs képzőművészetről szól majd a fővárosban: tárlatvezetések, megnyitók és túrák a legjobb magángalériákban.
A kortárs művészet iránt érdeklődőknek két napjuk van arra,  hogy a 14 galéria (Art+Text Budapest, Chimera-Project Gallery, Deák Erika Galéria, Glassyard Gallery, Horizont Galéria, INDA Galéria, ISBN könyv+galéria, Knoll Galéria, MissionArt Galéria, Molnár Ani Galéria, TOBE Gallery, Trafó Galéria, Várfok Galéria és VILTIN Galéria) tárlatainak valamelyikébe elmenjenek. Aki pedig nem tudna részt venni a kortárs művészeti fesztiválon, annak sem kell elkeseredni, ugyanis a kiállítások a nyitott hétvége után is mindenkit szertettel várnak!

Kiállítások

Ezer Ákos: — boom… crash… bang…. | Art+Text Budapest

Megtekinthető: 2018. szeptember 8. – október 19.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 19.00

Ezer Ákos (1989–) összetéveszthetetlenül energikus és groteszk, színrobbanással felérő képei egyéni színfoltot képviselnek a magyar művészeti színtér feltörekvő új nemzedékének palettáján. Legújabb, boom… crash… bang… című kiállítása a 2018-ban festett legfrissebb munkáit mutatja be. A különböző méretű – a 25 centiméterestől a 2,5 méteresig – képek középpontjában a bukott ember áll. Ezer következetes festői univerzumában a bukás nem tragikus és mitikus ikaruszi zuhanás, hanem börleszkbe illő, szórakoztató és groteszk ballépés. A Fernand Léger-t idéző hősei hétköznapi figurák, tagbaszakadt fiúk és langaléta férfiak, akik úgy buknak orra, hogy kifacsarodó végtagjaik dinamikus kompozícióba rendeződve kitöltsék a vászon téglalapalakú felületét. Legutóbbi festményeinek szereplői megnőttek, miközben – a maguk viccesen darabos stílusában – olyan hétköznapi tevékenységekkel piszmognak, mint a borotválkozás, a tétova nézelődés vagy a füst eregetés.

Koós Gábor: Văii Morilor | Chimera-Project Gallery

Megtekinthető: 2018. szeptember 6. – október 5.
Megnyitó: 2018. szeptember 6. 18.00

Örömmel jelentjük be Koós Gábor «Văii Morilor» címet viselő egyéni tárlatát a Chimera-Project Galériában. A Chimera-Project jelenleg zajló szerepváltására Koós egy emblematikus hely-specifikus installációval reflektál, amely legújabb munkája, a kiállítás címét adó «Văii Morilor» mellett szintén látható lesz. A két bemutatásra kerülő installáció által érzékelhetővé válik Koós egyedülálló eszköztára, mellyel a grafika médiumának újraértelmezésével személyes kötődésű helyek, terek és tárgyak feldolgozását végzi.

Szűcs Attila: A fekete doboz belsejében | Deák Erika Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 7. – október 20.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 18.00

Szűcs Attila önálló kiállításán legújabb papírmunkáinak bemutatására koncentrálunk. A kiállítás központi eleme egy mintegy 30 rajzot magában foglaló, eltérő technikákkal készült fekete doboz, amelyet a témához kapcsolódó festmények ölelnek majd körül.

Karolina Bielawska, Agata Bogacka, Vladimír Houdek, Genti Korini, Maxim Liulc:  Nemrég festett képek | Glassyard Gallery

Megtekinthető: 2018. szeptember 06. – október 13.
Megnyitó: 2018. szeptember 06. 19.00

A Glassyard Galéria következő kiállítása a régió festészetét állítja a középpontba, fiatal és feltörekvő közép-kelet európai festők elmúlt években készült műveiből mutat be egy kurátori válogatást. A résztvevő művészek festészeti pozíciói azonban nemcsak a regionalitás jegyében kapcsolódnak majd egymáshoz. A kiállításban testet öltő kurátori koncepció kifejezetten arra törekedett, hogy olyan festők műveit hozza egymással kontextusba, akiknek festői gyakorlata az absztrakció vizuális nyelvéből indul ki, még pontosabban, abból rugaszkodik el.

BB5000: Campari | Horizont Galéria

Megtekinthető: 2018. június 20. – szeptember 12.

A Horizont Galéria örömmel mutatja be a “Campari” című kiállítást – a BB5000 olasz művészkollektíva első egyéni kiállítását galériánkban, mely Domenico de Chirico kurátorral együttműködésben jött létre.

Vakáció egy félszigeten, ám egyben kozmopolita robajlás; a design és az építészet határán; a múlt maradványai és korunk óhajainak gyengéd összefoglalása. A Campari című kiállítás átformálja az 1900-as évek álmait, újragondolja a reprezentatív és felismerhető alaptípusokat, a tökéletes egyensúlyt funkció és innováció között.

Paz Errázuriz, Gluklya, Anastasia Khoroshilova, Ditte Lyngkaer Pedersen, Maya Schweizer, Lilla Szász: Nők három felvonásban | Inda Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 5. – október 23.
Megnyitó: 2018. szeptember 05. 18.00

Mai, globalizáció és migráció által alakított világunkat még mindig nagyrészt férfiak uralják, s a hatalomért és a befolyásért folyó küzdelem globális színterén a marginalizált közösségek hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Ebben a kontextusban dolgozik Szász Lilla – munkáiban, teljes művészi gyakorlatában a zárt, különleges közösségekben élők csoportjaival foglalkozik, az emberi sebezhetőségről szóló történetekre fókuszál, a valahová tartozni akarás, a társadalmi és biológiai nem és az identitás kérdéseit vizsgálja. Szász munkái erős irodalmi és filmes ihletettséget mutatnak. Erre utalva, a kiállítás három felvonásban teremt párbeszédet az eltérő műfajokban alkotó, ugyanakkor az intim történeteket hasonló, mély érzékenységgel megfigyelő művészek munkái között.

Eperjesi Ágnes: Lapozás | ISBN könyv+galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 8–28.
Megnyitó: 2018. szeptember 8. 18.00

A kiállítás középpontjában egy rajzkönyv áll, amelyet Eperjesi Ágnes 2007-ben, Buenos Aires-i tartózkodása alatt készített. Az egyik peremkerületi könyv- és írószerbolt elhagyatott, lomos polcán talált régi füzet valaha könyveléshez való formanyomtatvány-mintakönyv lehetett. A Timbre Azul címfeliratú nyomtatvány minden lapja hivatalos sémákat tartalmazott, a 34 oldal közt mégsem volt két egyforma. A megvásárolt füzetbe Eperjesi Ágnes minden nap készített egy-egy rajzot. A rajzok mindegyike a sablonok rubrikáiból mint pixelekből indult ki. Az elkészült 34 rajz nyilvánosan még sosem volt látható, hiszen a lapozgatás nem tenne jót a régi füzetnek. A régi füzet sérülékenységéből és bemutathatatlanságából kiindulva, a kiállítás a lapozás gesztusát vizsgálja.  A nyitvatartás alatt naponta 2 alkalommal egyet lapozunk a füzetben, így szép lassan mind a 34 rajzot közszemlére tesszük. A füzet amúgy plexibúra alá kerül, ami csak az aktuális oldalt engedi látni.

Nemes Csaba: Folyamatos Múlt | Knoll Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 6 – november 10.
Megnyitó: 2018. szeptember 6. 19.00

“1996-ban egy rezidencia-programon vettem részt Hollandiában, ahol találkoztam egy holland barátommal, akinek volt egy nagyon szép kis archívuma sok-sok régi fotóalbumból. Itt találtam rá egy ´50-es és ´60-as évekből származó, a helyi létet tükröző anyagra, emellett pedig egy ugyanebből az időszakból származó magyar fotókönyvre is. Igazi felfedezés volt, hogy mennyire hasonlóak a két különböző országban készült képek, sőt néha szinte ugyanolyanok, mind a kompozíciót, mind a témát, mind a szemlélet-módot tekintve. Bár a fotók ideológiai háttere épp ellentétes volt, a kor vizuális trendjei meghatározóbbak voltak, mint a hideg háború időszakának gondolkodás-módja. A hasonló fotókból párokat alakítottam ki, egymás mellé helyezve őket, s az eredményt saját felvételeimmel dokumentálva. Ezzel a módszerrel készült a sorozat.”

Csabai Renátó, Verebics Ágnes | MissionArt Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 7 – 22.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 18.00

A MissionArt Galériában két egyidős, 1982-ben született művész állít ki. Személyüket csak a MissionArt köti össze, de közös jellemzőjük még, hogy műveiken gyakran feltűnik az emberi alak, vagy még gyakrabban az emberi arc, amelyek jellemzően elvesztik egyéni, személyes mivoltukat, de mégsem lesznek sematikusak, megtartanak egyfajta nehezen megfogható, de mégis egyéni karaktert. Mindketten legújabb sorozatuk munkáit állítják ki, e művek mind fotó alapúak, amelyek különféle módokon átalakítva kerülnek egy újfajta viszonyba az őket korábban magába foglaló világgal. Ági most éppen saját arcából készít sok-sok gyönyörű maszkot, Renátó pedig hírességek arcait dolgozza meg a maga módján, nem kímélve az eredeti fotókat.

Waliczky Tamás: Kamerák és más optikai eszközök | Molnár Ani Galéria

Megtekinthető: 2018. július 4. – október 6.

Waliczky Tamás első egyéni kiállításán a Molnár Ani Galériában, legújabb fekete-fehér háromdimenziós számítógépes grafikai sorozatát mutatja be, amely képzeletbeli fényképező- és filmfelvevőgépeket valamint vetítőket ábrázol. A Kamerák sorozatban található grafikák egy része valóságos szerkezeteken alapul, esetleg rég elfeledett 19. századi konstrukciókon, de láthatók teljesen kitalált masinák is. A kamerák szerkezetét és felépítését általában nagyban befolyásolja, hogyan látunk és hogy tudjuk megörökíteni a világot. Waliczky egyedi kamerái különböző vizuális nyelven szimulálják és képezik le a világot, magában hordozva annak lehetőségét, hogy olyan gépezetek szülessenek, amelyek teret adnak egy érzékenyebb egyéni érzékelésnek vagy akár a véletlen lehetőségének.

Dora Kontha: Dreamland | TOBE Gallery

Megtekinthető: 2018. szeptember 6. – október 13.
Megnyitó: 2018. szeptember 6. 19.00

A Dreamland egy belső tájkép sorozatot ábrázol, amely az escapizmusból, az álomszerű helyek iránti vonzalomból és a nem evilági tájképek felfedezésének vágyából áll össze. Amikor a fizikai környezetem nem teszi lehetővé, hogy olyan helyeket örökítsek meg, amelyekre vágyakozom, akkor a képeimet egyfajta képzeletbeli univerzumoknak használom, ahol a személyes emlékek, érzések és valós helyek olvadhatnak egybe. Az absztrakt kompozíciók különböző külső tájakon és a mindennapi élet pillanatain alapulnak, de a torzított eljáras miatt már nem kapcsolódnak egy adott időhöz és térhez. A belső illúziókban valószínűtlen színek és helyek jelennek meg, ahol már nehéz megkülönböztetni a valóságot az álomtól, a virtuálist a kézzelfogható környezettől.

Bolla Szilvia, Borsos Lőrinc, Pauline Curnier Jardin, Anezka Hoskova: A sötét feltárása | Trafó Galéria

Megtekinthető:  2018. szeptember 7– 20.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 19.00

Az utóbbi néhány év fiatal képzőművészetét leszámítva nem igazán láthatott a magyar közönség a miszticizmus témájára történő releváns kortárs művészeti reflexiókat. Ezt az űrt betöltendő a Trafó Galéria sötét hangulatot árasztó csoportos kiállítása azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy sok évnyi intézményi tabusítás után megpróbál bemutatni olyan műveket és művészeket, akik új, érzéki, izgalmas és innovatív módon dolgoznak fel okkult témákat. Már csak azért is érdemes felülvizsgálni a spiritualizmust érintő tabukat, mert a spiritualizmus az avantgárd művészet kezdeteikor a modernizmus holisztikus világképének ugyanolyan tartópillére volt, mint a tudomány legújabb vívmányai. Az animizmus kortárs művészetben való tagadhatatlan hirtelen előretörése pedig egyértelműen együtt rezonál a poszt-humán elméletekkel, amik a tárgyakat, műtárgyakat is új teljesen új perspektívából láttatják velünk, akárcsak a Trafóban kiállító művészek.

Françoise Gilot: Végtelen utazás | Várfok Galéria

Megtekinthető:  2018. szeptember 7. – október 27.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 19.00

A Várfok Galéria az őszi évadot legendás művészének, a 97 éves Françoise Gilot-nak az egyéni kiállításával nyitja. Párhuzamosan a TASCHEN Kiadónál megjelenő, Gilot velencei, indiai, senegáli vázlatfüzeteit feldolgozó kiadvánnyal, a tárlat Gilot utazásaira koncentrál, a művész legújabb alkotásait is bemutatva. Françoise Gilot festészete diadal, életműve az utóbbi évtizedekben fokról fokra került az őt megillető helyre. Számos csatát kellett megvívnia, míg levetkőzve magáról a „Picasso múzsája” címet, a szakma világszerte elsőrangú, önálló művészként ismerte el. Művészetének gyökerei a 20. századi művészet forradalmi virágkorába vezetnek vissza, ahol közvetlen kapcsolatban állt a kor olyan jeles alkotóival, mint Braque, Matisse, Juan Gris, Apollinaire, Paul Éluard, André Breton, Aragon, Cocteau.

Szirtes János: Erőss Jánoss. Válogatott performanszok a 80-as évekből | Várfok Project Room

Megtekinthető:2018. szeptember 7. – október 27.
Megnyitó: 2018. szeptember 7. 18.30

A Várfok Galéria Project Roomjában nyíló kiállítás Szirtes János páratlan performansz munkásságának kezdeti első évtizedére koncentrál. Archív fotók, performansz kellékek és videók segítségével kerülnek bemutatásra a 80-as évek olyan művészettörténeti fontosságú performanszai, mint a Múló rosszullét (1980) vagy az Avanti (1983). Szirtes János a magyar kortárs művészeti színtér ikonikus alakja, festő, grafikus performer, videó- és médiaművész; nagyhatású reformer pedagógus, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design Tanszékének a vezetője.

Petra Feriancova: Klaviatura | VILTIN Galéria

Megtekinthető: 2018. szeptember 8. – október 13.
Megnyitó: 2018. szeptember 8. 19.00

“… Amikor a VILTIN Galériába készülő egyéni kiállításod szövegéről beszélgettünk, úgy tűnt, hogy a víz egy fontos elem lehet mint egy költői, határtalan és mindenütt jelenlévő anyag/szubsztancia. Gyakran használom Astrida Neimanis hidrofeminizmusról szóló esszéjét, amelyben rámutat, hogy mindannyian vízből lévő testek vagyunk (bodies of water). Ahogy a víz átáramlik rajtunk, ez összeköt minket a globális keringési rendszeren keresztül más lényekkel és helyekkel. Vagy, ahogyan azt Te mondanád, mindannyian vagy a tengerben, vagy a tengerként kötünk ki. …” (Soós Borbála, kurátor)

Baranyay András, Czigány Ákos, Dallos Ádám, Dora Kontha, Koós Gábor, Ember Sári, Fajó János, Fáskerti Zsófia, Forgács Péter, Frey Krisztián, Gerber Pál, Gőbölyös Luca, Moizer Zsuzsa, Puklus Péter, Romhány Veronika, Schwéger Zsófia, Ujj Zsuzsi: GWB Review | Zipernowsky Ház

Megtekinthető: 2018. szeptember 3. – 9.
Megnyitó: 2018. szeptember 3.

Az ötödik Gallery Weekend Budapest csoportos kiállítása, az elmúlt évekhez hasonlóan, a résztvevő galériák művészeinek válogatott munkáiból áll össze. A kiállítás megrendezésében a São Paulóban született képzőművész, Bruno Baptistelli működött közre, aki évek óta figyelemmel követi a magyarországi kortárs művészeti színtér alakulását. A Zipernowsky Házban megrendezett kiállítás az együttérző kívülálló optikáján keresztül mutatja be a budapesti színtér egyedi színeit és univerzális kérdésfeltevéseit, a festett trikolórtól az üres tűzfalig, a honvágytól a szerelmi vágyig. A kiállításon különféle nemzedékek és stílusiskolák képviseltetik magukat az idősebbektől (Gerber Pál, Ujj Zsuzsi stb.) a legfiatalabb generációig (Ember Sári, Moizer Zsuzsa stb.).

További információkért látogasson el a Gallery Weekend Budapest honlapjára!