Ugyan a vásárokon általában bizonyos szelekciós elvek mentén kiállított kortárs műtárgyak szerepelnek white cube-szerű standokon, mégsem érdemes ezekre kiállításként vagy kisebb tárlatok összességeként tekinteni. A legjobb esetben is a múzeumi daraboktól egészen az epigonizmusig terjed a skála. Kézenfekvőbbnek tűnik tehát piaci jellege alapján, pusztán az értékesítések tükrében mérni a sikert. Noha a költségek és az árak egyenesen arányosak az adott vásár nemzetközi rangjával, annak színvonalátmégsem lehet kizárólag anyagi szempontok alapján megítélni. A több ezer műtárgyat felvonultató heterogén anyag, valamint az aktuális eladások minden évben kirajzolják egy-egy ilyen rendezvény karakterét.
A viennacontemporary idei kiadását ismét a vezető bécsi galériák dominálták. Tekintélyes méretű standjaik a hagyományokhoz híven egymás mellett kaptak központi helyet. Nem annyira az egyes művek, mint inkább ezek a zömükben sok alkotót bemutató tágasabb terek határozták meg az összképet. A gazdag művészportfólióval rendelkező befolyásos helyi galériák hazai pályán minél több művészüknek igyekeznek lehetőséget adni. Számos esetben a művészkör egy részének az otthoni vásár jelent egyedül biztos eladási lehetőséget. Jó példa erre a Galerie Krinzinger, amely a nemzetközi húzónevek mellett osztrák művészeket, új felfedezetteket is szerepeltet. A Galerie nächst St. Stephan Rosmarie Scharzwälder és a Charim Galerie színvonalas, ám kevés meglepetést okozó hasonló koncepciójához képest idén mégis a Hermann Nitsch szólóbemutatójával érkező Galerie Elisabeth & Klaus Thoman ment leginkább biztosra. Nehéz olyan osztrák galériát találni, ahol előbb vagy utóbb ne futnánk bele Hermann Nitsch nevébe. Úgy tűnik, hogy a bécsi akcionizmus nemzeti képzőművészeti brandje által ígért kereskedelmi siker kisebb vagy nagyobb mértékben, de egy ponton szinte minden osztrák galériát kísértésbe ejt. A német nyelvterület regionális vásári színteréhez képest progresszívebb viennacontemporaryn azonban szokatlanul hatott a Hermann Nitsch-prezentáció. A színvonalat az osztrák résztvevők közül egyértelműen az Imran Qureshi munkáját is kiállító Galerie Thaddeus Ropac, a Svenja Deininger festményét szerepeltető Galerie Martin Janda, valamint a Stano Filko akvarelljét is bemutató Galerie Emmanuel Layr határozta meg.
A nyugat-európai vásárok sorában közép- és kelet-európai régiós fókuszával kitűnni igyekvő rendezvény struktúráját az osztrák feltörekvő művészek egyéni bemutatására (ZONE), valamint nemzetközi életművek felfedezésére fókuszáló (EXPLORATIONS) kúrált szekciók is tagolták. Az installatív, enterieurjellegű egyéni standok kifejezetten üdítően hatottak a sokszor egyöntetűvé váló forgatagban.
Vásári enteriőr
A posztszocialista országokat kiállítássorozat formájában középpontba állító program jól tükrözi a vásár profilját, amelyet a feltörekvő országok művészetének beemelésével igyekszik nemzetközi szinten egyedivé tenni. Az idei vendég Örményország volt, tavaly a magyar neoavantgárd aratott nagy sikert. Ezt megelőzően az egykori jugoszláv államok, valamint a bolgár kortárs szcéna szerepelt válogatott anyaggal. A balkáni régióból a korábbi évekhez hasonlóan ugyanaz az egy-egy galéria vett részt, ők azonban garantálják a magas színvonalat. Az Art Market Budapesten is rendszeresen megforduló P74 a rendszerváltás előtti alternatív szlovén kultúrát meghatározó Laibach zenekarhoz köthető munkákat hozott, míg a KRANJCAR standján a horvát konceptuális művészet kiemelkedő alakja, Boris Demur kapta a főszerepet. Egyedüli bolgár galériaként a SARIEV Contemporary a hazai kortárs szcéna egyik legizgalmasabb alakja, Luchezar Boyadjiev kulcsfontosságú installációit szerepeltette a kilencvenes évekből.
Noha a részvétel költsége idén számottevően megnövekedett, a Magyar Külügyminisztérium által kiírt támogatási keretnek köszönhetően több magyar galéria jelentkezett. A rendszeres kiállítók mellett – mint az acb, Inda, Kisterem, Molnár Ani vagy a Vintage Galéria – a Deák Erika és a VILTIN Galéria is visszatért. Az osztrák fővárosban többek között a VILTIN középgenerációs geometrikus absztraktjai, valamint CsatóJózsef, Nemes Márton és Ezer Ákos egy-egy műve is új tulajdonosra talált. A fiatalabb alkotókat felvonultató nyolc magyar galéria mellett a Vintage Galéria Rákóczy Gizella életművébe adott bepillantást, míg az acb Galéria a pécsi műhelyhez köthető geometrikus törekvéseket Gellér B. István, Hopp-Halász Károly, Lantos Ferenc és Pinczehelyi Sándor zománcain és vásznain keresztül mutatta be.
Bár a vásár negyedik kiadásán is ugyanakkora arányban vettek részt a galériák, és a látogatók száma is az eddigiekhez hasonlóan alakult, mintha ez alkalommal kevésbé nemzetközi közönséget vonzott volna. Ennek talán az lehetett az egyik oka, hogy idén először – időbeli egyezés miatt – a Berlin Art Week erős nemzetközi mezőnyével is fel kellett vennie a versenyt.
Szerző: Magyar Fanni
