Kiállítás, Vélemény
Hozzászólok

Nők a középpontban

Februári kiállításajánlónk
Évszázados hátrányos megkülönböztetés után a kiváló női művészeket egyre többet szerepeltetik a múzeumok és galériák. Februárban négy hazai és négy külföldi művésznő kiállítását ajánljuk.

ITTHON

Szász Lilla: A mi házunk
Budapest, 2B Galéria, 2017. február 10. – március 10.

Szász Lilla: A mi házunk. A 2B Galéria jóvoltából

Szász Lilla: A mi házunk. A 2B Galéria jóvoltábólSzász Lilla 2009 óta szisztematikusan dolgozik a kiállításon bemutatásra kerülő A mi házunk című projekten. A rendkívül személyes sorozatban fotókon, videókon és a családi archívum darabjain keresztül tematizálódik a művész kapcsolata nagyszüleivel és édesapjával; az elvesztésükből fakadó fájdalom és továbblépésre való kísérlet. A kiállítás központi motívuma a nagyszülői ház, amíg Szász Lilla számára az otthont jelentette, addig a művésznő apjának nem volt más, mint egy ház, amit 14 évesen elhagyott. A személyes síkon túl a sorozat arról is szól, hogy mit jelenthetett Magyarországon a 20. század második felében ambíciókkal telve kiszakadni a falusi létből, valódi karriert befutni, és ez hogyan befolyásolta a családon belüli viszonyokat.

Tranker Kata: Hiányzó végtelen
Paks, Paksi Képtár, 2017. február 3. – március 26.

Tranker Kata: A hiányzó végtelen. A Paksi Képtár jóvoltából

A legfiatalabb generációhoz tartozó Tranker Kata alkotásaiban a vizuális élmény mély gondolatisággal párosul. Kisméretű elemekből építkező munkái intim közeget teremtve mindennapi kérdéseket járnak körül. Munkáiban elsősorban az ember önmagához és a világhoz való viszonyának értelmezése, szubjektív rendszerezése valósul meg. A gyakran konceptuális installációk, kollázsok, objektek, grafikák, videók és analóg fotók személyes hangvétele ellenére a műveken keresztül Tranker Kata a minden emberre jellemző törvényszerűségeket keresi. Alkotásain a papírból és fából készült részleteket gyakran talált tárgyakkal, könyvekkel, törött tányérral és érmekkel párosítja. Az efemer anyagok a sérülékeny, finom illesztések és összeállítások a törékenységet és ideiglenességet idézik.

Varga Zsófia: Titkos kert
Budapest, Klebersberg Kultúrkúria, 2017. február 7–26.

Varga Zsófi: Titkos kert I-III. A művésznő jóvoltából

Varga Zsófia műveinek főszereplője egy apró, törékeny alak, aki mivel a legtöbb művön megjelenik, szinte képregényszerűen köti össze az alkotásokat. Mindig máshol, más környezetben látjuk, de a tanulság általában ugyanaz: a képek szereplője rendszerint eltörpül környezete mellett. Az épületek instabilak és repedeznek a falak; a szobrok váratlanul, anyaguk keménységet meghazudtolva bicsaklanak meg; a biztosnak tűnő lépcsők nem vezetnek sehova.

Süveges Rita: Aromaterápia
Budapest, Inda Galéria, 2017. február 15. – március 31

Süveges Rita: Törékeny 02. (2017) 240 x 180 cm, akril, vászon. Az Inda Galéria jóvoltából

.„Mint amikor az elemek molekulává kapcsolódnak össze, és egy teljesen más tulajdonságú, nemű, funkciójú anyag jön létre – vagy ha úgy tetszik, a csillagok konstellációi, a montázs és véletlenség a rendezőelv.” Süveges Rita új vásznon, light-boxokban, világítóasztalon és kivetítve megjelenő festményeiből rendezett kiállítása azt vizsgálja, hogy a fragmentumok milyen szervezőerő mentén kapcsolódnak össze és a személyes észlelés folyamata hogyan zajlik a művészben és mindenkiben, aki hétköznapi módon megéli a megismerés élményét. A kiállítás címében megjelenő aroma jelensége a tünékeny érzéki élményt szimbolizálja. Az Aromaterápia pedig Süveges Rita értelmezésében ironikus, hiszen a magas művészetből tekintve illékony játék csupán.

 

KÜLFÖLD

Georgia O’Keeffe
Bécs, Bank Austria Kunstform, 2016. december 7. – 2017. március 17.

Georgia O’Keeffe: Fehér virág (1932) A Crystal Bridges Museum of American Art (Arkansas USA) jóvoltából

Georgia O’Keeffe művésznőt az amerikai modern művészet egyik alapító tagjaként tartjuk számon, aki a színpompás, túlméretezett, az erotikus fantáziának teret adó virágábrázolásaival lett híres. A művész halálának harmincadik évfordulóján rendezett bécsi tárlat azonban rávilágít arra, hogy a virág csak egy téma a sok közül. A modernizmus anyjaként is emlegetett alkotó pályafutásának minden fejezetébe bepillantást nyerünk, a legkorábbi, zene és érzelmek ihlette absztraktaktól az új-mexikói tájképekig. A kiállítás – amely az eddigi legteljesebb O’Keeffe retrospektív Európában – október végéig a londoni Tate Modernben volt látható, ezután szállították a császárvárosba a 115 alkotást.

Vanessa Bell
London, Dulwich Picture Gallery, 2017. február 8. – június 4.

Vanessa Bell: Akt pipacsokkal (1916) A Swindon Art Gallery jóvoltából

Vanessa Bell festő a 20. század eleji Angliában hiába számított radikális újítónak, a családi élete és a romantikus miliő háttérbe szorította kiválóságát.  A művésznőt, sokan csak Virginai Woolf nővéreként, a Bloomsbury-csoport tagjaként ismerik. A 100 festményt, grafikát, kerámiát szőnyeget és fotográfiákat bemutató tárlat kiemeli Vanessa Bellt a kevésbé ismert festők csoportjából; a megfoghatatlan személyiségű, eddig másodrangú szerepet betöltő nővér főszereplővé avanzsál. Vanessa 1901-től a Királyi Akadémiára járt festészetet tanulni. 1906-tól, a bloomsburys pénteki szalonok bevezetésétől kezdve gondolt magára festőként, főként a posztimpresszionisták inspirálták. Elutasította a viktoriánus narratív festészetet, meg azt a diskurzust, amely a nőiségről differencializáltan gondolkodott.

Központban a test: fotók a washingtoni National Musem of Women in the Arts-ból
London, Whitechapel Gallery, 2017. január 18. – április 16.

Hellen van Meene: Cím nélkül (79), (2000) A National Museum of Women in the Arts (Washington) jóvoltából

A kiállítást Laure Mulven híres „male gaze” (férfitekintet) fogalmának kíván ellentmondani. A feminista filmteoretikus szavait idézve. „A patriarchális kultúrában a nő a férfi jelölőjeként szolgál, egy olyan szimbolikus rendbe fogva, melyben a férfi kiélheti fantáziáit a nő néma képmásán, ahol a nő mint a jelentés hordozója, s nem mint jelentés megteremtője áll. A nő kielégíti, és egyben jelöli is a férfiúi vágyat.” A tárlaton szereplő 16 női művész kivette a kamerát a férfiak kezéből. A női test a passzív szerepkört maga mögött hagyja és a jelentés hordozójává válik.  Kiállító művészek: Marina Abramović, Rineke Dijkstra, Anna Gaskell, Nan Goldin, Charlotte Gyllenhammar, Candida Höfer, Icelandic Love Corporation, Mwangi Hutter, Kirsten Justesen, Justine Kurland, Nikki S. Lee, Hellen van Meene, Shirin Neshat, Daniela Rossell, Eve Sussman and the Rufus Corporation, Janaina Tschäpe és Adriana Varejão.

Fancesca Woodman
Malmö, Moderna Museet, 2016. november 11. – 2017. március 19.

Fancesca Woodman: Angyal sorozat (1977) George és Betty Woodman jóvoltából

Egy meztelen női test, mely szinte szimbiózisba kerül a málladozó vakolattal és a bomló tapétával. Az amerikai Francesca Woodman képein a szuggesztív tárgyak és a pőre test összemosódása nyugtalanító, szürreális, már-már klausztrofóbiás érzetet keltenek a nézőben. A kritikusok szerint Woodman bizarrba hajló munkáival a fotóművészet egyik legnagyobb alakja lehetett volna, azonban a fiatal fotós huszonkét évesen önkezével vetett véget életének. Képei nagy részén ő maga látható, többnyire meztelenül, omladozó, üres épületekben. A képekre azonban nehéz úgy tekinteni, mint egyszerű önarcképekre, mivel a fényképek többségén alakja félig nem is látszik, takarja magát vagy rejtőzködik, olyan hatást elérve ezzel, mintha az eltűnés küszöbén állna. A Moderna Museet kiállítása arra tesz kísérletet, hogy az alig több mit 100 fotográfiából álló életművet témák szerint csoportosítva bemutassa.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük