Nő festette? Ne haragudj, akkor csak feleannyit ér!

Azt a vélekedést, hogy a nőművészeket alkotásaik beárazásánál is hátrányos megkülönböztetés éri, néhány szakember számokkal is igyekszik bizonyítani. Figyelemreméltó és nehezen komolyan vehető eredmények egyaránt születnek.

A művészeti szcénában (is) kirobbant zaklatási botrányok kapcsán gyakran megfogalmazódott az a vélemény, hogy a jelenség nem függetleníthető a színtér női szereplőivel szembeni, számos területen tapasztalható hátrányos megkülönböztetéstől. Utóbbinak egyik markáns jele, hogy ebben a közegben sem érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve, csak épp számokkal itt ez nehezebben bizonyítható, tekintettel arra, hogy egy műalkotás értékének megítéléséhez nincsenek objektív kritériumok.

Mint ahogy arról a hyperallergic.com a napokban beszámolt, egy, a University of Luxembourgégisze alatt létrejött, helyi, valamint ausztrál, holland és olasz szakemberekből álló kutatócsoport most kísérletet tett a hátrányos megkülönböztetés tényszerű bizonyítására és az eredmény akkor is meggyőző, ha megállapításaik tanulmányozása közben sem feledkezhetünk meg az objektív kritériumok fentebb említett hiányáról és ebből adódóan a számok megkérdőjelezhetőségéről.

A kutatás másfél millió, 1970 és 2013 között született aukciós eredményt dolgozott fel. A művek összesen 62.665 alkotója között 83,1% a férfiak és 16,9% a nők aránya, ugyanakkor a kalapács alá került tételek között már jár jóval magasabb, 93,1% a férfiak által készített művek részesedése, ami azt jelzi, hogy a női alkotók munkái kevésbé forognak a piacon mint férfi pályatársaiké. Míg a férfiak művei átlagosan 48.212 dollárért keltek el, a nőké ennek az összegnek alig több mint a feléért, egészen pontosan 25.262 dollárért. A tanulmány szerzői készítettek egy olyan statisztikát is, amiből a jobb összehasonlíthatóság érdekében kivették a túlnyomó többségben férfiak által uralt legmagasabb ársávban, 1 millió dollár feletti összegért elkelt műveket. A különbség szembeötlő maradt, a „gender-diszkont”, ahogy a szerzők fogalmaznak, még így is 28,8% volt.

A „női világrekordot” Georgia O’Keeffe: Jimson Weed/White Flower No. 1 című alkotása tartja (1932, olaj, vászon, 121,9 x 101,6 cm). A festményért a Sotheby’-nél 2014-ben 44,4 millió dollárt adtak. A Sotheby’s jóvoltából

A kutatócsoport az aukciós eredmények feldolgozásán túl két érdekes kísérletet is végzett, az elsőt ezer, a másodikat pedig kétezer résztvevő bevonásával. A tesztbe zömmel olyanokat vontak be, akiknek a profilja hasonlít az átlagos műgyűjtőére: magas iskolai végzettség, a kultúra iránti intenzív érdeklődés, jó anyagi körülmények, s egy részüknél rendszeres galérialátogatás vagy aukciókon való részvétel.

Kevéssé közismert műtárgyak reprodukcióit adták a kezükbe azzal a kéréssel, hogy tippeljék meg alkotójuk nemét, majd pedig rangsorolják őket aszerint, mennyire nyerték meg tetszésüket. Az eredmény: egyértelműen azoknak a műveknek a tetszési indexe lett nagyobb, amelyeknek feltételezett alkotója férfi volt. A második tesztben egy számítógépes algoritmus, a DeepArtsegítségével generált és különböző fiktív művészek (fele-fele arányban férfiak és nők) alkotásaként prezentált művek rangsorolása volt a feladat. Átlagban itt nem volt jelentős különbség a férfi, illetve a női szerzők műveinek megítélésében, de éppen azok a válaszadók hajlottak a férfi szerzők munkájának hitt alkotások magasabb értékelésére, akiknek profilja a legközelebb állt az aukciók vásárlóinak profiljához.

Reigl Judit Kitörés című festménye (1955, olaj, vászon, 200 x 221 cm) 411 ezer euróval az élő magyar művészek között állított fel rekordot 2016-ban a Sotheby’s-nél. A Sotheby’s jóvoltából

A nők hátrányos megkülönböztetését számokkal is bizonyítani akaró igyekezet azonban olykor félresikerült eredményekhez is vezet. A tekintélyes művészeti portál, az artsy.net például ismert művészházaspárok árverési csúcseredményeinek összehasonlításával gondolja bizonyítani a tételt, s ezt azért tartja jó módszernek, mert olyan művészekről van szó, akik hosszú távon hatottak egymás munkájára, ezért – az artsy szerint – áraik is jobban összehasonlíthatók.

Egy másik portál, az artmarketmonitor.com ugyanakkor áltudományosnak nevezi ezt az eljárást. Az egymásra hatás ténye a legtöbb esetben ugyan valóban nem tagadható, ebből azonban még messze nem következik, hogy a létrejött műalkotások akárcsak megközelítően hasonló minőségi szintet képviselnek, arról nem is szólva, hogy a házastársak egyes esetekben nagyon különbözően beárazott műfajokban dolgoztak.

Amikor az adatok információtartalma miatt táblázatba foglalva mégis közreadjuk a hosszabb tanulmányban szereplő számokat, akkor azt is hozzátesszük, hogy ezek teljességgel alkalmatlanok bármiféle következtetés levonására. (A táblázatban szereplő számok kerekítettek; kurzív szedéssel abban az esetben jelenik meg a két házastárs csúcsára közötti különbség, amennyiben az a feleség javára mutatkozik.)

A művész férj	A művész feleség	A férj aukciós rekordja ($)	A feleség aukciós rekordja ($)	A két rekord közötti különbség ($)
Willem de Kooning	Elaine de Kooning	66,3 millió	101 ezer	66,2 millió
Pablo Picasso	Françoise Gilot	179,3 millió	695 ezer	178,6 millió
John Currin	Rachel Feinstein	12 millió	36 ezer	11,9 millió
Jackson Pollock	Lee Krasner	58,3 millió	5,4 millió	52,9 millió
Ulay	Marina Abramovic	365 ezer	1,9 ezer	363,1 ezer
Vaszilij Kandinszkij	Gabriele Münter	41,8 millió	1,18 millió	40,6 millió
Alfred Stieglitz	Georgia O’Keeffe	1,4 millió	44,4 millió	43 millió
Hans Arp	Sophie Taeuber-Arp	4,8 millió	1,4 millió	3,4 millió
Josef Albers	Anni Albers	3 millió	125 ezer	2,9 millió
Ben Nicholson	Barbara Hepworth	4,6 millió	7 millió	2,4 millió
Man Ray	Lee Miller	5,8 millió	377 ezer	5,4 millió
Robert Delaunay	Sonia Delaunay	5,9 millió	3,8 millió	2,1 millió
Diego Rivera	Frida Kahlo	3 millió	8 millió	5 millió