„A gazdasági előrejelzés egyetlen funkciója az, hogy az asztrológiát tekintélyessé tegyük” – mondta egyszer John Kenneth Galbraith közgazdász. Ezt szem előtt tartva, íme a 2023-as évre vonatkozó spekulációk.

Gazdaság

A művészeti piac ismét új csúcsokat döntött 2022-ben: novemberben New Yorkban rekordméretű, összesen 3,2 milliárd dolláros forgalmú aukciókat rendeztek, és az év utolsó nagy művészeti vásárán, az Art Basel Miami Beachen is rekordösszegű eladásokat bonyolítottak le. Ettől függetlenül sokan már a visszaesésre készülnek.

November végén az Institute of International Finance (IIF), a pénzintézetek és központi bankok globális szövetsége szerint 2023 ugyanolyan gyenge lesz, mint 2009, recessziót jósol az Egyesült Királyságban és az eurózónában, valamint stagnálást az Egyesült Államokban. Továbbá úgy látják, hogy Kínának is csak akkor van oka optimizmusra, ha sikerül felszámolnia a tartós be- és lezárásokat.

A gazdasági visszaesések – recesszió – idején a műtárgypiac is általában visszaesik. Az Arts Economics szerint a legutóbbi, 1991-es és 2009-es globális recesszió idején a forgalom 64 százalékkal, illetve 36 százalékkal esett vissza. Mint akkor, most is sok fog az Egyesült Államokon múlni, amely a nemzetközi műkereskedelmi piac csaknem felét adja.

Valószínűnek tűnik, hogy 2023-ban a művészeti piac zsugorodik, bár minden bizonnyal nem az 1991-ben vagy a 2009-ben tapasztalt szinten. Mindeközben az “ultragazdag” (ultra-wealthy) réteg egyre növekszik, akik közül sokan vásárolnak és fektetnek műalkotásokba, amely megvédheti a piac felső szegmensét.

Művészet

2022-ben időnként hatalmasnak tűnt a szakadék a múzeumi kiállításokon és biennálékon szereplő művészet és a piacon árusított alkotások között. De úgy tűnik, ez 2023-ban változni fog.

Tavaly nyáron a Velencei Biennálé fő kiállítását a szürrealista és úgynevezett “kívülálló” (outsider art) munkák uralták, amelyeket jórészt elfeledett női művészek alkottak. A legjobb nemzeti pavilonok a videoművészet alkotásait mutatták be, nevezetesen Adina Pintilie a román, és Francis Alÿs a belga pavilonokban (sok kritikus szerint mindkettőjüket Arany Oroszlánra kellett volna jelölni). A tavalyi Documenta tovább ment, több mint 50, többségében nem nyugati kollektíva művészetét és műhelyeit mutatta be, amelyek kurátora az indonéz ruangrupa csoport volt. Júniusban az aukciók és művészeti vásárok meghatározó eleme a „wet paint” művészek felemelkedése volt – feltörekvő fiatal festők kevés múzeumi múlttal, de kirobbanó árakkal.

A múzeumi kurátorok minden bizonnyal folytatni fogják a társadalmi igazságosságra törekvő programjukat: a #MeToo és a Black Lives Matter mozgalmak óta elterjedt elkötelezettséget a nők, a nem fehér és az LMBTQ+ művészek iránt. A 2023-as már ismert kiállítási programokat ettől függetlenül a 20. század nagy művészeinek garantáltan kasszasiker bemutatói uralják: Twombly (Bostoni Szépművészeti Múzeum), O’Keeffe (Modern Művészetek Múzeuma, New York), Klimt (Lower-Belvedere, Bécs), Van Gogh (Chicagói Művészeti Intézet), Diego Rivera (Crystal Bridges), Matisse (Tokyo Metropolitan Museum) és Philip Guston (Tate Modern). Nem is beszélve a Picasso halálának 50. évfordulója alkalmából rendezett “42 kiállítás 38 múzeumban” rendezvénysorozatról.

Eközben a piacon az olyan divatos területek, mint az NFT-k, már lendületüket vesztették, de a tavaly feltörekvőben lévő műfajok – például a modern és kortárs afrikai művészet – is visszaesni látszanak. Tavaly novemberben New Yorkban a 10 legkeresettebb művész a piaci részesedés alapján “nagy művészeti kánon”-hoz tartozó már nem élő fehér férfi volt. Egyesek szerint a konzervativizmus új korszaka kezdődik a művészeti piacon.

Környezetvédelem

A művészet világa nagyrészt lemaradt a környezetvédelem terén, arra hivatkozva, hogy az olyan hatalmas szennyező iparágakhoz képest, mint az olaj, a mezőgazdaság és a divatipar, igen kevéssel járul hozzá a negatív tendenciákhoz. Bár a hozzáállás mára megváltozott, nem egyértelmű, hogy ez milyen cselekvéssel párosul majd 2023-ban.

A múzeumok azóta vannak a környezetvédelem fókuszában, mióta az éghajlatvédő aktivisták rájöttek, hogy a nyilvános hozzáférés, a viszonylag alacsony biztonsági korlátozások és a nagy médiaprofil szokatlan kombinációja könnyű célponttá teszik őket. A művészek és aktivisták tiltakozásai 2022-ben pl. véget vetettek a múzeumok és BP valamint a Shell közötti szponzorációs megállapodásainak.

A művészeti piac legnagyobb környezetvédelmi kihívása az üzleti utazásoktól való függés, valamint az alkotások vásárokra, aukciókra, kiállításokra, biennálékra és gyűjtőknek történő légi szállítása. Ezek körülbelül 85 százalékát teszik ki a galériák károsanyag kibocsátásának. Ez nem egy egyszerűen leküzdhető probléma hisz a legtöbb galéria a nemzetközi vásárokon való részvételtől függ.