Forma
Hozzászólok

Mi fán terem? Grafikai technikák – magasnyomás

Mi a grafika? Mi a különbség a sokszorosított grafika és a szabad grafika között? Milyen grafikai eljárásokat ismerünk? Új cikksorozatunkban segítünk eligazodni a grafikai eljárások rengetegében. Az első részben a művészi magasnyomás klasszikus technikáit mutatjuk be Önöknek!

Mielőtt rátérnénk a magasnyomásra elsőnek is tisztáznunk kell azt a kérdést, hogy mi is a grafika? A köznapi nyelvben a ceruza-, a szén-, vagy a krétarajzokat ugyanúgy grafikának nevezzük, mint a sokszorosított alkotásokat. A művészi grafikákon belül két nagy csoportot különböztetünk meg: a szabad grafikát és a sokszorosított grafikát.

Szabad grafikának nevezzük az olyan grafikai műveket, melyeket reprodukálni lehet de sokszorosítani nem. A sokszorosított grafika ezzel szemben mindig nyomtatás révén történik, aminek során a grafikai eszközökkel a művész elképzelésének megfelelő nyomóformáról (dúcról) festéket viszünk át a nyomópapírra, vagy az azt helyettesítő felületre. A nyomóformán a nyomóelemek azok a helyek, amelyek festékezés után nyomot hagynak. A nyomóforma sokféle anyagból készülhet, a leggyakoribbak: fa, linóleum, kő, fém. A nyomtatás eredménye a nyomat lesz. A nyomtatás módja szerint négy csoportot különböztetünk meg: magasnyomás, mélynyomás, síknyomás és szitanyomás.

Rippl Rónai József (1861 – 1927): Olvasó nő. Toll, papír, 24×30 cm,, j.j.f.: Rónai, 1912, reprodukálva! A műtárgyra online licitálhatnak a Kirakodás2 aukción.

A művészi magasnyomás klasszikus technikái

A magasnyomás egyik legősibb nyomtatási eljárás, amelyet az időszámításunk előtti távol-keleti civilizációk használtak először. A magasnyomás alapelve az, hogy a nyomódúc felületéből azok a részletek emelkednek ki, amelyek a lenyomat rajzát adják, illetve a felfestékezés, s a nyomtatás után a nyomdafestéket a papírra viszik át. A nem nyomtatható, azaz a fehérnek szánt részeket mechanikusan (metszés, vésés, kaparás) vagy néha különböző kémiai módszerekkel (maratás) kell eltávolítani. A magasnyomással készült levonatok legfőbb jellemzője, hogy a dúcból kiemelkedő részek a papír hátulján domborulatot hoznak létre, a lenyomott rajz vonalai határozottak, erősen a papírba préseltek.

Magasnyomás. Forrás: Sárközi Róbert: A grafikai technikák. Budapest: Corvina, 2002.

Fametszet

A 15– 18. században a hosszmetszetű körtefára dolgoztak a fametszők kések, vésők segítségével, ezt  technikát lapdúc metszésnek nevezzük. A harántdúc vésés vagy favésés később alakult ki, itt a puszpángfa keresztirányú metszetét munkálják meg a rézmetszők vésőjéhez hasonló szerszámokkal.

Molnár C. Pál (1894-1981): Mária búcsúja. Fametszet, papír, 24×25 cm, j.j.j.l.: MCP. A műtárgyra online licitálhatnak a Kirakodás2 aukción.

A lapdúc metszés esetén a fa hosszirányú metszetét munkálják meg. A technikánál figyelembe kell venni a fa rostjainak irányát és rövid pengéjű metszőkéseket használnak. A munka során a rajz vonala mentén mindkét oldalon V alakban összefutó vágást és ellenvágást végeznek, a vonalak közti fölös anyagot U vagy V keresztmetszetű vésőkkel emelik ki.

Harántdúc vésésnél nem kell tekintettel lenni a fa rostjaira. Itt a faanyag keresztirányú metszetét, bütüjét vésik. A különböző profilú vésők ennek megfelelően gomba alakú fanyélbe illeszkednek, aminek alsó része le van vágva, hogy kellően lapos szögben lehessen tartani. A vésőt a hegyénél a hüvelyk- és mutatóujj közé fogják, a nyél a tenyérbe simul. A vonal jellegét a véső profilja, mélységét a lemez síkjával bezárt szöge határozza meg.

Gábor Jenő (1893 -1968): Artistanő. Fametszet, 24×16 cm, j.j.l.: Gábor J. 1961.
A műtárgyra online licitálhatnak a Kirakodás2 aukción.

Harántdúc-vésés lépései:

  1. Rajz átvitele – Az előkészített falemezt fehér fedőfestékkel vékonyan le kell alapozni, majd száradás után rajztollal vagy ceruzával felvihető a minta.
  2. Vésés– A keskeny, hegyes vésők a vékony vonalak, a finom megmunkálás, a lapos végű vésők a határozott, egyenletes vonalvastagság, a különböző háromszögprofilú vésők a hirtelen vastagodó vonalak eszközei. A görbe vonalak csepp profilú vagy domború oldalú, míg a párhuzamosan egymás mellé futó vonalak az úgynevezett fésűs vésőkkel alakítható ki.
  3. Nyomtatás
Linóleummetszet

A fadúc helyett 1895 körül próbálkoztak először a puhább, homogén szerkezetű anyaggal, a linóleummal. A linóleummetszet dúca a parafa és lenolaj felhasználásával előállított linóleumlap. A linóleummetszetnél a rajz átvitele előtt célszerű a lemezt fehér akrillfestékkel vékonyan bevonni. Száradás után az egyenletesen felcsiszolt felületre indigópapír segítségével lehet átmásolni a rajzot. A linóleummetszés megmunkálása azonos a harántdúctechnikánál megismertetett eljárással.

Gácsi Mihály (1926-1991): Lót menekülése Sodómiából. Linó, papír, 43×61,5 cm, 16/25, j.j.l.: Gácsi Mihály (1975). A műtárgyra online licitálhatnak a Kirakodás2 aukción.

Magasnyomású fémmetszetek

A XV. században főként német ötvös- és könyvkötő műhelyekben használtak az úgynevezett vertlapok készítésére fémlemezeket. A magasnyomású fémmetszetek Japánban is igen elterjedtek voltak. A réz- vagy ólomlemezeken acélvésőkkel dolgoztak, reliefszerűen kiemelve a rajzot a lemez síkjából. Ezek az eljárások lényegében fémmetszetek voltak, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a nem nyomtató részeket metszették.

Cinkográfia

A fémből készült nyomódúcok felületére vonalas és tónusos klisét lehet felvinni, metszetek nyomtatására és illusztrációk készítésére különösen alkalmas módszer. A kinyomtatásra szánt fotót ráfényképezik az előzően fényérzékeny emulzióval bevont fémlemezre. A megvilágítás és az azt követő maratás után a kialakított kép maradhat az eredeti lemezen, vagy szükség szerint átvihető egy ormahengerre. Ennél a maratással előállított magasnyomó eljárásnál a rajzot aszfaltlakkal visszik át a cinklemezre, s száradás után híg salétromsavban áztatják. A sav elmarja a rajz környezetét, vagyis azokat a részeket, amelyeknek nem szabad nyomtatniuk.

Vincze jelzéssel magyar művész: Arcularius, Figulus, Faber (1994). Cinkográfia. A műalkotás megvásárolható az AXIOART PIACTÉR-en.

Színes magasnyomás

A színes fametszet alapvető eljárása azonos a tónusos fametszettel. Szintén több nyomóforma összenyomását jelenti azzal az eltéréssel, hogy a színes magasnyomásnál nem egy adott szín tónusfokozatait, hanem a tarka színeket képviselő dúcokat metszik ki, majd nyomtatják a megfelelő sorrendben pontos illesztéssel. A színek kerülhetnek egymás mellé, keveredhetnek egymással, részben vagy egészben lefedhetik egymást. A színes fametszetnél az alapul szolgáló rajzot minden egyes falapra átnyomják, majd előzetes színvázlatunk alapján folytatják a következő dúcunk metszését, az egyes állapotokban próbalenyomatokkal ellenőrizhetik a munkát. A színdúcok összehangolása után minden egyes színt teljes példányszámban nyomtatnak, a következőt az előző száradása után.

Réti Mátyás (1922-2002): Erdő. Színes linómetszet, 23 x 30,5 cm. A műalkotás megvásárolható az AXIOART PIACTÉR-en.

Cikksorozatunk második részében a művészi mélynyomás klasszikus technikáit ismerhetik meg!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Felhasznált irodalom:

IHÁSZ ZSUZSA: A művészeti technikák. Budapest: Helikon, 2002.
KOSCSÓ LÁSZLÓ: A grafika A grafikai technikák műhelytitkai. Budapest: 2006.
ALEŠ KREJČA: A művészi grafika technikái. Budapest – Prága : Corvina -Artia, 1986.
SÁRKÖZI RÓBERT: A grafikai technikák. Budapest: Corvina, 2002.
ZALA TIBOR: A grafika története. Budapest: Tan-Grafix Kiadó, 1997.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük