Úgy tűnik, a legnagyobb nemzetközi művészeti vásárok az idei év első felét is leírják. Más választásuk aligha van.
Végleges számok még nincsenek a globális műkereskedelem tavalyi évéről, de nagyon valószínű, hogy a pandémiát a műtárgypiac három fő csatornája közül a vásárok sínylették meg a leginkább. A galériákat a lockdown az átlagosnál kevésbé érintette, az árverőházak pedig, már csak korábbi tapasztalataik okán is, könnyebben tudtak átállni az online üzemmódra. A vásároknak ez nehezebben ment, ráadásul ezeknek a közvetlen értékesítésen túl több olyan funkciója van – mindenekelőtt a szcéna szereplői közötti személyes kapcsolattartás, az információcsere elősegítése – ami nem is igen tehető át a virtuális térbe. Komoly károkat okozott a vásároknak az is, hogy a helyzet javulásában bízva több mustrát meglehetősen későn mondtak le – akkor, amikor a szervezők a pénz jelentős részét már elköltötték és vissza nem térülő kiadások jelentkeztek a részt venni szándékozó galériák oldalán is. Érvényesült a „nagyság átka” is; minél nagyobb, minél globálisabb hatókörű egy vásár, annál erőteljesebben érintik a pandémiával összefüggő korlátozások. Nem véletlen, hogy miközben tavaly a vezető vásárok túlnyomó többsége, így az Art Basel mindhárom kiadása is elmaradt, addig a kisebbek egy része, köztük a két, hozzánk legközelebbi rendezvény, a Vienna Contemporary és az Art Market Budapest, ha nem is mindenben a szokott módon, de legalább megvalósulhatott.
Az Art Basel sorsát nem csak azért kísérte megkülönböztetett figyelem, mert a modern és kortárs művészet legnagyobb ilyen jellegű rendezvénye, most már hosszú évek óta három helyszínnel, hanem azért is, mert a vásárt szervező cég, az MCH Csoport már a lemondások előtt közismerten gondokkal küzdött, a profiltisztítás időszakát érte s éppen a művészeti vásárokhoz fűzte a legnagyobb reményeket. Valószínű, hogy a komolyabb válságot csak a tőkeerős új tulajdonostárs, James Murdoch bevonása révén sikerült elkerülni. (Erről itt számoltunk be részletesebben.) A tavalyi, időrendben első vásárukat, komoly károkat okozva önmaguknak és a résztvevő galériáknak, csak nagyon későn, szinte az utolsó pillanatban mondták le, utána azonban ebből okulva egyre hamarabb jöttek a halasztásokról, majd a végleges lemondásokról szóló hírek. Az „élő” vásárokat online kiadások váltották fel, egyre jobb technikai színvonalon, később már nem is feltétlenül az eredetivel teljesen egybeeső tartalommal és résztvevői körrel. Az egyik online vásár, az OVR 2000 – az OVR a tavaly varázsszóvá vált Online Viewing Room rövidítése – résztvevői közé egy magyar galéria, az acb is megjelenhetett, ami figyelemreméltó siker és nyilvánvalóan javítja az esélyeket az élő vásárokra való későbbi bejutáshoz is.
A helyzet egyelőre idén sem javul; előbb a hongkongi vásárt halasztották márciusról májusra – erről a döntés már jó előre, tavaly novemberben megszületett –; ezen a héten pedig a zászlóshajónak számító bázeli vásár időpontját is eltolták, itt már egy negyedévvel, júniusról szeptemberre. A rövid indoklás nem keltett meglepetést; a csúszás okai „a továbbra is fennálló utazási korlátozások és a védőoltások menetrendje körüli bizonytalanság”.
E bejelentés fényében előállhat az a helyzet, hogy a hongkongi vásárt májusban megtartják – ha csak nem döntenek egy újabb halasztásról – az egy hónappal későbbi baselit viszont halasztják. Első ránézésre ez furcsa helyzet, de magyarázatul szolgálhat rá, hogy az ázsiai vásár, bár szintén a legnagyobbak közé tartozik, mégis kevésbé globális jellegű, mint a baseli és ott kisebb az esélye az utazási korlátozások esetleges további szigorításának is.
A baseli show halasztásával párhuzamosan került nyilvánosságra három online vásár terve is; ezek közül kettő az első félévben, az „élő” vásárok eredeti dátumához közeli időpontokban valósul meg. A márciusi online vásár, március 24-27. között, az OVR: Pioneers címet viseli majd és a részvételi jogot nyerő galériák olyan művészeket mutathatnak be, akik „esztétikai, konceptuális vagy társadalmi-politikai vonatkozásban új utakat jártak”. A júniusi online vásárnak egyelőre csak az időpontja ismert (június 16-19.), míg a harmadikról csak annyi tudható, hogy novemberben lesz. A részvételi díj az online vásárokon alacsony, rendezvényenként 5 ezer svájci frank.
A halasztások természetesen nemcsak a közvetlenül érintett vásároknak okoznak gondot. A nemzetközi vásárnaptár az utóbbi években olyan zsúfolttá vált, hogy már szinte lehetetlen volt kikerülni az ütközéseket. Ha az első félévi vásárok egy része átkerül az őszi-téli hónapokra, néhányan a járványhelyzet jelentős javulása esetén is a lemondás mellett dönthetnek, mert abból indulnak ki, hogy sem a potenciális résztvevő galériák, sem a vásárlátogató műgyűjtők „nem győzik a tempót”. Ez a veszély egyébként a vásárnaptár esetleges további zsúfolódásától függetlenül is fennáll; a nemzetközi művészeti sajtóban publikált felmérések szerint sok galéria mérlegeli, hogy a jövőben csökkentse vásári részvételeinek gyakoriságát.
Nyitókép: Paolo Icaro at Galleria Massimo Minini at Art Basel 2017. Art Basel
Szerző: Fejes Júlia
A cikk 2021. 01. 25-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
