Vélemény
Hozzászólok

Ilyet én is tudok festeni!

Izgalmasnak tartja a kortárs festészetet, de elakad, ha értelmeznie kell a képeket, szobrokat? Szeretné megtudni, hogy kell-e egyáltalán magyarázni az absztrakt művészetet? És az is foglalkoztatja, hogyha megpróbálkozna ezzel, akkor milyen eszközök lennének a segítségére? Zavarba ejtik az absztrakt formák, vagy a látszatra kaotikus benyomást keltő figurális kompozíciók, ugyanakkor kíváncsi a jelentésükre, vagy arra, hogyan tudna e kortárs alkotásokban rejlő gondolatokhoz, érzésekhez közelebb kerülni? Cikkünkben irányvonalakat adunk a kortárs művészet megértéséhez!

Az emberek egy nagy része falra mászik a kortárs képzőművészettől. A leggyakoribb kijelentések a kortárssal, főleg az absztrakt művészettel kapcsolatban a következők:

  1. Nem értem.
  2. Ilyet én is tudok festeni …
  3. Ez a kép, hogy kerülhetett múzeumba, amikor a háromévesen szebbet festettem ennél?

Menjünk sorba ezeken az állításokon!

Keserű Ilona: Sűrűsödő hangtestek (2012). A NOL.hu jóvoltából

Ad. 1. „Nem értem”

Azért mert nem értünk valamit, abból nem következik az, hogy rossz is.  Egyfelől lehet, hogy csak hiányosak az ismeretink, másfelől a kortárs képzőművészet általában nem ad pontos definíciókat. A múzeumokban látható tárgyleírások zavarba ejtő összetettsége a legtöbb esetben abban rejlik, hogy a kurátorok a szavak nyelvére akarják lefordítani azt, amit látunk. Szerintem az absztrakt képek átírása szöveggé nem szerencsés: elősegíti a műalkotásoktól való eltávolodást, ráadásul a látogatók úgy érezhetik, hogy van egy szűk elit csoport, aki érti ezeket a nonfiguratív képeket és a laikusoknak nem való a művészet.
Művészettörténészként sokszor megkérnek az ismerőseim arra, hogy kísérjem el őket kiállításokra. Ilyenkor többnyire várják a csodát: én majd „megmondom a tutit”, végre megértik a kortárs képzőművészetet és boldogan hazasétálunk. Ennél hálátlanabb feladat a világon nincs! Ki kell ábrándítanom mindenkit, nincs egyetemes recept a birtokunkban! Persze a kiállítás előtt utánanézhetek egy művésznek, bemutathatom a stílusát, és elmondhatom a saját véleményemet, de ennél többet szavakkal sajnos nehéz átadni. Értékesebb lenne az, ha meg tudnánk tanítani az embereket képeket nézni, akik ezt követően mernének beszélni a saját benyomásaikról, a művek kapcsán megjelenő érzéseikről. A kortárs művészet célja, hogy gondolkodásra serkentsen, mégpedig úgy, hogy többféle, sőt akár végtelen értelmezési lehetőséget hagyjon nyitva a közönsége számára.

Andy Warhol: Cambell’s leves (1953-1967). A WikiArt jóvoltából

Ad. 2. „Ilyet én is tudok festeni …”

Csörögi Anikó Lillaként vehetek egy piszoárt, aláírhatom és elküldhetem több múzeumnak, hogy vegyék meg, tegyék ki egy posztamensre,  ám nagy valószínűséggel válaszra sem fognak méltatni. Miért? Az alkotásomban semmi egyedi nincs, mert egy Marcel Duchamp nevű francia képzőművész már 1917-ben szerepeltette a művet a Független Művészek Társaságának New York-i kiállításán. Fontos megértenünk, hogy a kortárs képzőművészek legtöbbször kitalálnak egy koncepciót, és az alapján dolgoznak. Ha nem ismerjük a mögöttes tartalmat, Warhol Cambell’s dobozai csak egyszerű konzervek maradnak, ha viszont elfogadjuk, hogy ezek képzőművészeti alkotások, akkor az amerikai társadalom, a tömeggyártás és a felhalmozás lenyomatai.
Mi a helyzet az absztrakt alkotásokkal? Ha Keserű Ilona vagy Reigl Judit képei előtt állva azt feltételezzük, hogy a két festőnő csak azért nyúlt az absztrakt formákhoz, mert amúgy egy épkézláb portrét sem tudtak volna megrajzolni, akkor tévedünk. Az absztrakt festők nem azért lesznek absztraktok, mert nem tudnak rajzolni, hanem mert ezt a kifejezési formát választották. Picasso, Kandinszkij és Malevics is tudott volna historikus festőként dolgozni, megvoltak hozzá az eszközeik és a technikai tudásuk, csak éppen nem ezt akartak!

Bal oldalon: Kazimir Malevics: Portré a művész családtagjáról (1906); Jobb oldalon: Kazimir Malevics: Szuprematizmus (1916). A WikiArt jóvoltából

Ad. 3. „Ez a kép, hogy kerülhetett múzeumba, amikor háromévesen szebbet festettem ennél?”

A hároméves gyerekek ösztönszerűen festenek, és ebben rejlik tehetségük. Több festő is ezt az ősi, gyerekkori és tiszta állapotot kereste a művészetben. Lebontani a festészetet vonalakra és foltokra nem egyszerű feladat. Egy művész életében nem az jelenti az igazi kihívást, hogy megtanul portrét festeni, és helyesen alkalmazni a perspektívát, hanem az, hogy megtalálja az egyedi hangját, és saját stílusjegyeket teremtsen.
Minden héten járunk a barátaimmal pub-kvízre, a legutóbbi alkalommal volt egy olyan feladat, amelynek során négy absztrakt képet láttunk, amelyekből ki kellett választanunk azt az egy alkotást, amit nem egy világhírű művész, hanem egy gügyögő kisgyerek festett. Aki már előre érzi a káröröm ízét a szájában, azt el kell keserítenem, nagyon egyszerű volt kiszúrni a csecsemő alkotását. Ez hogyan lehetséges? Elsősorban tapaszt szem kell hozzá. Az egyetemen volt egy kortárs művészettel foglalkozó tanárom, aki azt mondta, ha sok absztrakt kiállítást nézünk, idővel meg fogjuk érezni, hogy ki az aki jó, és ki az aki csapnivaló művész.

Reigl Judit: Kitörés (1955). A NOL.hu jóvoltából

Recept a kortárs művek értelmezésére nincsen. Viszont, ha nézőként megadom önmagamnak azt a lehetőséget, hogy előítéletek nélkül szemléljem ezeket az alkotásokat, idővel kialakul majd egy természetes kritikai érzék, ami segít kiszűrni az igazán remek műveket. Az absztrakt „megértéséhez” pedig sok idő és türelem kell!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük