Összes cikk a Portré kategóriában

Újjáéledt és virul az Antik and Art Budapest

Több mint tíz év kihagyás után idén márciusban, Antik and Art Budapest néven újjáéledt az Antik Enteriőr kiállítás és vásár. A rendezvényen a magyar műtárgypiac legnevesebb szereplői állítottak ki. Novemberben és jövő márciusban jön a folytatás. Az eseményről és tervekről beszélgettünk Tausz Ádámmal a régi Antik Enteriőr és az új Antik and Art megálmodójával és tulajdonosával. Hogy értékelnéd a tavaszi Antik and Art Budapestet? T.Á.: Több szempontból is nagyon sikeres volt a rendezvény. Egyfelől szinte a teljes hazai műtárgypiac képviseltette magát a négynapos Antik and Art Budapesten. Hosszú szünet után ismét volt egy olyan rendezvénye Budapestnek, ahol a képzőművészeti profilú galériák mellett a régiségkereskedők is kiállíthattak. Fontosnak tartjuk, hogy a régiségkereskedőknek is legyen fórumuk, seregszemléjük, ahol megjelenhetnek és a bemutatáson kívül értékesíteni is tudják a műtárgyaikat. Másfelől az eseményt szép látogatószámmal zártuk, akik nemcsak nézelődtek, hanem vásároltak is. Az érdeklődők nagy része ki volt éhezve arra, hogy megnézzen egy ilyen kiállítást és lenyomatot kapjon a magyar műtárgypiac helyzetéről. Amikor pénteken végigsétáltam a kiállításon, láttam, hogy a műtárgyak és műalkotások nagy része már gazdát cserélt. T.Á.: …

Pán, Molnár, Reigl: a francia művészet legfontosabb női szereplői között

Magyar születésű művészek, mindhárman az absztrakt képzőművészet területéről. És mindhárman helyet kaptak egy kötetben, amely a legfontosabb női alkotókat sorolja fel a XX. és XXI. századi francia művészetből. A Pionírok (Les Pionnières) című, a Somogy Éditions d’Art gondozásában a napokban Franciaországban megjelent könyv tizenegy olyan festő- és szobrásznőt mutat be, akik életművükkel beírták magukat a huszadik-huszonegyedik századi francia és nemzetközi képzőművészet aranykönyvébe. Az élvezetes és tanulságos könyv önmagában is megérdemelné, hogy hírt adjunk róla, de még inkább indokolttá teszik ezt többszörös magyar vonatkozásai. Az csak apró érdekesség, hogy a könyvet megjelentető, 1937 óta működő Somogy kiadó alapítója az Óbecsén született Somogyi Imre volt, az viszont nagyon is elgondolkodtató, hogy a tizenegy művész között három magyar szerepel: Molnár Vera, Pán Márta és Reigl Judit. Ez a tény önkéntelenül is olyan kérdéseket vet fel az olvasóban, hogy ki milyen okból hagyta el hazáját, vajon Magyarországon maradva is ugyanezt az alkotói utat járták volna-e be, és nem utolsó sorban, hogy miben rejlik Párizsnak az a titka, ami a tehetséges művészeket igazán naggyá érleli. Ez utóbbi kérdés annál is inkább indokolt, …

Ezen csemegézik most Amerika: bemutatták a Barack és Michelle Obamáról készült portrékat

A hivatalából tavaly januárban távozott amerikai elnök és felesége portréja is bekerült a National Portrait Gallery-be, és élénk vitákat váltott ki. Jó alkalom arra, hogy röviden visszatekintsünk az elnöki portrék történetére. A washingtoni Smithsonian National Portrait Gallery (NPG) 1968-as megnyitása óta, azaz éppen 50 éve szisztematikusan gyűjti az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek portréit, hogy „azon személyeken keresztül mutassa be Amerika sorsának alakulását, akik jelentős hatással voltak az ország történetére és kultúrájára”.  Ma már az USA valamennyi első emberéről őriznek legalább egy alkotást – többnyire festményt, néhány esetben szobrot. Ez az egyetlen, nyilvánosan is hozzáférhető ilyen gyűjtemény; a Fehér Háznak is van egy kollekciója, amit azonban csak a mindenkori elnök vendégei láthatnak. Azokról az elnökökről, akikről több – nemritkán többtucatnyi – alkotással rendelkeznek, időszakonként más és más munka szerepel a múzeum állandó kiállításán, ahol esetenként saját kollekciójuk darabjai mellett magángyűjtők által letétbe helyezett munkák is láthatóak. Az elnöki portrék mindig népszerűek a látogatók körében, de különösen megnövekszik irántuk az érdeklődés, amikor elhelyezik ott a funkciójuktól visszavonult elnökök új portréit, amiknek megalkotására az érintettek választják ki és …

Kortárs művészek testközelből – interjú Sramkó Zitával

Mielőtt találkoztam volna Sramkó Zitával már jól ismertem a műveit, végigböngésztem az Instagram profilját és együtt választottuk ki az alkotásokat, amik felkerültek az AXIOART CONTEMPORARY-ra és a tavaszi kortárs aukcióra (az árverés időpontja: február 28. – március 12.) beadott anyagát is fixáltuk. Aztán egy szép napon besétált hozzánk az irodába Zita – a szerződését hozta – és időpontot kértem tőle ehhez az interjúhoz. Mikor kezdtél képzőművészettel foglalkozni? Ez számomra meghatározhatatlan, – leszámítva azt, hogy gyerekkorom óta művész akartam lenni és mindig alkottam valamit, – talán az első lépésem a képzőművészet felé az volt, amikor beiratkoztam egy rajzszakkörre. Később ott indult el az a gondolat is, hogy felvételizzek a képzőművészeti egyetemre. A szakkörön a tanáraim azt ajánlották, hogy a tervezőgrafikus szakot próbáljam meg, mert ahhoz minden bizonnyal jó érzékem van. Hogy lett a grafikából festészet? Miután felvettek az egyetemre a szakmai feladatokkal voltam elfoglalva. Harmadévesen jött egy álláslehetőség, melyet elfogadtam. A munkahelyemen az ügyfelek számára eladhatóra kellett koncentrálnom, az egyetemet illetően pedig csak a beadandókra és a kiosztott témákra maradt időm. Közben pedig volt bennem egy …