Gadányi Jenő: Virágcsendélet, 1944
A hátoldalon: Kompozíció női alakokkal, 1930-as évek közepe Szakértői tanulmány- Kaszás Gábor írása Gadányi Jenő az 1920-as évek legfrissebb modern törekvéseinek bátor összegzésére törekedett pályája kezdetén. A konstruktivizmus szerkesztési elveit, a purizmus merész formakísérleteit, a fauveizmus harsány színkezelését, valamint az École de Paris oldott pikturális eleganciáját egyszerre kívánta érvényre juttatni saját festészetében. Erre a felettébb bátor programra, viaskodásokkal teli időszakra ő maga így emlékezett vissza: „… először is a képszerűség alapvető tényezőit, a felület és a tér viszonyát, a szín és a vonal szerepét, a szerkezet, a ritmus, a festői harmónia törvényeit tisztáztam magamban. Nem önmagukért bajlódtam annyit ezekkel az alapelemekkel, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy ezek a törvények egybevágnak a természet mélyén folyó élet belső lendületével, egyetemes egységével és egyensúlyával. Kerülő úton, fáradságosan jutottam ahhoz a meglátáshoz, mely a természeti jelenségek felszíne alól a nemcsak érzékeinkhez, de lelkünkhöz és értelmünkhöz szóló lényeget kívánja kihámozni és formába önteni.” (1) Ahogy a fenti sorok is tükrözik Gadányi fokozatosan lecsendesítette piktúráját az 1930-as évek második felében. Képi világa összefoglalóbb jelleget kapott, míg egyre pasztózusabb felületei, élénkülő …
