Author: A Mű

Viennacontemporary 2019 – Új igazgató, élénkebb hangulat

A viennacontemporary idén szellősebb elrendezésű, kereskedelmi tekintetben pedig valamivel mozgalmasabb volt, mint tavaly. A korábbi évekhez hasonlóan ez alkalommal is bő száz galéria vett részt, közel 30 országból. Ám a helyenként megújult, tágasabb hatást keltő tér mellett az is feltűnhetett a látogatóknak, hogy kevésbé volt magas a résztvevők száma. A Viennafair utódaként ötödik alkalommal megrendezett bécsi vásár Johanna Chromik személyében idén új művészeti igazgatót kapott. A lengyel származású, Németországban felnőtt Chromik karrierjét a jó nevű, berlini és lipcsei székhelyű Eigen+Art galériában kezdte. Ezt követően olyan, a nemzetközi színtéren is befolyásos berlini galériák szakmai vezetésével foglalkozott, mint a kreuzbergi brutalista templom betoncsarnokaiban működő König Galerie, és a valamivel fiatalabb KOW. A vásár struktúrája a korábbiakhoz hasonlóan jól tükrözte az osztrák piacot, és a jelenleg abban rejlő nemzetközi lehetőségeket: a nemzetközi kiállítók jellemzően a fő szekcióban központi helyet kapott lokális „mamutstandok” körül vagy a különböző kúrált szekciókban kaptak helyet. A megszokott elrendezés ellenére azonban a tavalyi, kereskedelmi tekintetben kifulladtnak tűnő vásárhoz képest 2019-ben élénkebb volt a hangulat. Elképzelhető, hogy az új művészeti igazgató berlini piaci szcénába való …

„Jövőre folytatjuk!” – London után – beszélgetés a Dobossy Aukciósház vezetőivel

Bátornak, esetenként vakmerőnek ítélte a szakma a 2017-ben alakult Dobossy Aukciósház tervét, hogy a hazai árverezőházak közül elsőként lép ki a nemzetközi színtérre, és magyar kortárs képzőművészek alkotásaiból a világ egyik legfontosabb – és Európa messze legnagyobb – műkereskedelmi központjában, Londonban rendez aukciót. Az árverés október 3-án sikeresen lezajlott, s néhány nappal később azért ültünk le beszélgetni a ház két alapítójával és vezetőjével, Kováts Nórival és Kováts Dáviddal, hogy megismerjük kezdeményezésük hátterét, az aukció tanulságait, s egyúttal jövőbeli terveiket. Interjúalanyainkat aligha kell bemutatni: szakmai tapasztalataikat édesapjuk, a hazai kortárs műkereskedelem egyik vezető szereplője, Kováts Lajos oldalán gyűjtötték. Dávid saját, nemzetközi kitekintésű galériát is nyitott, majd négy éven át a Sotheby’snél dolgozott, Nóri pedig 2015-ben átvette édesapja árverezőháza, a Blitz vezetését. Jó két éve indították el közös műhelyüket, a Dobossy Aukciósházat, mely az azóta eltelt rövid idő alatt is a hazai kortárs piac fontos szereplőjévé vált.  – Hogyan, milyen tapasztalatokra alapozva döntöttetek úgy, hogy öt itthoni árverés után máris megpróbálkoztok London „bevételével”? K. D.: – Ez igazából már a kezdetektől fogva ott volt a terveink között, …

Elefánt a porcelánboltban – hajcsárral

Kunsthaus Lempertz, Brüsszel A belga főváros szecessziós palotákkal ékes belvárosában stílusos helyszínválasztás volt az az eklektikus-szecessziós műemlék épület, ahol a kölni aukciósház helyi filiáléja immár fél évtizede székel. Idén szeptemberben rendeztek itt először árverést 134 válogatott tétellel a húszas-harmincas esztendők egyedi bútoraiból, márkás használati és lakásdíszítő tárgyaiból „The Modern Style” címmel – amely a francia „style moderne” megfelelője volt, amíg a hatvanas évektől közhasználatúvá nem vált az „art déco” kifejezés. Noha főleg a nagy nevek és műhelyek legértékesebb ritkaságaira koncentráltak, a „papírforma” jobbára nem jött be, azaz a cég szakértőinek olykor a realitástól elrugaszkodott értékbecslése és előzetes reklámozása végül igencsak eltért a tényleges vásárlásoktól. A beadók és a véletlen jóvoltából a tételek jelentős hányada dekoratív, tréfás vagy drámai állatábrázolás volt, az alapanyagok és előállítási technikák széles skáláján mozogva. Egyaránt szerepeltek a kínálatban a francia Daum fivérek üvegremekei Nancyból, René Lalique párizsi kristálytermékei, Limoges fajanszműhelyének, a szász Meissen, a bajor Nymphenburg királyi porcelánmanufaktúráinak vagy a párizsi és berlini bronzöntödéknek a tárgyai. A német Paul Walter „állatspecialista” párhuzamosan mindvégig kétféle anyagból mintázott arasznyi kisplasztikákat, tőle színes zománcú meisseni porcelánkakadu és -tukán éppúgy felbukkant a tételek közt, mint patinázott bronzból gém, kőszáli kecske, vadkan, és koca malacaival (utóbbiak Meissen közelében, …

„Nem vagyok kereskedőtípus”

Beszélgetés Báringer Bélával, a Központi Antikvárium szakmai vezetőjével Báringer Béla a Vendéglátóipari Főiskolán szerzett üzemgazdászi diplomát, de a magyar történelem szeretete miatt már gimnazista korában sűrűn látogatta az antikváriumokat. Az 1980-as években egy ismerőse révén került a Walloschek Miklós vezette Múzeum körúti üzletbe, ahol néhány hónapot dolgozott, majd sorkatonai szolgálata előtt még több boltban is megfordult, miközben a „szamárlétra” megmászásához szükséges antikváriusi végzettséget is megszerezte. Leszerelése után az ismert Lőrincz-féle budai antikváriumot tulajdonosa átadta az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak, ahol kezdeti tanítómestere, Walloschek Miklós lett az üzletvezető, és maga mellé vette. Ez volt tanulóidejének csúcspontja – meséli. Hol folytatódott a további pályafutásod? B.B.: A privatizáció után a várbeli üzlet megszűnt, visszakerültem a Károlyi Mihály utcai Legenda Antikváriumba, majd 1997 végétől a Központi Antikváriumba. Kezdetben itt nem éreztem jól magam, pár hónap után még a visszavonulás is megfordult a fejemben. Egy idő után azonban Márffy György, a tulajdonos felfigyelt rám, és engem bízott meg a katalógusok összeállításával, majd 2003-tól boltvezetőként a Központi szakmai irányítója lettem.  Az ÁKV megszűnt, jelentős üzleteit antikvárius tulajdonosai szinte kivétel nélkül családi vállalkozásként …