„Tükör, görbe-tükör a világunkról” | Te is elvesztél ebben a digitalizált világban?
Mottó: “….Sajnálom a felnőtteket! A legtöbbjük elfelejtette, milyen volt gyermekként örülni! Nem volt fontos a gazdagság, a hatalom, a külsőségek, csak azt éreztük őszintének és jónak, ha valaki szeretettel közeledett felénk és felismerte, hogy a rajzunk egy óriáskígyót ábrázol, aki egészben lenyelt egy elefántot.” (Idézet a Kis Hercegből) Amíg egy gyűjtő él és aktív, addig folyamatosan figyeli az új irányokat, együtt él és lélegzik a képzőművész társadalommal, figyeli, hogyan képződnek le a művekben az egyre gyorsuló világunk mindennapjai. Ez velünk sincs másképp. Mindig is a mindennapok lenyomatát kerestük az egyes korok, stílusok műveiben. A hétköznapok világának, az utca jeleit, a spontán rétegződések, az ismeretlenségben megbúvó emberek időbeli és térbeli nyomhagyása távol az elit világától. A téma az utcán hever, ha közhelyeket idézünk. Ennek a világnak az ábrázolására kiváló eszköz a fanyar humor, a kritikus irónia, melyben időnként cinizmus is vegyülhet. A tükör – görbe tükör, mely sajátosságaival szembesít minket korunk színével és fonákjával. Az irodalomban Karinthy Frigyes: Görbe Tükör című könyve ennek az életábrázolásnak az alapműve. Karinthy egész irodalmunkban a leghíresebb humorista – holott tulajdonképpen filozófus volt. …
