Sinkovics EdE: Önarckép à la van Gogh
Szakértői tanulmány – Somhegyi Zoltán írása Sinkovics EdE szereti összezavarni a nézőit. Kedveli, ha gondolkozásra késztetheti őket, kihívásokat ad számukra, hogy újragondolják, amit már tudnak, pontosabban úgy is mondhatnánk, hogy újragondolják azt, amiről azt hitték, hogy tudják. A művész szándéka, hogy a néző továbbmenjen az elsőre láthatón és az azonnal megfigyelhetőn. Ennek pedig az egyik leghatásosabb módja pontosan az, hogy olyat mutat fel számukra, ami eleinte teljesen egyértelműnek tűnik. Épp ez a helyzet a jelen alkotással is. Amikor rápillantunk, elsőre felismerjük Vincent van Gogh híres önarcképét, és, a cím alapján arra is rájövünk, hogy mellette a másik portré a művészé. De azt is megértjük, hogy ezek mögött van valami más is. Van Gogh önarcképének megjelenítése nem az eredeti egyszerű másolása vagy imitációja, és még csak nem is egyfajta stílusgyakorlat. Ez sokkal inkább egy hommage. Egy tiszteletadás, de olyan, ahol a művész a klasszikus művet kiindulási pontként, inspirációként használja fel, hogy utána átalakítsa azt egy immáron saját stílusában készült műalkotássá. Ezt a folyamatot parafrázisnak szoktuk hívni, és ez egy bevett gyakorlat a művészek között, gondoljunk csak …
