Az ötvenes évektől vált népszerűvé és a hetvenes évek közepéig élte virágkorát a brutalista építészet. A kifejezés a francia “beton brut” (csupasz beton) szókapcsolatból származik. A brutalist építületek hatalmas tömegérzetet közvetítő, erődítményszerű, puritán (nem csak) betonból felhúzott kolosszusok.
Az irányzat kiindulópontja a funkció előtérbe helyezése és a költségcsökkentés volt. A brutalista épületek általában ismétlődő moduláris elemekből állnak és jól látható épületszerkezettel rendelkeznek. A brutális épületanyagok közé tartozik a tégla, az üveg, az acél, a durvára vésett kő és a gabionok.
A sokáig kegyveszett brutalista stílus újra reneszánszát éli és szép lassan könyvek, dokumntumfilmek főszereplőjévé vált. Ma már nem ciki bevallani, ha valakinek eláll a szava ezektől az építészeti monstrumoktól.
“Ezeknek az épületeknek az egyik nagyra becsült értéke a szélsőségesség – minél több a beton, minél erőteljesebbek a formák, annál nagyobb a rajongótábor. Léteznek vékonyabb homlokzati burkolattal rendelkező, konvencionálisabb formákat felvonultató épületek is, de ezeknek kevesebb csodálója akad, mert hiányzik belőlük az a nagyon expresszív, fenséges drabálisság.” – Barnabas Calder
Én elsőnek a brutalista épületekről készült fotókon szerettem bele a stílusba, majd elkezdtem böngészni a Fuck Yeah Brutalism weboldat és szépen lassan teljesen elvesztem a beton, tégla, üveg és acél felületekben. Az Instagramon rengeteg tematikus fiók szereplője a brutalizmus. Íme, pár fiók amit a stílus kedvelőinek mindenképp érdemes követni:
Könyvek a brutalista építészetről:
- Raw Concrete: The Beauty of Brutalism
- Peter Chadwick: This Brutal World
- Alexander Clement: Brutalism: Post-War British Architecture
Ikonikus brutalista épületek:
- Unité d’Habitation, Marseille – Le Corbusier, 1952
- SESC Pompéia, São Paulo – Lina Bo Bardi, 1986
- The Breuer Building, New York – Marcel Breuer, 1966
- Habitat 67, Montreal – Moshe Sadie, 1967
- Trellick Tower, London – Ernie Goldfinger, 1972
- The Barbican, London – Chamberlin, Powell, Bon, 1982
- The Preston Bus Station, Preston – Keith Ingham and Charles Wilson, 1969
- Robin Hood Gardens, London – Alison and Peter Smithson, 1972
- The Palace of Assembly , Chandigarh, India – Le Corbusier,1950
- Dawson’s Heights, London – Kate Macintosh for Southwark Council Architects Department, 1972
Forrás:
10 Icons of Brutalist Architecture, from the Breuer to the Barbican
A “rideg építészet” reneszánsza