“Sztálinváros mint kirakatberuházás igencsak távol állt a szocialista tökély eszméjétől.” Örkény István
A Dunai Vasmű épülete előtt, közvetlen a Vasmű tér mellett húzódó Kiserdőben szabadon megtekinthető a Dunaferr Zrt. gyártörténeti gyűjteménye-kiállítása, amely az ország egyetlen Ipartörténeti Skanzene. A Gyártörténeti gyűjtemény 1981 szeptemberében jött létre, és az 1920-1980 közötti időszakot, valamint a Dunai Vasmű technológiáját mutatja be 1950-től napjainkig. A szabadtéri kiállítás ünnepélyes átadására neves múzeumi szakemberek, ipartörténészek, vállalatvezetők jöttek el az ország minden részéből, a későbbi években pedig iskolai csoportok, családok és műszaki érdeklődésű látogatók kedvelt helye lett a skanzen.
“A megnyitáskor tájékoztató táblákat helyeztek ki, sétányt alakítottak ki, hogy az arra járók megismerhessék a városba települt vaskohászat múltját. Ám mára mindez már a múlt. Az erdő az úr, visszavette, ami az övé, lassan benőve, elbújtatva a tárgyakat, melyeket a rozsda is kikezdett.” – részlet Söptei Zsuzsanna Benőtte a gaz a hatalmas gépeket, pedig szabadtéri múzeumnak szánták című cikkéből.
Pár hete az Index oldalán olvashattunk a Kiserdő egyedülálló gyűjteményéről. “Jelenleg alig utal valami arra, hogy a fák közt egy szabadtéri gyártörténeti gyűjteményt lehet megtekinteni, Martyn Ferenc kaposvári képzőművész Kalapácsok című, üllőket és kalapácsokat formáló 1986-os szoborcsoportja is mintha kissé tanácstalanul álldogálna az erdő szélén. Ha valamelyik nem túl nyilvánvaló ösvényen behatolunk a fák közé, pár perc séta után öltenek alakot a félhomályban a hatalmas vasipari szerkezetek {…}. A kiállítás mára elvesztette kiállítás jellegét. A magasra nőtt aljnövényzet, borostyán, elvadult erdő egyre jobban benövi az ipartörténeti, gyártástechnológiai műtárgyakat, amik mellől mind egy szálig eltűntek a tájékoztató táblák is. “ – részlet Nagy Attila Károly és Tenczer Gábor Sztálinvárosból a Varázserdőbe című cikkéből.
Nagy és Tenczer szerint az erdőben látható monstrumok olyanok, mintha “Mijazaki Hajao legendás rajzfilmjéből, a Totoro – A varázserdő titka című animéből léptek volna elő”.
Az erdő a cikk végén átalakul Varázserdővé és a Kiserdőt benépesítő varázslatos lényegek megelevenednek.
A dunaújvárosi varázserdő titka
Írta: Nagy Attila Károly és Tenczer Gábor; Fotózta: Nagy Attila Károly
Dunaújvárosban járunk 2017-ben. A Kuszakabe család feje, Kuszakabe Tacuo régészprofesszor és két lánya, Szacuki és Mei a Vasmű melletti kiserdőhöz közeli házba költöznek. Egy nap Mei két guruló anyacsavarszerű valamit pillant meg a fűben és követni kezdi őket.
A két anyacsavar egy rekettyésen keresztül egy sötét ösvényre gurul, ahova Mei követi őket. Itt találkozik és összebarátkozik az Erőátviteli Kardántengellyel, aki üvöltések sorozatával üdvözli.
Erőátviteli Kardántengely egy mágikus repülő pörgettyűn viszi el a lányokat DEMAG Lemezhengerlőhöz, aki elmeséli, hogy egykor a közeli Vasmű varázskohójában dolgoztak, de az 1981-es gazdasági enyhüléskor menekülniük kellett a gaz GMK-k elől.
Az utat a fürkész Kalapácsok mutatták a gyárból menekülő óriásgépeknek az erdő felé.
Elsőnek az Energia gyáregységből a Dugattyús Légsűrítő Kompresszor telepedett le az erdőben.
Nem messze tőle a Triósori Meghajtóállvány talált magának hajlékot.
Az emigráns csoportra az Olvasztó Kemence vigyázott, aki mindig ijedten kiáltott, ha meglátott egy embert. Erre egyre kevesebb alkalma volt, mert az erdő növényei lassan benőtték a gépeket.
Egyedül a Lemezvágó nem nyugodott bele a sorsába. Azóta is azon töri a fejét, hogyan vághatna újra vaslemezeket. Az óriásgépeket megismerve Szacuki és Mei rájön, miért hallanak minden éjjel furcsa zúgást és csattogást a Varázserdőből.
Forrás:
Komáromi Krisztina flickr oldala
Sztálinvárosból a Varázserdőbe
Benőtte a gaz a hatalmas gépeket, pedig szabadtéri múzeumnak szánták