Aukció
Hozzászólok

Vasarelytől Hantaiig: magyar vonatkozású tételek külföldi aukciósházaknál

Itthon a járványszünet sem hosszabbította meg az árverési szezont, külföldön azonban, ahol később zár az évad, itt-ott pótolják az elmaradásokat. Érdemes körülnézni azoknak, akik magyar műtárgyakra vadásznak.

Ma két árverésre hívjuk fel a figyelmet. A párizsi Artcurial eddig már 60 munkát értékesített Hantai Simontól; július 8-i kortárs árverésükön most egyszerre nyolc is kalapács alá kerül a Franciaországban élt, külföldön és itthon egyaránt nagy népszerűségnek örvendő és keresett mestertől; ezzel Hantai kétségkívül az este főszereplője lesz. A művek 1953 és 1971 között készültek, fele-fele arányban olajképek, illetve akvarellek, a hordozó minden esetben vászon. Az akvarellek 30-40 ezres, az olajképek 60-150 ezer euró közötti becsértéket kaptak.  A legrégebbi, Festmény című kép érdekessége, hogy kevesebb, mint három év után tér vissza az aukciós piacra: 2017 októberében, ugyancsak Párizsban, de a Sotheby’s-nél 80-120 ezer eurós becsérték mellett 100 ezerért ütötték le; most viszont alacsonyabb, 70-90 ezres taksával indul. E munka színes reprodukciója szerepel Hantai Makláry Kálmán által kiadott életmű-katalógusában is. Mind a nyolc festmény franciaországi magángyűjteményekből került a mostani árverésre.

Hantai Simon: Festmény, 1953, olaj, vászon, 92,5 x 123 cm, az Artcurial jóvoltából

A főleg kisebb értékű, papíralapú munkák és könyvek aukcionálásában „utazó” berlini Jeschke Van Vliet Auctions Berlin  június 26-i modern és kortárs aukcióján nem kevesebb, mint 20 magyar vonatkozású munka szerepel. Ezek több mint fele, egészen pontosan 12 Victor Vasarely alkotása, míg a többi nyolc tételen további 10 művész osztozik – ez úgy lehetséges, hogy két tételben két-két művész grafikáit vonták össze. Vasarely művei egy kivételével szitanyomatok – alig van a világon olyan művész, akinek olyan mennyiségben kerülnek szitái kalapács alá, mint Vasarely. Ez azt is jelenti, hogy az árak jól beálltak; áron alul csak nagy szerencsével lehet egy-egy darabhoz hozzájutni, de nemigen vannak az árakat irreális magasságba feltornázó elkeseredett licitcsaták sem. Persze szita és szita között is nagy különbségek lehetnek – például a motívum, az eredeti munka és a nyomat készítésének időpontja, a példányszám és az állapot függvényében –, ezt tükrözik a viszonylag tág határok, 350 és 900 euró között szóródó becsértékek is. A nyomatok 1951 és 1982 között készültek, azaz a művész pályájának jó három évtizedét lefedik, s közismertek, például az 1972-es müncheni olimpia plakátterveként készült vagy azok által ihletettek éppúgy vannak köztük, mint árveréseken ritkábban elérhetők, például egy cím nélküli, objektnek minősülő 1967-es nyomat, aminek hordozója egy falapra montírozott alumínium négyzet. A legizgalmasabb Vasarely-tétel azonban egy egyedi munka, egy 1976-os, dedikációval ellátott, könyvben is reprodukált papírkollázs, ami 6 ezer eurós taksával várja a liciteket.

Victor Vasarely: Cím nélkül, 1976, papírkollázs, gouache, karton, 52,5 x 39 cm, a Jeschke Van Vliet Auctions jóvoltából

A másik, négy számjegyű taksát kapott magyar vonatkozású tétel Henri Nouveau, azaz Neugeboren Henrik kis méretű absztrakt olajképe 1951-ből. Hordozója ennek is papír, becsértéke pedig 2.400 euró.

900 eurót várnak Tót Endre Az én lyukam, a te lyukad című művéért, amiből 10, egyedinek számító példány készült. A kortárs magyar kínálatot bővíti az a plakát is, ami Lakner László és a 2007-ben elhunyt amerikai költő-képzőművész, Emmet Williams 1983-as közös kölni kiállítására készült a  székhelyét azóta Bad Münstereifelbe áttett Galerie Inge Baeckerben. Az ofszet plakátot a két művész aláírása mellett kéz- és arclenyomatuk teszi egyedivé és különlegessé; ez indokolja a 600 eurós becsértéket. (A katalógusban sajnos a magyar művész neve hibásan szerepel, ezért aki ott meg akarja nézni, a keresőbe Laker-t írjon.) A 732. tételt négy magyar művész munkáiként hirdeti a katalógus, valamiért honfitársunknak tekintve Fajó János és Kassák Lajos mellett a katalán Albert Girost is. Fajótól két színes szita, Kassáktól egy fametszet szerepel az összeállításban; a kis méretű munkákért együttesen 300 eurót várnak.

Tót Endre: Mein loch, dein Loch, 1971-96, akril, vászon, 35 x 50 cm, a Jeschke Van Vliet jóvoltából

Moholy-Nagy Lászlótól egy tételben három, az 1920-as-30-as években született fotó, illetve fotogram 1993-ban, ’94-ben és ’95-ben a Griffelkunst által készített nagyításait kínálják. A hamburgi Griffelkunst 1925 óta jelenteti meg edícióit, amelyek közül sok igen keresett. A közelmúltban készült nagyítások természetesen lényegesen alacsonyabb áron forognak, mint a vintázsok, az 500 eurós becsérték korrektnek mondható. Mattis-Teutsch Jánostól egy 1917-es linómetszetet kínálnak 400 eurós becsértékkel, Bortnyik Sándortól pedig egy 130-as sorozatban készült szitanyomat egyik példányát 350 eurós taksával. Beöthy-Steiner Anna és Ébneth Lajos egy-egy geometrikus szitanyomata együtt kerül kalapács alá, az előbbi munka 1925-35 között, az utóbbi vélhetően 1970-ben született. Becsértékük együttesen 450 euró.

Lakner László és Emmet Williams: Plakát, 1983, vegyes technika, ofszet, papír, a művészek eredeti arc- és kézlenyomatával, 86 x 61 cm, a Jeschke Van Vliet jóvoltából

Nyitókép: Részlet Bortnyik Sándornak a Jeschke Van Vliet Auctions-nál szereplő művéből (Ohne Titel. Farbserigraphie auf glattem Papier. 40 x 40 cm (58 x 56 cm))

Szerző: Fejes Júlia

A cikk 2020. 06. 24-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük