Összes cikk Műtárgypiac cimkével

„Magyar napok” a berlini Bassenge aukciósháznál

Szerző: artportal

Ma már napi rendszerességgel bukkannak fel magyar tételek a külföldi aukciósházak kínálatában, ám csaknem húsz magyar munka egyetlen – kétnapos – árverésen azért ritkaságnak számít. Ráadásul több, rendkívül keresett magyar, illetve magyar származású – egy-két kivételtől eltekintve kortárs – művész munkáira bukkanhatunk a jó nevű berlini Galerie Bassenge június 3-4-i árverésének kínálatában. Túlnyomórészt papíralapú egyedi munkákról, illetve sokszorosított grafikákról van szó és a galéria által megadott becsértékek arra engednek következtetni, hogy a licitek végén többnyire – de nem mindig – a hazai piacon kialakultakhoz hasonló árakra számítanak. Az első napon az alacsonyabb árfekvésű, néhány száz eurós becsértékű, míg a másodikon a drágább tételekre lehet licitálni, de az utóbbiak taksája sem haladja meg a 10 ezer eurót. Az első napon kerül kalapács alá a magyar kínálat legrégebbi – de pontos évszám nélküli – darabja, Perlrott Csaba Vilmos falusi jelenetet ábrázoló akvarellje, mely 600 eurós taksát kapott. A másik nem kortárs tétel Czóbel Béla együtt megvásárolható két, 1925 körül készült női félakt litográfiája, melyek kedvező, 350 eurós együttes becsértékkel várják a liciteket. A pozsonyi Milan Dobeš Múzeum és az ugyancsak …

Életműrekordok sora született a Kieselbach Galéria május 24-i árverésén

Szerző: A Mű

Ez a hír önmagában nem meglepő; a váratlan az, hogy olyan – ismert és kevésbé ismert – művészek érték el, akik eddig nagyon távol voltak mostani áraiktól. A híreket, mint a nagy árverések után, most is a legmagasabb árakon történt leütések dominálják. Számos helyen olvashatjuk majd, hogy a Kieselbach Galéria árverésén Márffy Ödön zebegényi „ipari tájképe” 160 millió, Aba-Novák Vilmos Róma melletti kisvárosa 120 millió, Vaszary János Parkban című vászna 95 millió, Perlrott Csaba Vilmos Műtermi csendélete pedig 90 millió forintért kelt el; ezek mind a legfelső ársávban is gazdag kínálatot és élénk keresletet jelző kiugró eredmények, de az érintett művészek korábban is értek már el ugyanilyen – Aba-Novák esetében –, vagy ennél magasabb árakat is. Ezért mi most azokat a művészeket állítjuk reflektorfénybe, akik ezúttal értek el új életműrekordot – váratlanul abban az értelemben, hogy áraik eddig egy lényegesen alacsonyabb árszinten mozogtak és mégsem teljesen váratlanul, hiszen az érintett művek becsértékei már többnyire előrevetítették a kimagasló árakat. A tanulság kettős: egyrészt, nem a legdrágábbak között számontartott festők műterméből is kerülhetnek ki igazi remekművek; másrészt, még mindig vannak alulértékelt vagy felfedezésre váró életművek. …

Tegnap óta Andy Warhol a legdrágább XX. századi képzőművész

Szerző: A Mű

Mint arról márciusban a Mű is beszámolt, Warhol ikonikus munkájáért, mely Thomas és Doris Ammann legendás gyűjteményének részeként került kalapács alá, eleve rekordnagyságú összeget vártak. Azt, hogy a művész kilenc éve felállított 104,5 millió dolláros rekordja megdől, szinte evidenciaként kezelték; a kérdés inkább csak az volt, hogy a „XX. század Mona Lisájaként” is emlegetett festmény ára túlszárnyalja-e azt a 179,4 millió dollárt, amit szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt Picasso Algériai nők című munkájának O változatáért fizettek ki, s ami tegnapig Leonardo da Vinci Salvator Mundija után a második legmagasabb aukciós árat jelentette. (A Salvator Mundiért kifizetett 450 millió dollár egyelőre elérhetetlennek tűnik; igaz, azt az árat minden bizonnyal olyan tényezők is befolyásolták, melyeknek a műpiachoz kevés köze van.) A Marilyn nem kapott nyilvános becsértéket, de a Christie’s vezetőinek nyilatkozataiból kiderült, hogy 200 millió dollár körüli összegre számítottak. Ezt valószínűleg leütési árnak gondolták, legalábbis a hivatalos becsértékek sohasem tartalmazzák az árverőház jutalékát. A most kifizetett összeg jutalékkal együtt sem érte el a 200 milliót – a leütési ár 170 millió volt –, így az eredmény akár kisebb csalódást is okozhatott a Christie’s-nek, de …

Megszületett a kortárs műgyűjtés etikai kódexe

Szerző: artportal

A dokumentumot nyolc nemzetközi rangú műgyűjtő állította össze. Tulajdonképpen nincsenek benne világrengető újdonságok, de azért jó lenne, ha minél több gyűjtő igyekezne a benne foglaltak szerint eljárni. Miért van az, tették fel maguknak és egymásnak a kérdést a kortárs művek gyűjtésével kapcsolatos etikai elvárásokat megfogalmazó és a megvitatásukra külön honlapot létrehozó gyűjtők, hogy miközben más ágazatokban már régóta igyekeznek kezelni az olyan jelenségeket, mint az erőfölénnyel való visszaélés, az összeférhetetlenség vagy a bennfentes kereskedelem, a műtárgypiacon még nagyon kevés történt ezeken a területeken. Pedig, hogy szükség lenne rá, számos példa igazolja. Így az olyan gyűjtőké, akik saját kollekciójukat abban a múzeumban mutatják be, melynek vezető testületeinek maguk is tagjai. Vagy az olyanoké, aki pozíciójuk révén jó előre megtudják, hogy egy művésznek egy kánonformáló múzeumban terveznek kiállítást és ezért gyorsan felvásárolják, ami hozzáférhető tőle a piacon, számolva árai későbbi jelentős emelkedésével. Vagy az olyanoké, akik olcsón bevásárolnak egy feltörekvő művész műtermében, kiállítják a beszerzett műveket saját múzeumukban, majd úgy tesznek, mintha meglepné őket, hogy ezek a művek hamarosan felbukkannak egy aukción… Miért van az, hogy ebben, …