Az ötvenes évektől vált népszerűvé és a hetvenes évek közepéig élte virágkorát a brutalista építészet. A kifejezés a francia “beton brut” (csupasz beton) szókapcsolatból származik.  A brutalist építületek hatalmas tömegérzetet közvetítő, erődítményszerű, puritán (nem csak) betonból felhúzott kolosszusok. Az irányzat kiindulópontja a funkció előtérbe helyezése és a költségcsökkentés volt. A brutalista épületek általában ismétlődő moduláris elemekből állnak és jól látható épületszerkezettel rendelkeznek. A brutális épületanyagok közé tartozik a tégla, az üveg, az acél, a durvára vésett kő és a gabionok. A sokáig kegyveszett brutalista stílus újra reneszánszát éli és szép lassan könyvek, dokumntumfilmek főszereplőjévé vált. Ma már nem ciki bevallani, ha valakinek eláll a szava ezektől az építészeti monstrumoktól. “Ezeknek az épületeknek az egyik nagyra becsült értéke a szélsőségesség – minél több a beton, minél erőteljesebbek a formák, annál nagyobb a rajongótábor. Léteznek vékonyabb homlokzati burkolattal rendelkező, konvencionálisabb formákat felvonultató épületek is, de ezeknek kevesebb csodálója akad, mert hiányzik belőlük az a nagyon expresszív, fenséges drabálisság.” – Barnabas Calder Én elsőnek a brutalista épületekről készült fotókon szerettem bele a stílusba, majd elkezdtem böngészni a Fuck Yeah Brutalism weboldat és …