A fáma szerint a szorongás a kreativitás ösztökéje. A művészettörténetben nem példa nélküli, hogy egy-egy festő a képein megfesti félelmeit és szorongásait, elég csak Frida Kahlo-ra, Vincent Van Gogh-ra gondolnunk.  A hányatott sorsú norvég festő, Edvard Munch nevét hallva a legtöbb embernek egy halálra rémült, sikoltó alak képe jelenik meg a szemei előtt. Nem véletlenül, Munch legismertebb képe ugyanis éppen a Sikoly. Azt már kevesebben tudják, hogy a festmény valójában Munch életének lenyomata. Munch festményeit azért érezhetjük a magunkénak, mert nemcsak saját szorongását, hanem a modern világ válságát is megfestette.  A 19. század végén felborultak a régi hatalmi struktúrák, a nagyvárosokban felgyorsult az élet, ennek hatására megváltoztak az emberek, akik egyre kevesebbet foglalkoztak önmagukkal. A szorongás, a halál utáni vágy nemcsak a művészek, hanem az átlag emberek életében is megjelent. Az 1863. december 12-én született kisfiú ötéves korában tuberkulózisban elvesztette édesanyját, 14 éves korában pedig nővérét, másik testvére pedig megőrült. Edvard édesapja depressziós volt és orvosként gyakran gyógyított Oslo nyomornegyedeiben. A szülői örökség  és a halálesetek hatására Munch úgy érezte, hogy a betegség és az őrület egész életében követi, a démonok elől …