Latest Posts

Először kelt el százmillió forint felett magyar festőnő képe hazai aukción

Hazai aukciók során először kelt el százmillió forint felett magyar festőnő alkotása: Dénes Valéria több mint száz év lappangás után előkerült, a belgiumi Bruges-t ábrázoló festményét 110 millió forintnál ütötték le a Virág Judit Galéria szerda esti árverésén. 

Dénes Valéria (1877-1915): Bruges, 1912-1913

Törő István, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatója az árverés után az MTI-nek hangsúlyozta, hogy ilyen magas áron még soha nem kelt el magyar festőnő képe hazai árverésen. Tavaly ősszel a galéria aukcióján a magyar származású, Franciaországban élő Reigl Judit egyik alkotása, a Broyage du vide (A semmi szétzúzása) című festmény 36 millióról indulva végül 65 millió forintért cserélt gazdát – mondta. 

Dénes Valéria 107 év lappangás után előkerült kubista remekművének kikiáltási ára 36 millió forint volt. A 38 évesen elhunyt festőnő életművéből alig több mint egy tucat festményt ismernek a szakértők. Ritkán felbukkanó művei a műkereskedelemben eddig 30 és 50 millió forint közötti összegért cseréltek gazdát. A belga kisvárost ábrázoló monumentális festmény az életmű legkiemelkedőbb darabjának számít, a fauvizmus és a kubizmus szintéziseként jött létre és a legnagyobb magyar kubista képként tartják számon a szakértők.

Az aukció második legmagasabb áron elkelt műalkotása Vaszary János Virágcsendélete volt. Az 1930-as években készült festmény kikiáltási ára 40 millió forint volt, majd több licit érkezése után a kép árát végül 70 millió forintnál ütötték le. Alig maradt el tőle Kádár Béla Nő macskával című festménye, amely 65 millió forintért cserélt gazdát, kikiáltási ára 30 millió forint volt. Az 1920-as években Berlinben készült, a Bauhaus és a konstruktivizmus jegyeit hordozó olajkép közel 100 év után került vissza Magyarországra. 

Vaszary János (1867-1939): Virágcsendélet (Virágok kosárban), 1930-as évek második fele
Kádár Béla (1877-1956): Nő macskával, 1926 körül

Jól szerepelt az árverésen Scheiber Hugó ugyancsak Berlinben festett, a nagyvárosok dinamizmusát bemutató sorozatának Stadion című darabja, amely 28 millió forintért kelt el, míg a Gulácsy Lajos korai korszakában készült Várakozás című védett festmény 20 millió forintért cserélt gazdát. 

Scheiber Hugó (1873-1950): Sportaréna (Stadion), 1926 körül
Gulácsy Lajos (1882-1932): Várakozás I. (Schubert-dal?), 1905

 Élénk licitharc mellett talált új gazdára Kontuly Béla Dunai hidak romokban című olajképe, amely kikiáltási árának kétszereséért, 14 millió forintért kelt el, míg Járitz Józsa Három fa című képének az árát 3 millió forintnál ütötték le, az alkotás kikiáltási ára 750 ezer forint volt. 

Kontuly Béla (1904-1983): Dunai hidak romokban (Romba dőlt dunai hidak), 1947
Járitz Józsa (1893-1986): Három fa (Trois arbres)

Mednyánszky László Alkonyat című alkotását 12 millió forintért, a Nyolcak tagjának, Márffy Ödönnek Vörös ruhás nő című festménye 9 millió 500 ezer forintért, Perlrott Csaba Vilmos Párizsi csendélet című alkotása 9 millió forintért talált új gazdára, Czóbel Béla Gros Rouvre című művét 8 millió 500 ezer forintért vásárolták meg. 

Mednyánszky László (1852-1919): Alkonyat, 1911-1913 körül
Márffy Ödön (1878-1959): Vörös ruhás nő, 1922
Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955): Párizsi csendélet, 1927
Czóbel Béla (1883-1976): Gros Rouvre, 1926

A Virág Judit aukcióján 50 kortárs tétel szerepelt, amelyek közül többnél is élénk telefonos licitharc bontakozott ki. Az Iparterv-csoport tagjainak művei kiemelkedően szerepeltek az aukción: Nádler István Háromszög A/2 című 1995-ös festménye 7 millió 500 ezer forintért, Jovánovics György 1994-es gipsz reliefje 6 millió 500 ezer forintért, Keserü Ilona 1969-es Madzagírás című alkotása 6 millióért, míg Bak Imre Clean, Pure című 1972-ben készült alkotása 2 millió 600 ezer forintért cserélt gazdát.

Nádler István (1938): Háromszög A/2, 1995
Jovánovics György (1939): Relief 90 mal 97 I., 1994
Keserü Ilona (1933): Madzagírás, 1969
Bak Imre (1939): Clean, Pure, 1972

Íme, a BÁV 74. Művészeti aukciójának legdrágább tételei | 1. rész

Zichy Mihály olajképe kelt el a legmagasabb áron, 26 millió forintért kedd este a BÁV árverésén, amelyen sok más mellett Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József alkotásaira és Zsolnay kerámiákra is licitálhattak az érdeklődők.

Zichy Mihály: Párbaj, 1886

Az árverés első napján 311 tétel került kalapács alá és a műtárgyak 69%-ára érkezett sikeres licit. A katalógusban szereplő tételek összértéke 248 636 000 forint volt, az árverés végén az összleütés 212 238 000 forint lett.

Az AXIOART LIVE szolgáltatásának köszönhetően 32 ember regisztrált online licitek leadása céljából. Az árverésen 11 tétel került online licitálóhoz, a licitek összértéke több mint 3,5 millió forint volt.

Az online szolgáltatás mellett több ügyfelünk is élt a vételi megbízás adta lehetőséggel, közel 1,3 millió forint értékben, összesen 6 darab vételit közvetítettünk az aukciósház felé.

Érdekesség:

Zichy Mihály Harcdöntő párbaj című képe eredetileg egy tízdarabos illusztrációsorozat öt ismert példányának a legszebb darabja. Az alkotás korábban a festő birtokában volt, majd az Ernst-gyűjteményt ékesítette. A gyűjtemény szétszóródása után ismeretlen magántulajdonban volt, most hosszú lappangás után kerülhetett ismét a nagyközönség elé. A nemzetközi rangú műalkotásra 16 millió forintról indult a licit.

Több alkotás is gyors licitemelkedés mellett kelt el. Köztük volt Szobotka Imre Patakpart című képe, amely kikiáltási ára két és félszereséért, 7 millió forintért talált gazdára. Rippl-Rónai József Zorka című érzéki pasztellképe jóval 2,8 millió forintos kikiáltási ára felett, 3,6 millió forintért kelt el. Spányik Kornél Vörös enteriőr című képéért a 750 ezer forintos kikiáltási ár után 1,5 millió forintot fizettek.

Szobotka Imre: Patakpart, 1920-as évek közepe
Rippl-Rónai József: Zorka, 1916
Spányik Kornél: Vörös enteriőr, 1899

A kortárs tételek közül érdemes kiemelni El Kazovszkij és Hencze Tamás alkotását is. Hencze Dinamikus struktúrák című műve 1,8 millió forintért cserélt gazdát. Kazovszkij olajképéért a 2,3 millió forintos kikiáltási ár után 3,2 millió forintot fizettek.

Hencze Tamás: Dinamikus struktúrák
El Kazovszkij: Vágy-Vágy

Az árverés egyik szenzációja a karmos, lábakon álló, játszadozó puttókkal díszített talapzatú, felül kígyókkal körülfogott nagy méretű Zsolnay díszváza kikiáltási ára 8 millió forint volt és 12 millió forintért cserélt gazdát.

Zsolnay virágtartó díszedény, állvánnyal: Zsolnay, Pécs, 1898. Feltehetően Kapás Nagy Mihály formaterve, 1898.

A Zsolnay tulipánkehelyre 1,8 millió forinttól indult a licitálás, és végül 3 millió forintért vásárolták meg.

Zsolnay tulipánkehely, 1899.

Élénk érdeklődés Gorka Géza art deco dísztálját, ami a 120 ezer forintos kikiáltási ár után 280 ezer forintért lett egy online licitálóé.

Gorka Géza: Art deco dísztál

Íme, a három legmagasabb leütési ár:

1, Zichy Mihály: Párbaj (1886)
Kikiáltási ár: 16 000 000 Ft
Leütési ár: 26 000 000 Ft
2, Mednyánszky László: Dunajeci táj (1900-as évek eleje)
Kikiáltási ár: 22 000 000 Ft
Leütési ár: 25 000 000 Ft
3, Szinyei Merse Pál: Faun III. (1868)
Kikiáltási ár: 22 000 000 Ft
Leütési ár: 24 000 000 Ft

A feltüntetett árak nem tartalmazzák az árverési jutalékot!

Előfizetőink a katalógus teljes leütési listáját az alábbi linken – a bejelentkezést követően – érhetik el.

Reményteli kavalkád

Antik and Art Budapest

Új szereplőként jelent meg a műkereskedelmi piacon az Antik and Art Budapest, azzal a szándékkal, hogy felélessze az utoljára tíz éve megrendezett Antik Enteriőr kiállítás és vásár hagyományait. A rendezvény hiánypótló, hiszen Magyarországon az utóbbi évtizedben valóban nem volt olyan tematikájú vásár, amely nem kizárólag a kortárs alkotásokra fókuszál, így a korábbi korok művészetét képviselő galériák és aukciósházak számára nem nyílt lehetőség a szélesebb hazai közönség előtti bemutatkozásra. A rendezvény tulajdonosa és ötletgazdája, Tausz Ádám is a széles spektrumot hangsúlyozza: a régiségektől a XX. századi mesterek művein át egészen a kortárs alkotók munkáiig a magyar művészet minden részletébe bepillantást kívánnak engedni. Egyfajta edukációs szerepet is betöltve az esemény a vásárlók és a gyűjtők mellett a nagyközönséget is igyekezett megszólítani, többek közt kultúrtörténeti és műtárgypiaci kérdéseket tárgyaló előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel. Ennek az igénynek a létezése azonban azt támasztja alá, hogy sok feladat áll még a szakma előtt a piac élénkítését illetően.

A kiállítók közül többen is úgy vélték, hogy a látszólagos eklektika pozitív eredményekkel járhat, mert egy ilyen vásár keretében azokhoz az érdeklődőkhöz, vásárlókhoz is eljuthatnak, akikkel nincs módjuk találkozni. Hogy ez a sokszínűség valóban előnyére válik-e a rendezvénynek, egyelőre nem tudható, az azonban már most látszik, hogy a profil formálódására, „tisztulására” szükség lesz a jövőben. Ezt segítheti elő egy komoly szakmai szelekciós eljárás, amelynek az első alkalommal nem igazán láthattuk nyomát. E gyakorlat kialakulásának a vásár arculata szempontjából nagy jelentősége lenne: egy igazán erős névsor egyértelműen segíthetne abban, hogy az esemény nemzetközi szinten is tényezővé váljon. Kivált mivel a szervezőknek nem titkolt célja, hogy a külföldi kiállítók felé is nyissanak, és a magyarországi galériák mellett idővel a régió, de akár Nyugat-Európa is felfigyeljen rájuk. 

Kálmán Makláry Fine Arts

Az első Antik and Art 34 kiállítónak adott helyet. A galériák kivétel nélkül teljes portfóliójukat igyekeztek bemutatni, néhányan közülük – a külföldi vásárok kritériumrendszerét követve – kuriózumokat is kiakasztottak a falakra. Így tett a Virág Judit Galéria és Aukciósház: elhozta a vásárra Perlrott Csaba Vilmos Kecskeméti park című munkáját, mely eddig nem került műkereskedelmi forgalomba, és kiállításon sem volt látható. De Paál László barbizoni korszakának egy darabja is újdonságként került a közönség elé. A Nemes Galéria is hasonló koncepció szerint rendezte be standját: amellett hogy átfogó keresztmetszetet adott a galéria profiljából, eladásra kínálta Nemes-Lampérth József egyik 1920-ban Berlinben bemutatott művét, amely akkor magángyűjteménybe került, és eddig nem volt látható Magyarországon. A BÁV standjának kiemelt darabja Egry József Vitorlaigazító című festménye volt, amelyet grafikák, ékszerek és órák társaságában láthattunk. Az Initio Fine Arts múlt ősszel mutatkozott be a hazai közönségnek vásári körülmények között, az Art Market Budapesten. Míg oda koncepciózusabb kiállítással érkezett, az Antik and Artra szélesebb kínálatot hozott. A ritkaságok innen sem maradhattak el: a galéria tulajdonosa többek között Camille Pissarro grafikái közül válogatott, valamint Kádár Béla és Scheiber Hugó azon munkáit állította ki, melyek az 1970-es évek óta egy külföldi gyűjtemény részét képezték. 

A Kálmán Makláry Fine Art igazán impozáns standot rendezett be. Innen Hantai Simon és Reigl Judit festményei mellett a kevésbé közismert Fiedler Ferenc munkái emelendők ki. Fiedler műveiből április közepéig a párizsi Maeght alapítvány terében látható kiállítás, majd decemberben a Műcsarnokban lesz tárlata. A Faur Zsófi Galéria, bár rendszeresen jár nemzetközi vásárokra, Magyarországon rég nem állított ki vásári keretek között. A galéria kortárs képzőművészeit képviselte a Millenárison: Katerina Belkina, Barabás Zsófi, Horváth Lóczi Judit, Jovián György és Mata Attila munkáit mutatta be. 

Az Antik and Art kiállítás és vásárról a Zsolnay kerámiák sem maradhattak el. Míg a Virág Judit Galéria mutatóba hozott szecessziós Zsolnayt, addig a Millennium Antik széles palettáját mutatta be a világhírű kerámiának. Standjukon a jelentősebb tervezők – Zsolnay Júlia és Teréz, Apáti-Abt Sándor, Sikorski Tádé és Nikelszky Géza – anyagából válogathatott a vásárló közönség. A Dávidházy Antikvárium az Ady-évhez csatlakozva állította össze anyagát. Elsősorban Ady, valamint egyéb nyugatos költők, írók fotóit kínálta, továbbá portfóliójának anyagából szemezgetve kéziratokat hozott Weöres Sándortól, Kassák Lajostól és Tristan Tzarától, illetve ízelítőt adott térképekből, oklevelekből és filmtörténeti dokumentumokból. 

E néhány galéria standján végigtekintve is látszik, hogy megfelelő szakmai háttér biztosítása mellett valóban felelevenedhet az egykori Antik Enteriőr kiállítás és vásár. Bár még érzékelhetők az Antik and Art gyermekbetegségei, az azonban nem vitatható, hogy a hazai műtárgypiac egyik nagy hiányosságára adott reményeltő választ. A kiállítás és vásár nagyban hozzájárulhat a piac élénkítéséhez, a galériások, kereskedők és gyűjtők közötti diskurzus felpezsdítéséhez és az érdeklődők látókörének szélesítéséhez.

Molnár Zsuzsanna

Latinos könnyedség – biztonságos keretek közt

Zona Maco, Mexikóváros

Latin-Amerika legnagyobb nemzetközi modern és kortárs művészeti, valamint designvásárát, a Zona Macót idén 16. alkalommal rendezték meg február második hetében Mexikóváros nyugati részén, a Centro Citibanamex konferencia- és kiállítóközpont épületében. A professzionálisan szervezett, de könnyed hangulatú eseményt a biztonságra törekvés, a megállapodottság jellemezte; a kísérletező szellem, a nagy felfedezések lehetősége kissé háttérbe szorult. A jelentős érdeklődést nemcsak a helyi és nemzetközi látogatók 62 ezres száma, hanem az értékesítések mennyisége is jól mutatta. 

Az idei Zona Macóra 180 kiállító érkezett három kontinensről, a legtöbbük – a résztvevők egyharmada – természetesen belföldi volt. A szomszédos Egyesült Államokból idén kevesebben jöttek, valószínűleg a szinte ugyanakkor debütáló Frieze Los Angeles vásár miatt, de így is több mint 30 galéria mutatkozott be Észak-Amerikából. Az európai kiállítók közül a legtöbb, 21 érkezett Spanyolországból, a britek, az olaszok és a franciák hasonló számban, egyaránt 10-11 kiállítóval vettek részt a rendezvényen, de akadt három német és egy-egy galéria más országokból is. Ma már minden latin-amerikai ország szervez kisebb-nagyobb helyi kortárs művészeti vásárt, ezért a térségből mindössze 18 kiállító jött el Mexikóba, közülük Kolumbiából a legtöbben. 

Zonamaco México Arte Contemporáneo, 2019 vásári enteriőr

A kiállítást a műfaji sokszínűség jellemezte: festmény, szobor, installáció, fotó, videó, performansz egyaránt megtalálható volt a standokon. A modern és a kortárs művészet mellett helyet kapott a design is. A fő szekcióban 89 galéria mutatta be művészeit. Az ismertebb mexikóiak között ott volt az OMR, melynek standján a helyi Jorge Méndez Blake installációja, valamint Jose Dávila geometrikus és szerves formákból komponált szobrai, továbbá külföldi alkotók munkái szerepeltek. Megtekinthetők voltak itt többek közt a német Candida Höfer és Thomas Ruff fotói vagy az amerikai James Turrell művei. A Hilario Galguera galéria a francia Daniel Buren installációját és a mexikói Cristóbal Gracia festményeit hozta el. Helyi, de New Yorkban is tart fenn kiállítóteret a Kurimanzutto galéria, mely a vásár három szekciójában is jelen volt. A lengyel Wilhelm Sasnal figuratív festménye mellett két mexikói művész, Damián Ortega és Gabriel Orozco munkáit mutatta be. Szintén helyi szereplő a Proyectosmonclova, ők a mexikói Yoshua Okón Parking Lotus (2001) című háromcsatornás videóját tárták a közönség elé, mely három, lótuszülésben levitáló biztonsági őrt ábrázolt. A szellemes, groteszk jelenet ironikus mű, mely az alacsony jövedelmű alkalmazottak rossz munkakörülményeire hívja fel a figyelmet.

A külföldiek között jelentős galériák is felvonultak. Az eredetileg olasz Continua nagyágyúkkal érkezett: Anish Kapoor, Michelangelo Pistoletto, Jannis Kounellis, Pascale Marthine Tayou szobrai és installációi voltak láthatók a standján. A New York-i Marc Straus a bécsi akcionista Hermann Nitsch fehér alapon sárgával festett, nagy méretű munkáit állította ki. A Los Angeles-i Nicodim a kolozsvári sztár, Adrian Ghenie és az amerikai Robert Yarber szürreális festményeit kínálta. 

A kolumbiai Fernando Botero mellett a spanyol Manolo Valdés is nagyon népszerűnek bizonyult a vásáron. Több festmény és szobor is szerepelt tőlük, többek közt a venezuelai Freites, a madridi Hispanica vagy a 12 nagyvárosban működő Opera galéria standján. Más ismertebb külföldi kiállítóhelyek igyekeztek frissebb műveket is bemutatni, így a New York-i Kasmin vagy a Sean Kelley, az európaiak közül a zürichi Mai 36, valamint a Stockholmban, Berlinben és már Mexikóvárosban is kiállítóteret nyitott Nordenhake.

A Modern Art szekcióban 21 galéria vett részt, ezek főleg a XX. század művészetét képviselték. A houstoni Art of the World a latin-amerikai geometrikus művészek és Victor Vasarely munkáit állította ki, de más kiállítók is szerepeltették a konstruktív irányzat térségbeli képviselőit: Jesús Rafael Sotót és Carlos Cruz-Diezt. 

Az újdonságok – New Proposals – szekcióban a határokat feszegető, kísérletező művészeket mutatott be 29 galéria. A Sao Pauló-iCentral például a brazil Mano Penalva szálakra szedett nemzeti zászlóit állította ki – ezzel az országhatárok viszonylagosságára felhíva a figyelmet.

A Zona Sur szekcióban főleg kisebb, fiatalabb galériák mutatkozhattak be – általában kisebb méretű standokon. A helyi Maia az El Salvador élő Simon Vega talált anyagokból – műanyag, keménypapír, fadarabok – készült ironikus űrhajós-installációját kínálta. Az északír születésű Ryan Brown limai emlékeit elevenítette fel textilből formált, kitömött, heverésző „kóbor kutya”-installációival, melyek nemcsak az OMR és a New York-i Y galéria közös standján, de a rendezvény számos pontján felbukkantak.

A vásártér szélén sorakozott fel a Diseno szekció 30 nemzetközi kiállítója. Standjaikon 1960-tól egészen napjainkig volt megtekinthető érdekes válogatás az elmúlt több mint fél évszázad bútorainak, ruháinak, ékszereinek, kerámiáinak, szőnyegeinek jellegzetes példányaiból. 

Szerző: Bagyó Anna