A múzeumoknál jobb helyet nem is lehet találni egy forró nyári napon. Amikor a higanyszál 35 fok felé kúszik, akkor a galériák hűvös kiállítóterei igazi megváltást nyújthatnak. Válogatásunkban most 5 izgalmas tárlatot gyűjtöttünk össze!
Magyar Nemzeti Galéria – Vágyott szépség. Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből A tárlat 2021. augusztus 22-ig látogatható.
John William Waterhouse: Shalott kisasszonya. Forrás: MNG
A londoni Tate Britain múzeum egyedülállóan gazdag preraffaelita gyűjteményének közel száz lenyűgöző alkotása látható május 13. és augusztus 22. között a Magyar Nemzeti Galériában a mozgalmat bemutató első nagy magyarországi kiállításon. A Tate Britain – az 1500 utáni brit művészet legnagyobb nemzeti gyűjteménye – kollekciójában kiemelkedő jelentőségű helyet foglalnak el a preraffaelitáknak, a 19. század legnagyobb hatású brit művészeti mozgalma alkotóinak a művei. A Vágyott szépség című tárlathoz kapcsolódóan nyílik meg a mozgalom magyarországi hatását bemutató kísérőkiállítás is, Az utópia szépsége. Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében címmel.
Szépművészeti Múzeum – Leonardótól Miróig – Papír/forma: százötven éve rajzok és grafikák bűvöletében A tárlat 2021. augusztus 15-ig látogatható.
Pablo Picasso: Szegényes teríték. Forrás: Szépművészeti Múzeum
A Grafikai Gyűjtemény százötven éves jubileumára készített reprezentatív album és a hozzá kapcsolódó tárlat a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiben őrzött legszebb rajzokat és grafikákat mutatja be. Az Esterházy-gyűjtemény százötven éve, 1871-ben került a magyar állam tulajdonába. A hercegi család 18. század második felében létrehozott kollekciója más, korábban alapított gyűjteményeket is magába olvasztott, így az eladás pillanatában a festmények mellett 3535 rajzot és 51 301 metszetet számlált. A tárlaton a gyűjtemény legérzékenyebb rajzait és grafikáit mutatják be, olyanokat is, amelyeket csak ritkán állítanak ki. A szélesebb közönség hosszabb idő után újra találkozhat a már jól ismert művészek – Dürer, Leonardo, Raffaello, Rembrandt, Rubens, Goya, Barabás Miklós, Delacroix, Munkácsy Mihály, Van Gogh, Cezanne, Picasso, Schiele, Rippl-Rónai, Vajda Lajos vagy Miró – egy-egy kivételes alkotásával, és megismerkedhet néhány kiemelkedő új szerzeménnyel és korábban kevésbé ismert művel is.
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – A plakátművészet mestere. Helbing Ferenc (1870-1959) A tárlat 2021. október 3-ig látogatható.
Helbing Ferenc: Heckenast Gusztáv zongoratermei, plakát, 1908 körül, színes litográfia. Forrás: MKVM
Százötven éve született Helbing Ferenc, a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika egyik legkiválóbb hazai művelője. Helbing a dekoratív nyomtatványok szinte minden műfajában alkotott. Bámulatos karriert futott be: nyomdászinasként kezdte pályáját, az 1900-as évek elején lett belőle elismert, megbecsült tervezőgrafikus, sőt, képzőművészeti tárlatokon kiállító művész, majd az alkalmazottgrafikus-képzés egyik motorja, az Iparművészeti Iskola tanára, igazgatója. Hosszú élete során a grafika több területén tevékenykedett. Grafikai, iparművészeti munkáin számtalan forrásból inspirálódott és jó ízléssel alkalmazta az aktuális formanyelvet. A szecesszió és az alkalmazott grafika propagálói és alkotói között fontos helye van, korai iparművészeti munkái, plakátjai, autonóm lapjai joggal kapnak helyet a magyar szecesszió mesterművei között.
Várfok Galéria – Családfák A tárlat 2021. július 31-ig látogatható.
Forrás: Várfok Galária
A Várfok Galéria egy nagyszabású csoportos kiállítással kapcsolódik a Fesztivál Akadémia idei témájához, a családfákhoz. A származás, ősök és az utódok közötti kapcsolatok, családi kötelékek, vérvonalak, generációkon átívelő tradíciók kérdéskörét járja körbe a tárlat különböző művészgenerációk kiemelkedő alkotói révén. Láthatóak lesznek többek között Korniss Péter fotográfus családokat évtizedeken át megörökítő fotográfiái, az idén 100. születésnapját ünneplő világsztár, Françoise Gilot intim családi kötelékeket bemutató alkotásai, Rozsda Endre (akinek művészi életútját egy 1937-es Bartók Béla koncert határozta meg!) kaleidoszkópos időrétegei közül kísértetként előtűnő családtagjai és Szirtes János kormos képei. A fiatal generációt négy művész képviseli: Nemes Anna rendkívül érzékeny, akvarellszerű aktjai, Orr Máté szürreális, barokkos kompozíciói, Gaál Kata rendkívül egyedi kollázs- és montázsképei, valamint Kazi Roland kinetikus szobra szintén láthatók lesznek.
Ludwig Múzeum –Lassú élet. Radikális hétköznapok A tárlat 2021. szeptember 5-ig látogatható.
Diana Lelonek: “Pet-environment” from the series: “Center For Living”, 2017. Forrás: Ludwig Múzeum
Ez a kiállítás állásfoglalás és közvetlen reakció napjaink égető globális kérdéseire. Világunk működésének jelenlegi logikája, a fennálló társadalmi-gazdasági rendszer és a piaci-fogyasztói kultúra súlyos környezeti problémákat szült. A hozzájuk kapcsolódó szemléletmód válságban van, a jelenlegi gyakorlatok pedig nem képesek valós megoldásokat nyújtani a hatalmas méreteket öltő pazarlásra és túlfogyasztásra, a természeti erőforrások kizsákmányolásának megfékezésére. A lassú-szemléletmód a társadalom, a gazdaság és a mindennapi élet területén egyaránt a meglévő struktúrák újragondolását és a bevett gyakorlatok újraszervezését jelenti. Lényege a tudatosságban és a kritikai hozzáállásban ragadható meg leginkább, melynek köszönhetően egyre több lehetséges alternatíva áll rendelkezésre a permakultúrás gazdálkodástól a hulladékmentes háztartásvezetésen és az önkéntes egyszerűségen át a növekedés nélküli gazdaság koncepciójáig.
A hazai műkincspiacon magánkereskedelemben a nyilvános eladások között a valaha volt legmagasabb áron vásárolták meg Csontváry Kosztka Tivadar Hídon átvonuló társaság című festményét a Virág Judit Galéria nyári kiállításán. Az egykori Bedő-gyűjtemény főműve a festő egyik legrejtélyesebb festménye.
A Csontváry-életmű ismert alkotásai közül alig több mint 20 festmény található meg magángyűjteményben, a többit múzeumok, közgyűjtemények őrzik. Ezért a Csontváry-festmények valódi ritkaságnak számítanak a műkereskedelemben. A festőművész eddigi legdrágábban értékesített festménye a Traui tájkép naplemente idején volt, ami 240 millió forintért kelt el a Virág Judit Galéria 2012-es téli aukcióján.
„A Hídon átvonuló társaság legutóbb 2006-ban szerepelt a Virág Judit Galéria aukcióján, akkor 180 millió forintért vásárolta meg egy magángyűjtő. Megtisztelő, hogy 15 évvel később ismét mi értékesíthettük a festményt, amely nyári kiállításaink főműve lett. Az alkotást ismét magángyűjtő vásárolta meg. A felek kölcsönös megállapodása alapján az eladási árat nem hozhatjuk nyilvánosságra, de magánkereskedelemben Magyarországon a valaha volt legmagasabb árú festményeladásról beszélhetünk” – emelte ki Törő István, a Virág Judit Galéria ügyvezetője.
A Hídon átvonuló társaság Csontváry Kosztka Tivadar egyik legtöbbet reprodukált alkotása. A 60×72 centiméteres képet a művészettörténészek Csontváry nagy kompozícióinak előzményeként tekintik. Szimbolikáját régóta kutatják, azonban eddig még senkinek sem sikerült igazán feltárni. A dinamikus kompozíciójú festményt mesebeli álmodozó figurák, vadászok, lovasok, köztük egy amazon, bohócok, gyermekét karjában tartó anya, tétova férfiak népesítik be. A Hídon átvonuló társaság is azok közé az alkotások közé tartozott, amelyeket a művész a bérelt patikájában őrzött. A közönség először a festő halála után 11 évvel, 1930-ban az Ernst Múzeum Csontváry kiállításán láthatta.
Rekordáron, 8,86 millió fontért (3,684 milliárd forint) kelt el Leonardo da Vinci Medvefej című rajza csütörtökön egy londoni árverésen.
A mindössze 7 centiméteres, ezüstpont-technikával pink-bézs papírra készült rajz egyike “annak a kevesebb mint nyolc fennmaradt Leonardo-rajznak, amely még magánkézben van a Brit Királyi Gyűjteményen és a chatsworthi Devonshire Gyűjteményeken kívül” – írta a Christie’s aukciósház.
Előzetesen 8-12 millióra becsülték a leütési árat. A rajzra egyetlen ember licitált. A jutalékokat is magában foglaló 8,886 millió fontos vételár meghaladja az előző rekordot: Leonardo (1452-1519) Ló és lovas című rajzát 2001-ben valamivel több mint 8 millió fontért (mai árfolyamon 3,3 milliárd forint) adták el.
A rajz tulajdonosait Thomas Lawrence brit festőig lehet visszakövetni. Lawrence 1830-as halála után a Medvefej a festő kereskedőjéhez, Samuel Woodburnhöz került, aki 1860-ban eladta a Christie’snek 2,50 fontért. Jelenlegi tulajdonosa 2008 óta birtokolja. A világ legdrágább festménye, a Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi 2017-ben a Christie’s árverésén 450 millió dollárért (mai árfolyamon 135,8 milliárd forint) kelt el.
A világ két vezető árverőháza, a Christie’s és a Sotheby’s számos új aukciós formátummal és technikai újítással hívta fel magára a figyelmet az utóbbi években, de közben szorgalmasan barkácsoltak hálózatukon is. E téren az újdonságok nem egyszerűen földrajzi terjeszkedést jelentenek.
A műkereskedelem globalizálódása az utóbbi évtizedekben a nagy nemzetközi aukciósházakat is hálózatuk rendszeres bővítésére késztette. Ez elsősorban a kiemelt ügyfelekkel kapcsolatot tartó, értékesíteni tervezett műtárgyaikat az adott ház számára megnyerni igyekvő képviseletek számának növelését jelentette: a két legnagyobb háznál, a Christie’s-nél és a Sotheby’s-nél ezek száma már 80 körül mozog és Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatók. Azoknak a városoknak a száma viszont, ahol árveréseket rendeznek, lényegesen alacsonyabb és lassabban is változik. A két ház listája e tekintetben alig különbözik: New Yorkban, Londonban, Párizsban, Milánóban, Genfben, Zürichben, Dubaiban és Hong Kongban mindketten árvereznek, s mellettük a Christie’s Amszterdamban és Sanghajban is aktív. Az egyes helyszínek súlya rendkívül eltérő; a hierarchia élén New York áll, majd London és – egyre inkább – Hong Kong következik. Ezekben a városokban szinte a műtárgyak minden kategóriáját és gyakran műtárgyaknak nem minősülő luxuscikkeket is árvereznek, és rendszerint itt kerülnek kalapács alá a legmagasabb árfekvésű tételek. Egyes városokban ugyanakkor a műfaji vagy akár a földrajzi kínálat is erősen korlátozott; Zürichben például mindkét ház csak svájci képzőművészeti alkotásokat árverez, míg Genf a legfontosabb ékszerárveréseknek ad otthont. A városok felsorolásából jól látható, hogy egyelőre mindkét ház hálózata Európában a legsűrűbb, s mivel nem is ez a kontinens mutatja a leggyorsabb fejlődést, új árverőterem megnyitására itt már hosszabb ideje nem is került sor.
A Sotheby’s új kölni székháza, az Oppenheim Palota. A Sotheby’s jóvoltából
Most azonban megtört a jég, a Sotheby’s bejelentette kölni árverőházának megnyitását. Ez végül is nem meglepő, hiszen Németország 3%-os részesedéssel az artprice legfrissebb, tavalyi adatai szerint a globális műkereskedelem ötödik legnagyobb szeletét hasítja ki magának – igaz, jócskán lemaradva a piac legnagyobb szereplőitől, de biztosan megelőzve azokat az országokat – Olaszországot, Svájcot és Hollandiát – ahol a két nagy ház közül legalább az egyik tart aukciókat. A német művészet ráadásul a műkereskedelem kínálati oldalában is igen fontos szerepet játszik – a régi mestereknél Dürertől Cranach-ig éppúgy, mint a moderneknél Kirchnertől Beckmannig vagy a kortársaknál Richtertől Baselitzig. És nincs hiány keresletben sem: a magángyűjtők mellett – akik közül nyolcan is szerepelnek az ARTnews TOP200 Collertors listájának legfrissebb kiadásában – Münchentől Hamburgig nagyon sok jelentős céges gyűjtemény is épül és tiszteletre méltóan magas a közgyűjtemények száma is, melyeknek akvizíciós büdzséje ugyan Németországban is viszonylag szerény, de az átlagosnál így is nagyobb. Persze egy árverőház számára az aukciós helyszínek kiválasztásánál más szempontok is szerepet játszanak – így például Svájc esetében nyilvánvalóan nagy súllyal esett latba, hogy az ország a pénzvilág egyik központja és a műkereskedelem egyik legfontosabb tranzitországa. Németországban valószínűleg több tényező is hátráltatta, vagy legalábbis nem tette sürgetővé a „két nagy” számára saját aukciósterem nyitását – miközben képviseleteikkel régóta behálózzák az országot, hiszen a Christie’s öt, a Sotheby’s négy német városban van jelen. És éppen ezeknek a képviseleteknek a jó munkája az egyik ok, amiért eddig nem szerveztek aukciókat Németországban; a német gyűjtők nagyobb értékű munkái könnyen utat találtak a New York-i vagy londoni árverésekre, mint ahogy azok vevőkörében is ott voltak-vannak a német gyűjtők. A másik, a „két nagyot” óvatosságra intő ok az lehetett, hogy Németországnak sok, nagyrészt gazdag hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező „saját” aukciósháza van, amelyek ráadásul jól lefedik az országot; a legnagyobbak Münchenben, Kölnben és Berlinben működnek. Kialakult tehát egyfajta „munkamegosztás”, aminek keretében az alacsonyabb értékű művek beadói és potenciális vevői a német aukciósházakkal bonyolították üzleteiket, míg a több millió, vagy több tízmillió eurós tételeket a „nagyoknál” adták-vették a műkereskedelem főbb nemzetközi központjaiban. Jellemző, hogy miközben a fentebb említett német mesterek munkái New Yorkban vagy Londonban nem ritkán több tízmillió eurós vagy dolláros árat érnek el, a német árverési rekordot egészen a legutóbbi napokig egy 1942-es Max Beckmann festmény tartotta, amely 2018-ban a berlini Grisebach árverésén 5,5 millió euróért kelt el és került egy svájci magánalapítvány tulajdonába. (Néhány nappal ezelőtt ez a rekord megdőlt, amikor egy kínai gyűjtő 9,5 millió eurós kalapácsot, jutalékkal és forgalmi adóval együtt 14,5 millió eurót fizetett a stuttgarti Nagel Aukciós Háznál egy, a Ming-dinasztia korában, 1473-ban készült, Vajrabhairava istenséget ábrázoló szoborért. A 169 kilót nyomó alkotás zömmel bronzból készült, de tíz kiló aranyat is felhasználtak hozzá. A szobor közel fél évszázad után bukkant fel újra a műkereskedelemben; a mostani árverésre egy svájci gyűjtő adta be.)
A német aukciós piac eddigi legdrágább tétele, Vajrabhairava bronz szobra 1473-ból. A Nagel Auktionen jóvoltából
A németországi nyitás másik okát a pandémia tapasztalataiban kell keresnünk. A járványt, és az ezzel járó utazási korlátozások időszakát az átlagosnál lényegesen kisebb veszteséggel vészelték át a műkereskedelem azon egységei – aukciósházak, vásárok –, amelyek nem globális, hanem regionális vagy akár lokális ügyfélkörrel dolgoznak, azaz a földrajzi közelség a digitalizáció korában újra értékké vált. A vezető német aukciós házak többsége 2020-ban sem könyvelt el visszaesést, többen még ebben a nehéz évben is forgalomnövekedést, bővülő ügyfélkört tudtak felmutatni. Míg más országok esetében a döntés megszületése után általában már nem nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy melyik városban legyen az új árverezőház, a műkereskedelemben is több központú Németország esetében ez komoly dilemmát jelenthetett a Sotheby’s-nek. Választásuk talán azért eshetett a komoly helyi konkurenciát felmutató Kölnre, mert a város művészeti infrastruktúrája különösen fejlett – jelentős múzeumokkal, ismert galériákkal és az ország legfontosabb művészeti vásárával, az Art Cologne-nyal –, földrajzi elhelyezkedése pedig könnyen elérhetővé teszi a Benelux államokban élő gyűjtők számára is. A hivatalos nyilatkozatokban az aukciósház vezetői a német gyűjtőkör növekedését jelölik meg fő okként és tagadják, hogy a lépésnek köze lenne a Brexithez. Adataik szerint a nehéz tavalyi évben a licitálók között 40%, a sikeres licitálók, azaz a vásárlók körében pedig 30% volt Németországban az új ügyfelek aránya – ezek valóban imponáló számok. Úgy vélik, a helyi házakkal szemben komoly versenyelőnyt jelent számukra, hogy kínálatuk egy sokkal szélesebb potenciális vevőkörhöz jut el.
A döntéssel természetesen Köln lesz a Sotheby’s németországi központja, ami a patinás Oppenheim Palotába költözik be. Az elegáns épületben a private sale üzletághoz kapcsolódó kiállításokat terveznek, amelyeken a műtárgyak mellett luxuscikkek is helyet kapnak. Az aukciós program erre az évre három árverést tartalmaz, egyelőre online formában, de a cég vezetői a következő évekre a tapasztalatok függvényében nem zárják ki élő árverések szervezését sem. Az első online árverés szeptember 10-17. között lesz, modern mesterek, köztük Otto Piene és Markus Lüpertz munkáival, a tételek becsértéke várhatóan 3 ezer és 300 ezer euró között mozog majd. Novemberben fiatal, feltörekvő művészek alkotásait kínálják, köztük olyanokét, akiknek ez lesz az első aukciós szereplése – a hasonló aukciók Franciaországban már komoly sikert arattak. A tételek között képzőművészeti alkotások, fotók és design objektek egyaránt szerepelnek majd. A harmadik árverésen luxuscikkeket – táskákat, órákat, ékszereket, stb. – kínálnak; ez a kategória az elmúlt években növekvő népszerűségnek örvendett a ház árverésein. Ugyanakkor tudatában vannak annak is, hogy a helyi árverőházakhoz hasonlóan őket is negatívan érinti, hogy Németországban viszonylag szigorú a kulturális örökségvédelmi törvény és a műtárgyakra nem a kedvezményes, hanem a normál ÁFA-kulcsok érvényesek. Ez utóbbi szabály megváltoztatásáért a német műkereskedelem hosszabb ideje lobbizik és új érvként a pandémia okozta nehézségeket is bevetették – egyelőre hiába.
A Christie’s most megnyílt új southamptoni regionális galériája. A Christie’s jóvoltából
Míg korábban a képviseletek, illetve az árverési csarnokok jelentették a két nagy ház jelenlétének lehetséges formáit az egyes országokban és városokban, most mindketten kísérleteznek egy olyan új formával is, ami valahol a kettő között helyezkedik el: több a képviseleteknél, de kevesebb az árverőtermeknél. A Christie’s-nél ezeket az új egységeket regionális galériáknak hívják és eddig kettő volt belőlük – Los Angelesben és San Franciscoban. Idén újabb kettőt nyitnak, szezonális jelleggel, ugyancsak az USÁ-ban, Southamptonban és Aspenben. A regionális galériák nem rendeznek árveréseket, de bemutathatják a küszöbön álló aukciók legérdekesebb tételeit és rendezhetnek értékesítéssel egybekötött kiállításokat, azaz szerepet kapnak a private sale-ben.
A Sotheby’s nem így hívja ugyan, de hasonló megoldással kísérletezik most, ráadásul Európában. „Oda kell mennünk, ahol az ügyfeleink vannak” jelszóval Monacoban nyitnak egy, a nyári hónapokban működő pop-up kiállítóteret, a Christie’s regionális galériáihoz hasonló feladatkörrel. A július 3-i indulást a Grimaldi Forum retrospektív Alberto Giacometti-kiállításának megnyitásához, illetve a hagyományosan sok látogatót vonzó Art Monte Carlohoz kötik. A nyitó kiállításon többek között Pablo Picasso, Francis Picabia, George Condo és Lucio Fontana festményeit, illetve exkluzív ékszereket és más luxuscikkeket vásárolhatnak a kellően vastag pénztárcával rendelkező látogatók. Később Karl Lagerfeld hagyatékából terveznek ugyancsak vásárlással egybekötött bemutatót. A vagyonos polgárairól ismert Monaco a nagy vetélytárs érdeklődését is felkeltette: a Christie’s júliusban egy étteremben rendezendő private sale kiállítással teszi itt le a névjegyét, amin a képzőművészetet ugyancsak ékszerekkel kombinálja. Monaco műkereskedelmi szerepének erősödéséről tanúskodik az a minapi – nem árverőházi – hír is, miszerint a világ egyik legnagyobb kereskedelmi galériája, a Hauser & Wirth június 19-én állandó kiállítóteret nyitott itt és elsőként Louise Bourgeois műveiből rendezett bemutatót.
Nyitókép: Wayne Thiebaud: United (Sunglasses) / Forrás: Christie’s
Szerző: Emőd Péter A cikk 2021. július 5-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
