Szenzáció volt 2018-ban a Kislány léggömbbel című festménynek az a változata, amit a keretébe épített iratmegsemmisítő az árverésen, a leütés pillanatában félig ledarált. A mű most újra kalapács alatt, de már csillagászati áron.
A történet annak idején bejárta a világsajtót: a Banksy egyik legismertebb, eredetileg egy londoni ház falán feltűnt motívumát megörökítő munkát a Sotheby’s 2018. október 5-i londoni kortárs árverésén jó áron, jutalékkal együtt a becsértékét ötszörösen meghaladó 1,04 millió fontért ütötték le. Az igazi szenzációt mégsem az ár jelentette, hanem az, hogy a leütés pillanatában – látszólag mindenféle emberi beavatkozás nélkül, valójában távirányítással – működésbe lépett a beépített iratmegsemmisítő és a kép alsó felét keskeny csíkokra szabdalta. Azóta persze kiderült, hogy a Sotheby’s be volt avatva a dologba, az azonban máig nem világos, hogy „csak” egy nagyszerű marketing gag-nek voltunk a tanúi – Banksy nagyon ért az ilyesmihez, így ez sem lenne meglepő – vagy inkább egy olyan kísérletnek, ami a művészet határainak kérdését feszegette, tegyük hozzá, roppant látványos módon. Egy biztos, Leonardo Salvator Mundiját leszámítva egyetlen aukciós tétel sem kapott akkora publicitást az elmúlt években, mint ez a Banksy-munka, s ezzel a művész és az aukciósház egyaránt nagyon jól járt. És nagyon jól járt az az inkognitóját mindmáig őrző vásárló is, aki három éve megszerezte a képet. Róla mindössze annyit lehet tudni, hogy nő, Európában él és komoly gyűjtemény birtokosa. Abból, hogy az azóta eltelt időben két németországi múzeumnak, a baden-badeni Museum Frieder Burdának és a Staatsgalerie Stuttgartnak adta kölcsön a – mindkét helyen közönségmágnesnek bizonyult – munkát, sokan a gyűjtő nemzetiségére is következtetnek, ez azonban nem megerősített információ. Annyi bizonyos, az anonim gyűjtő egyszer már nagyon jól döntött. Az árverés után ugyanis az aukciósház felajánlotta neki, hogy visszaléphet az üzlettől, hiszen a mű már nem pontosan az volt, mint amire ő licitált, de ő egy percig sem gondolkodott – felmérte, hogy példátlan publicitást kapott és úttörő jellegű munka kerülhet a birtokába, hiszen ez volt az aukciók történetének első olyan tétele, ami magán az árverésen nyerte el végleges formáját. Ráadásul az „átalakított” munkát Banksy egyértelműen új műként vállalta fel azzal, hogy új nevet is adott neki (Love in the Bin – Szerelem a kukában). Amit ez a gyűjtő akkor még nem tudhatott: az azóta eltelt három év Banksy soha nem látott népszerűségét és áraiban is mérhető sikereit hozta. Belépett a legnagyobb publicitást kapó, a közösségi médiában legtöbbet keresett művészek közé és menetrend szerinti gyakorisággal szállította az új árrekordokat. Ez a rekord jelenleg már 16,7 millió fontnál tart, amit az idén márciusban – a változatosság kedvéért a Christie’s-nél – kalapács alá került Game Changer című, a pandémia megfékezésében hősies munkát végző ápolónők előtt tisztelgő munkája ért el.
Hogy ez a szárnyalás késztette a Love in the Bin tulajdonosát arra, hogy alig három év után megváljon a műtől, nem tudni, de ha így van, vélhetően nem kalkulál rosszul. Banksy most a csúcson van, de vele is könnyen megeshet az, ami több más sztárolt művésszel, pl. Damien Hirsttel is megtörtént, nevezetesen, hogy árai egy idő után stagnálni vagy akár csökkenni kezdenek. Az időzítés tehát jónak tűnik és ezt jelzi a 2018-as vételárat négyszer-hatszor, az akkori taksát hússzor-harmincszor meghaladó és irreálisnak semmiképp sem mondható becsérték. Hogy ki lesz az új tulajdonos, s hogy ő közszemlére fogja-e tenni az októberi aukció beharangozójában a XXI. század legismertebb műalkotásának nevezett képet, még nem tudható, de az biztos, hogy az október 14-i árverés előtt a Sotheby’s megutaztatja, így az az aukció helyszínéül szolgáló Londont megelőzően New Yorkban, Hong Kongban és Taipeiben is látható lesz. Az utóbbi két város bevonása a körútba egy újabb apró, de egyértelmű jele annak, hogy a nagy aukciósházak egyre inkább az ázsiai vásárlókban látják forgalmuk növelésének legnagyobb esélyét.
Szerző: Emőd Péter
A cikk 2021. szeptember 4-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.
