Latest Posts

Ismerje meg, mit jelképeznek a festményeken szereplő állatok! – 2. rész

Az állatok évezredes szimbólumok az emberi kultúrában, nem túlzás azt állítani, hogy ábrázolásaik már az ősidőktől kezdve többletjelentéssel bírnak. Az ókeresztény és a román művészetben bontakozott ki igazán az a jelképes képzőművészeti kifejezési forma, amely a különböző állatfigurákat a vallásos gondolkodás alapfogalmaira utaló tartalommal és jelképértékkel ruházta fel. Sorozatunk első részében a hermelinről írtunk, most a 2017-es év madarának választott tengelict mutatjuk be Önöknek!

A tengelic

 

Raffaello Santi: Madonna tengeliccel, (részlet) 1505-06.  A Wikimedia jóvoltából

A legenda szerint a keresztet vivő Jézus töviskoronájából egy kismadár ki akart csípni egy darabot, ekkor a tollára egy csepp vér hullt és ezért piros lett a tengelic fejtolla. A keresztény ikonográfiában a gyermek Jézust gyakran ábrázolták szegfűvel vagy tengeliccel, így utalva a passióra. Emellett a tengelic a kitartás, a termékenység és az ártatlanság szimbóluma is.

Raffaello Santi: Madonna tengeliccel, 1505-06.  A Wikimedia jóvoltából

Raffaello még húszéves sem volt, amikor megfestette a Mária megkoronázását, majd Perugino ösztönözésére a mesterét felülmúló első nagy képét, a Mária eljegyzését. 1504-ben Firenzében telepedett le, ahová Leonardo és Michelangelo híre vonzotta. Ekkori készült híres sorozata a Madonna tengeliccel, az Esterházy-Madonna, a Madonna del Prato és a La Belle jardiniére. Raffaello Madonna tengeliccel című képén a gyermek Keresztelő Szent János egy tengelict mutat Jézusnak, így utalva az eljövendő szenvedéstörténetre. A reneszánsz idején gyakran ábrázolták Jézust tengeliccel, a kismadár például Joos van Cleve ( 1485-1540?) és Vittore Crivelli (c.1430-1502) képén is feltűnik.

Joos van Cleve: Madonna tengeliccel. A Wikimédia jóvoltából

Vittore Crivelli: Madonna tengeliccel. A Wikimédia jóvoltából

Goya festményén a tengelic már nem Krisztus jelkép, hanem az ártatlanság szimbóluma. A spanyol festő mestere volt az önreklámozásnak, Manuel Osorio Manrique de Zuniga, Altamira grófja legifjabb fiának portréján három macska és számos tengelic mellett egy szarka látható, amelynek csőréből szégyentelenül a mester névjegye bukkan elő. A kalitkába zárt tengelicek itt a gyermeki ártatlanság megtestesítői.

Francisco Goya:  Manuel Osorio Manrique de Zuñiga, 1787-88.A Metropolitan Museum of Art jóvoltából

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
Decoding Animals in Art History, From Immortal Peacocks to Lusty Rabbits

Egy német fotós megmutatta, hogyan látják a madarak a tengerparti napernyőket!

A rekkenő melegben a vízparti nyaralás csak távoli álomnak tűnhet és az iroda légkondicionált falai között nehéz elképzelni, hogy egyszer majd a vízparton fogunk ülni a napernyők alatt. A szabaság alatt próbáljuk kipihenni a hétköznap fáradalmait, pihenünk, eszünk, élményeket gyűjtünk, fotózgatunk és a munkát próbáljuk teljesen kizárni az életünkből.

Fotó: Bernard Lang

De mi történik, ha egy fotográfus nyaral? Fényképez és még ekkor is témákat gyűjt!
A müncheni fotós Bernard Lang pár évvel ezelőtt az olaszországi Adrian nyaralt, amikor is döbbenten tapasztalta, hogy a szállodai napernyők milyen katonás sorokba rendezve várják a nyaralni vágyókat. Lang amúgy is előszeretettel készít fotókat a levegőből, sorozatain eddig szénbányák és ipari ingatlanok is szerepeltek, így nem meglepő, hogy amint visszatért Olaszországba Ravenna és Rimini között légifotókon örökítette meg a napernyőket. A színes és mintás ernyők a levegőből egészen lenyűgöző látványt nyújtanak!

Fotó: Bernard Lang

Fotó: Bernard Lang

Fotó: Bernard Lang

Fotó: Bernard Lang

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
Aerial Adria by Bernhard Lang

Fektessünk-e műtárgyba? 4. rész – Segítünk, hogy ne hibázzon!

Hogyan születnek a rekordárak a műtárgypiacon? Felháborodjunk vagy sodródjunk az árral és élvezzük a művészetet?

Lépten-nyomon halljuk, hogy ez vagy az a művész rekordot döntött az aukciós piacon, különösen a nemzetközi műtárgypiac kapcsán szinte hetente olvashatunk ilyen híradásokat az elmúlt években.
A piaci elemzők és a piac szereplőinek kimutatásai, nyilatkozatai alapján a galériáknak és az aukciósházaknak a 2008-ban kezdődött globális gazdasági krízis, a Brexit vagy az olajválság meg se kottyant –  a műtárgyak kereskedelme dübörög. Magyarországon kicsit árnyaltabb a helyzet, bár szép eredmények születnek a vezető árverezőházak aukcióin, a leütések nagy átlagban még nem érik el a 2008 előtti árszintet.
A cikksorozat előző, 3. részét azzal zártam, hogy a magyar piac méretéből adódó likviditási sajátosságok miatt fontos, hogy a gyűjteményünkbe vásárolt darabok magas kvalitást képviseljenek, ritkaságnak számítsanak, és ezáltal a piacon kurrens „áruként” tekintsen rájuk a többi gyűjtő. Mindez persze csak akkor fontos, ha a vásárló fontosnak tartja, hogy a gyűjteménye értéke stabil legyen vagy növekedjen, aki pusztán passzióból, tisztán a művészet iránti rajongásból vásárol, az rá se hederítsen a következő soraimra … !
Az elemző sorozatom előző részében azt is ígértem, hogy megmutatom mely festmények izgatták legjobban a gyűjtőket, és keltek el ezidáig a legmagasabb árakon. Az ígéretemet ezúttal csak félig teljesítem, azzal, hogy sorra veszem minden idők legdrágább festményeit és a tavalyi év rekordjait a világban, a következő bejegyzésemben pedig foglalkozom a magyar művészekkel.

Paul Gauguin: Mikor házasodsz meg?, 1892 – 300 millió USD

Willem de Kooning: Interchange (Közlekedési csomópont), 1955 – 300 millió USD

Paul Cezanne: A kártyázók, 1892 – 259 millió USD

És most nézzük meg azt is, hogy a tavalyi évben mely képek keltek el legdrágábban a világban:

Claude Monet: Meule (Szénaboglya) – 81 447 500 USD

Willem de Kooning: Cím nélkül XXV – 66 327 500 USD

Pablo Picasso: Femme Assise – 63 220 336 USD

Persze most mindenki azt kérdezi, hogy lehet ennyi pénzt kiadni festményekért, sőt Willem de Kooning munkája láttán, biztos vagyok benne, hogy sokan jóízűen felkacagnak, azzal a jobb esetben ki nem mondott gondolattal, hogy “Na de ilyet én is tudok festeni!!!!”, hisz ez csak maszatolás.  Pont a mai napon olvastam a Facebook hírfolyamomban egy végetnemérő postfolyamot Barnett Newman 1953-as Onement VI. című munkájával kapcsolatban, amely legutóbb 43 800 000 dollárért kelt el a Sotheby’s New York-i aukcióján.  A hozzászólók többsége személyes sértésnek vette a magas leütési árat, és tökéletesen értetlenül, mitöbb felháborodva állt a jelenség előtt: hogyan lehet egy fehér csíkkal megbolondított, királykék, gyakorlatilag monokróm festményért ennyi pénzt kiadni, mikor annak a pénznek sokkal hasznosabb helyet lehetne találni … Átgondolt érvek ilyenkor természetesen nem hangzanak el, mindenki dühből beszél – és nem mondom, néhány postba belekukkantva nekem is felment a vérnyomásom, de leginkább az értetlenség láttán.

Barnett Newmann: Onement VI., 1953 – 43 800 000 USD

Arról nem érdemes filozófiai vitát nyitni, hogy egy festmény megér-e ennyi pénzt. Erről szerintem  legokosabban a Pierce Brosnan és Rene Russo szereplésével fémjelzett Thomas Crown ügy című filmben nyilatkozik a biztosító társaság nyomozója, amikor egy csavaros fordulattal a film utolsó perceiben a szimpatikus csalót alakító Pierce meglovasít egy Monet a múzeum faláról. A hajszába már kissé belefáradt detektív azzal borít fátylat az ügyre, hogy amíg az utcákon egyesek gyilkolnak, addig neki nincs ideje ilyen csacskaságokra pazarolni az idejét, mint holmi műtárgylopások felderítése.  Annak ellenére, hogy tisztelem a szakmámat és a műkereskedelem szorgalmasan dolgozó szereplőit, a fontossági sorrendben mélységesen egyetértek a nyomozóval. DE: ez még nem jelenti azt, hogy egy műalkotás értéke ne lenne mérhető akár csillagászati összegekben, mégpedig pusztán az adott mű minősége, érdekessége, egyedisége, ritkaságértéke okán. Ez a piac nem objektív, nincs check list a kezünkben, amelynek segítségével kipipálhatjuk azokat a faktorokat, amelyektől kiemelkedő értéket képvisel egy műtárgy. Az a rossz hírem van, hogy mindez bizonyos mértékben szubjektív. Talán azért érzik oly sokan egy-egy hihetetlenül magas leütési ár kapcsán, hogy a “király új ruhája” típusú jelenséggel van dolguk, mert a szakértők, vagy az önszorgalomból a művészetben, művészettörténetben elmélyedt laikusokat kivéve a többség számára az ismeretek híján sűrű fátyol fedi egy-egy műalkotás értelmezési lehetőségeit. A művészet történetének ismerete, az egyes korszakok, irányzatok evolúciójának áttekintése, megértése segít felépíteni az érzelmi faktort, amely arra ragadtathat egy-egy gyűjtőt, hogy elképzelhetetlenül sok pénzt fizessen a hőn áhított műért. Természetesen nem mondom, hogy a sznobéria-faktor nem játszik szerepet a csúcsárak születésében, de ez a piac már csak ilyen: csupa emberi gyarlóság, értelem és érzelem keveredése, szenvedélyek forrongása. Aki mindezt nem érzi magáénak, vagy zavarba ejti, az előtt két út áll: hagyja magát provokálni, és beleveti magát a témába, majd minél többet megismerve ebből a világból, beleszeret és részévé válik, vagy csípőből elutasítja az egészet, és mérgelődő postokat ont magából a Facebook-on felbukkanó rekordárakról szóló bejegyzésekhez.

A következő bejegyzésemben a magyar műtárgypiac rekordárait veszem górcső alá.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Járja körbe Ön is Lechner remekművét a pincétől a padlásig!

A héten végre eljutottunk arra az épületsétára, ahol megnézhettük Budapest egyik legkülönlegesebb épületét az Iparművészeti Múzeumot. A program folyamatosan teltházas, ezért figyelni kell, hogy a múzeum honlapjára mikor kerülnek fel az új időpontok. Én még a hírlevélre is feliratkoztam azért, hogy minden programról, többek között az ominózus épületsétáról is értesítést kapjak. Pár hete jött is a hírelvél, találtam szabad helyet, vettem jegyeket és az AXIOART csapatával meglátogattuk az Iparművészeti Múzeumot.

Fotó: Török Péter

A kétórás épületséta során a pincétől a padlásig bejártuk a múzeumot és az épület történetéről is megtudtunk egyet s mást. A sétavezető elmesélte többek között azt is, hogy a Magyar Királyi Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították és a múzeum gyűjteményének növekedése  miatt volt szükség erre az új épültre. 1890-ben tervpályázatot hirdettek, amit Lechner Ödön és Pártos Gyula „Keletre magyar!” jeligével beadott terve nyert meg. Az építkezés 1893-ban kezdődött és három és fél évvel később 1896. október 25-én adták át a múzeumot Ferenc József jelenlétben, a millenniumi ünnepségsorozat záróeseményeként. Belső munkálatok még folytak ezután is, ezért közönsége csak 1897-ben lett a múzeumnak. A második világháború és az 1956-os forradalom idején több lövés érte az épületet, melyeket azóta helyreállítottak. Később új kihívást adott a metróépítés, és az időnkénti nedvesedés, ami miatt szivattyúkat is kellett telepíteni a pincébe. A séta során természetesen ezeket a szivattyúkat is láthatjuk, de bekukkanthatunk az irodai folyosók tárlóiba, fapallókon menve a tetőn pedig közvetlen közelről gyönyörködhetünk a Zsolnay csempékben!

Fotó: Török Péter

Kinek ajánljuk az épületsétát?

  • Azoknak, akik az Iparművészeti Múzeum bezárása előtt látni szeretnék az épületet! A felújítás dátuma az elmúlt években legalább annyit változott, mint a Ligetbe kerülő múzeumi épületek száma, de ha egyszer hozzálátnak a tatarozáshoz, akkor biztos, hogy legalább 5 évre Iparművészeti nélkül maradunk!
  • Azoknak, akik szeretnék a pincétől a padlásig bejárni az épületet! Felbecsülhetetlen élmény olyan helyekre is bejutni, ahová a “mezei látogató” még a lábát se teheti be.
  • Azoknak, akik szeretik a szecessziót/ Lechner Ödön és Pártos Gyula építészetét/ az Iparművészeti Múzeumot!
  • Azoknak, akik nem szeretik a szecessziót/ Lechner Ödön és Pártos Gyula építészetét/ az Iparművészeti Múzeumot! A sétán során hátha változtatnak a véleményükön.
  • Azoknak, akik szeretik az omladozó falak látványát! A felújítás után ez biztos, hogy eltűnik (legalábbis egy rövid időre).
  • Azoknak, akiknek az alábbi képek láttán kedvük támad jelentkezni a sétára:

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

Fotó: Török Péter

A séta további részletei itt elérhetőek.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!