Latest Posts

Mit keresnek Nápoly utcáin a klasszikus festmények szereplői?

Alexey Kondakov ukrán művész, dizájner ismét klasszikus festmények szereplőit helyezte kortárs díszletek közé, Kijev után most napjaink Nápolya adja a képek helyszínét!

Kondakov hosszú ideig élt és dolgozott Olaszországban, a reneszánsz hazájában, amely nemcsak rá, mint emberre, hanem művészetére is nagy hatással volt.
A kijevi művész kivágta a klasszikus festmények és freskók jól ismert alakjait azért, hogy kortárs díszletek közé helyezhesse őket. A Nápolyi munka és Művészettörténet a kortárs életben című sorozataiban a művész által készített fotók adják a hátteret. Hétköznapi helyszíneken elevenednek meg Hans Holbein portréi, Bouguereau  és Waterhouse múzsái.

Kit vár?

?

Kondakov egyszerre ötvözi és ütközteti képeiben a festett figurákat és a modern környezetet. A fotómanipulációk pedig a feszültségből táplálkozva kívánnak esztétikai hatást elérni.

?

Hölgyek a képregényboltban

Mi a kívánságod? ?

Hétfő… ?☕

Mi az?

Hol szeretne olvasni?

Nagy mosás

Party time

A művész további munkáit Instagram és Facebook oldalán tekinthetik meg!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
Alexey Kondakov újból felkarolja a reneszánszt
Alexey Kondakov’s Remixed Classical Paintings
A művész Instagram oldala

Így élnek ők: művészek és otthonaik – 3. rész Jean Cocteau

Íme a ház, amiben 12 évig vendégeskedett a francia polihisztor!

Cocteau-t úgy is bemutathatnám, mint az embert, akinek 5 neve (Jean Maurice Eugène Clément Cocteau) és 8 hivatása (költő, író, festő, szobrász, mozaikművész, zeneszerző, színész, filmrendező) volt. A francia művész talán az utolsó polihisztorok egyike lehetett, de terjedelmes életműve helyett most azt az otthont szeretnénk bemutatni Önöknek, amiben Cocteau-t 12 évig vendégeskedett!

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

1950-ben Francine Weisweiller párizsi mecénás meghívta Jean Cocteau-t a Cap-Ferrat-i villájába vacsorára. Végül 12 évig maradt ott, tetőtől-talpig beborítva lélegzetelállító freskókkal a házat.
Cocteau nemcsak a Villa Santo Sospir-t festett ki, hanem a mentori városházát, a Villefranche-sur-Mer-i Saint Pierre-kápolnát, valamint a Milly-la-Forét-i templomot is. A freskók befejezése után 74 évesen halt meg, a kápolnát pedig fogadott fia, Édouard Dermit festő fejezte be.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Az 50-es években a ház Weiswiller párizsi mecénás otthonában vendégeskedett minden nyáron Yves Saint Laurent is. Weisweiller unokatestvérén, Nicole Stéphane színésznőn keresztül ismerkedett meg Cousteau-val.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

A mediterrán tájra néző villa formája és fehér színe is belesimul a francia Riviéra építészetébe.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

A ház dekorálása akkor kezdődött, amikor Cocteau megkérdezte a házvezetőnőt, hogy a kandalló felé rajzolhat-e egy Apolló alakot. Végül a görög istenről készítettet rajz annyira megtetszett az ott lakóknak, hogy Cocteu folytatta a dekorálást!

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Cocteau szerint a város atmoszférája, a zafírkék tenger és a sziklás part adta az inspirációt ahhoz, hogy az égei és görög művészet motívumkincséhez nyúljon. A villában lépten-nyomon a görög mitológiai alakjaiba botolhatunk: Dionüszosz, Diana, Nárcisz és a nimfák pedig visszatérő szereplők lettek.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Cocteau vázlatok nélkül festett a falakra, ha valami eszébe jutott nem gondolkodott, hanem cselekedett. Előfordult, hogy az ágyon feküdt és a hozzá legközelebb eső tárgyra, a lámpára alkotott.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Faszénnel, temperával, pigmentekkel és mésztejjel is festett, amikor a falra már nem lehetett alkotni a helyhiány miatt, akkor a szekrények belsejét és a függönyöket is megfestette.
“Ha nem tudtuk hova rakni a festményeket, akkor a kertben lévő fákra lógattuk őket.” – mesélte Cocteau.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

1952-ben rendezte meg Cocteau a La villa Santo Sospir című filmjét, amiben a szereplők meglátogatták a freskókkal díszített villát is. A villa egy másik világ szimbólumként jelent meg, a  Santo Sospir a boldogság szigete, ahol elfelejthetjük azt a világot, amiben élünk.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

“Elég volt a felhőkből, a hullámokból és az akváriumokból, elég volt a sellőkből és a lágy fuvalmakból, nekünk a föld, a mindennapi élet zenéje kell.”
Cocteau soha nem vallotta magát filmrendezőnek, sokkal inkább költőnek. Alkotásai közül a Szép és a Szörnyeteg című film mindmáig a legkedveltebb. Jean az események színhelyéül egy csodálatos kastélyt választott. A gyertyatartók nem hagyományos kandelábereken állnak, hanem a falakból kinyúló élő emberi karok fogják őket. A tükrök folyékony kapuk egy másik világba, a szobrok megelevenednek. Ahogy a Szép és a szörnyetegben átalakulnak a tárgyak, úgy a Villa Santo Sospir-ben is a metamorfózis tanú lehetünk. Itt minden vonalnak és szereplőnek jelentése van!

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

A II. világháború után hat évvel kezdte dekorálni Cocteau a villát. A festésnél nemcsak a szépet, hanem a velünk élő pusztítást is meg akarta jeleníteni.

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Filippo Bamberghi fotója. A Vogue jóvoltából

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
House tour: the tattoo-walled, French Riviera home of artist Jean Cocteau
Jean Cocteau

Ismerje meg, mit jelképeznek a festményeken szereplő állatok! – 3. rész

Gondolkodásmódunk alapvető sajátossága, hogy jelképeket, szimbólumokat és analógiákat használunk. A környezet természeti jelenségei, élőlényei és maguk az ember teremtette tárgyak mind a mai napig a képalkotás alapszókincsébe tartoznak, elég csak a közösségi médiában használt emotikonokra gondolnunk.
Akik olvasták sorozatunk korábbi cikkeit, amiben a hermelinről és a tengelicéről írtunk, talán már észrevették, hogy a természetből született szimbólumok általánosan jellemző vonása az ambivalencia, ugyanaz az alakzat jó vagy rossz jelentést is hordozhat. Ez alól sorozatunk harmadik főszereplője a nyúl sem lesz kivétel!

A nyúl

Részlet Piero di Cosimo festményéből (1505).

A nyulat a termékenység és újjászületés szimbólumának tekintik, jellegzetesen feminin, lunáris állat, gyakran a holdistenségekhez társítják. A görög-római mitológiában egyrészt fürgesége miatt hírvivő, ezért Hermész (Mercurius) állata, másrészt a termékenység  jelképe, ebben az értelemben Aphrodité (Vénusz) attribútuma. Cupidót is gyakran ábrázolják nyúllal.
Piero di Cosimo 1505-ben készült festményén hamar kiszúrhatjuk Vénusz csípőjénél a fehér állatot, ami a termékenységet szimbolizálja.

Piero di Cosimo: Vénusz, Mars és Cupido (1505). A Wikimédia jóvoltából

A középkori kéziratfestők a gyáva, gyámoltalan, istenfélő embert ábrázolták nyúlként, mindemellett ők testesítették meg a tehetetlenséget és az ártatlanságot, továbbá néhány ábrázoláson a passzív, ám „beleegyező” szexualitást is. Több szexuális fűtöttségű miniatúrán farkasok ugrálnak a nyulakon. Egyes középkorászok szerint pontosan ebből a gondolkodásmódból eredhetett a (főként a 13-15. századi) miniatúrákon is fellehető, általában humornak szánt nyúlbosszú, amelynek eredményeként az öntudatukra ébredt állatok élvezettel nyilazzák le a kutyát vagy akasztják fel a rájuk vadászó embert.

Részlet egy középkori miniatúrából

Később a nyúl szimbolikája teljesen átalakult: az állat gyorsasága és félénksége okán az éberség keresztény szimbólumává valamint a bűn és a kísértés elöli menekülés jelképévé vált. A keresztény művészetben Szent Anna ábrázolásain a nyúl a meddőség utáni termékenységet jelzi.
Tiziano Madonnaképei a szabad természetben lejátszódó, hangulatos idillé alakulnak (Madonna nyúllal, Mária a gyermekkel és Szent Katalinnal). A Louvre-ban őrzött képen Szűz Mária mellett megjelenik a fehér nyúl, ami a szüzesség bujaság feletti győzelmére utal.

Tiziano: Madonna nyúllal (1530). A Wikimedia jóvoltából

A nyúl az új élet, a tavaszi termékenység megtestesítője, és ezáltal keresztény értelmezésben a feltámadás eszméjéhez kapcsolódik. Ugyanakkor a szexualitás és a szemérmetlenség jelképe is, valamint a Gyávaság allegorikus alakjának attribútumaként is ábrázolják. Lehet szerelmi zálog, és gyakran látható szerelmespárok ábrázolásain.

Ridolfo Ghirlandaio: Hölgy nyúllal (1508). A Yale University Art Gallery jóvoltából

Tiziano Égi és földi szerelem című képén az ékes ruhába öltözött nőalak mellett látható a nyúl, itt a profán szerelem attribútuma.

Tiziano: Égi és földi szerelem, 1514. A Wikimédia jóvoltából

Amikor a nyúl, csak nyúl

Albrecht Dürer 25×22 centis akvarellje, talán az egyik legismertebb nyúlábrázolás. A közel ötszáz éves kép művészettörténeti szempontból azért jelentős, mert “csak” a nyulat látni a képen, semmi mást. Dürer képéig a nyúl a termékenység és újjászületés szimbóluma volt, itt azonban semmit nem jelképez.

Albrecht Dürer: Mezei nyúl, 1502. A Wikimédia jóvoltából

Mendemondák szerint Dürer egy 1502-es nyári árvízben mentette meg a jószágot a fulladástól, és hazavitte nürnbergi műtermébe. Ha valaki alaposan megvizsgálja a képet, láthatja, hogy a nyúl szemében egy ablak tükröződik, talán épp az alkotó műtermének az ablaka. Mindez azt támasztaná alá, hogy a nyúl a festő “modellje” volt, meghatározható példány, nem pedig Dürer képzeletében élő állat.

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
Miért ábrázolták a nyulakat a középkorban szadista vadállatokként?
Decoding Animals in Art History, From Immortal Peacocks to Lusty Rabbits
Albrecht Dürer nyula, hopp

Szürreális képek főszereplőjévé vált a világ leghíresebb útja, a Route 66!

Jack Kerouac kultregénye óta az Amerikai Egyesült Államokat átszelő utazás milliónyi ember álmává vált. Már-már klisének számít, amikor valaki az Úton elolvasása után nekikezd a nagy kalandnak. A kontinensen átívelő kiruccanás alatt óhatatlan, hogy közhelyes fotókat készítsenek a modern kor vándorai, ezért is érdemes megismerkednünk Hayley Eichenbaum munkásságával. A képek annyira szürreálisak,  hogy hamarabb eszünkbe juttatja Wes Anderson vagy Stanley Kubrick filmjeit, mint a valós életet.

Fotó: Hayley Eichenbaum

Eichenbaum munkáiban fontos szerepet kap a minimalista építészet,  a formatervezés és a geometria. Az amerikai fotós szerint a képek egy része gondosan eltervezett, de vannak olyan fotók is, amiket egy-egy spontán pihenő alkalmával készített. Hayley Eichenbaum  2013-ban végzett a Milwaukee Institute of Art & Design-ban, majd ottmaradt a városban, hogy barátaival közös stúdiót béreljen. Eichenbaum azonban nem bírt sokáig egy helyben maradni és nekivágott a Chicagóból induló és Santa Monica mólónál véget érő 66-os útnak.

Fotó: Hayley Eichenbaum

A fotós 2015 óta folyamatosan úton van, instagram oldalán, pedig bárki nyomon követheti, mikor merre jár!

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Fotó: Hayley Eichenbaum

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Forrás:
Hayley Eichenbaum on Going Viral, Being Instagram-Famous, and How Photography Almost Saved Her