Latest Posts

Apró különbségek mulandósága – 1. rész

Szerző: admin

Grayson Perry Apró különbségek mulandósága című kárpisorozatát még augusztus elején láttam Szarajevóban az Art Gallery of Bosnia Hercegovina-ban. Igaz, még csak szeptember első hetében járunk, de megkockáztatom, hogy ez volt az év egyik legizgalmasabb kiállítása.
Grayson Perry utazó kiállítását 2013-ban Londonban és más angliai városokban láthatta először a közönség, majd a szigetországot elhagyva Ukrajnában, Szerbiában, Koszovóban és Boszniában is kiállították a gobelineket. Szeptember 7. és október 20. között a boszniai Banja Luka-ban nézhetik meg Grayson Perry sorozatát!

Grayson Perry: Passió a parkolóban (részlet). Fotó: Török Péter


Mit érdemes tudni Grayson Perry-ről?

A 2003-ban Turner-díjjal kitüntettet Grayson Perry generációjának egyik legismertebb brit művésze, aki kerámiáiról, szobrairól, rajzairól, grafikáiról, szőtteseiről, excentrikusságáról és Clair nevű női alteregójáról ismert. Alkotásaiban a népművészeti elemek mellett a kézműves mesterségek technikáit is alkalmazza, ezáltal kifejezetten intim tartalmú, dekoratív tárgyakat hoz létre, melyek készítésekor a kísérletezésre helyezi a hangsúlyt, ezáltal pedig lerombolja az akadémizmusban uralkodó elitista osztályozásokat.

Forrás: newstatesman.com


Apró különbségek mulandósága

A kiállítás hat 2 x 4 méteres kárpiton mesél az angol társadalmi osztályok közötti mobilitásról és az egyes osztályok ízlésvilágának sajátosságairól. A rendkívül részletgazdag szőttesek nem finomkodnak, komplex módon mutatják be a britek életére jellemző excentrikusságot, és őszintén beszélnek a társadalmi osztályok átjárhatatlanságáról. Grayson Perry ügyesen csempészi be a korábbi korok művészeti alkotásainak kompozícióit az Apró különbségek mulandósága. A képek mellé helyezett magyarázó szövegek olyan alkotókat neveznek meg, mint Andrea Mantegna, Masaccio, Carlo Crivelli, Matthias Grünewald, Jan van Eyck, Thomas Gainsborough, Rogier Van der Weyden vagy Frida Kahlo.
A textilbe szőtt „horror vacui-képregény” főszereplője Tim Rakewall, aki szerény körülmények között az alsóbb társadalmi körökben nő fel, az egyetem után beházasodik a középosztályba, majd számítógépes szakértelméből meggazdagodva a felső osztály tagjává válik.  Tim Rakewall nem sokáig élvezheti a felemelkedést, egy szerencsétlen autóbalesetben 40 évesen életét veszti és egy idegen nő karjai között hal meg.

Grayson Perry az Apró különbségek mulandósága egyik kárpitjával. Forrás: telegraph.co.uk


Az aranyifjú útja

A szőtteseket William Hogart 18. századi angol festő Az aranyifjú útja című metszetekből álló sorozata inspirálta. Perry kárpitjainak főszereplője Hogart kitalált hőse, Tim (Hogartnál Tom) Rakewell. Hogartot nem véletlen tartják a világ egyik legnagyobb szatirikusának, ugyanis festményein és grafikáin nagy elszántsággal leplezte le a 18. századi Anglia társadalmi viszontagságait, a politikai korrupciót és a különféle társadalmi rétegek álságos viselkedését. Az aranyifjú útja főszereplőjét a divatos élet és a rang utáni vágy fűti, ezért az apjától örökölt vagyont egyre nagyobb és képtelenebb kiadásokba bocsátkozva elkótyavetyéli. Az ifjú végül annyira túlköltekezi magát, hogy érdekházasságra kényszerül és elvesz egy vagyonos özvegyasszonyt, de az adósok börtönét még így sem tudja elkerülni, és a bolondokházában hal meg.

William Hogart: Adósság miatt letartóztatva (Az aranyifjú útja – 4. metszet) rézkarc, rézmetszet, papír. 762 × 381 mm. Forrás: http://rezkarcfitness.blogspot.hu

A sorozat többi darabja megtekinthető itt.

 

All In The Best Possible Taste With Grayson Perry

Az Apró különbségek mulandósága lekottázott ízléssztereotípiák begyűjtéséhez Perry saját szavaival élve „szafarira indult a brit ízléstörzsek közé”. Portyázásának végeredménye egy háromrészes filmsorozat volt, amelyet a BBC Chanel4 2012 júniusában sugárzott a szigetországban.
A forgatás során Perry nemcsak tevékenyen beépült a megfigyelt társadalmi osztályok mindennapjaiba, hanem válaszokat keresett arra a kérdésre is, hogy hogyan befolyásolja a társadalmi hovatartozás a fogyasztással kapcsolatos döntéseket. Perry szerint ugyanis az angol ízlés összefonódik az egyén szociális hovatartozásával, és mindezt már az anyatejjel magába szívja mindenki.

All In The Best Possible Taste With Grayson Perry  – 1. rész:

Tim Rakewall gyerekkora:

 

Első kárpit: Ketrecharcosok imádása

Fotó: Török Péter

Anyja ölében kuporgó, okostelefon után nyúlkáló Tim alakja eszünkbe juttatja a Madonna gyermekkel ábrázolások ikonográfiáját. A modern kori Mária előtt ajándékot hozó, tetovált és kopasz futball huligánoknak látszó térdeplő figurák az olasz reneszánsz mester Andrea Mantegna 1450-ben készült Pásztorok imádása kompozíciós beállítását ismétlik. Az alsó osztálybeli nagymama lakásában feltűnnek Tim anyjának barátnői. A lányok mögött a lépcsőn a négy éves Timet látjuk.

Text (in the voice of Tim’s Mother):

“I could have gone to Uni, but I did the best I could, considering his father upped and left. He (Tim) was always a clever little boy, he knows how to wind me up. My mother liked a drink, my father liked one too. Ex miner a real man, open with his love, and his anger. My Nan though is the salt of the earth, the boy loves her. She spent her whole life looking after others. There are no jobs round here anymore, just the gym and the football. A normal family, a divorce or two, mental illness, addiction, domestic violence…the usual thing…My friends they keep me sane…take me out…listen…a night out of the weekend in town is a precious ritual.”

Szöveg (Tim anyja hangján):

“Mehettem volna fősulira, de hát Tim apja lelépett, én meg csináltam, amit bírtam. Mindig is eszes kissrác volt, tudta, mivel tud felhúzni. Anyám ivott, apám is ivott. Régen bányász volt, igazi férfi, ami a szívén, az a száján, ha szeret, ha dühös. A mama viszont egy tündér, a gyerek imádja. Egész életében másokról gondoskodott. Munka már nincs errefelé, csak a kondi meg a foci. Átlagcsalád, egy-két válás, dili, drog, családon belüli erőszak… a szokásos… A barátnőim tartják bennem a lelket… elvisznek beülni… meghallgatnak…  hétvégén egy este a városban az kincset ér.” Török Péter és Nemes Anna fordítása

Andrea Mantegna: Pásztorok imádása. A WikiArt jóvoltából

Nagy felbontású kép a kárpitról itt.

 

Második kárpit: Passió a parkolóban

Fotó: Török Péter

A második kárpitot Perry sunderlandi látogatása inspirálta. Az északkelet angliai város híres focicsapatéról, és rengeteg munkásosztálybeli ember él itt. A kárpit központjában Tim éjszakai bárokban éneklő mostohaapja látható, a férfi lábánál Tim térdepel anyjával. A könyörgők elrendezését Matthias Grünewald 16. századi isenheimi szárnyasoltárjának Keresztre feszítés jelenete inspirálta. Tim a képen tizenéves kisfiú, iskolai egyenruhában van, Adidas táskájából kilóg a laptopja, és szégyenében fülére tapasztja a kezét. A kárpit bal oldalán felfedezhetjük Timet, aki boldog kisgyerekként játszik nagyapjával a kertben.

Text (in the voice of Tim’s stepfather): „I started as a lad in the shipyards. I followed in my father’s footsteps. Now Dad has his pigeons and he loves the boy [Tim Shipbuilding bound the town together like a religion. When Thatcher closed the yards down it ripped the heart out of the community. I could have been  a rock band [above graffiti of Sunderland band The Futureheads] I met the boy’s mother at the club. I sing on a Saturday night between the bingo and the meat raffle. Now I work in a call centre, the boss says I am management material. The money’s good, I could buy my council house, sell it and get out. I voted Tory last time.”

Szöveg (Tim mostohaapja hangján):

“Kölyökkoromban kezdtem a hajógyárban. Mint az apám. Apunak most ott vannak a galambjai, és imádja a srácot. Annak idején a hajógyár összetartotta a várost, mint valami vallás. Aztán Thatcher bezárta a gyárat, és kivágta a város szívét. Lehettem volna rocker (a sunderlandi Futureheads együttes graffitije fölött). A fiú anyjával a klubban ismerkedtem meg. Szombat esténként énekelek a bingó és a hústombola között. Most egy call centerben melózok, a főnök szerint még sokra vihetem. Jó a fizetés, megvehetném az önkormányzati lakásomat, eladhatnám, aztán leléphetnék. Legutóbb a konzervatívokra szavaztam.” Török Péter és Nemes Anna fordítása

 

Matthias Grünewald: Passió. A WikiArt jóvoltából

Nagy felbontású kép a kárpitról itt.

A sorozat második részében megismerhetik Tim Rakewell felemelkedését!

Forrás:
Grayson Perry: The Vanity of Small Differences
Grayson Perry’s ‘The Vanity of Small Differences’: class and taste run deep
William Hogarth: Az aranyifjú útja
Kárpitra szőtt társadalomkritika: Grayson Perry

Bevásárlóutcák Éjszakája a Turizmus Világnapján

Szerző: admin

A Bevásárló és Tematikus utcák immár hét éve vesznek részt a Turizmus Világnapján különböző programokkal. Idén a szokásos történelmi séták mellett más oldalukat is megmutatják a résztvevők, így 2017. szeptember 27-én számos kulturális és gasztro programmal várják majd a látogatókat.


Kiállítások, galéria megnyitó, tárlatvezetések, utcazene, történelmi és alternatív városnézés, különleges gasztro élmények és kerékpáros városnézés is várja az érdeklődőket.

Az egyik legizgalmasabb programnak ígérkezik a szakmai idegenvezetés mellett, kiscsoportok részére szervezett kerékpáros városnézés a Margitszigettől a Kosztolányi Dezső térig, valamint az Ybl Miklós által tervezett Bakáts téri Szent Ferenc templom XIX. századi, mechanikus orgonájának megtekintése, illetve erre az alkalomra a ritkán látogatható altemplom is megnyitja kapuját.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara V. Turizmus és Vendéglátás Osztálya 2011 óta városnéző sétákkal ünnepli a Turizmus Világnapját, melyeket szakképzett idegenvezetőik mutatnak be az érdeklődőknek, a BKIK Idegenvezető Továbbképző Központ vezetője, Medzay Anikó idegenvezető tervezésében.

Az ökoturizmus jegyében kényelmes sétára indulhatunk a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület Látogatóközpontjában, ahol a város fölé emelkedő Sas-hegy kilátópontjáról páratlan Budapest-kép fogadja a kirándulókat. Szép időben jól láthatóak a Mátra vonulatai, a Gödöllői-dombság, a Visegrádi-hegység, a váci Naszály és Óbuda- Buda és Pest nevezetes épületei a Duna, a körutak, és a sugárutak osztásában.

Szakértő vezető segítségével bejárható a Tabán és a budai Duna-part, valamint esti városnézésre indulhatunk a Mahart PassNave Kft. Táncsics hajójának fedélzetén, de a Margitsziget is tartogat érdekességeket, ahol este 8 órakor a szökőkút zenéje zárja a programot.

A résztvevő Bevásárlóutcák:

  • Ráday utca – különleges menük, kortárs művészeti séta, illetve ismerd meg a templomunkat, ismerd meg az orgonánkat program a Bakáts téri templomban
  • Falk Miksa utca – aukciós kiállítás, stílus történeti séta, festmény, rajz kiállítás, Galériákban vezet végig Schneller János művészettörténész, szentkép kiállítás, ingyenes ékszer és drágakő meghatározás, tárlatvezetés, valamint kortárs ékszer kiállítás
  • Bartók Béla út – nyitott galériák, utcazene, séta a galériák között
  • Király/KultUnio – romkocsma túrák
  • Haris köz – Haris Bazár múltjának és jelenének megismerése
  • Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara – 4 séta és egy hajós városnézés
  • Ismerd meg az utcákat kerékpárral – alternatív idegenvezetés 15 fős csoport részére kerékpárral.

A részletes program a Bevásárló és Tematikus Utcák oldalra kattintva olvasható.

A legizgalmasabb programokon való részvétel regisztrációhoz kötött, melyekre a részletes programoknál található e-mail címeken lehet jelentkezni.

Mi a műalkotás? – 2. rész

Szerző: admin

Fiatal művészettörténészként sokszor kérték számon tőlem az ismerőseim, hogy „Ez a mázolmány, miért műalkotás?”, ezután jöttek a hosszas magyarázkodások és a végeláthatatlan viták. Ahhoz, hogy megértsük a kortárs művészetet először is tisztáznunk kell a következő kérdéseket: Mitől lesz műalkotás az áruházok polcairól ismert Campbell leveskonzerv? Mi különbözteti meg a tucattermékektől Andy Warhol Brillo-dobozait? Mit nevezhetünk műalkotásnak?

A kérdésekre Arthur C. Danto A közhely színe változása és A művészet vége? című művészetfilozófiai írásai adnak választ, ezért a cikk további részében az amerikai filozófus gondolait idézem.

A Brillo-doboz, mint metafora

1964-ben rendezték meg a Keleti 74 utcában az egykori Stable Gallery-ben Warhol kiállítását, ahol Brillo-dobozok hasonmásait láthatta a közönség, „mintha a galériát arra kényszerítették volna, hogy súrolószivacs raktárként működjen”.

A Brillo-dobozok műalkotások lettek, mert a művészeti világ intézményes keretein belül annak tekintették őket. Felvetődik a kérdés: Miért műalkotások Warhol dobozai, mikor 1964-ben az áruházak polcain található közönséges dobozok egyáltalán nem számítottak műalkotásnak?

Danto érvelése szerint a műalkotások nem abban térnek el a „puszta valóságos dolgoktól” hogy imitálnak, hanem hogy reprezentálnak (az ábrázolásnak nem feltétele az utánzás). A reprezentáló jelleg azonban nem elegendő a műalkotás definiálásához, hiszen vannak olyan ábrázolások, amik nem lesznek műalkotásokká. Ezért Danto szerint a műalkotások tulajdonképpen olyan reprezentációk, amelyek egyúttal kifejezések is. Nem pusztán megmutatják saját tartalmukat, hanem a módról is beszélnek, azaz reprezentálják az üzeneteket és kifejeznek róla valamit.

Andy Warhol: Brillo-doboz. A WikiArt jóvoltából

A képlet a következő:

Műalkotás = dolog (reprezentáció – aminek nem feltétele az imitálás) + értelmezés

„Első pillantásra úgy tűnik, a Brillo doboz ugyanazt az üdítő oda-nem-illést hozza a művészet világába, mint Strauss operájában a commedia dell’arte figurák Ariadne szigetére. Úgy tűnik, forradalmi és egyben nevetséges követelést fogalmaz meg, aminek nem az a célja, hogy felforgassa a műalkotások társadalmát, mint inkább az, hogy elismert tagként maga is bekerüljön: ugyanolyan jogú helyet követel magának, amilyennel a magasztos tárgyak rendelkeznek. Egy pillanatig úgy tűnik, a követelés teljesítése minden bizonnyal lealacsonyítaná a művészeti világot: szóba sem jöhet, hogy egy ilyen közönséges és alpári tárgyat a művészeti világba befogadva kitüntetett szereppel ruházzunk fel. Ám ekkor rájövünk, hogy a műalkotást – a „Brillo-doboz”-t – összetévesztettük a kereskedelem valóságában létező mindennapi megfelelőjével. A mű azzal követeli meg, hogy művészet legyen, hogy egy pimasz metaforát ad elő: a brillo-doboz-mint-műalkotást. És a közönséges tárgynak ez az átlényegítése végső soron semmit sem változtat meg a művészeti világban. Csupán tudatosítja a művészet struktúráit, melyeknek természetesen bizonyos történeti fejlődésen kellett keresztülmenniük, hogy ez a metafora lehetségessé váljon. Abban a pillanatban, hogy lehetséges lett, valami a Brillo doboz-hoz hasonló elkerülhetetlen és értelmetlen lett. Elkerülhetetlen, mert ezt a gesztust meg kellett tenni, vagy ezzel vagy egy másik tárggyal; értelmetlen, mert ha egyszer már meg lehetett tenni, nem volt rá ok, hogy megtegyék.” Arthur C. Danto: A közhely színeváltozása

Az Artsy jóvoltából

Danto szerint a műalkotások harcot vívnak az idővel, abban az értelemben, hogy bizonyos remekművek nem lehetnének műalkotások a törtélem bizonyos korszakaiban, például ha Prakszitelész korában egy szobrász csak torzókat készített volna, előbb-utóbb felkopott volna az álla, mert a torzók akkor nem számítottak műalkotásnak.

Következő cikkünkben annak járunk utána, hogy mi különbözteti meg az eredeti műalkotást a hamisítványtól és mi történik, ha egy hétköznapi ember Warhol után leemel egy Brillo-dobozt az áruház polcáról és műalkotásként próbálja eladni!

Érdeklik a műtárgyak, antikvár könyvek és a műkereskedelem világa? Nézze meg aukciós naptárunkat!

Kerüljön közelebb a kortárs művészethez!

Szerző: admin

Szeptemberi ajánlónkban a Gallery Weekend Budapesten megtekinthető tárlatokból válogattuk!

A Gallery Weekend Budapestet a Kortárs Galériák Egyesülete és a Kreatív Platform Kortárs Művészeti Alapítvány szervezésében rendezik meg szeptember 9. és 10. között. Ezen a hétvégén minden a kortárs művészetről szól majd a fővárosban: tárlatvezetések, megnyitók és túrák a legjobb magángalériákban.
A kortárs művészet iránt érdeklődőknek két napjuk van arra,  hogy a 12 galéria (Art+Text Budapest, Chimera-Project Gallery, Deák Erika Galéria, Faur Zsófi Galéria, Horizont Galéria, INDA Galéria, Kisterem, Knoll Galéria, MissionArt Galéria, Molnár Ani Galéria, Várfok Galéria és VILTIN Galéria) tárlatainak valamelyikébe elmenjenek. Aki pedig nem tudna részt venni a kortárs művészeti fesztiválon, annak sem kell elkeseredni, ugyanis a kiállítások a nyitott hétvége után is mindenkit szertettel várnak!

noir et blanc – Hetey Katalin és Konok Tamás
Megtekinthető: Art+Text Budapest, 2017. szeptember 7. – szeptember 29.

Az Art+Text Budapest a párizsi magyar absztrakt mesterek egyik utolsó mohikánjának, Konok Tamásnak (1930–) és a geometrikus szobrairól ismert Hetey Katalinnak (1924–2010) az alkotásait állítja a középpontba. A noir et blanc címet viselő tárlat a Párizs–Zürich–Budapest háromszögben megszülető két párhuzamos életműből válogat. Célja a több mint fél évszázadon átívelő két pályaív fekete-fehérre hangszerelt állomásainak végigjárása: a korai arte povera szobroktól és monokróm reliefektől kezdve, a gipsz objekteken és mobil plasztikákon át, a redukált jelformákig és a geometrikus festői struktúrákig. Magyarországon soha be nem látott művészettörténeti ritkaságok a ’60-as évekből és két kiérlelt, Párizsban fogant, mégis hazatért gazdag absztrakt életmű – feketén-fehéren.

Égig Érő Küszöb – Pintér Gábor
Megtekinthető: Deák Erika Galéria, 2017. szeptember 7. – október 14.

Pintér Gábor a kortárs magyar képzőművészet rejtőzködő tehetsége, aki hosszú hallgatás után lép legfrissebb sorozatával a festészetre kiéhezett közönség elé a Deák Erika Galéria szezonnyitó kiállításán. Pintér Gábor a nemzetközi viszonylatban évtizedek óta meghatározó festészeti irányzat, az úgynevezett bad painting magyar képviselője. Hagyományos olaj-vászon technikával készült festményeket, papírmunkákat és installációkat is készít. Festményei furcsa szituációkat feldolgozó, elsősorban korunk fogyasztói társadalmának kritikus szemléletét tükröző életképek. Élénk színek, erőteljes gesztusok és vastag ecsetvonások jellemzik expresszív vásznait, melyek ugyanakkor valós és hipotetikus jeleneteket is rögzítenek, gyakran egyszerre közvetítenek realista és szürreális hatást.

A létezés pillanatai – Barabás Zsófi
Megtekinthető: Faur Zsófi Galéria, 2017. szeptember 7. – október 2.

A létezés pillanatai címmel szeptember 7-én nyílik Barabás Zsófi legújabb kiállítása a Faur Zsófi Galériában.  A tárlat címe megegyezik Virginia Woolf halála után megjelent önéletrajzi ihletésű novella füzérének címével (eredeti nyelven: Moments of Being). Azokra a kimerevített pillanatokra utal, amikor egy-egy villanásra megtapasztaljuk a valóság esszenciáját. A nagyméretű képek személyes történeteket mutatnak be, absztrakt formában. Barabás Zsófi írásos jegyzetek helyett, vizuális naplót vezet élményeiről. Az elmúlt egy évben több mint száz kisméretű, fekete-fehér vázlat készült vasúti fülkékben, reptéri várókban, vagy utazások során. Ezekből kerültek ki azok, amelyeknek hatalmas színes mását olaj-vászon képeken csodálhatják meg a látogatók. A festmények mellett a vázlatok is megjelennek majd a kiállítási térben.

Kontúrok hasadnak ki a hideg dióda sugárzásából – Jakub Choma, George Crîngaşu, Keresztesi Botond
Megtekinthető: Horizont Galéria, 2017. szeptember 6. – október 11.

A Horizont Galéria csoportos kiállítása három fiatal közép-kelet-európai művész munkáiból mutat be kurátori válogatást, amely a művészek figuralitáshoz fűződő viszonyát helyezi a vizsgálat középpontjába. Ez azért is fontos kérdés, mert a képzőművészet figuralitásának relevanciáját a XXI. század digitális képkorszaka sem számolta fel igazán, ahogyan korábban a fotográfiai reprezentáció megjelenése sem lúgozta ki az alakokat a festészetből. A digitális képek széleskörű elérhetősége egy olyan művészgeneráció színrelépését inspirálta, aminek a vizuális stratégiája ösztönösen adaptálódott a digitális képszerkesztés anyanyelvéhez.
Az újrafogalmazódó figuralitás immáron nem függetleníthető a kortárs vizuális kultúrától, az új generáció festészete pedig a kortárs alkalmazott grafika szűrőjén keresztül értelmeződik újra, kevesebb klasszikus festői gesztust vonultat fel, mint akár a korábbi fotórealista tendenciák. Az alkalmazott grafika megoldásaira támaszkodó festészet előszeretettel halmoz és homogenizál hibrid textúrájú képein és erősen támaszkodik a kollázs-technikára is, ami egyértelműen mozgásba lendíti a szürrealizmus örökségét is.

D. 365 napja –  Eperjesi Ágnes
Megtekinthető: INDA Galéria, 2017. szeptember 6. – október 20.

Eperjesi Ágnes képzőművész több mint háromszáz darab kézzel kivájt, színes szappannal dolgozik, amelyeket ismerőseitől, egy autista fiatalember, Dávid szüleitől kapott. A tárgyak egy olyan hosszú, évekig tartó munkálkodás termékei, amely során Dávid naponta kikapart egy-egy intenzív illatú szappant a körmeivel. Eperjesi legújabb projektje keretében többféleképpen dolgozza fel az említett anyagot. Első megközelítésében tárgyfotókat készít a szappanokról. A fekete-fehér felvételek erősen absztraháló képi fogalmazása átlényegíti a krémszín tárgyakat. Második lépésben kiegészíti a kikapart szappanokat: formájukat a beavatkozás előtti állapotra, a szappan sorozatgyártása során alkalmazott eredeti öntőformához igazított formára alakítja vissza. A kiegészítéshez betont használ, ami kontrasztban áll a szappan sérülékeny, puha anyagával. A művész rajtuk keresztül közvetíti saját gondolatait az akadályoztatott életet élők és egészségesnek mondott társaik egymáshoz való viszonyáról.

Hosszúélet – Ember Sári
Megtekinthető: Molnár Ani Galéria, 2017. július 5. – szeptember 29.

Ember Sári legújabb munkáiban szorosan épít korábbi kiállításaira, ugyanakkor egy másik, fiktív nézőpontból gondolja újra a családi örökség, a múltfeldolgozás témáit és az embereknek a tárgyakhoz fűződő viszonyát. A Molnár Ani Galéria kiállítótere egy képzeletbeli család nappalijává alakul át. A helyspecifikus installációban megjelenő objektek egyszerre rendelkeznek funkcióval és hatnak pusztán dekorációként; formaviláguk ismerős, ugyanakkor színük, megmunkáltságuk szokatlan és ironikus. Ebben a térben nem önmagukba záródó, „üres” dolgokat látunk, hanem felidéződik egy család tárgyakon keresztül kirajzolódó történetének láthatatlan mintázata. Ezek a maszkok, kerámiák és egyéb objektek sajátos viszonyrendszerben állnak egymással: antropomorffá válva sorozatokba és konstellációkba rendeződnek, valamint megjelennek fotókon is, mint valakihez tartozó, személyes tárgyak. Ezáltal egyszerre érezzük magunkat – a lakásgaléria tulajdonságaira is építve – egy otthonos környezetben és egy múzeumszerű díszletben, amelynek elemei a megnyitó napján kilépnek a zárt térből és a kertben is felbukkannak.

masafranyoyuki – franyo aatoth, Kai Masayuki 
Megtekinthető: Várfok Galéria, 2017. szeptember 5 – 30.

A Várfok Galéria ősszel aatoth franyo és Masayuki Kai munkáit mutatja be egy közös kiállítás keretében. A magyar és a japán művész alkotásai közti fő kapcsolatot a természet és az emberiség viszonyának kritikai vizsgálata jelenti. Emellett Kai készítette a japán fordítást aatoth Az utazó alkoholista kéziszótára című, 14 nyelvre lefordított és több kiadást megélt hiánypótló irodalmi alkotásához.
aatoth franyo (1954, Mátészalka) művészete nem illeszkedik pontosan művészettörténeti tendenciákhoz, habár legújabb képei az absztrakt expresszionisták dinamikus kifejezésmódjára, ready-made tárgyai neodada gesztusokra emlékeztetnek. A művészre az ázsiai kultúra és a természet hatott és hat a mai napig, ám a több mint harminc éves alkotói tevékenysége folyamatos megújulásokkal teli. Az újabb műveiből fokozatosan „kopik ki” az aatoth-féle vörös szín és helyét a természet zöldje és kékje veszi át úgy, ahogy az emberi figurák dominanciáját felváltják a thai dzsungel pálmafái.
Kai Masayuki (1958, Hirosima /J) japán származású festőművész 1976 óta aktív Franciaországban. Kai Masayuki művészetét a természet elemi erejének alázattal való megközelítése hatja át. Ennek a kozmikus rendnek a részeként értelmezi az emberiséget és benne saját magát. Kai műveiben a világhoz való spirituális hozzáállás tükröződik; a földet és a talajt tartja az emberiség számára a legfontosabb „viszonyítási alapnak”, így a Föld és más bolygók kapcsolata is foglalkoztatja.

Acélképek – Megyik János
Megtekinthető: Viltin Galéria, 2017. szeptember 1 – 30.

A VILTIN Galéria évadnyitó kiállításán Megyik János Kossuth-díjas képzőművész legújabb művei kerülnek bemutatásra. Megyik művészetének lényegét a független, szubjektív, költői geometria jelenti. Az újgeometria jeles képviselőjének munkáit – a fenti gondolata értelmében – a táblakép struktúrájának modellezése, a transzformáció, a rajz szeretete, a forma és az anyag által inspirált állapot rögzítése jellemzi. Kutatásai sajátosan az euklideszi geometriára épülő perspektivikus kép transzformációjából indulnak ki: akár Paolo Uccello, vagy Leonardo táblaképeinek szerkezetét analizálja, Megyik a projektív geometria elvei szerint értelmezett rajzai alapján készíti térkonstrukcióit. Acélképei a képzőművészet és az építészet kölcsönhatását és átjárhatóságát állítják éppúgy, mint korábbi munkái. Az alkotói folyamat azonban az elkészült térkonstrukciók keretbe rögzítésével zárul, mert a projektív geometria elvét használva úgy véli, a projektivitás érzékeléséhez szükséges a kép kerete, amely kijelöli a képi tér határait. Acéltáblái és keretei a harmónia és az egyensúly egyáltalán nem súlytalan darabjai.