Műtárgypiac
Hozzászólok

Miért felbecsülhetetlen értékű a Seuso-kincs?

A tegnapi nap nagy szenzációja kétségtelenül az volt, amikor egy rendkívüli sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a Seuso-kincs további 7 darabját sikerült visszaszerezni, és így a felbecsülhetetlen leletegyüttes összes ismert darabja Magyarországra került.
Cikkükben annak jártunk utána, hogy igazak-e az állítások, miszerint a leletegyüttes “felbecsülhetetlen” és “a legértékesebb régészeti lelet, amely a mai Magyarország földjéből valaha előkerült”!

Mi a Seuso-kincs? Milyen tárgyak alkotják a leletegyüttest?

 

A Seuso-kincs 14 ezüstedénye és rézüstje. In.: Mundel Mango, Marlia: Der Seuso-Schatzfund

A Seuso-kincs a legjelentősebb késő római ezüst kincsleletek egyike. A lelet tizennégy darab, a Kr. u. 4. században készült, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből és az elrejtésükhöz használt rézüstből áll. Nevét az egyik tál verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusoról kapta. (A vadásztál központi, kör alakú mezőbe foglalt jeleneteit latin nyelvű verses felirat keretezi, melynek fordítása a következő: “Szolgáljon sok századon át, Seuso, ez a készlet, s használják hosszan büszke utódaid is.”)

Részlet a Seuso-kincs vadásztáljáról. Fotó: Mátyus László

A kincs ma ismert összetételében azonban korántsem teljes, hasonló ezüst kincsleletek és falfestményeken, mozaikokon ábrázolt lakomajelenetek alapján ugyanis további darabok (állvány, kisebb asztali edények, evőeszközök, poharak) is tartozhattak hozzá. Tulajdonosa valószínűleg a 4. század utolsó évtizedeiben rejtette el a kincseket, feltehetően egy váratlan barbár támadás elől menekülve.

Részlet a Seuso-kincs Dionysos-kancsójáról. Fotó: Mátyus László

A Seuso-kincset két, ételek tálalására szolgáló nagyméretű lapos tál (az ún. vadásztál és a geometrikus tál), két további tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál (az ún. Achilleus- és Meleagros-tál), egy valószínűleg kéz- és arcmosáshoz használt mély tál és két hozzátartozó, geometrikus díszítésű kancsó, továbbá egy dionysosi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített kancsó (az utóbbi az ún. Hippolytos-kancsó) alkotja. Két, díszítésében a Hippolytos-kancsóéval rokon vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amphora is tartozik hozzá. Ezeket az edényeket a nagyméretű rézüstben rejtették el. 2014 márciusában a vadász- és a geometrikus tál, a két geometrikus kancsó, a kézmosó tál, az illatszeres doboz, a Dionysos-kancsó és a rézüst került vissza Magyarországra.

Hol helyezkedik el a Seuso-kincs a késő római kincsleletek rangsorában?

 

Richard Hobbs, a British Museum kutatója, a római császárkori kincsleletek objektív összehasonlítására dolgozta ki azt a módszert, amelynek segítségével megadható a különböző nemesfém kincsek aranyra átszámított tömege. Hobbs a leleteknél figyelembe vette az ezüst és az arany korabeli írott forrásaiban megadott, egymáshoz viszonyított értékét, a más-más összetételű kincsleletek nemesfém anyagát átszámította aranyra, vagyis meghatározta, hogy mekkora tömegű arannyal egyenértékűek (Equivalent Gold Weight).

Hobbs e számítási mód segítségével egy Top10 listát állított fel a Kr. u. 2–7. századra keltezhető, a Római Birodalomhoz és keleti utódállamához, Bizánchoz köthető több mint 1800 kincsleletből. A jegyzékbe azonban nemcsak az ezüstedényekből álló, hanem a pénzérméket és ékszereket tartalmazó kincsleleteket is felvette. Az első helyet a 3. század elejére keltezhető, 1200 aureusból álló Párizs-Rue Clovis-i lelet vitte el, amelynek aranyértéke 8,521 kg aranynak feleltethető meg. 4,567 kg aranyértékével a Seuso-kincs a ma ismert, erősen hiányos állapotában is az előkelő hatodik helyre került. Besorolásakor azonban Hobbs nem számította hozzá a polgárdi állványt, amely azonos lelőhelye, kora és művészi kvalitása alapján egykor a Seuso-kincs része lehetett. A 20 kg ezüstből készült állvány értéke valamivel meghaladta az 1,33 kg aranyat, ha ezt hozzáadjuk a Seuso-kincshez 5,9 kg aranyat kapunk.

A Polgárdi mellett Kőszárhegyen 1878-ban talált, állítható fesztávolságú ezüstállvány, rajta a Seuso-kincs vadásztáljának másolata. Fotó: Dabasi András

Ha a Seuso-kincset a hasonló típusú, tehát a késő római ezüst tálaló- és tisztálkodókészleteket tartalmazó kincsleletek összefüggésében vizsgáljuk, a lelet a megtisztelő harmadik helyre kerül. A Seuso-kincsnél ugyanis mindössze egyetlen nagyobb, ezüst edényekből álló kincsleletről van tudomásunk. 1628-ban a németországi Trierben, egy jezsuita kolostor építése során találták meg a legnagyobbnak számító késő császárkori kincset, azonban a leletet a korabeli gondos leírást követően beolvasztották.

A második hely az 1992-ben az angliai Hoxne mellett talált, nemesfém tárgyakat tartalmazó leletegyüttesé, amelynek teljes tömege 27,7 kg-ra tehető. Bár aranyértékét tekintve ez a lelet a Seuso-kincsnél lényegesen nagyobb, összetétele miatt azzal valójában mégsem hasonlítható össze. A több mint 15.000 darabos kincs javarészt ezüst és arany pénzérmékből áll és „mindössze” 148 ezüst étkészlettartozék és pipereeszköz, valamint aranyékszer kíséri, amelyek tömege 6,8 kg-ot tesz ki.

A Római Birodalom területén talált, késő római ezüsttárgyakat, lakomakészleteket tartalmazó kincsleletek rangsora tömegük alapján. In.: Mráv Zsolt – Dági Marianna: Az ezüst bűvöletében – A Seuso-kincs

Ha a pannoniai tartományok területén talált kincsleletek viszonyában próbáljuk meg értékelni a Seuso-kincset, akkor vitathatatlan az első helye!

A pannoniai tartományokból előkerült, késő római ezüsttárgyakat, lakomakészleteket tartalmazó kincsleletek
rangsora tömegük alapján. In.: Mráv Zsolt – Dági Marianna: Az ezüst bűvöletében – A Seuso-kincs

Milyen értéke volt a Seuso-kincsnek a 4. században?

 

Korabeli írott források beszámoltak arról, hogy az ezüsttárgyak vételárába nemcsak nemesfém anyagukat, hanem 10–50%-os arányban művészi értéküket is beszámították. Nem meglepő, hogy egy díszítetlen vagy alig díszített ezüsttál ára nemesfém értékénél alig volt magasabb. Más volt az árfekvése azonban a Seuso-kincs edényeihez hasonló ötvösművészeti remekműveknek, amelyek értékének megközelítőleg felét nemesfém alapanyaguk, másik felét pedig a befektetett ezüstműves-munka tette ki. Bár nem biztos, hogy a kincs minden ismert darabja ebbe a kategóriába tartozott, nagyságrendjét tekintve valószínűleg nem állunk messze az igazságtól, ha a jelenleg ismert darabok (a polgárdi állványt is a kincshez tartozónak számítva) teljes aranyértékét 12 kg aranyban rekonstruáljuk. Ebből az aranymennyiségből úgy 2700 solidust (4,48 gr tömegű aranypénz a Kr. u. 4–5. században) tudtak volna verni.

A Seuso-kincshez tartozó illatszeres doboz. Fotó: Mátyus László

Az összeg értéke akkor szemléltethető igazán, ha azt a késő császárkor néhány állami állásának éves fizetésével vetjük össze. A korszak császári közigazgatásában egy alacsonyabb beosztású hivatalnok 9 solidust keresett, amely egy lovas katona egyévi zsoldjával volt azonos. A hivatalnoki csúcsfizetés 46 solidusra tehető, de ennyit csak néhány vezető birodalmi bürokrata kapott kézhez. A Seuso-kincs ezüstedényeit és állványát tehát egy átlag hivatalnok legkevesebb 300, egy vezető beosztásban levő pedig 58 évi munkabéréből tudta volna beszerezni, az ezüst alapanyagukat pedig ennek feléből. Ugyanekkor egyetlen solidusból egy katonaköpenyt,16 350 liter búzát, 88 kg marhahúst vagy 109 liter bort lehetett megvásárolni.

Egy évi 1500 solidust jövedelmező, átlagosnak számító nagybirtokból tehát már néhány év alatt is ki lehetett termelni egy ilyen ezüst lakomakészlet árát. A leggazdagabb Róma városi patríciuscsaládoknak évente több mint negyedmillió solidus bevételük volt, amelyhez viszonyítva a Seuso-ezüstök értéke eltörpül.

A fenti viszonyszámításokkal csupán a Seuso-készlet ma ismert tárgyainak értékét lehet szemléltetni. Figyelembe kell vennünk azonban azt a körülményt, hogy ezek mindössze az egykori teljes készlet felére vagy harmadára vonatkoznak, így a Seuso-kincs teljes korabeli értéke végeredményünknek akár két-háromszorosa is lehetett!

Forrás:
Mráv Zsolt – Dági Marianna: Az ezüst bűvöletében – A Seuso-kincs (Magyar Régészet, 2014. nyár)
“Szolgáljon sok századon át, Seuso, ez a készlet…” – A Seuso-kincs és jelentősége

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük