Mielőtt találkoztam volna Sramkó Zitával már jól ismertem a műveit, végigböngésztem az Instagram profilját és együtt választottuk ki az alkotásokat, amik felkerültek az AXIOART CONTEMPORARY-ra és a tavaszi kortárs aukcióra (az árverés időpontja: február 28. – március 12.) beadott anyagát is fixáltuk. Aztán egy szép napon besétált hozzánk az irodába Zita – a szerződését hozta – és időpontot kértem tőle ehhez az interjúhoz.
Mikor kezdtél képzőművészettel foglalkozni?
Ez számomra meghatározhatatlan, – leszámítva azt, hogy gyerekkorom óta művész akartam lenni és mindig alkottam valamit, – talán az első lépésem a képzőművészet felé az volt, amikor beiratkoztam egy rajzszakkörre. Később ott indult el az a gondolat is, hogy felvételizzek a képzőművészeti egyetemre. A szakkörön a tanáraim azt ajánlották, hogy a tervezőgrafikus szakot próbáljam meg, mert ahhoz minden bizonnyal jó érzékem van.
Hogy lett a grafikából festészet?
Miután felvettek az egyetemre a szakmai feladatokkal voltam elfoglalva. Harmadévesen jött egy álláslehetőség, melyet elfogadtam. A munkahelyemen az ügyfelek számára eladhatóra kellett koncentrálnom, az egyetemet illetően pedig csak a beadandókra és a kiosztott témákra maradt időm. Közben pedig volt bennem egy űr, hogy mindent megcsinálok azért, hogy meglegyen a pénzem, meglegyen a kreditem, de hiányzik valami, ami rólam szól. 2014-ben egy nyári napon kezdtem el festeni, mielőtt negyedéves lettem. Ekkor úgy gondoltam, hogy szabadon engedem a fantáziámat, beleviszem magam egy olyan világba, ami csak nekem kedves. Itt nem kellett máshoz, vagy feladathoz alkalmazkodnom.
Említetted, hogy a grafika szakon kötelező témákban kellett alkotnotok. Mik voltak ezek?
Változatos témákat kaptunk: csomagolásdizájn, arculattervezés, infografika, mindenféle pályázati anyag (környezetvédelem, kiállításmegnyitó témájában például) és ezeket mind végül egy plakáton tálaltuk. Emellett filmplakátokat is készítettünk, ugye itt sem csinálhatok akármit, mert egy filmhez igazodnia kell a plakátnak így vagy úgy. Egyébként volt örömöm ezekben a tervezésekben. Mai napig is van, de ami valóban kifejezésre szeretne kerülni a lelkemből az eltér a grafikától. Be kell vallanom, nem mertem szembenézni azzal, hogy van valami más is, amit keresek a szívem mélyén. Tulajdonképpen mondhatnám, megjött a bátorságom, hogy hátat fordítsak annak, akinek gondoltam magam és nyitottá váljak az igazi énem felé. Azt érzem túl sok kreativitás van bennem, sokszor nem is tudom, hogy ez ajándék vagy inkább teher. Úgy érzem, hogy ezt a kreativitást le kell vezetnem valahogy. Ami lehet a grafika egyik oldalról, de elengedhetetlen mellette a képzőművészeti irányom. Ez ad beteljesülést.
A festményeken tehát nyoma sincs a megfelelésnek. Ez tudatos döntés volt a részedről?
Igen, ezért is érzem a festészetben a szabadságot. Így pont jól jön az Art iz Moksa név is, mely a teljes nevem, Sramkó Zita anagrammája. A Moksa szó szanszkritul végső szabadságot illetve a felszabadulást jelenti. Art iz Moksa nevet egy barátom szerint lefordíthatjuk úgy is, hogy a művészet felszabadító. Csak megjegyzésképp említem meg, hogy sokat foglalkoztam meditációval 2012-től kezdve, így innen találkoztam ezzel a szóval, ami nekem kifejezetten tetszik.
Nagyon szerencsés neved van! Miért nonfiguratívak a festmények?
Számomra egyfajta kitörést jelent az alkalmazott feladatokból, hogy semmi figurában nem kell gondolkodnom. Amikor tervezek, akkor általában mindig kell egy ötlet, utalás, alak, forma az adott projektnek (pl. egy logónál, csomagolásnál, plakátnál). A festészetemben, pedig ezt a fajta gondolkodást félretehetem. Igazából a stílust, amit kitaláltam önállónak tartom, nem nagyon akarok senkit se követni, illetve nem tudok. Persze folyamatosan hatnak rám más művészek, de mire odaérek a vászon elé már teljesen más világba kerülök. Szóval ez a vonal annyira sajátos, hogy nem tudnám mihez kapcsolni jelenleg.
Később egyébként szeretnék figurális irányt is felvenni az absztrakt sorozatom mellett, de egyenlőre ez tudatos volt, hogy nem akarok alakokat. Inkább csak új világokat szeretnék teremteni a színekkel, felületekkel stb.
Én még csak fényképeken láttam a műveidet, de kétségtelen, hogy így is akad köztük jó pár, ami megfogott. Azt mondtad, senkit nem szeretnél követni. De esetleg van olyan képzőművész, film vagy zene, ami az utóbbi időben nagy hatással volt rád?
Ez egy fogós kérdés! Vannak “kincses dobozaim”, ez szokott igazán inspirálni. Ezek a dobozok tele vannak mindenféle tárgyakkal, figurákkal, képekkel, van ami még gyerekkori, de van amit csak pár hete vettem egy művészboltban. Illetve látom azt a sok festéket, színt és lehetőséget és ez az ami igazán inspirálni tud. Ezekkel a tárgyakkal mindenképp kezdeni akarok valamit… és a folyamat elindul magától.
Ja igen! Mióta fent vagyok Instagramon azóta elég sok minden megfogott. Ennek köszönhető az “Abstray” sorozatom létrejötte. Ez festékszóró és víz találkozásáról szól. Nem láttam még ilyet soha, csak kísérleteztem. Meg ha személyre gondolok, akkor megvan! Üveges Mónika munkái hatnak inspirálóan. Már korábban is interneten láttam párat, s újabban az Instagramon is követem. Nagyon tetszik, amit ő csinál. Egyik képemre hatott pont, de természetesen mire odaértem a vászonhoz teljesen más lett belőle. Mintha nem is hatott volna, pedig ott volt a fejemben.
Mi most a legújabb projekted?
Több is van! Ami nem a festészeti része, azok az agyagfigurák. Mindig is szerettem formázni, csak aztán jött a grafika vonal és teljesen átadtam magam neki, mindent félretéve. Most, hogy végeztem viszont lazábban veszem a dolgokat. A barátaimmal kezdtem el a műteremben agyagozni szórakozásból. Elkezdtem örömtallérokat készíteni, amiket utoljára 16 évesen csináltam a barátaimnak. A többiek nevettek rajta, ezen felbuzdulva ezen elkezdtem boldog gyümölcsöket formázni, majd boldog szerveket. Úgyhogy a Boldog Szervek családja az új projektem, mely elég sok ember arcára mosolyt csal. Most nemrég megcsináltam a Boldog Bőrt. Majd szeretnék ezekből később szobrokat is létrehozni, lehetne pl. egy meditáló méh vagy egy meditáló máj.
Zita művei az AXIOART CONTEMPORARY-n itt érhetőek el.