Ezek voltak az aukciós csúcsárak 2020-ban – III. rész: élő magyar művészek

Év végi összegzésünk utolsó részében az élő magyar művészek hazai aukciókon legdrágábban elkelt műveit mutatjuk be.

Nemzetközi toplistánkat tanulmányozva látható, hogy idén két élő művész is bekerült a legdrágábbak közé – összesen három munkával – ami egyáltalán nem szokatlan a globális piacon. Itthoni aukción ez eddig egyelőre csak a Franciaországban élt Reigl Juditnak sikerült 2018-ban és 2019-ben, de a „szakadék” a régi és a modern, illetve a kortárs alkotók árai között nálunk is egyre csökken.

Mivel az idei összesített hazai TOP 10-ben nem szerepel élő művész, az ő idei csúcseredményeiket most külön mutatjuk be, hangsúlyozva, hogy sorozatunk első két részéhez hasonlóan itt is csak az árverési eredményeket vettük – vehettük – figyelembe. A lista összeállításánál eltértünk attól a nemzetközi gyakorlattól, ami az év során elhunyt művészek esetében egész évi eladásaikat figyelembe veszi. Mi csak azokkal a művekkel számoltunk, amik még valóban a művész életében kerültek kalapács alá, s tettük ezt többek között azért, mert egy életmű lezáródása legtöbbször önmagában is árnövelő tényező. Ennek a megjegyzésnek szomorú aktualitást ad, hogy Reigl Judit és Konok Tamás személyében két olyan művész is elhunyt az év során, akik gyakran érnek el az aukciókon kiemelkedő árakat.

A TOP-lista a 10. helyen kialakult négyes holtverseny miatt összesen 13 művet tartalmaz, a szerzők között viszont mindössze öt nevet találunk: Nádler István 5, Lakner László 4, Keserü Ilona 2, Bak Imre és Konkoly Gyula pedig 1-1 festménnyel szerepel a listán. A lista élén a tavalyi évhez hasonlóan ezúttal is a Berlinben élő Lakner László alkotása áll; míg tavaly 42, addig idén 36 millió forintot fizettek legdrágább munkájáért. A csúcseredmény tehát 2020-ban nem dőlt meg, a mezőny azonban jóval „sűrűbb” lett; a legdrágább művek átlagára jelentősen meghaladja a tavalyit.

A koncentráció nemcsak a művészeknél, hanem a munkáikat értékesítő árverőházaknál is megmutatkozik, hiszen a 13 művön mindössze két ház osztozik: 11 a Virág Judit Galériában, míg kettő a Bodó Galériában talált gazdára. Azok a tételek, amelyeknél a továbbiakban nem jelezzük az értékesítés helyszínét, a Virág Judit Galériában kerültek kalapács alá a ház novemberi vagy decemberi háború utáni és kortárs aukcióján, míg a Bodó Galéria csak decemberben árverezett, s itt együtt szerepeltek a XIX., a XX. és a XXI. században született munkák. Mindhárom árverés online került lebonyolításra.

1. Lakner László: Rózsák, 36 millió forint

Az 1969-ben született négy kis méretű olajkép eredetileg egy 25 darabból álló sorozat része volt, ami a maga teljességében keletkezése évében volt látható a művész budapesti egyéni kiállításán. A festmények ugyanazt a stilizált rózsát ábrázolják, s ezáltal megidézik az amerikai pop art, elsősorban Andy Warhol mechanikus sokszorosításon alapuló képépítését, azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy míg Warhol kompozícióinak alapját általában szitanyomatok képezik, addig Lakner minden egyes mutációt szabad kézzel festett meg, így a monoton ismétlődésből adódó szeriális jelleget relativizálják a manuális alkotófolyamat jellegéből adódó finom eltérések. A mű 36 millió forintos leütése megháromszorozta a 12 milliós induló árat és jóval meghaladta a becsérték felső határát is.

2. Nádler István: Szisztéma két rétegben (Jeney Zoltán zenéjére), 32 millió forint

Nádlernek a listára felkerült öt festménye a 70-es, a 80-as és a 90-es években készült, azaz munkásságának különböző korszakait képviseli. A legmagasabb – és a kikiáltási árat megnégyszerező – összeget a Jeney Zoltán elektronikus zenéje által inspirált 1981-es vásznáért fizették. Nádler a zenében találta meg azt a sajátos szerkezeti előképet, ami a kötött, stabil elemeket és az állandóan változó, spontán mozzanatokat az élmény szintjén egységbe hozza. A most kalapács alá került festmény alapkaraktere a számítógép vizuális nyomhagyására épül, mely két eltérő hatású, de egyaránt „raszter-jellegű” felületből áll. Az alapréteg egy komputer szalag „szitaként” történő alkalmazásából származik, erre kerül fel a spontán kalligrafikus rögtönzéssel, spray-jel felhordott erőteljes optikai hatást kiváltó felső réteg. A korábban bel- és külföldi kiállításokon is szerepelt mű a Bodó Galéria árverésén érte el a kiemelkedő árat, jelezve, hogy a házzal a kortárs alkotások értékesítésében is komolyan számolni kell.

3. Keserü Ilona: Cérnás, 28 millió forint

A cérna és a jutavászon nem túl gyakran bukkan fel a képzőművészek által használt anyagok között, Keserü Ilona azonban szívesen fordult a varráshoz, amivel konkrét anyagiságukban jelenít meg különféle felületeket. Cérnás című, jó fél évszázada született munkája, ami novemberben 28 millió forintos rekordáron kelt el, monumentális méreteivel, a vászon alapszínének megtartásával, látszólagos puritanizmusával, szögletes rácsozatával szinte minimalista hatást kelt, trükkös anyaghasználata, a tűzések és öltések dinamikája, a játékos ismétlődések ugyanakkor mégis intimitást, egyediséget kölcsönöznek a többszörösen kiállított és reprodukált alkotásnak. Az új aukciós életműrekordot jelentő ár nem okozott meglepetést, hiszen az alkotás becsértékét 25-35 millió forintban állapították meg.

4. Lakner László: Celan (1982–83), 22 millió forint

A romániai születésű, zsidó származású, Párizsban letelepedett Paul Celan költészete – a traumatikus múlttal való szembenézés, az idegenség tudata, a szavakba zárt egzisztenciális szorongás – már a 70-es évek elején foglalkoztatta Laknert, de igazából az évtized végére, a 80-as évek elejére vált műveinek egyre meghatározóbb motívumává. Mint Fehér Dávid írja az árverési katalógusban megjelent tanulmányában, Laknernek a celani szövegeket megjelenítő, újraértelmező festményei a versek vizuális fordítási kísérleteiként is értelmezhetők. Az 1982-83-ban festett nagy méretű olajkép 12-16 milliós becsértékkel szerepelt a Bodó Galéria decemberi kínálatában és 5 millió forintról indulva érte el a 22 milliós leütési árat.

5. Nádler István: Fekete, 20 millió forint

Míg a listára felkerült művek általában a hatvanas-nyolcvanas évek között készültek, Nádlernek ez a nagy méretű olajképe a 90-es évek második felében született. Magas, a becsértéket is jóval meghaladó ára jelzésértékű, hiszen mutatja, hogy a kortárs magyar festészet nagy öregjeinek életművében érdemes a favorizált hatvanas-hetvenes évek utáni időszakban készült munkák között is alaposan körülnézni. A Fekete is azon művek közé tartozik, amikben a művész – ahogy az aukciós katalógus is idézi Hegyi Lórándot – megkísérel szintézist teremteni a geometrikus-absztrakt és a lírai-gesztusszerű, pszichologizáló önábrázolási stratégiák között.

6. Lakner László: Konyhai csendélet, 19 millió forint

A fentebb említett Celannál közel 20 évvel régebbi, 1964-ben született csendélet Lakner rövid ideig tartó szürnaturalista korszakának remeke, ami becsértéke sávjának felső határához közeli áron cserélt gazdát. A mű a téma barokk változatát eleveníti fel közeli képkivágatával, a homogén háttér előtt megjelenő különböző formájú elemek kihangsúlyozásával. A képet a katalógusban leíró Földes Léna arra hívja fel a figyelmet, hogy mint ahogy a barokk konyhacsendéleteknek is megvolt a maguk többletjelentése, Laknernél is valaminek a kifordításáról van szó: a művész addig a pontig tölti zsúfolásig tárgyakkal az „ismerős” kompozíciót, amíg az már szinte elveszti valószerűségét és irracionalizmusba csap át.

7-8. Bak Imre: Fekete-fehér II., 17 millió forint

Míg a 2019-es toplistán Bak Imre még egy 9 milliós leütéssel szerepelt, idén már ennek az összegnek csaknem a duplájával, s mint a korábbi írásokban már többször utaltunk rá, még ez az összeg is szinte szerény az egy varsói árverésen októberben elért nettó 39,2, jutalékkal együtt 46,2 millió forintos árhoz képest. A Fekete-fehér II. egy különböző méretű és formájú darabokból álló sorozat része, amit Bak még keletkezése évében, 1982-ben összefüggő képfolyamként állított ki a Műcsarnokban. A frízszerű elrendezésben bemutatott darabokat közös motívum- és színhasználat jellemzi. A sorozat, így annak most árverezett darabja is egyfajta átmenetet testesít meg Bak hetvenes és nyolcvanas évekbeli korszaka között. A 15-20 millió forintra taksált képre a licit 7,5 millió forintról indult.

7-8. Nádler István: Csavarás, 17 millió forint

Az 1976-os Csavarás önkéntelenül is Rubik Ernő egy évvel később „feltalált” kígyóját juttatja eszünkbe. A művész pályájának eben az időszakában azzal foglalkozott, hogy eszköztárát a lehető legminimálisabbra redukálja, éveken keresztül ugyanazokat a motívumokat variálta. Mint Földes Léna írja tanulmányában, Nádler négy „témára” osztja a képet: a fekete négyzetre és háromszögre, a sárga téglalapra, amely összeköti őket, illetve a kétszínű alapsíkra. Ebben a kétdimenziós színdinamikai rendszerben a teljes síkszerűség ellenére térhatás jön létre és Nádlert e tér képi konkretizációja foglalkoztatja. A festményre 7,5 millión indult a licit és a becsérték sávjában, annak felső határához közelebb fejeződött be.

9. Nádler István: Gyász II., 16 millió forint

Ismét Nádler és ismét a 70-es évek. 1977 és 1979 között a művész három olyan sorozatot festett, amelyek mind a gyász, a veszteség témáját járják körül – minden bizonnyal személyes veszteségének hatására is, hiszen ekkor vesztette el édesapját. A Gyász sorozat négy, különböző méretű vásznán elemi erővel hatnak a hatalmas, homogén színfelületek. A sorozat most árverezett darabjához Nádler a négyzet formáját választotta, ami egyszerre a földi teljesség szimbóluma, az idea megtestesítője és a halál bizonyossága. A festmény ára a 8 milliós kezdés után ennek duplájáig, azaz a becsérték sávjának alsó határáig emelkedett.

10-13. Lakner László: P.C. (Paul Cézanne) levéltöredéke 5., 10 millió forint

Lakner már az NSZK-ban élt és túl volt nemzetközi karrierje olyan fontos állomásain, mint a Velencei Biennálén történt bemutatkozás, amikor a kéziratokat ábrázoló „pszeudo-fakszimile” festményeinek sorában 1977-ben megszületett a most kalapács alá került alkotás. A mű a Paul Cézanne-nak szentelt sorozat része, párdarabja még születése évében szerepelt a kasseli Documentán. Fehér Dávid a műhöz készült tanulmányában megjegyzi, hogy Lakner nem az írások tartalmával foglalkozik, hanem olyan „írás-portrékat” alkot meg a kéznyomok festői feldolgozásával, amelyek hűen tükrözik a gondolat születésének folyamatát. A helyenként szénnel megrajzolt, olajjal festett kép a 10 milliós eredményt 3,6 millióról indulva, a 6-8 milliós becsértéket is jóval túlszárnyalva érte el.

10-13. Konkoly Gyula: Második világháború, 10 millió forint

Életmű-rekordot jelentő áron, 10 millió forintért kelt el Konkoly Gyula fiatalkori, 1967-es munkája is, itt azonban ez a leütés 12-18 millió forintban megállapított becsértékkel állt szemben. A 60-as évek közepén tett nyugati tanulmányútjait követően született műveiben már erőteljesen érződik a legfontosabb kortárs művészeti tendenciák hatása. Számos alkotása, köztük a most kalapács alá került is, a történelem és az emlékezet kérdéskörére, aktuális politikai-társadalmi eseményekre, jelenségekre reflektál. Az aukcióra egy tekintélyes magángyűjteményből került képen a II. világháború és azt követő időszak pillanatképei rendeződnek egymás mellé.

10-13. Keserü Ilona: Pannóterv II., 10 millió forint

A Cérnás-hoz képest csaknem egy évtizeddel később, 1978-ban született Pannóterv jól példázza Keserű művészetének egyik központi vonulatát, a színeknek az idő múlásával egyre inkább tudományos módszerességgel történő vizsgálatát, összevetésüket az emberi bőr színével. A mű ára több licitlépcsős emelkedést jelent a kikiáltási árhoz képest,de elmarad a 15-20 millió forintban megjelölt becsérték mögött.

10-13. Nádler István: Plasztikus átló / Csavart átló, 10 millió forint

A decemberi árveréshez hasonlóan, ahol Nádler fentebb bemutatott munkája, a Fekete 20 millió forintért kelt el, a megelőző, novemberi aukción is az ő egyik alkotása biztosította a sikeres befejezést a Virág Judit Galériában. Ez az akrilkép már címében is utal a 70-es években készült műveinek legfontosabb elemeire, az egyszerre statikusságot és dinamikus mozgást sugalló csavart és plasztikus átlókra. Az 1974-ben született festmény 7 millió forintról indulva a becsérték sávjának alsó határán kelt el.