“A Tágra zárt szemek című kiállítás középpontjában a Portrait Series áll, amelyben az emberi arc fokozatos redukciójával foglalkozom.”

A kiinduló kérdésem egyszerűnek tűnik:
Mennyit lehet elvenni egy arcból úgy, hogy az ember még mindig felismerhető maradjon?

A portrékról eltűnnek a megszokott részletek: a bőr apró jegyei, a ráncok, az anatómiai részletek és az orr. A haj is leegyszerűsített formaként jelenik meg. A redukció ellenére azonban az arcok megőrzik sajátos karakterüket és személyességüket.

Ebben a saját vizuális rendszerben az orr elveszíti meghatározó szerepét, ezért elhagyom az ábrázolásból. “A cél nem egy általános szabály felállítása, hanem annak vizsgálata, hogy az én képeimen hol van az a határ, ahol a redukció ellenére még érzékelhető marad az egyén karaktere.”