Összes cikk a Műtárgypiac kategóriában

Miért felbecsülhetetlen értékű a Seuso-kincs?

A tegnapi nap nagy szenzációja kétségtelenül az volt, amikor egy rendkívüli sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a Seuso-kincs további 7 darabját sikerült visszaszerezni, és így a felbecsülhetetlen leletegyüttes összes ismert darabja Magyarországra került. Cikkükben annak jártunk utána, hogy igazak-e az állítások, miszerint a leletegyüttes “felbecsülhetetlen” és “a legértékesebb régészeti lelet, amely a mai Magyarország földjéből valaha előkerült”! Mi a Seuso-kincs? Milyen tárgyak alkotják a leletegyüttest?   A Seuso-kincs a legjelentősebb késő római ezüst kincsleletek egyike. A lelet tizennégy darab, a Kr. u. 4. században készült, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst edényből és az elrejtésükhöz használt rézüstből áll. Nevét az egyik tál verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusoról kapta. (A vadásztál központi, kör alakú mezőbe foglalt jeleneteit latin nyelvű verses felirat keretezi, melynek fordítása a következő: “Szolgáljon sok századon át, Seuso, ez a készlet, s használják hosszan büszke utódaid is.”) A kincs ma ismert összetételében azonban korántsem teljes, hasonló ezüst kincsleletek és falfestményeken, mozaikokon ábrázolt lakomajelenetek alapján ugyanis további darabok (állvány, kisebb asztali edények, evőeszközök, poharak) is tartozhattak hozzá. Tulajdonosa valószínűleg a 4. század utolsó évtizedeiben rejtette el a kincseket, …

Van egy Banksy-je? Most milliókat adnak érte!

Banksy nevét még az is ismeri, akinek a graffiti szóról csak az elbénázott utcai firkálmányok és tegek jutnak az eszébe. A brit fenegyerek, hiába vált hoteltulajdonossá, még mindig inkognitóban él, és ontja magából a jobbnál jobb műveket. Munkái társadalomkritikusak, könnyen értelmezhetők, és az utca emberének szólnak.  Banksy népszerűsége töretlen, és az aukciósházak ügyesen meglovagolták ezt a sikert.  A street art művészet fénykorát éli ,és vannak emberek, akik megengedhetik maguknak, hogy milliókat fizessenek egy graffitiért! „Annak ellenére, hogy sokan ezt állítják, a graffiti akkor sem a művészet legalja. Még akkor is, ha hazudnod kell anyukádnak, és sunnyognod az éjszakában, ez a legőszintébb kifejezési forma. Nincs benne elitizmus vagy népszerűséghajhászás, és a város legmenőbb falain láthatók a művek, anélkül, hogy lehúznának a felület bérleti díjával. A fal mindig is a legjobb hely a munkád bemutatására.” Banksy  Banksy-hatás Banksy egy személyben graffiti művész és politikai aktivista. Banksy egy álnév és igazi ereje ebből a névtelenségből ered, ugyanis a street art lényege az anonimitás. Banksy pedig végérvényesen a képzőművészeti kánon részévé tette a graffitit. Munkái a világ legnagyobb aukciósházánál, …

Fektessünk-e műtárgyba? 4. rész – Segítünk, hogy ne hibázzon!

Hogyan születnek a rekordárak a műtárgypiacon? Felháborodjunk vagy sodródjunk az árral és élvezzük a művészetet? Lépten-nyomon halljuk, hogy ez vagy az a művész rekordot döntött az aukciós piacon, különösen a nemzetközi műtárgypiac kapcsán szinte hetente olvashatunk ilyen híradásokat az elmúlt években. A piaci elemzők és a piac szereplőinek kimutatásai, nyilatkozatai alapján a galériáknak és az aukciósházaknak a 2008-ban kezdődött globális gazdasági krízis, a Brexit vagy az olajválság meg se kottyant –  a műtárgyak kereskedelme dübörög. Magyarországon kicsit árnyaltabb a helyzet, bár szép eredmények születnek a vezető árverezőházak aukcióin, a leütések nagy átlagban még nem érik el a 2008 előtti árszintet. A cikksorozat előző, 3. részét azzal zártam, hogy a magyar piac méretéből adódó likviditási sajátosságok miatt fontos, hogy a gyűjteményünkbe vásárolt darabok magas kvalitást képviseljenek, ritkaságnak számítsanak, és ezáltal a piacon kurrens „áruként” tekintsen rájuk a többi gyűjtő. Mindez persze csak akkor fontos, ha a vásárló fontosnak tartja, hogy a gyűjteménye értéke stabil legyen vagy növekedjen, aki pusztán passzióból, tisztán a művészet iránti rajongásból vásárol, az rá se hederítsen a következő soraimra … ! Az …

Fektessünk műtárgyba? 3. rész – Segítünk, hogy ne hibázzon!

A hazai és a nemzetközi műtárgypiac mérete: különbségek, törvényszerűségek. A cikksorozatunk legutóbbi részében ott tartottunk, hogy a konstans időhiányban szenvedő tőkeerős vásárlóréteg manapság luxuskocsikon száguldozik egyik tárgyalásról a másikra, és bőszen reménykedik abban, hogy a klónozás tudománya mihamarabb képes lesz az ember megkétszerezésére, háromszorozására, hogy bőven legyen idő múzeumba, galériába járni, pezsgőt szürcsölve irodalmi és művészeti szalonokban korlátlan mennyiségben felszippantani a kultúrát. A viccet félretéve, a műgyűjtés bizony időigényes hobby. Nem azért, mert olyan sokáig tart a műtárgyakat megvenni akár aukciókon, akár galériákban, hanem azért, mert rengeteg ismeretet és tapasztalatot kell felhalmozni, ahhoz, hogy a gyűjtő értékes, sőt értékálló (!) kollekciót hozzon létre. Gyakran érzek a hozzám forduló érdeklődőkkel való beszélgetések során elemi bizonytalanságot részükről a témával kapcsolatban. A hezitálás tökéletesen érthető, sőt kívánatos! Sokkal jobban szeretek olyan kezdő gyűjtőkkel beszélgetni, akikben megvan az egészséges szkepticizmus a műtárgypiaccal kapcsolatban, mint azokkal, akik magabiztosan tájékoztatnak elhatározásukról, hogy ők ripszropsz a művészetbe kívánnak fektetni punktum, és én adjak most azonnal konkrét tanácsot taxatíve felsorolva a büdzsébe árban passzoló, éves szinten minimum 50%-os haszonnal kecsegtető műtárgyakról.  Aki kritikával …