Összes cikk a Legek kategóriában

Híres magyar műkereskedők: A Fränkel-történet 1. rész

Kik gyűjtenek ma képet? „1964. december 5-én vidéki orvosok szabadnapot vettek ki, hogy Budapestre utazzanak, kereskedők és közvetítők gyülekeztek a Kinizsi utcában, vidéki és budapesti gyűjtők léptek egymás lábára; mind a képek szerelmesei. Ezen a napon a BÁV a 11. Képaukciójához kapcsolódó árverési kiállításának megnyitására készült.” A kiállítás kínálata jól tükrözi a BÁV ekkori festménybecsüsének, képszakértőjének ízlését és szaktudását. Az ekkor közel 60. életévében járó Fränkel József az, aki szakmai munkájával a BÁV képaukcióinak 60-as, 70-es években elért sikereinek szakmai hátterét adta. Kik gyűjtenek ma képet? — A társadalomnak szinte minden rétegében akadnak szerelmesei a képeknek. Még aki azért kezdi, hogy spekuláljon, pénzét fektesse be, menetközben többnyire az is „megvadul”, beleszeret a képbe, s nem ad el semmi áron” — mondta Fränkel József képszakértő. Ki is volt Fränkel József? Honnan ered ez a magától értetődő biztos értékítélet? Kitől tanulta a becsüsszakmát? Hogyan vált Magyarország első ismert képszakértőjévé? A magyarországi műgyűjtés és műkereskedelem történetének feldolgozása a mai napig várat magára. A honi műtárgyakkal való kereskedésről és műgyűjtésről a 18. század előtti időszakban kár beszélni. A kiegyezést …

Móricz-Sabján Simon Árnyéksáv című sorozatával nyerte el a 2022-es Capa-nagydíjat

A Capa Központ 2014-ben alapította meg a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíjat azon alkotók munkájának elismerésére, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a magyar fotográfia bármely területén. A Capa-nagydíj 2022-es öttagú zsűrije tavaly októberben három ösztöndíjast (Barakonyi Szabolcs, Horváth Katalin Fanni, Móricz-Sabján Simon) választott ki a beérkezett pályaművek alkotói közül, ők hárman egy éven keresztül dolgoztak tovább sorozataikon. Móricz-Sabján Simon: Árnyéksáv Az elismerést minden évben az a fotós kaphatja, aki szakmailag megalapozott múlttal rendelkezik és korábban kiemelkedő tehetségről tett tanúbizonyságot – áll a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ közleményében. Móricz-Sabján Simon az Alföldről készített Árnyéksáv című sorozatával nyerte idén a nagydíjat. Több mint 10 éve fényképezi az Alföldet, korábbi fotóesszéjét új címmel és tágabb témákon át folytatta, elsősorban ezen települések lakóinak és közösségeinek sorsfordulataira koncentrálva. A fotóst idézve: Mindig is lenyűgözött ennek a világnak a rám gyakorolt hatása, az itt élők hétköznapjainak ereje és a sok helyen tapasztalható mulandóság, melynek jeleit testközelből látom. Szinte mindent veszély fenyeget a kiöregedés, az elvándorlás és a szűkös lehetőségek miatt, így a fiatalok helyben maradását, a hagyományok, a szokások megőrzését és a közösségek életben tartását …

Életműrekordok sora született a Kieselbach Galéria május 24-i árverésén

Ez a hír önmagában nem meglepő; a váratlan az, hogy olyan – ismert és kevésbé ismert – művészek érték el, akik eddig nagyon távol voltak mostani áraiktól. A híreket, mint a nagy árverések után, most is a legmagasabb árakon történt leütések dominálják. Számos helyen olvashatjuk majd, hogy a Kieselbach Galéria árverésén Márffy Ödön zebegényi „ipari tájképe” 160 millió, Aba-Novák Vilmos Róma melletti kisvárosa 120 millió, Vaszary János Parkban című vászna 95 millió, Perlrott Csaba Vilmos Műtermi csendélete pedig 90 millió forintért kelt el; ezek mind a legfelső ársávban is gazdag kínálatot és élénk keresletet jelző kiugró eredmények, de az érintett művészek korábban is értek már el ugyanilyen – Aba-Novák esetében –, vagy ennél magasabb árakat is. Ezért mi most azokat a művészeket állítjuk reflektorfénybe, akik ezúttal értek el új életműrekordot – váratlanul abban az értelemben, hogy áraik eddig egy lényegesen alacsonyabb árszinten mozogtak és mégsem teljesen váratlanul, hiszen az érintett művek becsértékei már többnyire előrevetítették a kimagasló árakat. A tanulság kettős: egyrészt, nem a legdrágábbak között számontartott festők műterméből is kerülhetnek ki igazi remekművek; másrészt, még mindig vannak alulértékelt vagy felfedezésre váró életművek. …

Tegnap óta Andy Warhol a legdrágább XX. századi képzőművész

Mint arról márciusban a Mű is beszámolt, Warhol ikonikus munkájáért, mely Thomas és Doris Ammann legendás gyűjteményének részeként került kalapács alá, eleve rekordnagyságú összeget vártak. Azt, hogy a művész kilenc éve felállított 104,5 millió dolláros rekordja megdől, szinte evidenciaként kezelték; a kérdés inkább csak az volt, hogy a „XX. század Mona Lisájaként” is emlegetett festmény ára túlszárnyalja-e azt a 179,4 millió dollárt, amit szinte napra pontosan hét évvel ezelőtt Picasso Algériai nők című munkájának O változatáért fizettek ki, s ami tegnapig Leonardo da Vinci Salvator Mundija után a második legmagasabb aukciós árat jelentette. (A Salvator Mundiért kifizetett 450 millió dollár egyelőre elérhetetlennek tűnik; igaz, azt az árat minden bizonnyal olyan tényezők is befolyásolták, melyeknek a műpiachoz kevés köze van.) A Marilyn nem kapott nyilvános becsértéket, de a Christie’s vezetőinek nyilatkozataiból kiderült, hogy 200 millió dollár körüli összegre számítottak. Ezt valószínűleg leütési árnak gondolták, legalábbis a hivatalos becsértékek sohasem tartalmazzák az árverőház jutalékát. A most kifizetett összeg jutalékkal együtt sem érte el a 200 milliót – a leütési ár 170 millió volt –, így az eredmény akár kisebb csalódást is okozhatott a Christie’s-nek, de …