Kik gyűjtenek ma képet?
„1964. december 5-én vidéki orvosok szabadnapot vettek ki, hogy Budapestre utazzanak, kereskedők és közvetítők gyülekeztek a Kinizsi utcában, vidéki és budapesti gyűjtők léptek egymás lábára; mind a képek szerelmesei. Ezen a napon a BÁV a 11. Képaukciójához kapcsolódó árverési kiállításának megnyitására készült.”
A kiállítás kínálata jól tükrözi a BÁV ekkori festménybecsüsének, képszakértőjének ízlését és szaktudását. Az ekkor közel 60. életévében járó Fränkel József az, aki szakmai munkájával a BÁV képaukcióinak 60-as, 70-es években elért sikereinek szakmai hátterét adta.
Kik gyűjtenek ma képet? — A társadalomnak szinte minden rétegében akadnak szerelmesei a képeknek. Még aki azért kezdi, hogy spekuláljon, pénzét fektesse be, menetközben többnyire az is „megvadul”, beleszeret a képbe, s nem ad el semmi áron” — mondta Fränkel József képszakértő.
Ki is volt Fränkel József? Honnan ered ez a magától értetődő biztos értékítélet? Kitől tanulta a becsüsszakmát? Hogyan vált Magyarország első ismert képszakértőjévé?
A magyarországi műgyűjtés és műkereskedelem történetének feldolgozása a mai napig várat magára. A honi műtárgyakkal való kereskedésről és műgyűjtésről a 18. század előtti időszakban kár beszélni. A kiegyezést követő gazdasági fellendülés a polgárosodó társadalom számára meghozta az addig csak az arisztokrácia számára elérhető műtárgygyűjtési kedvet, és egyre másra alakultak a félamatőr műpártoló egyesületek. Ebben az időszakban nincsenek tőkeerős magángalériák, műkereskedelmi szakemberek, akik meghatároznák a galéria profilját, hitelét, klientúráját. A magyarországi műkereskedelem első jelentős nyíltüzletű galériái az első világháborút követően jelennek meg Budapesten. Az első modern képszalont 1903-ban nyitotta meg a Könyves Kálmán Céh, majd 1910-től a Szent-György-Czéh rendszeres művészeti árveréseket tartott. Singer és Wolfner kiadó kialakította az első szerződéses művészmenedzselési viszonyt Mednyánszky Lászlóval 1910-ben. 1912-ben megnyitotta kapuit az Ernst Múzeum. A korszak pezsgő műkereskedelmi életére jó példa, hogy a Művészház 1912-ben és 1913-ban is rendezett értékesítéssel egybekötött Gustav Klimt, Egon Schiele vagy Oscar Kokoschka kiállításokat. A Postatakarékpénztár árverésein is felbukkantak időnként modern külföldi műalkotások. Nemzetközi hírű műgyűjtőink Nemes, Hatvany, Neményi külföldi modern és antik anyaguk nagy részét azonban bizonyára külföldön szerezték be. Pl.: Neményi Bertalan a berlini Thannhauser-galériában Eugène Carrière, Marc Chagall, Paul Gauguin, Jules Pascin, Pablo Picasso, Pierre-Auguste Renoir és Maurice de Vlaminck alkotásaiból vásárolt.
A két világháború közötti időszak három legerősebb magánerőből létrehozott műkereskedése Tamás Henrik (Tamás Galéria), a már korábban említett Ernst Lajos (Ernst Galéria) és Fränkel Ernő, Fränkel József apja (Fränkel-Szalon). Mindhárom galéria 1945-re tönkrement vagy megszűnt, ennek fő okai elsősorban a 20. század első felének nagy világégései és gazdasági hullámvasútjai voltak. Az első világháború okozta károk és a Trianoni békeszerződés, majd az országot felforgató Tanácsköztársaság teljes belpolitikai és gazdasági bizonytalansága nem kedvezett a műkereskedéseknek. A Horthy-rendszer nagymértékű inflációval indult, a koronát 1927-ben felváltja a pengő, majd a nagy világválság évei és okai a kötött devizagazdálkodás, ami által hazánk kizáródik a nemzetközi műkereskedelmi életből. Az 1931-38-ig tartó konszolidáltabb, kiegyensúlyozottabb időszak végére megszületnek az első zsidótörvények, amelyek kikezdik a hazai pénzügyi, ipari, kereskedelmi élet alapjait.
Fränkel József műkereskedelmi pályafutása édesapja mellett, annak műkereskedéssel foglalkozó boltjában kezdődött. 1902-ben született és fiatal tizenéves kamaszfiú volt mikor édesapja, Fränkel Ernő 1917. május 5-én kiváltotta iparengedélyét, és megalapította a Fränkel-féle műkereskedelmi részvénytársaságot.
Ezen részvénytársaság „az 1917. évi április hó 1. napján tartott alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabályok szerint keletkezett. Székhelye: Budapest. A vállalat tárgya: Fränkel Ernő budapesti műkereskedési üzletének folytatása, vagyis képzőművészeti és műipari termékeknek, műtárgyaknak, ún. olajfestményeknek, pasztelleknek, akvarelleknek, grafikai műveknek, szobroknak, porczellánoknak, szőnyegeknek, régiségeknek és antik műipari bútoroknak forgalomba hozatala. Alaptőkéje: 200.000 korona, mely 200 darab, egyenként 1000 korona névértékű, bemutatóra szóló részvényre oszlik. Az igazgatóság 3 tagból áll. Az alakuló közgyűlésen az igazgatóság tagjaiul megválasztattak: Kellner Adolfot, Iványi-Grünwald Bélát és Fränkel Ernőt.”
Igen, jól olvashatjuk: Iványi Grünwald Béla festőművész is alapítója volt a gazdasági társaságnak. Erről a műkereskedelmi boltról nem sok maradt fenn. Kutatásaim alapján több helyen is lehetett bolt 1917-től: a Váci utcában, vagy később a Dorottya utcában . A bolt értékesítési koncepciója merőben eltért az addigi szokásoktól, egyenesen korszakalkotónak nevezhetjük: az élő magyar művészekkel foglalkozott. Elsősorban Iványi mennyiségi festészeti teljesítményére alapozott, de élő szerződése volt Hollósy Simonnal és Csók Istvánnal is. Az üzleti koncepció része volt az egyedi képzőművészeti alkotások forgalmazása mellett a sokszorosított grafikai technikával készülő alkotások értékesítése is. Ez a szintén korszakalkotó ötlet a fiatal Fränkel Józsefnek tulajdonítható, aki maga így vall erről:
„Már gimnazista koromban ott tébláboltam a képek között, és beleszóltam mindenbe, ha kellett, ha nem. Úgy 23-24 éves lehettem, amikor megcsináltam az első saját vállalkozásomat. Támadt ugyanis egy ötletem. Mi lenne mármost, ha én a festőktől megvenném a jogot, és csináltatnék egy csomó olcsó rézkarcot a képeikről? Apám csak legyintett rá. Az egész egy nagy hülyeség, mondta, de azért adott rá pénzt. Én pedig vettem Fényestől, Glatztól, Csáktól három-három képre sokszorosítási jogot, darabonként háromszáz pengőért. Csináltattam mindegyikről rézkarcot, és kétszázötven nyomatot egy jó bécsi nyomdával, aztán felfogadtam pár ügynököt. Fényesen beütött az üzlet! Rövidesen több pénzem volt, mint apámnak; számlám volt Zürichben, Londonban, Amszterdamban“.
