Nagyházi Galéria, Budapest

A hazai árverések történetében új fejezet kezdődött 1993 márciusában Kádár Jánosné hagyatékának aukciójával. A politikusok tárgyainak értékesítése 2000 decemberében Göncz Árpád, majd 2011 májusában Sólyom László hivatali idejében kapott ajándéktárgyainak elárverezésével folytatódott, mindkét eseményre a Nagyházi Galéria és Aukciósházban került sor. Logikus módon fordult tehát hozzájuk Andy Vajna (1944–2019) özvegye férje kollekciójával. 

A 2019. december 7-i aukción 259 tételbe sorolták a nemzetközi filmkészítés jól ismert producerének tárgyait. A galéria dolgozóinak munkáját dicséri a jó minőségű katalógus, melybe hét tételt egy pótlapon kellett beilleszteni. Vajna a halála előtti évben, 2018-ban a 14. leggazdagabb magyarnak és az 5. legbefolyásosabb személynek mondhatta magát. Így természetesnek tarthatjuk az árverés iránti fokozott érdeklődést – a kezdéskor majdnem annyian álltak a teremben, mint ahányan ültek. 

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az elmúlt években egymás után rendezték meg híres emberek, színészek, énekesek, politikusok hagyatékának árverését különböző aukciósházak. Számukra a Q.R.C.P. betűkkel rövidített követelményrendszer az irányadó. A fokozott forgalomképességet, azaz az árverésre kerülés lehetőségét a tétel minőségének (Quality), ritkaságának (Rarity), állapotának (Condition) és előéletének (Provenance) együttes jelenléte határozza meg. 

Nyilvánvaló, hogy ismert személy esetében a tárggyal csak laza kapcsolatban lévő, utolsó követelmény válik döntő fontosságúvá. Erre ezúttal is meggyőző példákat láthattunk. A „Nagy Ember” íróasztalának, ebédlőgarnitúrájának vagy polcos tárolójának kikiáltását követően mintha kissé magas árnál koppant volna a kalapács. Az utóbbi – egy napjainkban sorozatban készített tárgy – például 55 ezerről 150 ezerig emelkedett. Az érdeklődőkön végigtekintve a tudósítónak az a benyomása támadt: a kereskedők „dolgozni” jöttek, az ismeretlen arcú licitálók pedig filmtörténeti emléktárgyakra vadásztak. 

„A” Munkácsy, azaz a Három zsidó fej című 1880-as tanulmány 28 millióért, „az” autó: a 2007-es Bentley Continental 15 millió forintért kelt el. Utóbbi leütése után az állóhelyekről jó néhányan elmentek, a teremben maradottak viszont felélénkültek. Kovács Margit (1902–1976) kerámiái néhány évtizede a használtcikkekkel foglalkozó cégek boltjaiban ugyan rendre előfordultak, de éppen a Vajna-féle árverési katalógus mutatta meg, hogy a XXI. századi tárgyakkal egybevetve formaviláguk már idejétmúltnak tűnik. Ezt a véleményt azonban nem osztotta az a licitáló, aki – állóhelyről –3,8 millió forintig tartott ki egy 90 centi magas fonó leányalak mellett.

A filmes relikviák közül az előzetes híradások túlzott jelentőséget tulajdonítottak a Rambo-trilógia ikonikussá vált késeinek, amelyek visszamaradtak. Bár néhány híres film stand- és werkfotói közül párra már fotóművészeti alkotásként is tekintenek, az ilyen típusú képek nagy részét bajosan nevezhetjük fotóműtárgynak. Ezt a tényt a licitálók ezúttal teljesen figyelmen kívül hagyták. A Vajna nevével fémjelzett mozifilmek forgatása vagy megjelenése kapcsán, esetleg a szereplőkkel történt beszélgetések közben elkészített riport-, illetve zsánerjellegű fényképek árát jócskán feltornázták. Bruce Willist az egyik Die Hard-mozi jelenetében mutatta az az 50×60 centis színes nagyítás, amely a 18 ezres induló árról 150 ezer forintig szárnyalt. Albert Busek (1943), a testépítés lelkes német propagálója barátját, Arnold Schwarzeneggert fényképezte le 1985-ben a sidney-i öbölben. Az 50×70-es színes felvételen látszik, hogy készítője nem az Egyesült Államokban tanult fotózni. Ott ugyanis még a műkedvelők is megpróbálják napfényes felvételeik árnyékos részének sötétségét derítéssel csökkenteni. Ennek hiánya Busek fotóján a hazai vevőt olyannyira nem zavarta, hogy 700 ezer forintot fizetett az aláírt relikviáért.

A 27 különböző és superexlibrisszel ellátott (Vajna nevét a bőrkötésű borítón viselő) filmforgatókönyv jócskán megmozgatta az érdeklődők fantáziáját. Az 50 ezer forintos induló összeg több esetben 380–400 ezer forintig emelkedett.

Kikiáltási áron, 50 ezer forintért kelt el a Peter Hyams által 1988-ban írt Narrow Margin című film forgatókönyve. Ezt a példányt egy Angliában élő személy a budapesti árverés után 8 nappal, december 15-én 1200 fontért (mintegy 470 ezer forint) adta el az ebayen. Ő a nyilvános adatok szerint 2000. március 24. óta folytatott tevékenysége során 478 további tranzakciót kezdeményezett, vevőjét viszont – a maga 6 tételével – még kezdőnek mondhatjuk. 

Andy Vajna és özvegye megszokhatta, hogy azokon a területeken, amelyeken működnek, tekintélyük, a témákra pedig ráhatásuk van. Sajtóhírek szerint Vajna Tímea kifejezetten furcsállotta a továbbértékesítést, az aukciókat figyelők számára viszont az ilyetén utóéletek kifejezetten gyakoriak. Brutus és barátai könnyen végeztek Julius Caesarral, azt azonban minden filmes és színházi szakember tudja: az ezerfejű cézárral (=nagyközönség) más a helyzet…

Szerző: Fejér Zoltán