Latest Posts

Szőke Péter Jakab: A betonvölgytől a színes vászonig: Egy alkotói út vallomása

Sokszor kérdezzük magunktól: mi legyen most? Ez a kérdés végigkíséri az életünket, a gyermekkori bringázásoktól egészen a felnőttkori hivatáskeresésig. Szőke Péter Jakab festőművész számára ez az út a salgótarjáni „betonvölgyből” indult, és az építészeten keresztül vezetett a festészet szabadságáig.

A döntés pillanata c. kép, Péter az Axioart.com irodában, Egy sötét ég c. kép

 

Kettősség és a képek születése
A művész gyermekkorát meghatározta a modern város és a nagyszülői falu kettőssége, a régi és az új kapcsolata. Az alkotás misztériumával édesanyja sötétkamrájában találkozott először, ahol a vegyszerek titokzatos ereje révén arcok lenyomatai jelentek meg a papíron. A fekete-fehér fotók hatása, a valóság átalakulása már korán rabul ejtette.

Péter alkotás közben

 

Építészet: A kreativitás mint támasz
Bár a művészet könyvek és albumok formájában mindig körülvette, sokáig nem hitte, hogy valaki felnőttként „csak” ezzel foglalkozhat. Így talált rá az építészetre, ahol megtanulta, hogyan válik a poros földből épület. A kivitelezésben talált rá igazán önmagára: nem mások álmait rajzolta, hanem élő tereket hozott létre. A kreativitás mindennapi támasza lett a problémák megoldásában, de valami mégis hiányzott: a gyermekkori játék tisztasága.

A művész balatoni vitorlás sorozata

 

A váltás: 34 évesen új utakon
A vágy, hogy megossza belső világát, az „édes fájdalmat és gyötrő örömöt”, végül a festészet felé terelte. 34 éves korában hozott egy bátor döntést: elengedte tanult szakmáját, és mestert keresett Berkes András személyében.
„Idő kellett ahhoz, hogy mindezek ismeretében eldöntsem, mit akarok és hogyan megmutatni egy festményen.”
Sok tanulmány, lemásolt mestermű és elrontott kép árán született meg saját, felismerhető stílusa.

A flow és a technika szabadsága
Péter művészete folyamatosan fejlődik. Míg kezdetben az olajtechnikával és a tudatos szerkesztéssel kísérletezett, mára megtalálta a sajátos „flow-élményét”:

  • Absztrakt alap: Akrillal, szabad gesztusokkal, rétegről rétegre építi fel a kép alapját, felrajzolás nélkül.
  • Figurális réteg: Erre a szabad, belső energiákkal teli alapra kerül rá később a figurális kompozíció olajjal.
  • Végeredmény: Egy friss, élettel teli alkotás, amely megőrzi a gesztusok lendületét.
Kiutak és Éjszaka c. képek

Kapcsolódás és lenyomatok
A művész számára a festészet nem öncélú. Legyen szó filmes hatásokról, vagy a 2021-es Balaton-sorozatról – ahol fotótranszfer technikával idézte meg a régi villák emlékét –, a cél mindig a kapcsolódás.
Képei „egy embertől a másiknak” szólnak. Ahogy ő fogalmaz, mindannyiunk tapasztalatai összecsengenek, mint egy zene hangjai, és a műalkotások nem mások, mint közös létezésünk lenyomatai.

*

Szőke Péter Jakab aktuális kiállítása:

*

Bereczki Kata – Az arctalanság történetei: a hétköznapok esztétikája

A kortárs magyar festészet palettáján különleges helyet foglal el Bereczki Kata alkotói szemlélete, amely a személyes nosztalgiát képes egyetemes társadalmi tapasztalattá emelni. Radák Eszter növendékeként a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2011-ben végzett alkotó útja nem volt egyenes vonalú: a gyermekkori rajz tagozatot egy „civil” gimnázium, majd egy rövid építészmérnöki kitérő követte. Az igazi elhatározás 23 évesen született meg, s azóta a festészet nem csupán szakmája, hanem hivatása is.

Káosz c. kép, Kata az Axioart.com irodájában, a Kakukktojás c. kép

Művészetét egyfajta kettősség jellemzi: képei grafikus jellegűek, ami a digitális tervezés és a fotóalapú kiindulópont eredménye, mégis ízig-vérig festői narratívák. Stílusa tudatosan reduktív. A látványt homogén felületekre bontja, a környezetet pedig a végletekig leegyszerűsíti. Csak azok a tárgyak és elemek maradnak a vásznon, amelyek elengedhetetlenek a történetmeséléshez. „Kívülálló megfigyelőként lépek fel, dokumentálok és kiemelek” – alkotásainak legfontosabb stílusjegye az arctalanság. Az alakok vonásainak elhagyása nem fosztja meg a képet az érzelmektől, épp ellenkezőleg: szabaddá teszi az utat a néző számára. Az arc nélküliség által a szereplők bárkivé válhatnak – a mi nagymamánkká, a mi szomszédunkká, vagy akár saját magunkká.

Kata alkotás közben

Festészetének központi témái a hétköznapi jelenetek, amelyek mindannyiunk kollektív emlékezetében ott élnek. Legyen szó a Balaton-felvidéki nyaralók teraszán átkiabáló szomszédokról (Szomszédok, 2025), vagy a „banyatankkal” közlekedő nyugdíjasról (Nyugdíj-expressz, 2026), a képek a magyar valóság mélyen emberi, olykor fanyar humorral átszőtt pillanatait rögzítik.

Tyúkok, Nyugdíj-expressz és Szomszédok c. képek

Műveiben gyakran jelenik meg a nők sorsa és a generációs örökség. A Tyúkok (2023) című képén az asszonyi összefogás idilljét ellenpontozza a háttérben megbújó, falvédőről ismerős konyhai elvárásokkal. A Káosz (2024) című nagyméretű vászna pedig a modern nő drámáját vetíti elénk: a mindent egyszerre akarás és a hétköznapi mártíromság „csendéletét”.

*

Bereczki Kata aktuális kiállításai:

*

Az alkotó az elmúlt másfél évtizedben számos rangos elismerést tudhat magáénak. Az ArtHungry fődíja, az UniCredit tehetségprogram alkotói díja és az E.ON berlini ösztöndíja mind-mind visszaigazolják látásmódjának érvényességét. Kiállításai Budapesttől Debrecenen át egészen Tallinnig és Ljubljanáig jutottak el, bizonyítva, hogy a „hazai vizeken” evező témák nemzetközi szinten is értelmezhetők.

Emlékek vászna: Anna Riabchevskaia és a láthatatlan „Family Chat”

Kószó Míra (PUS Galéria) vendégszerzőnk írása.

Hogyan lehet lefesteni azt, ami már nincs ott, mégis alapjaiban határoz meg minket? Anna Riabchevskaia, a Magyarországon élő orosz festőművész válasza erre nem a pontos dokumentáció, hanem az érzelmi lenyomat. A Nyizsnyij Novgorodi Képzőművészeti Főiskolán szerzett klasszikus fegyelem és a tónusok mesteri kezelése nála találkozik a személyes emlékezet töredezettségével. Festészete nem a valóság rögzítése, hanem egy belső utazás, ahol a tíz évvel ezelőtti költözés, a honvágy és a családi gyökerek fonódnak össze egyetlen, visszafogott színvilágú univerzummá.

Művészetét leginkább „emlékfestészetként” jellemezhetjük, ahol a múlt és a jelen határai elmosódnak. Anna tudatosan kerüli a harsány színeket és a zavaró részleteket; monokróm palettáján a szürkék, barnák és okkerek dominálnak. Az alakok nála gyakran arctalanok vagy elnagyoltak, ami lehetőséget ad a nézőnek, hogy saját emlékeit vetítse a vászonra.Nem az a célom, hogy pontos másolatát adjam annak, amit látok. Az érzéseket szeretném átadni.”

Ünnep c. kép, Anna az Axioart.com irodában, Látogatás a professzornál c. kép

Legutóbbi, nagy sikerű kiállítása, a Family Chat tökéletesen ragadja meg korunk és a belső világunk kettősségét. Míg a digitális világban üzenetekkel tartjuk a kapcsolatot, Anna szerint létezik egy láthatatlan, belső chat is az ősökkel, a tárgyakkal és a gyermekkori helyszínekkel. A generációk nála egymásba csúsznak: egyetlen figurában egyszerre van jelen a nagymama zongorája, a művész saját gyermekkora és lánya jövője

Hölgy kutyával c. kép, Anna alkotás közben, Rózsaszín karosszék c. kép

A technikai megvalósításban Anna bátran kísérletezik a textúrákkal: kollázselemei (legyen az csipke, karton vagy tépett papír) a múlt fizikai darabkáiként épülnek be a kompozícióba. Ezek a „rétegek” adják a képek mélységét, amit Oleg Raspopov építész úgy jellemzett: „Az elszakadást attól, ami volt, hogy valami mássá válhasson.” 

Europe elrabolja Zeust c. kép

Axioart25 blogsorozat – MűvészMustra – Kovács Gabriella

Festőművészként a természet vizuális nyelvén keresztül hozok létre egyfajta belső tájat. Munkáim fókuszában a növényi formák, az organikus struktúrák és a természetes ritmusok állnak, amelyek túlmutatnak a direkt leképezésen, és egy elvontabb, szimbolikus világot tárnak fel. A képeken megjelenő növények, fák, virágok és táji elemek nem konkrét tájakat vagy fajokat ábrázolnak, hanem a természet egy belső, esszenciális oldalát jelenítik meg – azt, ahogyan az ember tudatában, emlékeiben és álmaiban létezik.

Dzsungel c. kép, Gabriella az Axioart.com irodában, Labirintus c. kép

Műveimet elsősorban olajjal, akrillal és airbrush technikával készítem. A különböző anyagok és textúrák finom egyensúlyban vannak jelen: míg az olaj festészet mélységet és telítettséget ad a képeknek, az airbrush technika lebegő könnyedséget és átmeneteket hoz létre. A színhasználat tudatosan harmonikus, letisztult – célom, hogy a vizuális kompozíció egyfajta meditatív térként hasson a nézőre.

A természethez való kapcsolódásom nemcsak témaválasztásként jelenik meg, hanem alkotói attitűdként is. Hiszem, hogy a kortárs művészetnek van helye az elmélyülés, a belső csend és a regeneráció szolgálatában is. A munkáim teret kínálnak a lelassulásra, a vizuális figyelem újrahangolására, valamint a természet – és így önmagunk – újraértelmezésére.

Gabriella alkotás közben

Kovács Gabriella Agavé című kiállítása egy különleges, saját szabályai szerint működő képzeletbeli tájba invitálja a látogatót. A műveken feltűnő agavé motívum a kiállítás szimbolikus magja. Az agavé lassú növekedése, ritka virágzása és rendkívüli ellenállóképessége a kitartás és átalakulás jelképeként jelenik meg. A növény egyszerre konkrét és metaforikus: a képeken hol tájformáló erő, hol pszichikus tér, hol egy belső folyamat vizuális megfelelője.

A képeimen megjelenő formák gyakran építészeti struktúrákkal vagy szimbolikus terekkel találkoznak – például forrástálak, oszlopok, boltívek, növényi kapuk –, amelyek átlépési pontként funkcionálnak a kép valóságos és belső szintjei között.