Bölcsészkaron azok az esztétika szakos órák voltak a kedvenceim, ahol művészetfilozófiával foglalkoztunk, ugyanis Hans Beling és Arthur C. Danto művészetelméleti munkásságának ismerete nélkül biztos, hogy egészen másként vélekednék a kortárs művészetről. Fiatal művészettörténészként sokszor kérték számon tőlem az ismerőseim, hogy „Ez a mázolmány, miért műalkotás?”, ezután jöttek a hosszas magyarázkodások és a végeláthatatlan viták. Ahhoz, hogy megértsük a kortárs művészetet először is tisztáznunk kell a következő kérdéseket: Mitől lesz műalkotás egyhétköznapi tárgy? Mi különbözteti meg a tucattermékektől Duchamp és Warhol alkotásait? Mit nevezhetünk műalkotásnak? A kérdésekre Arthur C. Danto A közhely színe változása és A művészet vége? című művészetfilozófiai írásai adnak választ, ezért a cikk további részében az amerikai filozófus gondolai idézem. A művészet, mint önmaga reflexiója Danto A művészet vége? címet viselő filozófiai írásában arról írt, hogy a fotográfia és a mozgógép megjelenésével a 19. századig ismert és használt képzőművészeti program elvesztette valódi értelmét, ugyanis az említett új művészeti ágak sokkal jobban tudják a valóságot imitálni, mint a képzőművészet. Danto szerint a „művészet vége” nem az általánosan vett művészet, hanem sokkal inkább az imitáció …