Kiállítás, Kortárs, Kortárs
Hozzászólok

Vonzás és taszítás játékai: Jeff Koons Oxfordban

Miután az oxfordi egyetem művészettörténeti társaságának tiszteletbeli tagja lett, az Ashmolean Múzeumban állít ki a világ egyik legdrágább és legvitatottabb sztárművésze.

Jeff Koons at the Ashmolean,
Ashmolean Museum, Oxford, június 9-ig

Tíz év óta először jelentkezik átfogó kiállítással az Egyesült Királyságban Jeff Koons. Legutóbb a kortárs művészet egyik itteni fellegvárában, a Hyde Park-i Serpentine Galleryben, a néhai Diana walesi hercegnő egyik kedvenc intézményében mutatkozott be. Most az oxfordi egyetem 1683-ban alapított, elsősorban antik kincseiről híres múzeumában, az Ashmolean-ben látható, amit a “világ legrégebbi nyilvános múzeumaként” tartanak számon. Valószínűleg éppen ez a címke kelthette fel a 64 éves sztárművész fantáziáját, amikor felajánlotta, hogy elhozza az ódon egyetemi városba saját válogatását és személyesen vesz részt a tárlat rendezésében is. Könnyen lehet, hogy az állandó kiállításaira ingyenes belépést biztosító gyűjtemény tíz évvel ezelőtt II. Erzsébet által felavatott új szárnyában megtekinthető Koons-show a múzeum eddigi legnagyobb kasszasikerének bizonyul majd.

Jeff Koons: Ushering in Banality, 1988, színezett fa, 96,5 x 157,5 x 76,2 cm, magángyűjtemény, © Jeff Koons

Koons itteni megjelenésének van egy érdekes háttértörténete. 2017-ben az Oxfordi Egyetem – egykori professzoráról, Edgar Windről elnevezett – művészettörténeti társasága tiszteletbeli tagsággal kínálta meg a művészt, amit ő örömmel elfogadott, sőt egy előadással összekötve személyesen vette át az elismerést. Oxfordi látogatása során felkereste az Ashmolean Múzeumot és felsőfokú jelzőkkel nyilatkozott róla. Ezt követte a kiállítás tető alá hozásának visszautasíthatatlan ajánlata. Jeff Koons oldalán a Royal Academy of Arts korábbi művészeti vezetője, Norman Rosenthal töltötte be a vendég-kurátori szerepet, akinek kapcsolata a művésszel hosszabb múltra tekint vissza; néhány éve megjelentetett egy Koons-szal folytatott beszélgetéseit tartalmazó vaskos könyvet is.

A kiállítás három tágas termében összesen tizenhét, többnyire rendkívül méretes alkotás szerepel, közülük tizennégy most először látható a szigetországban. A szenzációszámba menő kiállításról hiányoznak viszont olyan szenzációs művek, mint a Balloon Dog változatai, melyek közül az Orange 2013-ban 58,4 millió dollárral új aukciós világrekordot állított fel az élő művészek kategóriájában. Ezt az eredményt éppen pár héttel az oxfordi megnyitó előtt szárnyalta csak túl David Hockney, amikor, mint megírtuk, az Egy művész portréja (Medence két alakkal) című vászna 90,3 millió dollárért cserélt gazdát a Christie’s New York-i árverésén.

Jeff Koons: Balloon Venus (Magenta), 2008-2012, tükörfényes rozsdamentes acél, transzparens színes bevonattal, 259,1 x 121,9 x 127 cm, © Jeff Koons, fotó: Marc Domage, az Almine Rech Gallery jóvoltából

Jeff Koons szinte minden jelentősebb korszakából hozott jellegzetes műveket a tárlatra. Magyar újságíróként persze hiányoltam, hogy az amerikai képzőművész nem idézte fel első felesége és Ludwig fiának édesanyja, Staller Ilona, Cicciolina, magyar-olasz pornósztár és egykori parlamenti képviselő emlékét a Made in Heaven szériáját reprezentáló plasztikával. Az összeállítás első darabjai az 1980-as évek terméséből adnak ízelítőt. Ekkor robbant be Koons a köztudatba, munkáiban kész, kommersz és giccses tárgyak felhasználásával, művészi értékké feltupírozásának kísérletével. Az első darab, amivel megismerkedünk, a vízzel megtöltött vitrinben felfüggesztett kosárlabda, hivatalos elnevezéssel: One Ball Total Equilibrium Tank (Spalding Dr. J 241 Series), melynek elkészítéséhez Koons a Nobel-díjas fizikus, Richard Feynman szaktudását is igénybe vette. Közelében a három évvel későbbi, 1988-as, Ushering in Banalitysorozat egyik meghökkentő darabja kapott helyet. Ebben a „best of Koons” galériában találkozunk még az állatokat ábrázoló, rozsdamentes acélból készült gigantikus luftballon-szobrok egyikével, Rabbit nyuszival is.

Jeff Koons: Antiquity 2 (Dots), 2009-20012, olaj, vászon, 259,1 x 350,5 cm, a művész gyűjteménye, © Jeff Koons

A következő teremig megtett néhány lépéssel több mint húsz évet ugrunk előre. 2009 után az amerikai giccs-bajnok az Antiquity címkét viselő méretes alkotásaival az ókori és a modern művészet ötvözésére tesz ambiciózus kísérletet. Fénypontnak alighanem az eredetiben parányi, Koons olvasatában gigantikusra nőtt termékenységi jelkép, a Willendorfi Vénusz, a Balloon Venus (Magenta) tekinthető. Az alkotó végtelen önbizalmát jelzi, hogy saját ízléséhez igazítja a 11 centiméteres őskőkorszaki szobrocskát, az egyik legrégebbi ismert műtárgyat. A kiállítást amúgy is erős szkepticizmussal fogadó brit kritikusok különösen elutasítóak a négy hatalmas Antikvitás-vászonnal szemben. Az egyik ilyen fotorealista festményen Gretchen Mol színésznő és modell látható Bettie Page, a korát megelőző amerikai szexszimbólum „szerepében”, gumidelfinen lovagolva, antik szobrokkal a háttérben.

Jeff Koons: Seated ballerina, 2010-15, tükörfényes rozsdamentes acél, transzparens színes bevonattal, 210,8 x 113,5 x 199,8 cm, a művész gyűjteménye, © Jeff Koons, fotó: Fredrik Nilsen, 2017, a Gagosian jóvoltából

Az utolsó terem a 2012 utáni The Gazing Ball vezérfonalat követi. Koons, illetve nagy valószínűséggel New York-i alkotóműhelyének hírek szerint fehér köpenyben dolgozó munkatársai kék üveggolyót helyeznek híres műalkotások másolataira úgy, hogy az a festményt vagy szobrot, a környezetet és a látogatókat egyaránt tükrözze, mintegy a mű részeivé téve őket. A „bámuló üveggolyók” az amerikai kertkultúra kedvelt darabjaivá váltak. Tiziano Diana és Akteon című, a londoni National Gallery-ben látható festményét Koons bámulatos pontossággal másolta le, nem elfelejtkezve az eredeti kép felületén látható kisebb repedésekről sem. A kék üveggolyó jobban érvényesül egy ugyancsak világszerte ismert, Michelangelo által különösen kedvelt szobortöredék, a Belvedere torzó másolatának vállán.

Jeff Koons: Gazing Ball (Titian Diana and Actaeon), 2014-15, olaj, vászon, üveg, alumínium, 173 x 188 x 37,5 cm, a művész gyűjteménye, © Jeff Koons, fotó: Tom Powell Imaging, a Gagosian jóvoltából

Jeff Koons oxfordi vendégszereplése mindkét fél számára haszonnal kecsegtet. A kortárs képzőművészet egyik közismert, de az utóbbi években népszerűségéből jócskán vesztett alakja számára komoly presztízs-értékkel bír, hogy nevét az Ashmolean Múzeummal együtt említik. Az oly sok más brit közgyűjteménnyel együtt takarékos üzemmódra kényszerülő intézménynek pedig jól jön mind a nemzetközi hírverés, mind a bejárata előtt ritkán látható hosszú sorok és a jegyeladásból származó bevétel.

Szerző: R. Hahn Veronika

A cikk 2019. március 4-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük