A párizsi Magyar Kulturális Intézet kiállítása bemutatja a műkincsvadászat eddigi eredményeit és „kiadja a körözést” a továbbra is lappangó művekre.

Magyar kubizmus – ez a szókapcsolat talán ma még sokak fülében idegenül cseng, de jó eséllyel ez már nem sokáig lesz így, hiszen máris jelentős eredményeket felmutatva folyik a magyar avantgárd művészet eme fontos fejezetét reprezentáló művek felkutatása és hozzáférhetővé tétele a szakemberek és a nagyközönség számára.

Az 1910-es évek elején Párizsban valóságos magyar kubista diaszpóra jött létre; az akkor  rendkívül népszerűnek számító avantgárd irányzat számos, akkortájt ott élő magyar művészre is nagy hatással volt. Többségük 1912-től az Académie La Palette kubista centrum körül csoportosult, amelyet két kubista teoretikus művész, Jean Metzinger és Henri Le Fauconnier irányított. A magyar művészek tökéletesen beilleszkedtek a francia kubista mozgalomba. Ismeretségi körük gyakran túlmutatott a kubista festőkön és szobrászokon: kapcsolatban álltnak írókkal, költőkkel, teoretikusokkal és a kulturális élet más szereplőivel, például galériatulajdonosokkal és műgyűjtőkkel. A magyar kubisták nem elégedtek meg francia kortársaik másolásával, hanem saját képükre formált kubizmust teremtettek, melynek egyedisége a színek elevenségéből fakadt. Közülük többen is együtt állítottak ki a Salon d’Automne és a Salon des Indépendants kiállításain a francia kubistákkal egy teremben, műveiket neves kritikusok méltatták, köztük Apollinaire is. Továbbá kiállítottak a modernista Berthe Weill Galériában a Montmartre-on, a berlini Sturm pedig Réth Alfrédot hívta meg, hogy a „francia” kubizmust képein keresztül megismertesse a német közönséggel. A magyarok közül többen Amerikában is a kubizmus úttörőiként szerepeltek már 1913-ban és 1914-ben két kiállítási turnéval. Ennek a pezsgő időszaknak azonban alig néhány év után tragikus véget vetett az első világháború kitörése; az ellenséges állam polgárainak minősülő magyar művészek műtermeit, majd a műtermekben található ingóságokat lefoglalták, műveiket később aukciókon értékesítették. Többeket, így Réth Alfrédot, Szobotka Imrét, Bossányi Ervint, Kóródy Elemért, Késmárky Árpádot és Bánszky Sándort a háború végéig internálták, Csáky József és Miklós Gusztáv belépett az idegenlégióba és a frontra ment, a Galimberti házaspár, Galimberti Sándor és Dénes Valéria Hollandiába menekült.

A magyar kubista diaszpóra művészei alkotásainak többsége sajnos azóta sem fellelhető, de az időről időre felbukkanó művek éltetik a reményt, hogy nagyobb részük nem semmisült meg, és egyelőre még ismeretlen helyeken lappangva újrafelfedezésére vár. A kutatómunka, melynek addigi eredményeit a Magyar Nemzeti Galéria 2023-ra tervezett kiállítása mutatja majd be a hazai közönségnek, most nagyon fontos állomásához érkezett: a párizsi Magyar Kulturális Intézetben nemrégiben nyílt meg a Wanted/Lost & Found. Az elveszett és megtalált magyar kubizmus című kiállítás, ami 11 magyar művésztől – a már említetteken kívül Farkas Istvántól – 44, már fellelt festményt, szobrot és rajzot, s emellett további 50, még lappangó műről készült fotót, illetve létezésük egyéb „tárgyi bizonyítékait” mutatja be, bízva abban, hogy jó néhányuk hollétére fény derülhet a tárlat eredményeként. A helyszínnek természetesen különös jelentősége van, hiszen nem indokolatlan a feltételezés, hogy a történelem viharait túlélt művek jelentős része ma is Franciaországban van, magán- vagy akár kisebb közgyűjteményekben. Így a francia gyűjtők, szakemberek, történészek és a művészeti piac képviselői mellett az ottani nagyközönség bevonása is elengedhetetlen a kutatásba. S hogy a dolog mennyire nem reménytelen, jól mutatja a Csáky József (Joseph Csaky) életművében különleges helyet elfoglaló, az Art Déco felé tett első, még bizonytalan lépésének tekinthető, frissen megtalált plasztika, amit a nagyközönség most láthat először. Csákyt ma világszerte a kubista szobrászat egyik úttörőjeként tartják számon.

A tárlat szenzációi közé tartozik Miklós Gusztáv Álló női aktja is, a művész egyetlen, ma hozzáférhető kubista aktja. Ezt a munkát a mostani tárlat kurátora, a legismertebb magyar „műkincsvadász”, Barki Gergely művészettörténész csaknem tíz évig tartó kitartó munka árán találta meg egy francia magángyűjteményben – kilenc, korábban reprodukcióról sem ismert kubista vázlatrajzával együtt –, pedig ez a munka nem is száz, hanem „csak” harminc éve „szívódott fel”, három évtizede még kiállításon is szerepelt. (A nyomozás állomásainak részletes leírása megtalálható a kiállítás honlapján.) Közben egy kisebb párizsi aukción felbukkant egy másik Miklós-festmény is, ami a mostani kiállítás következő állomásán, Párizsban lesz majd látható.

Miklós Gusztávról érdemes megjegyezni, hogy Fiatal lány című 1927-es szobrának egy párizsi árverésen 2005 júniusában elért 1,6 millió eurós ára hosszú ideig rekordnak számított a magyar vagy magyar származású művészek alkotásai között, míg saját itthoni rekordját épp a napokban döntötte meg a Virág Judit Galéria árverésén, ahol Architekturális tornyának posztumusz öntete a 20-30 milliós becsértékkel szemben 55 millió forintért cserélt gazdát, s lett a hazai árverések történetének legdrágább szobra. 

Az itthon a talán leginkább kubistaként számontartott Szobotka Imre műveinek többnyire később veszett nyoma; legjobb alkotásai az 1970-es években kerültek a nyugat-európai piacra. Ezek egy részét sikerült lokalizálni, volt, ami időközben vissza is került a hazai műkereskedelembe, de például Zenész című vászna, aminek a tárlaton is csak színes reprodukciója szerepel, azóta is lappang.

Farkas István párizsi kubista korszakának munkái szinte teljes egészében eltűntek, pedig az életmű fontos fejezetét képezik. Farkas 1915-re már önálló kiállítást tervezett ezekből a művekből; mára fotóról is alig néhány ismert csak közülük, ezért a fotók felbukkanása önmagában is komoly előrelépést jelentene.

A Wanted/Lost & Found. Az elveszett és megtalált magyar kubizmus című kiállítás augusztus 14-ig látogatható.

Írásunk Barki Gergely művészettörténész tanulmányai alapján készült, az illusztrációkat a párizsi Magyar Kulturális Intézet bocsájtotta rendelkezésünkre – kivéve a nyitóképet, amely a Christie’s egyik 2015-ös, párizsi árverésének tétele. 

Nyitókép: Csáky József: Oroszlánfej, 1923 körül, gránit, 23,2 x 32 x 18,5 cm, @ Christie’s Images Ltd. ​/ Christies.com

A cikk 2021. június 5-én jelent meg az artportal.hu-n, az írást változtatás nélkül közöljük.